Somogyi Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 15. szám
2009. ÁPRILIS 19., VASÁRNAP 7 INTERJÚ krizsó Szilvia. A képernyőn határozott egyénisége a magánéletben puszizkodóssá szelídül, aki barátokat gyűjt. Nem mondott le színésznői álmairól, de beérné egy saját lemezzel is. AZ ŐSZINTESÉG SZABADSÁGÁBAN HISZ Szenvedélyesen vitázó, kemény, határozott újságíró lett a vendéglátósnak, majd bankárnak tanult Krizsó Szilvia, a Szólás szabadsága műsorvezetője. Odahaza azonban szerelmes anyukává változik, akinek minden döntését lánya, Luca érdekei határozzák meg. Fábos Erika- Februárban vette át Baló Györgytől az ml-en futó vasárnap esti heti közéleti magazin- műsor, a Szólás szabadsága vezetését. Nagy váltás volt?- Más feladat, amiben volt már részem, hiszen mielőtt elmentem szülni, két és fél hónapig vezettem már a Szólás szabadságát, és Gyurit is helyettesítettem már többször. A Szólás szabadsága sokban különbözik az Estétől. Az adott hét legfontosabb eseményeire fókuszálunk, miközben a következő hetet is tematizálni szeretnénk. Az Estében 7-8 percesek az interjúk, itt akár 20-30 percet is szánunk egy témára, tehát sokkal bonyolultabb feladat fenntartani a figyelmet. Vagyis jóval alaposabb, és több felkészülést igényel. Másrészt itt van lehetőség egy-egy hosszabb portréra is, ami különösen közel áll a szívemhez.- Nagyon az ön személyére, nevére találták ki a műsor be- harangozóját. Tartalmában is önhöz alakítják majd?- A promóval kettős célja volt a tévé vezetésének. Egyfelől a műsor, másfelől a személyem iránti figyelem felkeltése és annak az üzenetnek az átvitele, hogy váltottam. Az Estében a kezdetektől, 2002 óta dolgoztam, így szinte összeforrt a nevem a műsorral. A műsor szerkesztési alapelveinek hagyománya van, ami bevált, ahogy még jó darabig marad a cím, a főcím és a díszlet is. Nyilván mindennek jót tesz, ha időnként kicsit megújul, de túl nagy változás nem várható. Persze az eleve változást jelent, ha megváltozik a műsorvezető személye, hiszen mindenki rányomja saját bélyegét a műsorra.- 28 évesen nagyot változtatott az életpályáján, amikor bankárként tévézni kezdett. Hirtelen ötlet volt?- Nem, régóta érlelődött bennem. Ráadásul nem az első nagy váltásom volt. Mindig színésznő szerettem volna lenni, de a középiskolában a magyartanárom ad- dig-addig nyesegette a szárnyaimat, amíg meg sem próbáltam a színművészetit. Helyette a Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskolára jelentkeztem, ahova a legjobb barátnőm bátyja járt Elvégeztem a főiskolát, majd átmentem a Közgazdaság- tudományi Egyetem pénzügyi szakára. Azt sem meggyőződésből, inkább bizonyítási vágyból. És ha már pénzügyi szak, magától értetődő volt a bankszakma. Viszont négy év bankoskodás után úgy éreztem, nem bírom tovább elfojtani szereplési vágyamat. Mivel a színészethez túlkorosnak bizonyultam, maradt a tévé. Egy újságíró barátom összehozott Kertész Zsuzsával. Beiratkoztam a stúdiójába, ő pedig benevezett a Riporter kerestetik vetélkedőbe. Megnyertem, és azóta tévézek.- A politika csak érdekli, vagy szereti is?- Érdekel. Régen szerettem is, de ez mára elmúlt, köszönhetően a mostani közállapotoknak. A politikusok az elmúlt években azt érték el, hogy minden szépsége elveszett, és az acsarkodás szintjére süllyedt a politikai kommunikáció. Az emberek értelmére jóformán már meg sem próbálnak hatni. Érzelmi síkon megy a csatározás, amit nagyon károsnak tartok, mert szerintem ez van a jelenlegi gazdasági és társadalmi feszültség hátterében.- Mire gondolt, amikor megtudta, hogy Pulitzer-emlék- díjat kap?- Éppen Lucust fürdettük a férjemmel, amikor csörgött a telefonom. Kimentem, és amikor meghallottam a hírt, ugrálva mentem vissza. Nem is. Repültem. Aztán azonnal felhívtam az anyukámat.- Ezek szerint fontosak az elismerések?- Igen. A pozitív visszajelzések nekem szárnyakat adnak. Én mindenbe beleadok apait-anyait, szeretek maximálisan teljesíteni, és jólesik, ha mások ezt észreve„Az Estében 7-8 percesek az interjúk, A szólás szabadságában akár 20-30 percet is szánunk egy témára. Tehát sokkal bonyolultabb feladat fen tartani a figyelmet.” Szenvedélyesen vitázom, így néha elragadnak az indulatok, felemelem a hangom, és észre sem veszem, hogy megbántok valakit. Névjegy 1971. január 18-án született Budapesten 1990-ben a Kereskedelmi és Vendéglátó-iparí Főiskolán, majd a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügyi szakán szerzett diplomát 1998-ban megnyerte a Magyar Televízió Riporter kerestetik versenyét 2002 óta Az Este című hírmagazint műsorvezetője, amely 2004-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott 2009 februárjától átvette Baló Györgytől A szólás szabadsága műsorvezetését ELISMERÉSEI: 2005: Príma-díj 2007: a Legjobb közszereplő nő díja a Nők a Médiában Egyesülettől 2009-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott férje: Faragó Attila, egy gyermekük van, Luca szik. A Pulitzer-emlékdíj ráadásul az egyik legrangosabb szakmai elismerés, úgyhogy hihetetlen nagy becsben tartom.- Azt mondja, a dicséret szárnyakat ad. A kritikát hogy tűri, fütyül rá, vagy befolyásolja?- Azt nem mondom, hogy nem üt szíven, de megnézem, kitől jön. Akinek nem adok a véleményére, mondhat bármit. Lehet, hogy kicsit bánt, de hamar napirendre térek fölötte. Nagyon fontos viszont az anyukám és a férjem véleménye, és van egy-két olyan újságíró kollégám, akiket alkalom adtán fel is hívok, hogy nézzenek meg, és mondják el a véleményüket.- Öntörvényű embernek tartja magát?- Attól függ, mit jelent öntörvényűnek lenni. A törvényt és a szabályokat tisztelem. Akkor is betartom őket, ha nem értek egyet velük, persze most nem a sebességkorlátozásról beszélek. Viszont ha úgy érzem, igazságtalanság ér valakit vagy éppen engem, nem tisztelem a hierarchikus viszonyokat. Ebből már az iskolában is voltak gondjaim. Igazgatói intővel is „díjazták”, hogy nem tudtam befogni a számat.- Bánja ezt? Az őszinteség kockázatos is tud lenni, mert az igazság néha fáj.- Nem, nem bánom. Az igazság nekem is rosszul esik néha, de tudom, hogy hosszú távon csak az őszinteségnek van értelme, csak abból lehet tanulni. Amin viszont jó lenne változtatnom, a vitastílusom. Szenvedélyesen vitázom, így néha elragadnak az indulatok, felemelem a hangom, és észre sem veszem, hogy megbántok valakit.- Sok barátja van?- Sok. Gyűjtögetem őket. Büszke vagyok rá, hogy több harmincéves barátságot is tudok ápolni. Van olyan barátnőm is, akivel még óvodába jártam együtt, de az általánosból, a gimiből, az egyetemről, a korábbi munkahelyeimről és az Operaház gyerekkórusából is maradtak mellettem jó barátok.- Milyen ember az, akivel barátságban tud lenni?- Egyenes, őszinte, okos, jó a humora, és ki tudja mutatni az érzelmeit. Ez fontos nekem. Nagyon ölelkezős és puszilkodós vagyok, úgy érzem jól magam, ha naponta száz puszit kioszthatok a szeretteim között.- A képernyőn látható Krizsó Szilvia egy határozott, erős nő. Nehéz együtt élni ezzel?- Sose gondolkodtam azon, hogy könnyebb lenne-e, ha valamivel gyámoltalanabb lennék.- Inkább a magánéletre gondoltam. Mondják, hogy ilyen habitussal nehezebb például egy párkapcsolatban.- Hát, voltak gondjaim. A férjemmel, akinek szintén komoly akarata van, kellett néhány év, amíg összecsiszolódtunk. Küzdelem persze van a mai napig, de ezek már korántsem olyan kemények, ráadásul ezek izgalmat is hoznak az életünkbe. Egyébként a döntéseim előtt mindig kikérem a véleményét, mert nagyon jó meglátásai vannak.- A lányuk, Luca elmúlt hároméves. Nagyon megváltozott, amióta megszületett?- Nagyon. Annyira, hogy van a Luca előtti Krizsó Szilvi és a Luca utáni. Ma már szinte mindent úgy szemlélek, hogy ez jó vagy nem jó Lucának, és mindent ő határoz meg. Az elmúlt három évben valami hihetetlen szimbiózis alakult ki kettőnk között: a mai napig rengeteget vagyunk együtt. Mindent megbeszélünk, sokat játszunk, bohóckodunk, nagyon jókat nevetünk. Szóval szerelembe vagyunk esve egymással.- Aggódós anyuka?- Végtelenül. Egy orrfolyásból hihetetlen bajokat vagyok képes vizionálni, de azért úgy csinálom, hogy Luca ebből semmit se vegyen észre. Például félek a kutyáktól, de ha sétálunk és látunk egy kutyát, odamegyünk, megnézzük közelebbről, és a gazdájától megkérdezem, hogy Luca megsimogathatja-e. Nem szeretném belétáplálni a saját félelmeimet. Egyedül a pókokkal más a helyzet. Engem kiskoromban megcsípett egy mérges pók, ami■ük akkor-élég súlyos következményei lettek. Úgyhogy amikor a mesekönyvben megjelent egy pók, nem tudtam visszafogni magam, és mondtam, hogy pfuj, egy pók. Persze este Luca ezzel fogadta az apukáját- És ilyenkor ezt gyorsan bejegyzi a Luca-naplóba, vagy három év után feladta már, és nem is írja?- Nem adtam fel, a születése óta írom rendületlenül. Hogy mit evett, mit ivott, mit csinált, mit mondott. Most éppen ötnapos elmaradásban vagyok, ami ritkán fordul elő, de horror, mert mindent pontosan szeretnék bejegyezni, így komoly agytorna a jegyzetelés.- Luca mikor kapja meg?- Majd ha férjhez megy, esetleg 18. szünnapjára, még nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy nagyon fog örülni neki, mert rengeteg üzenetet is elrejtek a sorok között. Érzelmeseket, vicceseket, mikor milyet. Nekem csak egy bölcsis füzetem került elő a „múltamból”, de az is hihetetlen élmény volt- Bankárból lett tévés. Azon gondolkodott már, hogy lesz-e még az életében hasonló komoly váltás?- Persze. Biztos. De azért a televíziózás, vagy inkább a kommunikációvalamilyen formában mindig jelen lesz az életemben.- Tehát színésznő már nem akar lenni?- Ezt nem mondtam! A színpadi álmaimat továbbra is dédelgetem, és azt gondolom, az élet valamikor megajándékoz egy szereppel. Sőt azt sem tartom kizártnak, hogy egyszer még saját lemezem is lesz. Soha nem lehet tudni! Én meg különben is hozzászoktam már az újrakezdésekhez.
