Somogyi Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám
2009. MÁRCIUS 22., VASARNAP 7 INTERJÚ jövőkép Személyiségek, szemléletformálás és igazi emberi történetek nélkül nincs jó televízió. Az egyik legismertebb televíziós műsorvezető olyan feladatra vár, ami ilyen. JAKUPCSEK GABRIELLA AZ IGAZIRA VÁR Jakupcsek Gabriella újra szerepel a televízióban, de egyelőre csak vendég a képernyőn. Boldog, hogy 45 évesen megszületett a harmadik gyermeke, de alig várja, hogy legyen egy olyan feladat, amiért újra teljes erőbedobással ringbe szállhat. Fábos Erika- Hiányzott már a képernyő?- Nem.- Mégis szerepel a Viasat3 új étterem-átalakítós műsorában.- Ez Gianni műsora, és nagyon nem szeretném, ha összekevernék az én televíziós munkámmal. Ez nekem nem munka, hanem egy kirándulás. Vendég vagyok abban a műsorban, Gianni vendége. Ő olyan embereket szeretett volna meghívni, akiknek az ízlésére valamilyen módon számíthat. Megkérdezte, lennee ehhez kedvem, és boldogan igent mondtam.- Ezek szerint szeret enni.- Kifejezetten gourmet vagyok, inkább nem is eszem, ha nincs olyan, ami jó, és sütni-főzni is nagyon szeretek.- Kedvenc konyha?- A különleges ízeket szeretem. Mindent megkóstolok, de legjobban talán az ázsiai konyháért rajongok, azon belül pedig már mindegy, hogy japán, thai vagy maláj. Sajnos ebből van a legkevesebb igazán jó étterem Magyarországon. Itthon a magyar és az olasz konyhákat keresem. A jó ételek vonzanak, és az is nagyon fontos, hogy igazi vendéglátásban legyen részem, ha beülök valahova.- Mi az általános tapasztalata, van miből válogatni?- Kínálat van, sok a szép, színes, szagos, puccos étterem, többségében kamu kajákkal és nagyon személytelen, rideg kiszolgálással.- Milyen az a kamu kaja?- Jellegtelen, íztelen, fantáziátlan. Ha valahova visszajárok, az általában a vendéglátás vagy a tulajdonos miatt van. Ahol gondoskodók, figyelmesek, ahol valóban kiszolgálnak és ahol igazi házias, friss ízek vannak. Nem az kell, hogy puccos legyen és csillogjon-villogjon, elég egy kockás terítő és valami kedves hangulat, ha az ételek rendben van- j nak. De az az általános S* tapasztalatom, hogy ez tulajdonosfüggő, és elsősorban szemlélet v kérdése mindenütt a világon.- 45 éves volt, amikor megszületett a harmadik gyermeke, Emma Róza. Felmerült kérdésként, hogy mi lesz a karrierjével?- Nekem előbb volt családom, mint karrierem, de szerintem nincs is olyan, hogy család vagy karrier. Boldogtalan ember lennék, ha bármikor választanom kellett volna, és nagyon fontos az életemben az az öröm, amit a gyerekeim által megélek. Nem is tudom elképzelni, hogy valaki képes kiteljesedni a szakmájában családi boldogság nélkül. Persze kérdés, kinek mit jelent a karrier. Azt tapasztalom, hogy sokan vélt karrierekért is túl sok mindenről lemondanak.- Nagyon megváltozott az élete, 'amióta újra babázik?- Egy kisbaba sok mindent megváltoztat, rengeteg lágyság jön elő az emberből, sokkal érzékenyebb vagyok. Óriási dózisban kapom ugyanis a szeretetet. Nem csak tőle. Mindenkitől. A nagy fiain* is kicsit másképpen, de anyásabbak lettek újra, amióta megszületett a húguk. Ebben az életszakaszban nem ez a megszokott, és újra ennyi szeretetet adni és kapni, az valami hiheteüen nagy élmény.- Emma Róza késői gyerek, de az első fiát elég korán szülte.- Igen, 22 voltam akkor.- Azt mondják, hogy egy fiatal anyuka természetesebben, bátrabban viszonyul a gyerekéhez, később több a félelem. Igaz ez?- Nem. Én az első gyerekem születésekor Névjegy újságíró, műsorvezető. 1963. január 18-án született Budapesten. tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola, színész; ELTE BTK, magyarművészettörténet; MUOSZ Újságíró Iskola. PÁLYA: MTV, szerkesztő-műsorvezető, kulturális rovatvezető; Danubius Rádió, műsorvezető; Tv2 műsorvezető. férje Kliegl Ádám operatőr. gyermekei: Máté Bálint Mór, Máté Marcell Mór, Kliegl Emma Róza sokkal többet szorongtam. Most higgadtabban kezelem a problémákat, tudom, miért sír, mikor mit kell tennem. Nagyon sok minden előjön és csinálom ösztönösen, végül is Emma Róza már a harmadik gyermekem.- A férjének viszont az első.- Igen, aki szerelmes a lányába, és teljes elhivatottsággal apa. Óriási élmény ez a számára, de azért nem újdonság, mivel a két fiamat 15 éve együtt neveljük.- Mondják, hogy vannak fiús, meg lányos anyukák.- Ez így van, és én fiús anyuka vagyok. Egy kislány valóban egészen más, de alkalmazkodunk egymáshoz. Emma Róza biztosan egy vagány, nyitott gyerek lesz ennek köszönhetően.- Most milyen?- Gyönyörű, gömbölyű, mosolygós kislány, és nagyon jó gyerek. Napközben igényli a figyelmet, cserébe viszont éjszaka hatalmasakat alszik.- A két nagy testvér - húszéves fiúk - hogyan élik meg ezt a helyzetet?- A két nagyobbik gyerekem nagyon összetartó. Jó testvérek, és Emma Rózának is jó testvérei. Fantasztikus érzés, amikor látom őket együtt, mekkora gyengédséggel szeretik és figyelnek rá.- Azt mondja, a Viasaton csak vendég. Mikor szeretne újra teljes erőbedobással dolgozni?- Ha találok olyan feladatot, ami nekem való, megfelelő kihívás, és Emma mellett vállalhatom. *- Ilyet kapott már?- Igazán megtisztelő ajánlataim vannak, semmi okom a panaszra, folyamatosan tárgyalok, de nincs rajtam kényszer. Szeretném jól megfontolni, mibe vágok bele újra,’ de nem a csatornák, hanem ötletek között válogatok. Nem valami sikeres, bejáratott dolgot, hanem korszerű ötletet tudok elképzelni, és forog is több ilyen a fejemben.'Mindig szerettem kísérletezni a képernyőn. Tehát ráérősen várom az igazit, amibe beleszerethetek, de mindenáron nem kapaszkodom a képernyőbe. Boldogtalan ember lennék, ha bármikor választanom kellett volna a családom és a karrierem között. Nekem a munkámban és az életemben is nagyon fontos az az öröm, amit a gyerekeim által megélek. „Nekem ez nem munka, hanem a passzióm. Eddig is élvezetből televízióztam, és ezután is örömből szeretném csinálni.”- Milyen az igazi?- Ami Emmával, a lelki alkatommal és a személyiségemmel összeegyeztethető, s olyan szakmai tapasztalat kell hozzá, amilyen nekem van. Felvállal értékeket, akar valamit, tehetséges emberekkel lehet egy csapatban dolgozni. Engem legjobban mindig az emberek, az emberi helyzetek és a közéleti kérdések érdekeltek. Valami ilyénért újra szívesen ringbe szállnék. Igaz, sosem tekintettem ezt munkának, eddig is élvezetből televízióztam, és ezután is örömből szeretném csinálni.- Sokat néz tévét?- Nem sokat, és amikor nézek, akkor is szakmai szemmel, főleg külföldi csatornákat. Magyar tévét meg úgy, hogy majdnem minden induló műsorba belenézek, hogy ki hol tart, mi felé halad. Célirányosan. Itthon inkább a tendenciákat figyelem.- Milyenek a tendenciák?- Olyan nagyon nagy izgalom már jó ideje nincs a hazai médiapiacon. Nem látom azt a tendenciát például, ami korábban megvolt, hogy a két nagy kereskedelmi csatorna új szemléletet hozna. Ez egy kicsi és talán túl gyors piac. Kapkodnak, gyorsan születnek - viszonylag kevés mondanivalóval - új műsorok, és gyorsan el is tűnnek a vadonatújan felfedezett műsorvezetőkkel együtt. Ugyanakkor nagyon kevés műfajt használnak a hazai tévék, és fájdalmasan kevés a személyiség. Pedig én hiszek a személyiségekben és abban, hogy szemléletformálás, ízlésformálás és igazi emberi történetek nélkül nincsenek korszerű műsorok, és nincs jó televízió. Ami most van, az nagy átlagban felszínes, abban nagyon sok a kamu, mesterkélt helyzet, hazug szereplőkkel.- Ez meglehetősen kiábrándultán hangzik.- Pedig nem vagyok kiábrándult, kifejezetten optimista vagyok. Ma is hiszek a televíziózásban, de valóban markáns véleményem van. Talán elhiszik, nekem nem savanyú a szőlő, mert sosem voltam mellőzött, és szinte mindent megcsináltam már, amit lehetett. Én készítettem a legtöbb televíziós műsort az elmúlt 18 évben. Számtalan műsort kipróbálhattam. Tény azonban, hogy akárcsak az ország, úgy a televíziózás is válságban van. Értékválságban. Meg kell újulnia. Én abban bízom, hogy ez megtörténik, és lesznek új, izgalmas műsorok és lesznek olyan tenni akaró, vállalkozó szellemű vezérek, akik korszerű szemlélettel, újból televíziót akarnak csinálni. Ha pedig lesznek, egész biztos, hogy megtaláljuk egymást, hiszek ugyanis abban, hogy ez is egy szakma, amelyben számít a professzionalitás.
