Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-24 / 300. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 24., SZERDA KARÁCSONY Együtt az egész család vinkler Péter: - A családdal való együttlét a legfontosabb számomra. Tudni kell, hogy év közben négyfelé van a családunk, de karácsonykor együtt vagyunk, és ez nagyon sokat jelent számomra. A rohanó hétköznapok után békességben, nyugalomban töltjük a szeretet ünnepét, és ilyenkor persze a finom ételek is az asztalra kerülnek. Természetesen vallásosabb oldala is van ennek a meghitt ünnepnek, de sajnos ez egy kicsit háttérbe szokott szorulni. Bár sokféle vallású ember van a Földön, ezen az ünnepen emlékezünk meg Jézus születéséről. Szeretteimről szól az ünnep MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ, a Tán- csics gimnázium nyugalmazott igazgatója: - Életem legszebb karácsonya az volt, amikor a kisebbik fiam megszületett. A nagyobbik fiammal együtt díszítettük fel a fát, és a szentestére már együtt volt az egész család. A karácsony számomra a szeretteimre való emlékezést jelenti. Ilyenkor mindenki eszembe jut, aki fontos nekem. Szép emlékeket őrzök a gyermekkoromból, amikor almából, dióból készítettünk díszeket a fára, édesanyám pedig maga csomagolta a szaloncukrokat. Az lenne az igazi, ha többször lenne karácsony egy évben. Nem az ajándék miatt, hanem a szeretet és a békesség miatt. Angyalka röpült a frontvonalból szenvedély Tóth-Baranyi Antal tizenkétezer karácsonyi képeslapot gyűjtött össze KARÁCSONY A fővárosi ecseri piacon nézelődött Tóth-Baranyi Antal a régiségek között, amikor egy albumra bukkant. Képeslapok voltak benne, javarészt karácsonyiak. Több mint húsz éve történt ez. Ma tizenkétezer darabból áll a gyűjteménye. Czene Attila A karácsony a legmeghittebb ünnep, s ilyenkor szinte mindenki küld a szeretteinek üzenetet. Manapság persze sms vagy e-mail a hírvivő, de az elmúlt másfél évszázadban képeslap okozott örömöt a családtagnak, rokonnak, kedves ismerősnek. Még 1895-ben végeztek utoljára viszonylag teljes körű felmérést, akkor 163 ezerféle változatot regisztráltak. Azóta sok- milliónyi félét rajzolhattak, festhettek, fotózhattak.- 1843-ban küldte el egy Colé nevű ember az első karácsonyi képeslapot, Angliában, zárt borítékban - idézte föl a siófoki Tóth-Baranyi Antal, aki amúgy haltenyésztéssel foglalkozik. - 1865-ben az ötödik németországi postakongresszuson merült föl, hogy boríték nélkül, lapon is lehessen föladni üdvözletét, de az ötletet a többség elvetette. Érvük az volt, hogy ez a megoldás sértené a levéltitkot. Négy évvel később Emmanuel Her- mann javaslatára a világon először az Osztrák-Magyar Monarchia felénk eső részén adtak föl képeslapot. Titkot nem írtak rá, a címzetten kívül csak annyi szerepelt: Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok! Főképp olaszok, franciák, spanyolok, angolok és németek gyártották a lapokat, s a há- tuljukra akár tíz nyelven - köztük magyarul is - fölírták, hogy mire valók. Az idők során egyre szebb képek kerültek a címoldalra, emiatt divattá vált a küldés. Hazánkban 1896-tól, a Millenniumi ünnepségek idejétől volt tapasztalható óriási fellendülés.- Szerencsére nagyon korán elkezdték a képeslapok gyűjtését - mondta Tóth-Baranyi Antal. - Úrikisasszonyok, unatkozó hölgyek kedvelt elfoglaltságává vált. S ezek a lapok bizony nagyon szépek voltak; a Tóth-Baranyi Antal: a képeslapok egyre inkább árveréseken és az interneten cserélnek gazdát. Én a legdrágábbért negyvenezer forintot fizettem karácsonyi képeslapok, amelyeken a katonák mellett álomképekre lehet rácsodálkozni; ölelkező szerelmespárra, édesapja ölében ülő kisfiúra, finom ételekkel és italokkal megrakott asztalra. Az üdvözlet szövege ha boldogságot nem is, de legalább nyugalmat sugárzott, mintha a fronton nem lett volna hideg, éhezés, mintha nem ágyúzott volna az ellenség. A lapokat ugyanis szigorúan cenzúrázták. Tóth-Baranyi Antalnak vannak ronda, giccses, amerikai coca-colás, illetve szocreál stílusú képeslapjai is. Számoson ördög ugrál, de persze többön repkednek angyalkák. Leginkább gyermekarc mosolyog a karácsonyfa mellett. Tóth-Baranyi Antal elárulta: nem éri be a gyűjtéssel, ő maga is készít az ünnepre képeslapokat. Tucatnyi féléből nyomat kétszázkétszáz darabot, amit aztán a szívéhez legközelebb állóknak küld el. Egyszer majd ezek is bekerülnek valakinek a gyűjteményébe... századforduló táján már dom- bornyomott, ruhaszövettel és gyöngyökkel kombinált, fényt áteresztő és térhatású is készült. - A gyűjteményem első darabjai 1870-ből valók - tette hozzá. - Ma már nehéz eddig még soha nem látott karácsonyi képeslaphoz jutni, mert a nagymamák komódjai javarészt kiürültek. Igaz, az örökösök okosodtak: míg régen csak a hivatalos iratokat tartották meg, ma már nem tüzelik el a többi papírt sem, hanem átnézik azokat. Az utóbbi esztendőkben leginkább Erdélyből hoznak a magyar piacra relikviákat nagyobb számban; ott egy kis lépéshátrányban fedezték föl ezt az üzletet. A képeslapok egyre inkább árveréseken cserélnek gazdát, amelyekből évente hármat-né- gyet rendeznek. Plusz lehet tétet emelni már az interneten is. Negyvenezer forint volt a legtöbb, amit Tóth-Baranyi Antal egy darabért kifizetett, persze vannak a gyűjteményében szép számmal többet érők is. Elárulta: néha nem emlékszik arra, hogy az otthoni rengetegben megvan-e neki a fölmutatott képeslap. így előfordult már nemegyszer, hogy egy darabra háromszor is licitált, sikerrel. De egyáltalán nem bánja. A képeslapokat rendszerezni egyébként szinte képtelenség a sokféleségük miatt. Még a leginkább az ad erre ésszerű lehetőséget, hogy melyik korban készültek. Nem tudni, hogy mi hiányzik a siófoki gyűjteményből, mert nincs semmiféle nyüván- tartás. Tóth-Baranyi Antal jelentőségét mutatja azonban, hogy az 1986-ban kiadott szakkönyv kétszáznyolcvan bemutatott képeslapjának legalább felét azóta már ő birtokolja... A képeslapok a kor lenyomatai; a tervezők, kivitelezők ugyanis követték az aktuális eseményeket. Nagyon érdekesek például az 1. világháborús Örök divat az üdvözletküldés Jézus születésnapján a szívünkhöz közelieknek van divatja is a képeslapgyűj- tésnek, téma szerint Egy időben a vasútállomásokat ábrázolókért adtak temérdek pénzt, máskor a zsinagógákat bemutatók darabja kelt el százezrekért. Nem lehet azonban tartani ezeket a magas árakat, mert az érdeklődés rendszeresen másfelé fordul. A karácsonyi képeslapok piaca azonban régóta stabil. tóth-baranyi Antalt információnk szerint megkérte a siófoki Kálmán Imre Kulturális Központ vezetése, hogy jövőre karácsony előtt kiállításon mutassa be képeslapjait az érdeklődőknek. Nagy sikert arat majd. A tizenkétezer karácsonyi képeslap rendkívül sokféle ízlést szolgál ki. VAS ANDRÁS TÁRCÁJA Szögek B úcsúzni mentünk. Végül is elmúlt már kilencvenéves, s a fehérvári doktor azzal hívta fel apámat, hogy a nagymamájának végzetesen gyenge a szíve. Ilyenkor pedig bármi előfordulhat. Halottak napján láttuk utoljára, a temető után mindig elugrottunk hozzá a Budai útra, ahol a kerítés előtti murva elvágólag volt elgereblyézve, s a betyár biciklis kölykök miatt nagy műgonddal még szögekkel is ki lett rakva. November elején még nem látszott rajta semmi. Persze panaszkodott, hogy ki kell adnia bérbe a hátsó kertet, ugyanis a zöldségekkel még úgy-ahogy elboldogul, de a létrán már szédül, úgy viszont hogy a fenébe’ metssze meg a barackfákat... De ez a kisebb gond, a fűtés nagyobb, túl gyakran kell lejárkálni a pincébe az olajoskannával: nem bírja már a húszliterest, az ötössel viszont többször kell fordulni. És ugye, a lépcsőzés az ő korában... Persze a szokásos százassal bocsátott útnak, ennyi mindig járt a fiú dédunokának, no és a szabad bejárás Lajos bácsi, a harmadik férj sufnijába. Aki néhány évvel azelőtt ment el, előbb vissza az Alföldre, aztán néhány héttel később egy más vüágba. Úgy köszöntek el a kapuban, mint két barát, mintha nem évtizedeket töltöttek volna együtt jóban-rosszban, nem együtt temették volna el a gyerekeket. Csak megfogták egymás kezét, megszorították, majd a Dédi hirtelen hátat fordított, s belépett a kertbe, hogy megnézze, nem lepték-e meg a tetvek a jukkát. Nekünk viszont összefacsarodott a szívünk - értelmezhetetlen helyzet, hogyan búcsúzik az ember egy haldoklótól. Vagy a haldokló az ő Juliskájától. Pedig Lajos bácsi éppen miatta csomagolt össze, nem akarta, hogy utolsó szerelme a rák martalékaként teljesen lerobbanva lássa. Inkább elköszöntek szépen, csendben, emberségben, szeretetben. A kép azóta sem fakul... Az ismeretlen orvos a telefon túlsó végén nem tudott semmi biztatót mondani. Apám szabadnapot kért, én lóghattam a suliból, az éppen Amerikában élő nővéremnek már ment is a távirat: baj van, nagy baj, a Dédi... A kardiológián feküdt, sűrű, hófehér haja szinte nem is látszott a párnán, beesett arcából fáradtan sötétlettek egészségesen szürkéskék szemei. Aprónak tűnt, betegnek - nem úgy, mint amikor arra panaszkodott, hogy nem bírja egy lendülettel kiporolni a hatszor négyes nagy- szobaszőnyeget. Olyankor ingatta a fejét, s mindig megjegyezte: hiába, megöregedett, neki már megváltás lesz a földben. Ám két perc múlva már sosem látott unokatesókról és nagybácsikról mesélt, meg a szomszédról, aki lopja a diót, de ő kitolt vele, mert két és fél méter magasan húzott ki szögesdrótot a tolvaj kertje felé. Most nem mesélt, nem sóhajtozott, csak csendesen hallgatta az időközben betoppanó orvost, aki számára - s persze nekem is - érthetetlen dolgokról magyarázott, szívzűrökről, gyengeségről, gyógyszerekről, s persze a legrosszabbról, amire bizony fel kell készülni. Míg tartott a szakmabeli szülőkkel bővített konzílium, a Dédi bágyadtan magához intett, s a fülembe súgta: a fiókban ott a pénztárca, vegyek ki belőle egy százast. Tiltakoztam, azt hittem, nekem szánja, de leintett. Egyben el is igazított így aztán, amikor kiküldtek a sarki boltba gyümölcsléért, narancsért, banánért, kekszért, két üveg Kőbányait is a szatyorba pakoltam. Utóbbit a legnagyobb titokban raktam a szekrényébe, majd gyorsan búcsúzni kezdtem, nehogy kiderüljön a turpisság. Apámék persze még megígértették az orvossal, hogy telefonál, ha valami komoly történik. A doktor két nappal később jelentkezett. Apám idegesen hallózott a telefonba, majd értetlen arccal átadta a kagylót anyámnak. Nekem csak fél tucat izgatott telefon után árulták el, mi is történt: a Dédi eltűnt a kórházból. Csak egy banán, fél kiló narancs, néhány szem keksz és nápolyi, valamint három bontatlan gyümölcslésdoboz maradt utána. És két üres kőbányais üveg- ismét rohantunk Fehérvárra, a kertkapu tárva, a lakás üres. A sufniban találtunk rá, éppen a karácsonyi csúcsdíszt kereste egy hokedliről a legfelső polcon. S ha már betoppantunk, segíthettünk: válogattatott velünk néhány nagyobb szöget a betyár biciklisták ellen. Akik még hat évig bosszankodhattak miatta...
