Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-24 / 300. szám
f Találjuk meg a békét KARÁCSONY SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 24., SZERDA MACZKÓ GYULA CSUrgÓi eSperes-plébános: - A gazdasági válság, a vásárlási láz és gyűlölködések közepette meg tudjuk-e találni lelkünk igazi békéjét és boldogságát? Engedjük-e, hogy szívünkben újraszülessék a szeretet, amit a beüehemi gyermek hozott közénk? Osszeforr-e ismét a családok egysége az utcára került emberek otthonaiban?- ezek az idei karácsony kérdései számomra. Hittel, reménnyel, bizalommal és örömmel közeledek az ünnep felé, mert tudom, hogy a szeretet ismét győzni fog, mert sokan teszik a jót ön- zeüenül és hirdetik: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” az az asszonysorsok Gyertyát gyújtanak, és megajándékozzák egymást az idősek Emlék valódi értékekről RÉPA IMRE, a Kaposi Mór Oktató Kórház főigazgatója: - Ez az egyetlenegy óriási ünnep, aminek feledhetetlen emlékei, tétova várakozásai az embert gyerekkorától kísérik. Szegények voltak a szüleim, és az ‘50- as, ‘60-as években amúgy sem várhattam volna más ajándékot, mint pulóvert, cipőt, esetleg játékvasutat. Akkoriban mást jelentett az érték, nem laptopot és mobiltelefont. Pozitív, mosolygós élmény a karácsony ebben a bolondult világban. Menedzserként ilyenkor igyekszem kikapcsolni, és a hétköznapok terhelését magam mögött hagyva ünnepelni, intézményvezető orvosként persze mindig elérhetően. Nekik Két idős asszony: Mária és Mariska. Két különböző sors. Amiben hasonlítanak egymásra, az a vitalitásuk. Ami összeköti őket, az a Park. A patalo- mi Park Szociális Otthon. F. Szarka Ágnes Karácsonyi díszben a patalo- mi Park Szociális Otthon. A fényfüzérek kissé sejtelmes hangulatot sugároznak. A belépőt adventi koszorú és feldíszített karácsonyfa fogadja, és a mézes sütemények utánozhatatlan illata. Mint otthon. Mintegy százötven embernek ez az Otthon az otthona. Közöttük él Kiss Istvánné és Cseh László- né is. Kiss Istvánné, Mária néni nyolcvankét éves. Zamárdiból költözött a szociális otthonba. Egy négyágyas szoba három négyzetméterét vallhatja sajátjának. A hasonló korú asszonyok között úgy tűnik, jó a hangulat. A hetvennégy éves Cseh Lászlóné, Mariska néni valamikor Ráksiban élt. Tavasztól őszig kéthetente a mai napig hazajár, vallja, a kertet rendben kell tartani. Jelenleg a demens- részlegen egy háromágyas szobában él. A fiatalságukról, „előző” életükről mindketten meglehetősen szűkszavúan beszéltek: Mária néni: - Dolgoztam, az erdőgazdaságnál, műveltem szőlőt, dolgoztam balatoni üdülőkben, végül mint gondnok mentem nyugdíjba. A fiam a Szovjetunióban végzett, Taszár- ról pilótaként ment nyugdíjba. Két unokám volt, de a fiú huszonkét éves korában autóbalesetben meghalt. Van már egy tizennégy éves dédunokám is. Túl vagyok egy pacemaker-műtéten. Igazság szerint nyolcvankét éves vagyok, de úgy döntöttem, a következő tíz évben inkább nyolcvan maradok. Mariska néni: - Ráksi születésű vagyok, dolgoztam Pesten, az Erőtervnél voltam fénymásoló, aztán a dunaújvárosi papírgyár következett, itt mentem férjhez, majd hazakerültem. Megörököltem a nagyanyám házát. Volt egy lányom, leukémiában meghalt. Maradt két unokám, van két dédunokám. Két férjtől elváltam, a harmadik meghalt. Mária néni: itt nem dolgozunk, halkan mondom, nem is akarunk Mariska néni: aki nem tud alkalmazkodni, annak pokol az élete Itt úrinőnek érezhetik magukat, hiszen kiszolgálják őket: hozzák a reggelit, ebédet, vacsorát- Miért döntöttek úgy, hogy beköltöznek egy otthonba? Mária néni: - Az egészségi állapotom nem olyan, mint amilyennek látszik Túl vagyok a nyolcvanon. Otthon nem volt senkim a közelben. A gyerekek Kaposváron élnek, ha lebetegszem, ki lát el? Nyolcvan kilométerről nem lehet valakinek a gondját viselni A szomszédokra nem le hét állandó jelleggel támaszkodni Egy-két napig még hoznak egy tányér levest, de hosszú távon ez nem működik Mariska néni: - Vastagbélrákkal műtötték nyolc éve. Senki nem volt mellettem, a lányom akkorra meghalt. Időnként olyan problémáim vannak, amit otthon nem tudnék megoldani Azt, hogy idegenre szoruljak, nem akarom megélni Nem megoldás állandóan a szomszédot hívni, ha valami bajom van.- Milyen itt az élet? Mária néni: - Azt szokták kérdezni hogy érzed magad? Erre azt mondom: kérdezzél jobbat! Az élet? Én eddig életemben nem voltam úrinő. Itt ki vagyok szolgálva. Hozzák a reggelit, ebédet, vacsorát, dolgunk nincs. Épp ezt a tétlenséget nehéz megszokni Nem dolgozunk, halkan mondom, nem is akarunk Ahhoz már nincs erő. Tavasszal elültettem három cserép muskátlit, kifulladtam, mire felhoztam. Azért segítünk egymásnak Mariska néni: - Nekem jó! Persze van, aki nincs vele megelégedve. Mindig várunk valamire: a reggelire, arra, hogy kinyisson a bolt, hogy kezdődjön a kedvenc sorozat a tévében. Eltelik a nap.- A szobatársakkal nehéz volt összerázódni? MÁRIA NÉNI: - Jó, de halkan mondom, nehogy elbízzák magukat! Négyen vagyunk egy szobában. Mindig emberek között dolgoztam. Sohasem szerettem az egyedüllétet A férjem nyolc-tíz éve meghalt, bár már 1973-ban elváltunk Valamikor kötöttem, kézimunkáztam, kertészkedtem, lekötöttem magam. Ma már egyiket sem csinálom. Egyedül bent ülni egy szobában napi tizenkét órán keresztül, az nagyon unalmas. Mariska NÉNI: - Hárman vagyunk egy szobában, alkalmazkodni kelt Aki nem tud, annak pokol az élete.- Kijárnak? Mária néni: - A fiamékhoz Kaposvárra időnként megyek. Ők nem nagyon szaladgálnak hozzám, de minek is. Mindenki dolgozik, rohan, nem ér rá. Mariska néni: - Márciustól novemberig minden hónapban két hetet otthon töltök. Dolgozgatok a ház körül Megtermelem a zöldséget, paprikát, paradicsomot, uborkát, salátát Ezeket legalább nem kell megvennem.-A karácsonyt hol töltik? Mária néni: - Nem tudom, hogy alakul a karácsony. Mégnem beszéltük meg. A fiamék azt várják, hogy telefonáljak, én mega hívásukat várom. Biztosan elmegyek hozzájuk, de nem maradok túl sokáig. Itt lesz a karácsony. Apróságokkal megajándékozzuk egymást, minden évben van gyertya- gyújtás, ünnepi est MARISKA NÉNI: - Itt lesz a karácsony! Mindenszentekkor elrendezem a sírokat, utána már márciusig nem megyek haza. Talán jönnek az unokáim, a testvérem. HÁROM KIRÁLYOK Q „három királyok” - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - elindultak, hogy rátaláljanak a zsidók új királyára, mert látták a csillagjelet az égen. Mint annyi más bibliai történet, ez sem nélkülözi a valóságalapot - hasonlóan például a vízözönhöz. Mintegy kétezer évvel ezelőtt ugyanis még a gyakorlott csillagjósokat is megtréfálta a „betlehemi csillag” furcsasága. Ha csak valamilyen egyszerű hullócsillagot lát, aligha vág neki a hosszú sivatagi utazásnak a három király, akik valójában asztronómusok lehettek. Inkább üstökösről lehetett szó, ahogyan ezt már az ókori csillagászok kutatásai is alátámasztják. Az időszámítás előtti első évtizedben a Szaturnusz és a Jupiter különös „táncát” figyelték meg: a Kr. előtti 7. évben hét hónap leforgása alatt háromszor is találkozott a pályájuk, ami felkeltette a babiloni tudósok figyelmét. A következő évben a Jupitert kétszer is eltakarta a Hold. Minthogy a Jupiter a királyok égiteste, ezért a babiloni asztronómusok Isten üzenetére, azaz arra következtettek, hogy elsötétedése után a Jupiter „újjászületésével” együtt új király is született. Mark Kidger brit csillagász kínai feljegyzésekben találta meg a bizonyítékot. A Sas csillagképében feltűnt ugyanis a Kr. e. 5. év márciusában egy szupernóva, és hetven napon át világított az égbolton - a Hajnalcsillag helyén. Elég hosszú idő ez ahhoz, hogy Babilonból el lehessen jutni Betlehembe. Eszerint - állítja Kidger - Jézus az említett év áprilisának 15. és 27. napja között születhetett. Michael Molnár, a New Jersey-i Rutgers egyetem kutatója hasonló következtetésre jutott a The Le- gacy of the Magi (A bölcsek öröksége) .című könyvében. Molnár mindenesetre március 20-ára és április 17-ére teszi a Jupiter kétszeres elsötétedését, ami szerinte is rendkívüli égi jelenség. Máté evangéliuma alátámasztja az asztronómusok kutatását. Az áll ugyanis a Szentírásban, hogy a bölcseket útbaigazító csillag rövid időre eltűnt az égboltról, majd ismét fölragyogott. Molnár biztos benne, hogy a Jupiter második elsöté- tülése idején (április 17.) pillantotta meg Jézus a napvilágot. A betlehemi jel
