Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 24., SZERDA KARÁCSONY Senki sem ünnepelhet egyedül! joanna stempinska A borászból lett lengyel nagykövet beleszeretett Buzsákba Joanna Stempinska len­gyel nagykövet nevét egy ezernégyszáz lelkes so­mogyi faluban sokkal töb­ben ismerik, mint bárhol az országban. A diploma­ta ugyanis Somogybán is otthon van. Meiszterics Eszter Buzsákról fővárosi barátaitól hallott. Elsőre beleszeretett a falu hangulatába és az ottani emberek vendégszeretetébe. Olyannyira, hogy tavaly húsvét- kor úgy döntött: itt rendezi be magyarországi otthonát.- Megtetszett a település szép­sége, a szőlőbirtokok, a borhá­zak - meséli a nagykövet asz- szony. - Buzsákból még a bada­csonyi hegyet is látni! - árado­zik. - Látnia kellett volna, milyen szeretettel fogadtak! Ilyen segít­ség nélkül nem lehetett volna házat találni. Hálás vagyok a szomszédjaimnak a segítségért és azoknak, akik a kertemet gondozzák. A nagyvárosi embe­rek ezt a fajta vendégszeretetet nem ismerik. Fontos számomra az ősi értékek megőrzése és a család. Úgy érzem, a buzsákiak ebben hasonlóan gondolkodnak. Bevallom, kényelmi szempontja­im is akadtak: a Balaton közel­sége fontos volt, ahogy Csiszta- puszta és Hévíz is. Nagyon ked­velem a termálfürdőket. Pesten is gyakran jártam a Gellértbe vagy a Lukácsba, Csisztapusz- tára akár biciklivel is átkerekez­hetek Buzsákból.- Milyen állapotban van a ház?- Lenne rá mit költeni, bár nem a legrégebbi parasztház, ötvenéves lehet. Ugyanúgy néz ki, mint a többi utcabeli ház. Van három szoba, veranda, konyha, meg nyári konyha is volt, amiből egy hónap alatt fürdőszobát csi­náltattam. Egy kedves idős néni­től vettem meg, aki a lányához költözött. Képzelje, ott maradt a macskája, a házzal együtt kap­tam. Új nevet kapott, amikor a testvérem és a gyerekei megláto­gattak, Safirának nevezték el. Felhozatták velem a fővárosba, nehogy megfázzon ott télen.- Miért éppen Safira?- Azért, mert a Safira nagykö­vet asszonyt jelent arabul.- El tudja képzelni, hogy ha le­jár itt a mandátuma, akkor oda költözik?- Ha nyugdíjba megyek, akkor valószínű. Mindig szerettem volna egy kis házat vidéken.- Ott karácsonyozik?- Még nincs kész a fűtésrend­szerem, idén még nem. Az öcsémmel és a családjával ün­nepelek. Korán meghalt az édesanyám, így a nagymamám nevelt fel az öcsémmel. Nagyon szoros a kapcsolatunk.- Milyen hagyományokat őriz­nek karácsonykor?- A szenteste és a vacsora na­gyon fontos nálunk is: 12 fajta ételt készítünk a régi hagyo­mány szerint. Persze nem min­dig sikerül annyi. Nem eszünk húst, halat, káposztát, gombát, céklalevest, lengyel tortellinit és mákos ételeket készítünk. Min­denkinek megvan a maga fel­adata, a testvérem és a felesége heringet és pontyot süt, én a má­kos ételekért vagyok felelős.- Csak nem a bejgliért?- De igen, mi is csinálunk bejglit.- A magyar konyhából is merít ötletet?- Karácsonykor nem, de az egyetemi éveim alatt a rántott sajt és a rántott gomba, a jó ma­gyar pörkölt nagy kedvencek lettek. A halászlét is nagyon szeretem, meg a leveles tészták­ból készült ételeket is, mint a káposztás tészta. Ezeket a csa­ládom is nagyon megszerette.- Karácsonykor mi az, aminek igazán örül?- Az ünnepi vacsora nálunk mindig imával kezdődik, és egy különleges fehér ostyából tö­rünk le darabokat, melyeket egymásnak adunk, és jókívánsá­gokat mondunk hozzá. Az ostyát az üdvözlőlapokba is bele szok­tuk tenni. Ez nagyon szép szo­kás Lengyelországban. Ezenkí­vül karácsonykor fontos, hogy senki ne legyen egyedül. Mindig van egy üres szék és egy üres tá­nyér az asztalnál, hátha bekopog valaki. Ez még a régi időkből maradt fenn. Ha ismerünk olyan embert, aki egyedül van, őt meg­hívjuk. Karácsonykor senkinek nem szabad egyedül lenni. Joanna Stempinska: karácsonykor mindig van egy üres teríték az asztalnál Rajong a dzsesszért '56: a síró galamb joanna stempinska elvégez­te a Kertészeti Egyetem bo­rász szakát Budapesten, majd művészettörténetből szerzett diplomát. A rendszerváltás után je­lentkezett diplomataképzés­re, majd biztonságpolitikával foglalkozott, négy évig dolgo­zott Brüsszelben a Lengyel Nato Missziónál Tökéletesen beszél magyarul, németül, angolul és oroszul is megér­teti magát. hobbija a művészettörténet és rajong a dzsesszzenéért. A MAGYAR '56 nagyon híres volt Lengyelországban. A lengyel egyetemisták szoli­daritásképpen gyűjtésbe fog­tak, sőt két évvel ezelőtt is megünnepelték az évfordu­lót. A magyar ’56-nak Len­gyelországban egy síró ga­lamb volt a szimbóluma. A nagykövet asszony nemrég járt az egykori intemálótá- bor helyszínén Budapesten, ott egy korabeli lapban azt írták, hogy a lengyel kato­nák ilyen vendégszeretetet sehol máshol nem kaptak.- Volt már, hogy valaki beko­pogott? Vagy ez csak egy szo­kás?- Nem volt még ilyen, ez egy szokás. Hasonlóan ünnepelnek a zsidók is. Ez olyan kölcsön­hatás lehet, amely az évszáza­dos együttélés alatt alakulha­tott ki a népek között.- A történelem során mindig is szoros volt a lengyelek és a magyarok kapcsolata. Bala- tonbogláron lengyel nyelvű is­kola is működött.- Jártam már Balatonbog- láron, és ott van az egyik leg­szebb oldala a lengyel-magyar barátságnak. Jövőre rendez­vénysorozatot tervezek, a II. vi­lágháború kitörésének het­venedik évfordulója alkalmá­ból. Több mint százezer len­gyel menekültet fogadtak be akkor a magyarok. A náci Né­metország azt sem engedélyez­te, hogy Lengyelországban len­gyel nyelvű középiskolák le­gyenek, Bogláron létrehoztak egyet.- Kóstolta már Bogláron a jó balatoni borokat?- Természetesen, már csak annál is inkább, mivel kevesen tudják rólam, hogy az első dip­lomámat Budapesten borász­ként szereztem a Kertészeti Egyetemen. így aztán különö­sen nagy szerencse, hogy Buzsákon még a jó balatoni, so­mogyi borokat is kedvemre kós­tolhatom.- Borászból lett nagykövet?- Véletlenek sorozata az éle­tem. Annak idején két szak kö­zül választhattam budapesti ta­nulmányaim során, az élelmi­szer-ipari és a borászat közül. Én az utóbbit választottam, de később művészettörténet sza­kos diplomát is szereztem.- A lengyel-magyar barátság napját először tavaly ünnepel­ték március 23-én.- Nagyon szép kezdeménye­zés volt. Tavaly Lengyelország­ban rendeztek testvérvárosi ün­nepséget, idén Magyarorszá­gon. Van egy lengyel-magyar barátságot ábrázoló szobor, ami egy XIX. századi vers alapján készült: két tölgyfát ábrázol, melynek a gyökerei összefo­nódnak. Aranyra festett cukorrépa hájos László, a Magyar Cukor Zrt. műszaki vezér­igazgató-helyettese: - A megbékélést, a megnyug­vást jelenti a karácsony. Jó pár emlékezetes ünnep volt az életemben. Ezek kö­zül is kiemelkedik az első munkával töltött szentes­te. Műszakvezetőként az egykori ácsi gyárban dol­goztam, s a kollégáim ka­rácsonyi ünnepséget szer­veztek. Megható pillanato­kat éltem át, s az akkor ka­pott ajándék örök emlék számomra. Egy aranyra befestett cukorrépával lep­tek meg a munkatársak. Idén karácsonykor már nem lesz kampány, min­denki nyugodtan otthon le­het. Én is családi körben ünnepelek. Természetből gyűjtött díszek HOFFMANN GYÖRGY hídépí­tő: - Számomra a kará­csony a családot, a nyu­galmat jelenti. Van egy ré­gi emlékem, ami gyermek­korom óta végigkíséri a karácsonyokat. Ez édes­anyám betlehemes dísze, amit kicsit restauráltam, és a mai napig minden év­ben ott van a karácsony­fa alatt. A karácsony első napja nálunk általában szűk családi körben telik, aztán az ünnep második napján már jönnek a gye­rekek és unokák is. A há­zunk már jó ideje karácso­nyi hangulatban van, ezt egy fontos apróságnak tar­tom. A feleségemmel a természetből gyűjtöttük össze a díszítéshez szük­séges terméseket. ÉRTÉKEINK E nnyi könnyet hely nem látott, mint egy vasútál­lomás. A megérkezés örömkönnyei és az elvá­lás bánatkönnyei tisztára mos­nának egy-egy pályaudvari pe­ront. Ha nem magát az épületet! Az indóházak egykor kulti­kus helynek számítottak. A vas­úttársaság adott arra, hogy szép épületek álljanak a vaspálya mellett. A 19. század végén saját építészgárdát foglalkoztattak a kor kívánalmainak megfelelő, környezetbe ülő, egységes állo­mások tervezésére. A megyén­kén áthaladó Déli Vasúthoz is több típusterv készült, közülük néhány, nyerstégla felületű gyöngyszem még ma is áll: úgynevezett III. osztályú Vízvá­ron, II. osztályú Siófokon, I. osz­tályú Balatonszentgyörgyön. Az 1898-99 között épült kaposvári Egy könnycsepp pusztuló indóházainkért pályaudvari épület más kategó­ria, magasabb szint. A sikerült alkotást később a történelmi Magyarországon még két he­lyen „megismételték”: Versecen és Szatmárnémetiben. Az épületek földszintesek, de az I. osztályúakhoz kétoldalt emeletes épületvég csatlakozik. A III. osztályú indóházak egyik végében háromszobás, komfor­tos lakást alakítottak ki az állo­másfőnöknek és családjának. A túloldalon várótermet, középen pedig vasútforgalmi helyisége­ket - jegykiadót és poggyászke­zelőt - talált az utas. AII. osztá­lyú épületekben már külön vá­róterem volt az első és másod- osztályú utasoknak, külön a Hány találkozás szemtanúja volt. Évszázados Indóház Vízváron harmadosztályúaknak. Az I. osztályú épületekhez pedig már nagyobb alapterületű lakás és forgalmi rész, továbbá étterem tartozott. Mi tagadás, utasként jó volt belépni ezekbe az épületekbe. Otthonosan érezte magát az em­ber a mégannyira szögletes sza­bályzat szerint működő magyar királyi vasúttársaság által meg­követelt pedantéria miatt. Akko­riban például a várótermek még az utasokat szolgálták, tiszták, hideg időben melegek voltak, éj­szakára sem zárták be azokat, s ha az ember lekéste az utolsó vo­natot, akár meg is húzhatta ott magát a hajnali szerelvény indu­lásáig. Adventkor karácsonyfára is futotta a vasúttársaság (vagy az állomásfőnök) pénzéből. Mára mindez a múlté. Pusz­tulnak, kopnak hajdán tetsze­tős állomásépületeink. Talán az idő is eljárt felettük. Keveseb­ben utaznak vonattal, s akik utaznak, idővel jegykiadó auto­matából vagy sms útján válta­nak jegyet, s a várótermeket is mind kevesebben veszik igény­be. Nyugaton a kisebb indóhá- zakat lakásnak alakították át, s a bérlők gondozzák az épületet és környékét. Be kell látnunk, alaposan megváltozott a vüág. Amíg nem késő, csodálkozzunk rá pusztu­ló kincseinkre, és hullassunk értük egy könnycseppet. III.

Next

/
Thumbnails
Contents