Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-24 / 300. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 24., SZERDA KARÁCSONY Senki sem ünnepelhet egyedül! joanna stempinska A borászból lett lengyel nagykövet beleszeretett Buzsákba Joanna Stempinska lengyel nagykövet nevét egy ezernégyszáz lelkes somogyi faluban sokkal többen ismerik, mint bárhol az országban. A diplomata ugyanis Somogybán is otthon van. Meiszterics Eszter Buzsákról fővárosi barátaitól hallott. Elsőre beleszeretett a falu hangulatába és az ottani emberek vendégszeretetébe. Olyannyira, hogy tavaly húsvét- kor úgy döntött: itt rendezi be magyarországi otthonát.- Megtetszett a település szépsége, a szőlőbirtokok, a borházak - meséli a nagykövet asz- szony. - Buzsákból még a badacsonyi hegyet is látni! - áradozik. - Látnia kellett volna, milyen szeretettel fogadtak! Ilyen segítség nélkül nem lehetett volna házat találni. Hálás vagyok a szomszédjaimnak a segítségért és azoknak, akik a kertemet gondozzák. A nagyvárosi emberek ezt a fajta vendégszeretetet nem ismerik. Fontos számomra az ősi értékek megőrzése és a család. Úgy érzem, a buzsákiak ebben hasonlóan gondolkodnak. Bevallom, kényelmi szempontjaim is akadtak: a Balaton közelsége fontos volt, ahogy Csiszta- puszta és Hévíz is. Nagyon kedvelem a termálfürdőket. Pesten is gyakran jártam a Gellértbe vagy a Lukácsba, Csisztapusz- tára akár biciklivel is átkerekezhetek Buzsákból.- Milyen állapotban van a ház?- Lenne rá mit költeni, bár nem a legrégebbi parasztház, ötvenéves lehet. Ugyanúgy néz ki, mint a többi utcabeli ház. Van három szoba, veranda, konyha, meg nyári konyha is volt, amiből egy hónap alatt fürdőszobát csináltattam. Egy kedves idős nénitől vettem meg, aki a lányához költözött. Képzelje, ott maradt a macskája, a házzal együtt kaptam. Új nevet kapott, amikor a testvérem és a gyerekei meglátogattak, Safirának nevezték el. Felhozatták velem a fővárosba, nehogy megfázzon ott télen.- Miért éppen Safira?- Azért, mert a Safira nagykövet asszonyt jelent arabul.- El tudja képzelni, hogy ha lejár itt a mandátuma, akkor oda költözik?- Ha nyugdíjba megyek, akkor valószínű. Mindig szerettem volna egy kis házat vidéken.- Ott karácsonyozik?- Még nincs kész a fűtésrendszerem, idén még nem. Az öcsémmel és a családjával ünnepelek. Korán meghalt az édesanyám, így a nagymamám nevelt fel az öcsémmel. Nagyon szoros a kapcsolatunk.- Milyen hagyományokat őriznek karácsonykor?- A szenteste és a vacsora nagyon fontos nálunk is: 12 fajta ételt készítünk a régi hagyomány szerint. Persze nem mindig sikerül annyi. Nem eszünk húst, halat, káposztát, gombát, céklalevest, lengyel tortellinit és mákos ételeket készítünk. Mindenkinek megvan a maga feladata, a testvérem és a felesége heringet és pontyot süt, én a mákos ételekért vagyok felelős.- Csak nem a bejgliért?- De igen, mi is csinálunk bejglit.- A magyar konyhából is merít ötletet?- Karácsonykor nem, de az egyetemi éveim alatt a rántott sajt és a rántott gomba, a jó magyar pörkölt nagy kedvencek lettek. A halászlét is nagyon szeretem, meg a leveles tésztákból készült ételeket is, mint a káposztás tészta. Ezeket a családom is nagyon megszerette.- Karácsonykor mi az, aminek igazán örül?- Az ünnepi vacsora nálunk mindig imával kezdődik, és egy különleges fehér ostyából törünk le darabokat, melyeket egymásnak adunk, és jókívánságokat mondunk hozzá. Az ostyát az üdvözlőlapokba is bele szoktuk tenni. Ez nagyon szép szokás Lengyelországban. Ezenkívül karácsonykor fontos, hogy senki ne legyen egyedül. Mindig van egy üres szék és egy üres tányér az asztalnál, hátha bekopog valaki. Ez még a régi időkből maradt fenn. Ha ismerünk olyan embert, aki egyedül van, őt meghívjuk. Karácsonykor senkinek nem szabad egyedül lenni. Joanna Stempinska: karácsonykor mindig van egy üres teríték az asztalnál Rajong a dzsesszért '56: a síró galamb joanna stempinska elvégezte a Kertészeti Egyetem borász szakát Budapesten, majd művészettörténetből szerzett diplomát. A rendszerváltás után jelentkezett diplomataképzésre, majd biztonságpolitikával foglalkozott, négy évig dolgozott Brüsszelben a Lengyel Nato Missziónál Tökéletesen beszél magyarul, németül, angolul és oroszul is megérteti magát. hobbija a művészettörténet és rajong a dzsesszzenéért. A MAGYAR '56 nagyon híres volt Lengyelországban. A lengyel egyetemisták szolidaritásképpen gyűjtésbe fogtak, sőt két évvel ezelőtt is megünnepelték az évfordulót. A magyar ’56-nak Lengyelországban egy síró galamb volt a szimbóluma. A nagykövet asszony nemrég járt az egykori intemálótá- bor helyszínén Budapesten, ott egy korabeli lapban azt írták, hogy a lengyel katonák ilyen vendégszeretetet sehol máshol nem kaptak.- Volt már, hogy valaki bekopogott? Vagy ez csak egy szokás?- Nem volt még ilyen, ez egy szokás. Hasonlóan ünnepelnek a zsidók is. Ez olyan kölcsönhatás lehet, amely az évszázados együttélés alatt alakulhatott ki a népek között.- A történelem során mindig is szoros volt a lengyelek és a magyarok kapcsolata. Bala- tonbogláron lengyel nyelvű iskola is működött.- Jártam már Balatonbog- láron, és ott van az egyik legszebb oldala a lengyel-magyar barátságnak. Jövőre rendezvénysorozatot tervezek, a II. világháború kitörésének hetvenedik évfordulója alkalmából. Több mint százezer lengyel menekültet fogadtak be akkor a magyarok. A náci Németország azt sem engedélyezte, hogy Lengyelországban lengyel nyelvű középiskolák legyenek, Bogláron létrehoztak egyet.- Kóstolta már Bogláron a jó balatoni borokat?- Természetesen, már csak annál is inkább, mivel kevesen tudják rólam, hogy az első diplomámat Budapesten borászként szereztem a Kertészeti Egyetemen. így aztán különösen nagy szerencse, hogy Buzsákon még a jó balatoni, somogyi borokat is kedvemre kóstolhatom.- Borászból lett nagykövet?- Véletlenek sorozata az életem. Annak idején két szak közül választhattam budapesti tanulmányaim során, az élelmiszer-ipari és a borászat közül. Én az utóbbit választottam, de később művészettörténet szakos diplomát is szereztem.- A lengyel-magyar barátság napját először tavaly ünnepelték március 23-én.- Nagyon szép kezdeményezés volt. Tavaly Lengyelországban rendeztek testvérvárosi ünnepséget, idén Magyarországon. Van egy lengyel-magyar barátságot ábrázoló szobor, ami egy XIX. századi vers alapján készült: két tölgyfát ábrázol, melynek a gyökerei összefonódnak. Aranyra festett cukorrépa hájos László, a Magyar Cukor Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese: - A megbékélést, a megnyugvást jelenti a karácsony. Jó pár emlékezetes ünnep volt az életemben. Ezek közül is kiemelkedik az első munkával töltött szenteste. Műszakvezetőként az egykori ácsi gyárban dolgoztam, s a kollégáim karácsonyi ünnepséget szerveztek. Megható pillanatokat éltem át, s az akkor kapott ajándék örök emlék számomra. Egy aranyra befestett cukorrépával leptek meg a munkatársak. Idén karácsonykor már nem lesz kampány, mindenki nyugodtan otthon lehet. Én is családi körben ünnepelek. Természetből gyűjtött díszek HOFFMANN GYÖRGY hídépítő: - Számomra a karácsony a családot, a nyugalmat jelenti. Van egy régi emlékem, ami gyermekkorom óta végigkíséri a karácsonyokat. Ez édesanyám betlehemes dísze, amit kicsit restauráltam, és a mai napig minden évben ott van a karácsonyfa alatt. A karácsony első napja nálunk általában szűk családi körben telik, aztán az ünnep második napján már jönnek a gyerekek és unokák is. A házunk már jó ideje karácsonyi hangulatban van, ezt egy fontos apróságnak tartom. A feleségemmel a természetből gyűjtöttük össze a díszítéshez szükséges terméseket. ÉRTÉKEINK E nnyi könnyet hely nem látott, mint egy vasútállomás. A megérkezés örömkönnyei és az elválás bánatkönnyei tisztára mosnának egy-egy pályaudvari peront. Ha nem magát az épületet! Az indóházak egykor kultikus helynek számítottak. A vasúttársaság adott arra, hogy szép épületek álljanak a vaspálya mellett. A 19. század végén saját építészgárdát foglalkoztattak a kor kívánalmainak megfelelő, környezetbe ülő, egységes állomások tervezésére. A megyénkén áthaladó Déli Vasúthoz is több típusterv készült, közülük néhány, nyerstégla felületű gyöngyszem még ma is áll: úgynevezett III. osztályú Vízváron, II. osztályú Siófokon, I. osztályú Balatonszentgyörgyön. Az 1898-99 között épült kaposvári Egy könnycsepp pusztuló indóházainkért pályaudvari épület más kategória, magasabb szint. A sikerült alkotást később a történelmi Magyarországon még két helyen „megismételték”: Versecen és Szatmárnémetiben. Az épületek földszintesek, de az I. osztályúakhoz kétoldalt emeletes épületvég csatlakozik. A III. osztályú indóházak egyik végében háromszobás, komfortos lakást alakítottak ki az állomásfőnöknek és családjának. A túloldalon várótermet, középen pedig vasútforgalmi helyiségeket - jegykiadót és poggyászkezelőt - talált az utas. AII. osztályú épületekben már külön váróterem volt az első és másod- osztályú utasoknak, külön a Hány találkozás szemtanúja volt. Évszázados Indóház Vízváron harmadosztályúaknak. Az I. osztályú épületekhez pedig már nagyobb alapterületű lakás és forgalmi rész, továbbá étterem tartozott. Mi tagadás, utasként jó volt belépni ezekbe az épületekbe. Otthonosan érezte magát az ember a mégannyira szögletes szabályzat szerint működő magyar királyi vasúttársaság által megkövetelt pedantéria miatt. Akkoriban például a várótermek még az utasokat szolgálták, tiszták, hideg időben melegek voltak, éjszakára sem zárták be azokat, s ha az ember lekéste az utolsó vonatot, akár meg is húzhatta ott magát a hajnali szerelvény indulásáig. Adventkor karácsonyfára is futotta a vasúttársaság (vagy az állomásfőnök) pénzéből. Mára mindez a múlté. Pusztulnak, kopnak hajdán tetszetős állomásépületeink. Talán az idő is eljárt felettük. Kevesebben utaznak vonattal, s akik utaznak, idővel jegykiadó automatából vagy sms útján váltanak jegyet, s a várótermeket is mind kevesebben veszik igénybe. Nyugaton a kisebb indóhá- zakat lakásnak alakították át, s a bérlők gondozzák az épületet és környékét. Be kell látnunk, alaposan megváltozott a vüág. Amíg nem késő, csodálkozzunk rá pusztuló kincseinkre, és hullassunk értük egy könnycseppet. III.