Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)

2008-12-24 / 300. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 24., SZERDA Cigánykenyér és húsos káposzta romakarácsony Nem a szokások különböztetik meg, hanem a körülmények KARÁCSONY A táskái romáknál külö­nösen emlékezetes a kará­csony. Két éve ekkor köl­töztek az új otthonaikba, a cigánytelep felszámolá­sa után. Vigmond Erika A galuskát mindenki szereti. Nem hiányozhat az asztalról, szinte minden étel mellé kínálják. Karácsonykor azért mást is főznek a kályhákon az asszonyok Fényesen kivilágított áruházak, karácsonyi vásárok nyüzsgésé­nek errefelé a nyomát sem látni. A táskái faluszélen a romáknál nem igazán érezni, hogy küszö­bön a karácsony. A seprű szor­gos járása, a nokedliszaggatás zaja, a fahasábok tüzes pattogá­sa fogad bennünket Horváthék házában. Nem csak minket, az utánunk sorra érkező családta­gokat, rokonokat is. Egyre csak nyílik az ajtó, a nappali gyorsan benépesül.- Akárha ünnep lenne Máskor is ugyanígy összejövünk. Legfel­jebb karácsonykor egy kicsit többen vagyunk, és később _ mennek el - mondja a Csiga be- | cenévre is hallgató Horváth Ist- g vári. Közben számvetést is ké- I szít: harmincán biztosan lesz- * nek szentestén. Sosem volt I olyan, hogy szűk családi körben ünnepeltek volna. Ám addig van teendő bőven. Ajándékba kapott falfestékek sorakoznak az ablak­ban. Meszelés előtt áll a lakás. Már a színekben is döntöttek: a zöld kerül a kisszobákba, mály­va színt kap a nappali. Jól jött a pluszkályha is: egyszerre két kályhán hamarabb készül az étel. Máson ugyanis nem tudnak főzni. - Négy kosárért cserébe kaptunk egy disznót is - tette hozzá a családfő. - Mindenki­nek jutott belőle itt a telepen, még karácsonyra is marad. Be kell vallanom, nekem a pacal- pörkölt a kedvencem. Szegénye­sek a karácsonyaink, minden­nek örülünk, amit kapunk. Csiga, akinek a beceneve a gyerekkori csigagyűjtésből ma­radt rá, az akkori emlékeket idé­zi: olykor még fenyőfa sem volt karácsonykor, nemhogy szalon­cukor. Ha állítottak is fenyőt, leginkább keksz, alma jutott alá. A testvéreivel bekopogtattak a házakba, és az énekekért vala­mi karácsonyi finomság mindig pottyant az ölükbe. Már nem tudja elképzelni, hogy ne legyen karácsonyfájuk. A díszítést, a mézeskalács figurákat az iskolá­ban készítik el a gyerekek. A ki­csik kezébe is kerül cukorka, édesség vagy legalább pogácsa, amit a cigánykenyér alapanya­gából sütnek. A húsos káposzta és a cigánykenyér nem marad­hat el az ünnepi asztalról.- Bár a nokedli a kedvenc, de lesz még mellette egy kis rizs, rántott hús, leves, esetleg fasíro- zott - sorolta Horváth István fe­lesége, Erzsébet, aki szorgosan térül-fordul. Enni ad a kicsik­nek, letörli a maszatos arcokat, köszönti az újonnan érkezőket, és átnézi az ajándékba kapott ruhákat. - Ha kicsit több a pénz, jobb ételekre és ajándékokra is jut - tette hozzá.- Az édesanyám igazi ünnepi csemegeként olyan káposztát főzött sündisznóból, hogy én azt tyúkért, de még sertéshúsért sem adnám oda - kapcsolódott a beszélgetésbe István legidő­sebb testvére, Horváth Dezső. - A fold alatt élő ebiborzból is fi­nom ám, de bármilyen húsról legyen szó, az elkészítése egy­szerű: egy sor zsír, egy sor hús és szalonna, aztán egy sor ká­poszta. Mindezt megrottyant- va... '- bizony, régen ettem ilyen jóízűt. Ürgézni is jártam, napi hetvenet-nyolcvanat is megfog­tam. Győzte elkészíteni az asz- szonyom. A múltban kalandozó Horváth Dezső a gyerekkora legszebb karácsonyát is meg­emlegette: még sátorban laktak, és az édesanyja különleges ka­rácsonyfával lepte meg őket. A sátor közepére fellógatott egy kis lucfenyőt.- Csak álltam ott, és néztem az ég felé, sosem láttam olyan szépet - tette hozzá. - Többször nem is volt .sátoros karácsony­fánk. Az én anyám tizenhét gye­reket szült, heten meghaltak. Három éve ő is elment. Éppen karácsonykor. Az ünnepi gyer­tya érte is ég majd... Karácsonykor költöztek ki a táskái romák az erdőszéli kunyhókból AZÉRT NEM CSAK SZOMORÚ év­fordulótjelent a karácsony. A legkisebb unoka, Horváth Viktor Márió első évét tölti be. Édesapjának, Horváth Ba­lázsnak pedig december 25- én van a születésnapja. karácsonykor költözhettek a romák új otthonaikba. So­mogybái egyedüliként Táska került be a telepfelszámolási programba. Ötvenötmillió fo­rintot nyertek a szociális tár­cától. tíz romacsalád - ötvennégy felnőtt és gyermek - kapott új otthont: 2006 karácsonyá­ra költözött ki az utolsó famí­lia is az erdőszéli telep össze­tákolt kunyhóiból. Horváth Dezső: csemege volt anyám sündisznóból főzött húsos káposztája KARÁCSONY A család ünnepe András János tapsonyi háziorvos: - A karácsony az ünnepek ünnepe. Ne­kem is, és gondolom, más embernek is a békét, a nyugalmat, a szeretetet je­lenti. Számomra a kará­csony a család ünnepe is. Ilyenkor nem csörögnek a telefonok, nem kell sietni, vagy éppen korán felkelni. Együtt vagyunk, jókat be­szélgetünk. A legszebb ka­rácsonyaim közé tartoznak a gyerme-keim első kará­csonyai. Ma már mind­egyik dolgozik, távol van, de a karácsony mindig ös­szehoz bennünket. Kará­csonykor van a névnapom is, s így év vége közeledté­vel egyfajta számvetést is készítek magamnak az el­múlt évről. A szeretet teljessége beluu zoltan kaposvári református lelkész: - A hi­temből és a hivatásomból fakadóan természetesen a karácsony különleges ün­nep. Az Úristen a maga szeretetének teljességét ad­ta a világnak a gyermek Jézus képében, aki ezen a napon megszületett. És mi szerencsére ebben a szere­teden élhetünk, függetle­nül a mindennapi körülmé­nyektől tudhatjuk, hogy az Úristen szeretete végigkí­séri életünket. Karácsony­kor, csakúgy,- mint minden vasárnap, együtt ünnepel az egész család, s hálát adunk, hogy vannak sze­retteink, van kivel ünne­pelnünk békességben, sze­reteden. Mert ez a legfon­tosabb az életben. KARÁCSONYI LEVÉLVÁLTÁS Mennyire sötét lenne a világ, ha nem volna Télapó! Karácsonyi történetről esik alább szó. Egy kis­lány leveléről és az arra írt válaszokról 1897-ből. A nyolcéves amerikai Virginia O'Hanlon sok mindent nem ér­tett és szeretett volna megtud­ni. Úgy gondolta, legjobb, ha a New York-i „Sun” című újság szerkesztőihez fordul. Virginia és Francis P. Church főszer­kesztő levelei azóta fogalommá, sőt a maguk meghatóan ünne­pi módján történelemmé is vál­tak: a népszerű újság megszű­néséig, 1950-ig minden évben közölte azokat a karácsonyi szám címoldalán. A kislány és az újságíró levél­váltását 1977 óta már nemcsak a tengerentúlon közlik, hanem világszerte, sok újságban, és vagy 100 nyelven - újra és újra. Magyarul is hagyománnyá lett, minden évben, karácsony tájt. Nem ok nélkül... íme, a világhíressé vált levél­váltás: TISZTELT SUN! „Nyolcéves vagyok. Néhány ba­rátom azt mondja, nincs Father Christmas, Télapó. A papa azt mondja, ami a „Sun”-ban áll, az mind igaz. Kérem, mondják meg Önök nékem: van-e Tél­apó? Vagy Mikulás? VIRGINIA O'HANLON” „VIRGINIA! A kis barátaidnak nincs iga­zuk. Ők csak azt hiszik el, amit látnak: azt hiszik, olyan nincs, amit kis lelkűkkel nem tudnak felfogni. Minden emberi lény, le­gyen az kicsi vagy nagy, akár felnőtt, akár gyermek, a világ­mindenségben olyannak tűnik, mint egy icipici rovar. Ilyen hangyaésszel nem lehet a teljes igazságot megérteni és felfogni. Igen, Virginia, van Father Christmas, Télapó, vagy ha né­ked inkább úgy tetszik a neve, Mikulás. Egészen biztosan, ugyanúgy létezik, mint a szere­tet, a nagylelkűség és a hűség. Az életünk azért lehet szép és vidám, mert ez mind van. Mennyire sötét lenne a világ, ha nem volna Télapó! Akkor nem lenne a kis Virginia sem, nem lenne hit, nem lenne költé­szet — egyáltalán semmi olyas­mi nem lenne, ami az életet el­viselhetővé teszi. A látható szépségek mellett hiányozna valami. Kihunyna a gyermeki lét fé­nye, az, ami a világba ebből ki­árad. Van Télapó, különben Te sem tudnál hinni a mesékben. Természetesen, Te is meg­kérhetnéd a papádat, hogy karácsony szentestéjén küld­jön szét embereket, kapják el a Télapót. De közülük senki nem láthatná saját szemeivel a Télapót. Mit bizonyítana ez? Csak azt, hogy senki sem lát­hatja őt szemtől szemben. De ez semmit nem bizonyít. A legfontosabb dolgok többnyire láthatatlanok maradnak. Akár a Holdon táncoló szelle­mek. Pedig mégiscsak van­nak! Ugyan ki gondolhatná ki a világ minden csodáját? Nem is szólva arról, hogy ki lenne az, aki mindazt láthatná? Ez a Földön a legokosabbnak sem sikerülne. De Te nagyon sokat látsz, ha nem is láthatsz mindent. Foghatsz egy kaleidoszkópot és kereshetsz benne szép szí­nes ábrákat. Tarkabarka cse­repeket találsz majd, ennyi az egész. Miért? Mert egy fátyol befedi a valódi világot: egy fá­tyol, amelyet erőszakkal sem lehet szétszakítani. Azt csak hit, költészet és szeretet leb- bentheti fel. Az viszont egysze­riben felismerhetővé teszi a mögötte rejtőző szépséget és ragyogást. Ez igaz? - kérdezheted. Virgi­nia! A világon semmi sem iga- zabb és maradandóbb, mint ez. A Télapó élt és örökké élni fog. Tízszer tízezer év múlva is létezni fog, hogy az olyan gyere­keket, mint amilyen Te is vagy, s minden nyitott szívet öröm­mel töltsön el. Boldog karácsonyt, Virginia! A TE FRANCIS CHURCH-ÖD

Next

/
Thumbnails
Contents