Somogyi Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-24 / 300. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 24., SZERDA Cigánykenyér és húsos káposzta romakarácsony Nem a szokások különböztetik meg, hanem a körülmények KARÁCSONY A táskái romáknál különösen emlékezetes a karácsony. Két éve ekkor költöztek az új otthonaikba, a cigánytelep felszámolása után. Vigmond Erika A galuskát mindenki szereti. Nem hiányozhat az asztalról, szinte minden étel mellé kínálják. Karácsonykor azért mást is főznek a kályhákon az asszonyok Fényesen kivilágított áruházak, karácsonyi vásárok nyüzsgésének errefelé a nyomát sem látni. A táskái faluszélen a romáknál nem igazán érezni, hogy küszöbön a karácsony. A seprű szorgos járása, a nokedliszaggatás zaja, a fahasábok tüzes pattogása fogad bennünket Horváthék házában. Nem csak minket, az utánunk sorra érkező családtagokat, rokonokat is. Egyre csak nyílik az ajtó, a nappali gyorsan benépesül.- Akárha ünnep lenne Máskor is ugyanígy összejövünk. Legfeljebb karácsonykor egy kicsit többen vagyunk, és később _ mennek el - mondja a Csiga be- | cenévre is hallgató Horváth Ist- g vári. Közben számvetést is ké- I szít: harmincán biztosan lesz- * nek szentestén. Sosem volt I olyan, hogy szűk családi körben ünnepeltek volna. Ám addig van teendő bőven. Ajándékba kapott falfestékek sorakoznak az ablakban. Meszelés előtt áll a lakás. Már a színekben is döntöttek: a zöld kerül a kisszobákba, mályva színt kap a nappali. Jól jött a pluszkályha is: egyszerre két kályhán hamarabb készül az étel. Máson ugyanis nem tudnak főzni. - Négy kosárért cserébe kaptunk egy disznót is - tette hozzá a családfő. - Mindenkinek jutott belőle itt a telepen, még karácsonyra is marad. Be kell vallanom, nekem a pacal- pörkölt a kedvencem. Szegényesek a karácsonyaink, mindennek örülünk, amit kapunk. Csiga, akinek a beceneve a gyerekkori csigagyűjtésből maradt rá, az akkori emlékeket idézi: olykor még fenyőfa sem volt karácsonykor, nemhogy szaloncukor. Ha állítottak is fenyőt, leginkább keksz, alma jutott alá. A testvéreivel bekopogtattak a házakba, és az énekekért valami karácsonyi finomság mindig pottyant az ölükbe. Már nem tudja elképzelni, hogy ne legyen karácsonyfájuk. A díszítést, a mézeskalács figurákat az iskolában készítik el a gyerekek. A kicsik kezébe is kerül cukorka, édesség vagy legalább pogácsa, amit a cigánykenyér alapanyagából sütnek. A húsos káposzta és a cigánykenyér nem maradhat el az ünnepi asztalról.- Bár a nokedli a kedvenc, de lesz még mellette egy kis rizs, rántott hús, leves, esetleg fasíro- zott - sorolta Horváth István felesége, Erzsébet, aki szorgosan térül-fordul. Enni ad a kicsiknek, letörli a maszatos arcokat, köszönti az újonnan érkezőket, és átnézi az ajándékba kapott ruhákat. - Ha kicsit több a pénz, jobb ételekre és ajándékokra is jut - tette hozzá.- Az édesanyám igazi ünnepi csemegeként olyan káposztát főzött sündisznóból, hogy én azt tyúkért, de még sertéshúsért sem adnám oda - kapcsolódott a beszélgetésbe István legidősebb testvére, Horváth Dezső. - A fold alatt élő ebiborzból is finom ám, de bármilyen húsról legyen szó, az elkészítése egyszerű: egy sor zsír, egy sor hús és szalonna, aztán egy sor káposzta. Mindezt megrottyant- va... '- bizony, régen ettem ilyen jóízűt. Ürgézni is jártam, napi hetvenet-nyolcvanat is megfogtam. Győzte elkészíteni az asz- szonyom. A múltban kalandozó Horváth Dezső a gyerekkora legszebb karácsonyát is megemlegette: még sátorban laktak, és az édesanyja különleges karácsonyfával lepte meg őket. A sátor közepére fellógatott egy kis lucfenyőt.- Csak álltam ott, és néztem az ég felé, sosem láttam olyan szépet - tette hozzá. - Többször nem is volt .sátoros karácsonyfánk. Az én anyám tizenhét gyereket szült, heten meghaltak. Három éve ő is elment. Éppen karácsonykor. Az ünnepi gyertya érte is ég majd... Karácsonykor költöztek ki a táskái romák az erdőszéli kunyhókból AZÉRT NEM CSAK SZOMORÚ évfordulótjelent a karácsony. A legkisebb unoka, Horváth Viktor Márió első évét tölti be. Édesapjának, Horváth Balázsnak pedig december 25- én van a születésnapja. karácsonykor költözhettek a romák új otthonaikba. Somogybái egyedüliként Táska került be a telepfelszámolási programba. Ötvenötmillió forintot nyertek a szociális tárcától. tíz romacsalád - ötvennégy felnőtt és gyermek - kapott új otthont: 2006 karácsonyára költözött ki az utolsó família is az erdőszéli telep összetákolt kunyhóiból. Horváth Dezső: csemege volt anyám sündisznóból főzött húsos káposztája KARÁCSONY A család ünnepe András János tapsonyi háziorvos: - A karácsony az ünnepek ünnepe. Nekem is, és gondolom, más embernek is a békét, a nyugalmat, a szeretetet jelenti. Számomra a karácsony a család ünnepe is. Ilyenkor nem csörögnek a telefonok, nem kell sietni, vagy éppen korán felkelni. Együtt vagyunk, jókat beszélgetünk. A legszebb karácsonyaim közé tartoznak a gyerme-keim első karácsonyai. Ma már mindegyik dolgozik, távol van, de a karácsony mindig összehoz bennünket. Karácsonykor van a névnapom is, s így év vége közeledtével egyfajta számvetést is készítek magamnak az elmúlt évről. A szeretet teljessége beluu zoltan kaposvári református lelkész: - A hitemből és a hivatásomból fakadóan természetesen a karácsony különleges ünnep. Az Úristen a maga szeretetének teljességét adta a világnak a gyermek Jézus képében, aki ezen a napon megszületett. És mi szerencsére ebben a szereteden élhetünk, függetlenül a mindennapi körülményektől tudhatjuk, hogy az Úristen szeretete végigkíséri életünket. Karácsonykor, csakúgy,- mint minden vasárnap, együtt ünnepel az egész család, s hálát adunk, hogy vannak szeretteink, van kivel ünnepelnünk békességben, szereteden. Mert ez a legfontosabb az életben. KARÁCSONYI LEVÉLVÁLTÁS Mennyire sötét lenne a világ, ha nem volna Télapó! Karácsonyi történetről esik alább szó. Egy kislány leveléről és az arra írt válaszokról 1897-ből. A nyolcéves amerikai Virginia O'Hanlon sok mindent nem értett és szeretett volna megtudni. Úgy gondolta, legjobb, ha a New York-i „Sun” című újság szerkesztőihez fordul. Virginia és Francis P. Church főszerkesztő levelei azóta fogalommá, sőt a maguk meghatóan ünnepi módján történelemmé is váltak: a népszerű újság megszűnéséig, 1950-ig minden évben közölte azokat a karácsonyi szám címoldalán. A kislány és az újságíró levélváltását 1977 óta már nemcsak a tengerentúlon közlik, hanem világszerte, sok újságban, és vagy 100 nyelven - újra és újra. Magyarul is hagyománnyá lett, minden évben, karácsony tájt. Nem ok nélkül... íme, a világhíressé vált levélváltás: TISZTELT SUN! „Nyolcéves vagyok. Néhány barátom azt mondja, nincs Father Christmas, Télapó. A papa azt mondja, ami a „Sun”-ban áll, az mind igaz. Kérem, mondják meg Önök nékem: van-e Télapó? Vagy Mikulás? VIRGINIA O'HANLON” „VIRGINIA! A kis barátaidnak nincs igazuk. Ők csak azt hiszik el, amit látnak: azt hiszik, olyan nincs, amit kis lelkűkkel nem tudnak felfogni. Minden emberi lény, legyen az kicsi vagy nagy, akár felnőtt, akár gyermek, a világmindenségben olyannak tűnik, mint egy icipici rovar. Ilyen hangyaésszel nem lehet a teljes igazságot megérteni és felfogni. Igen, Virginia, van Father Christmas, Télapó, vagy ha néked inkább úgy tetszik a neve, Mikulás. Egészen biztosan, ugyanúgy létezik, mint a szeretet, a nagylelkűség és a hűség. Az életünk azért lehet szép és vidám, mert ez mind van. Mennyire sötét lenne a világ, ha nem volna Télapó! Akkor nem lenne a kis Virginia sem, nem lenne hit, nem lenne költészet — egyáltalán semmi olyasmi nem lenne, ami az életet elviselhetővé teszi. A látható szépségek mellett hiányozna valami. Kihunyna a gyermeki lét fénye, az, ami a világba ebből kiárad. Van Télapó, különben Te sem tudnál hinni a mesékben. Természetesen, Te is megkérhetnéd a papádat, hogy karácsony szentestéjén küldjön szét embereket, kapják el a Télapót. De közülük senki nem láthatná saját szemeivel a Télapót. Mit bizonyítana ez? Csak azt, hogy senki sem láthatja őt szemtől szemben. De ez semmit nem bizonyít. A legfontosabb dolgok többnyire láthatatlanok maradnak. Akár a Holdon táncoló szellemek. Pedig mégiscsak vannak! Ugyan ki gondolhatná ki a világ minden csodáját? Nem is szólva arról, hogy ki lenne az, aki mindazt láthatná? Ez a Földön a legokosabbnak sem sikerülne. De Te nagyon sokat látsz, ha nem is láthatsz mindent. Foghatsz egy kaleidoszkópot és kereshetsz benne szép színes ábrákat. Tarkabarka cserepeket találsz majd, ennyi az egész. Miért? Mert egy fátyol befedi a valódi világot: egy fátyol, amelyet erőszakkal sem lehet szétszakítani. Azt csak hit, költészet és szeretet leb- bentheti fel. Az viszont egyszeriben felismerhetővé teszi a mögötte rejtőző szépséget és ragyogást. Ez igaz? - kérdezheted. Virginia! A világon semmi sem iga- zabb és maradandóbb, mint ez. A Télapó élt és örökké élni fog. Tízszer tízezer év múlva is létezni fog, hogy az olyan gyerekeket, mint amilyen Te is vagy, s minden nyitott szívet örömmel töltsön el. Boldog karácsonyt, Virginia! A TE FRANCIS CHURCH-ÖD
