Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-24 / 299. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 24:, HÉTFŐ KARÁCSONY Gergő sejtjei is győzni akartak donor Egy német férfi irodai elfoglaltságra hivatkozva a műtét előtt visszalépett Gergely Ica: ha a betegségen túl leszünk, a következő években majd azért izgulhatunk, hogy mikor lesz motorja, jogosítványa Gergő novembertől óvodás. Igazi pasi, aki imád mindent, aminek kereke van. Anyukája szerint az elmúlt két év megpróbáltatásai után az idén elkényeztette őket az élet. Márkus Kata Gergő kortársaihoz hasonlóan szeret biciklizni, vonatozni, buszozni, és persze rajong az autókért. Négy éve karácsonykor született. Két éve karácsonykor pedig már tudták, leukémiás. Az ideire azonban már úgy készülnek, mint az első igazi közös, nyugodt, békés ünnepre.- Persze azért az mindig bennünk marad - emlékezett visz- sza Gergely Ica, Gergő édesanyja -, hogy volt olyan karácsony, amit kórházban, anyaszállón töltöttünk. S biztosan lesz idén is, aki kórházban tölti az ünnepet. Ez beárnyékolja a karácsony fényét, de valahogy ott is meg kell találni az ünnep vará- t zsát. Semmiképp nem szomo- | rúan. Tudom, nem könnyű mo- | solyogva bemenni nap mint | nap a kórterembe, de a legtöbbet így segíthetünk a gyógyulásban.- Két éve karácsonykor tehát nem volt ünnepi készülődés.- Derült égből villámcsapásként ért bennünket a hír. Gergő hetekig nem tudott kikeveredni egy felsőlégúti megbetegedésből. Aztán amikor egy hétfői nap kimondták, hogy a mindössze kétéves kisfiúnk leukémiás, onnantól az életünk olyan fordulatot vett, amire nem számítottunk. Én napokig sírtam. Egész addig, amíg a pécsi gyermekklinikán meg nem tudtuk, pontosan mi a betegsége Gergőnek, s milyen kezelésre számíthat. Onnantól tudtam, hogy hosszú és küzdelmes út előtt állunk, s hogy a transzplantáció elkerülhetetlen. Ezzel együtt mindent alárendeltünk Gergő gyógyulásának. Persze ezt csak egy olyan nyugodt családi háttérrel lehet végigcsinálni, ami hála a nagyszülőknek, nálunk adott volt.- Az addigi életük tehát egy pillanat alatt a múlté lett.- Aki ismert engem, tudta, hogy Gergő születése előtt tíz évig meglehetősen pörgős életet éltem. Dolgoztam a médiában, rendezvényszervezésben. Amikor kiderült, hogy babát várunk, úgy terveztem, három évig csak ő számít és semmi más. Az élet úgy hozta, hogy ez most kitolódott. Közben arra is rá kellett jönnöm, hogy hibás értékrend szerint éltem. Ma már tudom, nagy igazság, hogy minden rosszból lehet tanulni, de az igazán nehéz helyzetekből lehet erőt meríteni. Korábban talán erősebb volt bennem a vágy, hogy sikereket érjek el, karriert csináljak. Az elmúlt évek nagy tanulsága, hogy semmi más nem fontos, mint a családod és a gyermeked egészsége.- Mit lehet tudni a donorról, akitől Gergő a csontvelőt kapta?- Nálunk ez sem ment teljesen zökkenőmentesen. Gergő első donora, egy német férfi ugyanis irodai elfoglaltságokra hivatkozva röviddel a transzplantáció előtt visszalépett. Akkor tudtuk csak meg, hogy van még egy jelölt, egy német nő. Amikor ez kiderült, éreztem, hogy sínen vagyunk. Egy nő - épp az anyai ösztönei miatt - soha nem fogja meggondolni magát, hisz tisztában van azzal, hogy csontvelődonorként életet menthet Két évig tart az anonimitás, fél év múlva remélem, már többet tudunk majd róla. Szeretnénk vele kapcsolatba lépni, sőt, ha lehet, találkozni, persze Gergővel együtt.- Ki meri már mondani, hogy túl vannak rajta?- Azért ezzel roppant óvatosak vagyunk. Öt év tünetmentesség után mondják ki hivatalosan is, hogy meggyógyult Gergő. Ez még több mint három év. A jelen és a jövő a fontos, hogy jól van, a kontrollvizsgálatok jó eredményeket mutatnak, s ma már a kortársaihoz hasonló teljes életet élhet. Néha annál még kicsit izgalmasabbat is, amivel sokszor a frászt hozza ránk. Ezért ha ezen a betegségen túl leszünk, akkor az elkövetkező években azért izgulhatunk majd, hogy mikor lesz motorja, jogosítványa.- Kit, mire tanított meg a betegség?- Én azt kőkeményen megtanultam, hogy mi a probléma és mi nem. Persze baj, ha valakinek nincs munkahelye, nehéz a megélhetés vagy épp egyedül van karácsonykor és túl magányos, de amíg egészség van, nincs komoly baj! Ha hetekig, hónapokig távol az otthonodtól, reggeltől estig a gyermeked betegágyánál kell ülnöd, vigasztalnod, lekötnöd, hogy ne unatkozzon, s feledje a nyomasztó kórházi légkört, az probléma. Gergő számomra egy hős. És minden egyes gyerek az, aki le- küzdi ezt a borzalmas betegséget. Hiszem, hogy Gergő egy győzni akaró gyerek. Bár lehet, hogy az ő életkorában mindenki az. De ő olyan versenyző, akinek talán a sejtjei is győzni akarnak. S ez nagymértékben segítette őt abban, hogy legyőzze a betegséget. Hiszem, hogy fontos feladata van még az életben, hogy egy sikeres, egészséges felnőtt lesz, mert megküz- dött érte. A várakozás varázsa GÉGER MELINDA művészet- történész, a Rippl-Rónai Múzeum főmúzeológusa: - A karácsony a megbékélést, a megnyugvást, a család együttlétét jelenti számomra. Jóllehet, a hétköznapokban igyekszem megtalálni a munkám és a háziasszonyi teendők közötti optimális egyensúlyt, az ünnep idején azonban az utóbbiak kapnak hangsúlyt. A bejgli- helyett a rétessütésben vagyok otthon. Az emlékképek között az egykori Tóth Lajos utca óvodájából őrzök fontos pillanatokat: a szüléimre várva a Kiskarácsonyt énekeltem a többiekkel. Emlékszem a várakozás varázsára... Angyalhaj és narancsillat HORNUNG GÁBOR színész, a Csiky Gergely Színház tagja: - Narancsillatú emlékeim vannak a régi ünnepekről, nagy karácsonyfákkal. Az egyik nagymamámról is sok karácsonyi emlékképet őrzök. Elég rendesen elvarázsolt ez a hangulat, gond nélkül elhittem, hogy az angyal hagyta a haját a fán. Manapság sokkal nehezebb megőrizni a gyerekek számára ezt a misztikumot. Ügyesnek kell lenni, mert minden gőzerővel ez ellen dolgozik. Ötéves fiunk és kétéves ikerfiaink érdekében igyekszünk mindent megtenni, hogy ez a várakozás sokáig varázslatos legyen. Két éve még nem koccintottak; nem volt mire GERGELY ICA SZERINT OZ a sok borzalom tette igazán nehézzé az elmúlt két évet, amiket a kórházakban látott. Azt mondja: sok kis gyereket elvesztettek ez idő alatt, de egyetlen gyerek temetésére sem tudott elmenni. Mert hiszi: nem engedheti meg magának, hogy utána esetleg napokig negatív energiákat sugározzon a gyermeke felé. Olyanokat, amik hátráltatnák Gergő gyógyulását. Mert hiszi, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. két éve ica azt mondta nekem: szilveszterkor nem koccintanak, mert nincs mire. Gondolom: az idén már megvették a pezsgőt. Jézus születésnapján indultak rohamra Vak Bottyán kurucai történelmi karácsonyok A legendás Bem apó is harcban, pontosabban győzelemmel ünnepelt 1848-ban Nyugodtak, csendesek voltak-e a karácsonyok hajdanán? Szá- mítottak-e olyan jeles ünnepnek, mint manapság, amikor közeledtére lelassul a politikai élet, s még a háborúban álló felek többsége is nyugodni hagyja a fegyvereit. Több mint ezeréves történelmünkben boldog-szomorú karácsonyok váltogatták egymást. Hogy melyikből volt a több? Nehéz megmondani. Nagyon szerettek például (ki hinné?) törvényt vagy rendeletet hozni az uralkodók. így a Bécs melletti Sankt Pöltennek 1487 karácsonyán (december 25-én) adományozott címert és jogosította fel a várost vörös viaszpecsét használatára I. Mátyás. Közel 400 évvel később, 1870. december 26-án a király a Sugár út (ma Andrássy út) építését kimondó törvénycikket szentesített. 1888 karácsonyán is aláírt a király egy törvénycikket, amelyben a szeszes italok kimérése és kis mennyiségben való árusítása feletti rendelkezési jogot tartotta fenn az állam részére. Voltak olyan karácsonyok is, amikor háborús vagy forradalmi események fűződtek e napokhoz. Például 1610-ben Bá- thori Gábor fejedelem hadjáratra indult Serban Radu havasalföldi vajda ellen. A Rákó- czi-szabadságharc sem szűkölködött karácsonyi harci eseméBem József tábornok pihenj helyett támadást vezényelt nyékben, mert 1703-ban - december 24-én - Károlyi Sándor tábornok bevette a Bécs védelmére épített marcheggi sáncot, 1704-ben a császári csapatok Nagyszombatnál vereséget mértek a kurucokra, 1705-ben pedig - aligha karácsonyi ajándékként - Vak Bottyán tábornok kurucai indultak rohamra Sopron bevételéért, eredménytelenül. A legendás Bem apó is harcban, pontosabban győzelemmel ünnepelt 1848-ban. December 25-én foglalta el hadteste Kolozsvárt. 1579 karácsonyát például egy Behram nevű török kereskedő tette emlékezetessé azzal a „csekélységgel”, hogy kávét szállított Budára, s ezt a tényt december 26-án bejegyezték a vámnaplóba (mint utóbb kiderült, ez volt a kávé első hazai írásos említése). 1855. december 24-én új vasútvonalat nyitottak meg Győr és Bruck között, az egy évvel későbbi december 24-ét pedig a gázlámpa „juttatta be” a történelem nagykönyvébe - Pest utcáin megkezdődött a gázvilágítás. Operabemutató is tett híressé karácsonyt, az 1822. évit, mert akkor, december 26-án mutatták be Kolozsváron Ruzitska József Béla futása című daljátékát - az első magyar operabemutatóról lévén szó, új színházi műfaj indult hódító útjára. Végezetül emlékezzünk meg egy több mint 290 esztendővel ezelőtti karácsonyról. A fontainebleau-i erdőben, a grosbois-i kamalduli keresztesek kolostorában 1716. december 24-én kezdett hozzá II. Rákóczi Ferenc a Vallomások megírásához. „Igazságos voltam, mivel természetszerűleg borzadtam az igazságtalanságtól; nem vágyakoztam semmire azért, nem kívántam semmit, hogy az igazi nemeslel- kűség tükrét lássák bennem; a kincset megvetettem, a szű- kölködőket felsegítettem...” — olvashatjuk a II. könyvben ezt a karácsonyi hangulathoz is illő üzenetet.
