Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-24 / 299. szám

Honvágy nem csak ünnepnapon lehet szenteste a nagyvilágban Santa Claus, Jézuska vagy Angyal, de a lényeg sehol sem az ajándék Távol a gyökerektől min­dig más a karácsony. Varga Andrea Templomi áhítat Édes Jézus, ha Betlehemben Sehol nincs hely számodra, Ne állj búsan a hideg éjben Lelj szívemben hajlékodra. Benn imából vetem meg ágyad, S várni fogom, hogy nőjj nagyot. Tudod, a gyermek hogyha alszik, Magas lesz, mint a csillagok. S amíg alszol, az ajtóm előtt, Elsuttogom a gyermekeknek Történetét e nagy csodának, Titkát e nagy szeretetnek. (Marosszentgyörgyön karácsonykor éneklik a templomban) Keményen roppan a hó a bundás csizmák alatt. Még sötét van, de meleg ruhába öltözött emberek igyekeznek a templomba. Hat óra, kezdődik a hajnali roráté. Öregek, középkorúak és karon ülő gyerekek töltik meg a padso­rokat. Csak a gyertya lángja vilá­gít. „ Jövel, jövel Emmanuel” hív­ják, kérik a hívek a Messiást, hogy érkezzen, váltsa meg a gyar­ló embereket. A néhány éve Por- rogon élő Laczkó Juditnak ez hi­ányzik. A hajnali roráték hangu­lata. Csak pár napja érkezett ha­za, ahogy ő mondja, otthonról, az erdélyi Marosszentgyörgyről.- Ott másképpen készülnek, lelkileg gazdagabban a kará­csonyra - mesélte az asszony. Adventkor sok a pásztorjáték, s az ökumenikus kórus énekel. Hívnak mindenkit, hogy együtt hangolódjunk az ünnepre. A fa­lak is beleremegnek, olyan ereje van a közös dalnak. Errefelé fá­sultabbak az emberek, nem le­het kimozdítani őket, a fenyő- árusításé a főszerep. Amit hoz­hattam, lélekben elhoztam ma­gammal Magyarországra. Juditék nem szeretik a csillo­gást, a lakást se díszítik agyon. A szenteste étele náluk a töltött Az idegenben töltött ünnep mindig egy kicsit más, torokszo­rítóbb. Faggyas Frida állítja: a honvágy nemcsak karácsonykor kínoz, egy közönséges hétfőn is képes belopakodni. - Kisfiúnk­nak az idei lesz az első karácso­nya, s ezúttal nem lesz honvágy - jelentette ki Frida. Somogybán karácsonyozunk.... Ureczki Lilla. Lisa barátnőmmel akartam tölteni az ünnepet, így elutaztam Michigan államba, Detroit mellé. Náluk nem volt karácsonyfa, mint az „én csalá­domnál” New Jerseyben. Éjfél­kor elmentünk a helyi evangéli­kus istentiszteletre, ahol nagyon jó prédikációt hallottunk. Cson­tig megható és igazi evangélium­hirdetés volt: világra jött a Meg­váltónk. Az isten­tiszteleten minden- l ki mécsest kapott, és egymásnak ad­tuk át a fényt. Ez ke­resztyéneknek azt jelenti, hogy meg­született a fényesség. Az ünnep után rögtön utaztunk egy másik államba. Útközben csodáltam a házak és udvarok díszítését. Ar­rafelé mindenki kidekorálja a házát. A gazdagabbak sok csillo­gó fénnyel vagy bábukkal, a sze­gényebbek felfújható Mikulás­sal. Harapni lehetett azt a kultu­rális különbséget, hogy a kará­csony az USA-ban a Mikulásról szól. Ő hozza az ajándékot a ké­ményen keresztül, nem pedig a Jézuska. - Nem sajnálom, hogy nem voltam részese egy meg­hitt, családi körben eltöltött ün­nepnek - zárta rövidre Lilla az élménybeszámolót -, hiszen úgysem lett volna ugyanolyan, mint itthon. Faggyas Frida a kétszáz lelkes Somogycsicsóból indult szeren­csét próbálni Dániába, s szerel­me ott marasztalta. Jóval délebb­re talán azt hinnénk, hóval ün­nepelnek északon, de Frida sze­rint jó, ha ötévente fehér a de­cember vége.- A karácsonyi reklámokat az újságok már szeptember végén, október elején hozzák - mesélte a fiatalasszony. A bevásárlási őrület október közepén kezdődik, s mire az ember odaér, hogy karácsony, addigra elszáll a vásárlás varázsa. Dán tradíció szerint de­cember elsején feldíszítik, „pi­rosba öltöztetik” az emberek a lakásaikat, de 6-án nem jön a nagyszakállú. Frida azért be­csempészte otthonukba ezt a ha­gyományt, s párját mindig meg­lepi egy Mikulás-csomaggal. A dán posta minden évben más karácsonyi bélyeggel ruk­kol elő, amit a hagyományos bé­lyeg mellé ragasztanak a külde­ményekre. Az ebből származó bevétellel a sérült és beteg gyere­keket támogatják. A 2003-as ka­rácsonyi bélyeg motívumát Mar­git királynő készítette el. Akkor vált mondássá a királynő gondo­lata: „A karácsony a szívek ün­nepe.” A dánok életében egyéb­káposzta. Nem paradicsomosán, csak úgy, tejföllel. A fa mellett énekelnek, a fia gitáron, harmo­nikán és orgonán is játszik. Ott­hon kántálni indultak az éjféli mise után. Minden jóismerőst felkerestek, közösen daloltak, és együtt mentek tovább a követke­ző helyre. Még a román paphoz is betértek. A saját papjuk meg angyalfiát (ajándékot) osztott a kicsiknek, mert arrafelé az an­gyal vagy a Jézuska hozza a ka­rácsonyfát. Reggelig alig alud­tak, hogy aztán újra elindulja­nak a karácsonyi misére. Kazinczy Enikő Nagyszeben- ből költözött 1997-ben Csurgóra, de neki nincsenek ilyen emlé­kei. A karácsonyfát ugyan a Jé­zuska hozta náluk is, de pedagó­gus szülei miatt nem gyakorol­hatták vallásukat a Ceausescu- időkben. Csurgói házukba lépve már az előszobában sajá­tos adventi dísz fo­gad: csillag lóg a lámpa helyén, az vi­lágít. A párom hozta za Enikő. Végszóra betoppan KnutKühne, aki München és ha­zánk között ingázik. Meséli: fo­gyatékos emberek készítik a csillagot. Az egyik szoba sarká­ban kis szekrényen jellegzetes szász fabábok, az angyal és a bá­nyász. Itt egymás mellett álldo­gálnak, de Németországban az angyal a lányos ház ablakába ke­rül, a bányász a fiús otthonba. Hangszeren játszó apró angya­lok és éneklő fiúcskák, házak is sorakoznak mellette. Németor­szágban egész utcát, várost épí­tenek ezekből. Odébb emeletes, forgó piramison a betlehemi ki­rályok. Knut füstölő gyertyát tesz egy kerámiaházikóba, s a la­Kazinczy Enikő csurgói házában már az előszobában sajátos adventi dísz fogadja a látogatót. Nagyszebenből költöztek a dél-somogyi városkába A Porrogtm élő Laczkó Judit­nak hiányzik a hajnali roráté hangulata. magyaraz­kást belengő fenyőillatban me­sélnek közös magyar karácso­nyukról, ami szerintük mit sem érne lelki gazdagság nélkül. Szenteste csak virsli és krum­plisaláta a vacsora - ez már Knut gyerekkorában is így volt mert bőven lesz még sürögni- forognivalója a háziasszonynak. Másnap töltött káposzta, kacsa, liba kerül az asztalra. Éjféli mi­sére együtt mennek a katolikus temp­lomba, noha Enikő református, párja evangélikus. A he­lyi egyházi kórus­ban is énekelnek, „együtt erősítjük az ökumenét.” Úgy vélik: a németek a kará­csonyt aktívabban élik meg, mint a magyarok, több kifelé for­dulással, a különböző közössé­gek ünnepével. S az elmaradha­tatlan, hatalmas karácsonyi vá­sárokkal. A legnagyobb a nürn­bergi, ahol gőzölgő Glühwein-t (forralt bor) kortyolgatnak és Lebkuchen-t (mézespuszedli) majszolnak.- Nem volt lehetőségem haza­jönni, mert azt magamnak kel­lett volna megfinanszírozni és erre au-pair-ként (aki ugye nem egyszerűen bébicsősz, hiszen mos, takarít is) esélyem sem volt - kezdett tengerentúli karácso­nyának mesélésébe a csurgói ként a királyi család fontos sze­repet játszik, így a karácsonyi, il­letve az újévi beszédet is a ki­rálynő mondja. Ez országa népét kilencven százalékban a képer­nyők elé szegezi. A U. világhábo­rú óta nagyon elterjedt szokás az ünnepi céges vacsora, talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy Dá­niában a munkahelyi kapcsola­tok sokkal szorosabbak, mint hazánkban.- A karácsonyi asztal elmaradha­tatlan étele a kacsa, liba vagy pulyka sütve, ehhez társul a párolt vöröská­poszta, a barna szósz és a cuk­ros krumpli - mesélte Frida. A cukros krumpli úgy készül, hogy a cukrot egy edényben karamellizálódásig hevítjük, és ebbe a masszába forgatjuk bele az apró főtt krumplikat. Kivesz- szük, majd kihűlve fogyasztjuk. Italnak általában vörösbort és karácsonyi sört teszünk az asz­talra. A karácsonyi sörnek ma­gasabb az alkoholtartalma és dí­szes a csomagolása. Az első ka­rácsonyi söröket általában no­vember második péntekén nyit­ják ki a vendégeknek az étter­mekben, és onnantól kezdve minden üzletben lehet kapni egészen újévig. Rengetegféle a desszert. A ■ Nagy Zsuzsa: a szaloncukor a vancouveri magyar üzlet­ből való. marcipán egyik legfontosabb alapanyaga a dán sütemények­nek. Elterjedt a száraz sütemény amit „brun kage”, vagyis barna sütiként emlegetnek, és kiskará­csony napján, 23-án készítik. Népszerűek az almagolyócskák, a szárított alma, a tejberizs man­dulával és tejszínhabbal feldúsít­va. A tejberizst szenteste a va­csora után tálalják, de ne egy snassz tejbepapit képzeljünk el! Belerejtenek egy nagy mandu­lát, s aki megtalálja, megnyerte a mandulaajándékot, amiről a házigazda köteles gondoskodni, a többi ajándékkal együtt. A fát kiskarácsony napján dí­szítik a dánok. Műfenyőt nem nagyon látni házaikban. 24-én vacsora előtt mennek templom­ba. Szentestén általában három generáció üli körbe az asztalt, de karácsony első és másnapján nem mennek vendégségbe, s nem is fogadnak senkit, inért az a pihenés ideje. Nagy Zsuzsa szülei a nagyszü­lőkkel 1956-ban vándoroltak ki Kanadába. A lány alig ismeri ősei hazáját, így örömmel jött Csurgóra, hogy önkéntesként segítsen a Habitat-házak építé­sében. Azt mesélte: kanadai éle­tükből egyre inkább eltűnnek a magyar hagyományok, bár van, amiből anyja nem enged. Példá­ul honfitársaik már december 1- jén feldíszítik a fát, Zsuzsáék - némi kompromisszum árán - a 24-ét megelőző vasárnap. Ám a szaloncukor a vancouveri ma­gyar csemegeüzlet­ből kerül a fára. Zsuzsa nosztalgiá­val emlékszik gye­rekkora karácso­nyaira, amikor a cserkészek betlehe- mezni jártak és magyar házak­hoz, nyugdíjasotthonokba hív­ták őket vendégségbe. S Jézus születését ünnepelték, manap­ság meg Santa Claust, a Miku­lást emlegetik.- Sajnos az ünnep egyre in­kább az ajándékról szól, de ez Magyarországon is így van, nem ? - vetette fel Zsuzsa. A csurgói Ure- czky Lilla mé­csest kapott az amerikai is­tentiszteleten.

Next

/
Thumbnails
Contents