Somogyi Hírlap, 2007. december (18. évfolyam, 280-303. szám)
2007-12-24 / 299. szám
Emlékezetes karácsony A gyermek is ajándék FEHÉR ZOLTÁNNÉ TÜZES ZSUZSANNA, a csurgói református gimnázium és általános iskola megbízott igazgatója: - A gyerekkori karácsonyokból az illatok - a mézeskalácsé és a bejglié - maradtak meg bennem, meg a várakozás öröme, hogy mit hoz a Jézus- ka. Felnőttként pedig az első gyerekünkkel töltött első közös karácsony emlékezetes. Soha nem felejtem el: ültünk a fa alatt, és akkor értettem meg, hogy a legnagyobb ajándék a gyerek. Csabi akkor tíz hónapos volt - amúgy februárban lesz tizennyolc éves -, és napokon keresztül csak a fa alatt volt hajlandó játszani. Adományok Erdélybe Kiss rvÁN címzetes prépost, Marcali esperes-plébánosa:- Szívesen emlékezem a gyermekkori karácsonyokra Várvölgyön. Soha nem az anyagiak voltak fontosak, hanem a mélyen hívő, meghitt családi közösségben az együttlét, a szeretet és a béke. Felnőttként pedig az egyik legemlékezetesebb karácsonyom 1989-ben volt. Akkor Somogyváron voltam plébános. Példaértékű segítőkészségről, együttérzésről adtak tanúságot az emberek, mikor a romániai forradalom idején adományokat küldtek Erdélybe. Pont szentestére esett, mikor az ottaniak megkapták a felajánlásokat. Mindegy hol, csak otthon ne! fekete bárányok Renátának azt mondta az anyja, ő is ütni fogja a gyerekét Veszekedés, verekedés, kiabálás helyett nyugalom és béke, normális család. Van, ahol ez lenne az ajándék. Ám otthon még erre sem futja. Márkus Kata- A mostani karácsony sokkal jobb lesz, mint az eddigiek voltak. Lehet, hogy csak ketten-hár- man leszünk, de mi legalább szeretjük egymást. - A 15 éves Marietta és hasonló korú barátnője, Anita várta így az idén a karácsonyt. Az elsőt, amit nem otthon töltenek. A Somogy Megyei Gyermekvédelmi Központ átmeneti otthonában gyújtanak gyertyát szenteste. Három hete vannak az intézetben. Önként hagyták ott a családjukat Szeptember óta tervezgették, hogy eljönnek otthonról, november közepén aztán útnak indultak. Azt mondják: náluk otthon ünnepekkor is mindig csak veszekedés volt. Itt viszont úgy érzik magukat, mint egy igazi családban. Marietta eddig szüleivel és hat testvérével élt együtt. Ám édesapjával nem jött ki, inkább csavargóit vagy a kocsmában volt a haverokkal, mint otthon. Tudom- mondta -, én is hibás vagyok abban, hogy idáig fajultak a dolgok, de a szüléimén is múlt. Az a baj, hogy szerintük minden miattam van. Akkor hogy van az, hogy a három hét alatt csak kétszer kerestek? Egyszer behozták a ruháimat, egyszer meg mondták, hogy menjek haza. De tudom, csak néhány napig volna jó, aztán minden maradna a régiben. így aztán az biztos, hogy ha hazakerülnék, bármit megtennék, hogy ide bekerülhessek. Vagy akárhova máshová, csak otthon ne kelljen lennem! Anita azt mondja, mostohaapja miatt választotta az intézetet. 12 éves volt az anyja, amikor Anita még az előző házasságából született. - Nálunk is sokszor volt otthon kiabálás, verekedés - mesélte Anita. - A többi testvéremet szerették, engem meg kiközösítettek mindenből. Én voltam otthon a fekete bárány. Az igaz, hogy sok hülyeséget megcsináltam, de szerintem engem nem úgy szerettek, mint a többieket. Anyám cigány, a nevelőapám magyar, és volt, hogy A mostani karácsony sokkal jobb (esz; lehet, hogy csak ketten-hárman leszünk, de mi legalább szeretjük egymást azt hallottam tőle: büdös cigány, menj a házból! Anyám eddig egyszer hívott fel, de csak azért, hogy megmondja: lesz picikéje, úgyhogy lesz helyettem másik gyerek. S miközben Anita egyre jobban belemelegedett a mesélés- be, vehemensebben bizonygatta beszélgetésünk közben: nem érdekli az egész, és örül, hogy anyja ismét babát vár. így hát csak észrevétlenül igyekeztem odacsúsztatni egy papír zsebkendőt a kezébe, amit persze elfogadni sem akart, mondván: nem kell, nem is sírt. Cintia és Renáta már sokadik karácsonyát tölti az intézetben. Cintia 2005 szeptemberétől van intézetben, azt mondja azért, mert kocsit akartak lopni, hogy meglátogassák édesanyját a kórházban. - Nekem az otthoni az igazi karácsony - mondta. - Szeretem az anyámat, de mostanában már egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy kivigyem innen. Hiába írtam neki levelet vagy telefonáltam, nem válaszolt. A 18 éves Renátát három hónapos korában nevelőintézetbe adta vér szerinti anyja. Hároméves korában aztán nevelője kihozta az intézetből, s onnantól családban élt. - Tizenöt éves koromban meghalt a nevelőapám - mondta -, s bár előtte is voltak gondok otthon, de akkor elszabadult a pokol. Anyám úgy szeretett nevelni, hogy nagyon sokat vert. Amikor apám még élt, sokszor megvédett, de amikor meghalt, minden még rosszabb lett. így aztán talán mindketten akartuk, hogy elkerüljek otthonról. Anyám úgy indított útnak, hogy a kezembe nyomott egy bérletet, és mondta: menjél a gyivibe, ott azt csiEzerkétszáz gyerek intézetben gyújt gyertyát somogybán az idén csaknem 1200 gyerek tölti a karácsonyt gyermekvédelmi gondoskodásban. A beutalás oka leggyakrabban a gyermekek veszélyeztetése, a felügyelet nélkül hagyás, a gondozás elmulasztása vagy a szülő lakhatási problémája. Gyakori még, hogy az agresszív, deviáns gyermeket kiemelik a családból. Az idén csaknem 100 gondozott nagykorúvá vált, ám közülük 74-en utógondo- zotti ellátottként a rendszerben maradtak. Negyvenöt gondozásban lévő fiatal hazakerült. Kiemelkedő, hogy az idén meghaladja az örökbeadások száma a 25-öt. Ünnep az átmeneti otthonban. Punya, vagyis cigánykenyér és hagyma is volt a készülődéskor. nálnak veled, amit akarnak. Nemrégiben meg már azt mondta: kár, hogy nem vagyok nála. De most már nem mennék vissza, lelkileg nem bírnám ki, annyit hitegetett. Ráadásul érettségi előtt egy héttel felkerestek a vér szerinti szüleim is. Nagyon felzaklatott a dolog. Bár a nevelőanyám felkészített, hogyha 18 éves leszek, biztosan megjelennek, mert azt hiszik, lesz munkám, pénzem. De én megmondtam nekik: ha eddig egy képeslapot nem tudtak küldeni névnapomra, születésnapomra, akkor most se érdekeljem őket! Mostanában egyébként nem várom annyira a karácsonyt - csendesedett el Renáta. - Amikor apu még élt, azok voltak az igazi karácsonyok. Most hiába vannak körülöttem barátok, ismerősök, akkor is egyedül vagyok. Anyám mindig azt mondta: én is ütni fogom a gyerekemet. De én azt gondolom: mindent meg akarok majd adni neki, ami nekem nem jutott ki. Egy normális családot, és nem csak 15 éves koráig, hanem egészen addig, amíg szüksége lesz rá. Nős és három gyereke van a Lappföldön élő Télapónak Japánban még szenteste is játszottak karácsony A felkelő nap országában gazdasági érdek miatt vezették be Novembertől januárig „csúcsra jár" a Télapó, aki nyáron sem unatkozik, miután naponta százával keresik föl lappföldi otthonában. Még pontosabban: az északi sarkkörön fekvő Joulupu- kin Pajakylában, Télapófalván, az év nagy részében hó borította Rovaniemi közelében. Ő a mesébe illő, mégsem mesebeli személy: a Télapó. Piros bársony a kabátja, fehér a szakálla, időnként fölrakja a pápaszemét is, miként a jóságos nagyapók, dédpapák szokták. Időnként föláll trónjáról, hogy térdére ültessen egy-egy kíváncsi, ám kezdetben húzódzkodó gyereket, aki aztán pekibátorodván a szakállát is meghúzogatja: igazi-e? Százezer szám kapja a leveleket (a címe: Santa Claus, Joulupukin Páa- posti, FIN-96930 Napapiiri), és mindegyiket meg is válaszolja, a végére pedig odakanyarítj a a nevét is ahogy illik: Santa Claus. Akik viszont eljutnak hozzá, általában nem jönnek üres kézzel: szorongatják a papírdarabkát, amire följegyezték a kívánságukat: szánkó, baba, komputeres játék, Pokémon. Mit tudnak a helybéliek, a közeli Rovaniemi- ben lakók Santa Clausról? Keveset Nős, három gyereke van, lakásának ajtaján ez áll: Mauri Vir- tanen. „De ez csak álnév” — bizonygatják a lappföldi finnek, elvégre mégsem írhatja a névtáblára, hogy Télapó. Kántor Sándor 12 évnyi légióskodása alatt megfordult német, olasz és japán röplabdacsapatokban is. A sűrű program ellenére mindig arra törekedett, hogy családjával tölthesse a karácsonyt.- Németországban az első évben még nem volt gond - mondta Kántor. - Az ünnepek alatt nem volt mérkőzés. A gárdából időközben elitklub lett, ahol karácsony ide vagy oda, pályára kellett lépnünk. Minden évben december 26-án kezdődött egy rangos torna Belgiumban. A szentestét még itthon töltöttem, de 25-én reggel már útra keltem. A családom nehezen fogadta el, hogy nélkülem kell tölteniük az ünnepeket. Kántor ezután öt évet Olaszországban töltött, ahol még feszítettebb volt a tempó. - Ekkor már a feleségem és a lányom is velem voltak. Huszonnegyedikén délelőtt edzettünk, az este a családé volt, 26-án már bajnoki mérkőzéseket rendeztek. A kométás sportoló Olaszország után Japánt is meghódította. - A rossz nyelvek szerint Japánban a gazdasági érdekek miatt vezették be a karácsonyt - jegyezte meg. - Számukra nem az örömszerzés a fontos, hanem maga az ajándékozás. Nem nagyon törődnek vele, mit vásárolnak, egy a lényeg: drága legyen. Az első, Japánban töltött karácsony örökre emlékezetes maidén a szeretteivel ünnepelhet. Két gyermeke Kevin és Mercédesz rád. Mivel ott nincs karácsonyfa, vásároltam egy kis tuját, amelyet a lányom és a fiam által készített rajzokkal és figurákkal díszítettünk fel. A következő1 évben is négyesben töltöttük az ünnepet, igaz, elég furcsa körülmények között. Szenteste Fu- kuokában játszottunk. A meccs után visszarepültünk Oszakába, majd átszálltam egy Németországba induló járatra, amely Frankfurtban landolt. A terminálban találkoztam a feleségemmel és a gyermekeimmel, s közösen visszautaztunk Oszakába. A túra két napig tartott, de megérte, mert a családommal tölthettem a karácsonyt, igaz, egy repülőgépen... ■ Molnár G. II KARÁCSONY SOMOGYI HÍRLAP - 2007. DECEMBER 24., HÉTFŐ
