Somogyi Hírlap, 2007. október (18. évfolyam, 229-254. szám)

2007-10-28 / Vasárnapi Somogyi Hirlap, 43. szám

2007. OKTÓBER 28., VASÁRNAP INTERJÚ koós János A novemberben hetvenéves előadó szerint azért népszerűek még mindig a dalai, mert azokban melódia van, és mondanivaló. A népszerű énekes elmondta: Oroszország mást jelent neki, mint a legtöbb embernek, hiszen ő ott 220 millió ember számára tette slágerré a Fekete vonatot. n TEJET IS ISZIK A HETVENKEDO NAGYPAPA Édesapja szobafestő volt, ám Koós János gyerekko­ra óta zenésznek készült. Az, hogy ennek ellenére az ország egyik legnép­szerűbb előadója lett, csu­pán egy gyorskezű tolvaj­nak köszönhető. Dián Tamás- Állítólag a sors üzent önnek, hogy oboázás helyett inkább énekeljen. Ez hogyan történt?- Sokáig az volt az életem álma, hogy egyszer majd a Magyar Álla­mi Operaház vagy a New York-i Metropolitan zenekarában fogok zenélni. Huszonéves fejjel ezt még halálos komolyan gondoltam. Az­tán amikor a diploma- koncertem­re készültem, megálltam az au­tómmal a Vígszínház előtt, hogy beugorjak két percre egy közeli presszóba, és mire visszatértem, feltörték a kocsit, és ellopták a hangszeremet. Akkoriban már volt néhány slágerem, így ez volt az utolsó lökés, amely az előadói pálya felé irányított, Aradszky László és Korda György legna­gyobb szomorúságára. „Most az olvasható a névjegyemen, hogy »Koós János nagypapa«. Ez sokkal felelősségteljesebb beosztás, mint az »életművész«. Remélem, azt is megérem, hogy egyszer az lesz odaírva: »dédi«.”- Nemsokára a hetvenedik születésnapját ünnepü. Ennek kapcsán tervezett egy jubileu­mi koncertet, amelyből nem lett semmi. Miért?- Mert a televíziók nem igazán lelkesedtek a ötletért, efféle hírve­rés híján pedig nem lett volna ér­telme belevágni. Persze, megtölt­hettünk volna egy sportcsarno­kot, de kérdezem én: és akkor mi van? Győzikével és a többi hason­ló produkcióval nem tudok és nem is akarok versenyezni. Ha az ember olyasmit szeretne csi­nálni, ami közel van a kultúrá­hoz, arra a televíziók nem vevők. Mikor látott utoljára képernyőn színházi közvetítést? Ha egy mai fiatalnak annyit mondanak, hogy Pillantás a hídról, nem Arthur Miller jut eszébe, hanem hogy va­laki biztos lenézett a Margit híd közepén. De hagyjuk is ezt fel? Ez nem csupán néhány rím­be rendezett sor, hanem egy szív­be markoló, emberi történet. Az általam énekelt számok érzelme­ket váltanak ki. És valamennyi­nek van mondanivalója! Nagyon sokszor látok olyat, hogy egy-egy mai zenekar harsogja a betanult szöveget, és közben ordít róluk, hogy azt sem tudják, mit énekel­nek. A régi dalok mögött mindig ott van a nagybetűs Elet. Emlék­szem, egyszer még Jugoszláviá­ban turnéztunk, és a Palicsi tónál betértünk egy étterembe ebédel­ni. A szomszéd asztalnál szintén magyarok ültek. Egyszer csak az egyikük felállt, elbúcsúzott a töb­biektől, majd amikor az ajtóhoz ért, még visszaszólt: ja, és mond­játok meg, Máriának, szeretem. Ott, ebből az egy mondatból szü­letett meg a későbbi sláger. hogy „Koós János nagypapa”. Ez sokkal felelősségteljesebb beosz­tás, mint az életművész. Remé­lem, azt is megérem, hogy egy­szer majd az lesz odaírva: „dédi”. (Megcsörren a mobilja, a Fradi-in- dulót játssza) Na tessék! Egy pil­lanat... (Telefonál, majd leteszi) Hol is tartottunk?- Hát, ha már a készülék köz­beszólt, beszéljünk a Ferencvá­rosról. Mit szól a fiúk teljesít­ményéhez?- Azt, hogy szégyelljék magu- . kát. Mi, fradisták, akik egész éle­tünkben a csapat mellett álltunk, nem ezt érdemeltük. Nekem er­ről a helyzetről egyébként van egy különvéleményem, de mivel ez nem publikus, inkább beszél­jünk másról. sőbb Oroszország számomra egyáltalán nem azt jelenti, mint sok más embernek. Engem so­hasem érdekelt sem Sztálin, sem Berija, sem Brezsnyev. Az én ba­rátom ott Dávid Ojsztrah, a vi­lághírű hegedűművész, akinek a hatvanadik születésnapján ven­dég voltam, ha pedig Bakuban jártam, mindig együtt ebédeltem jén mondtam is Poór Péternek, hogy könnyű volt neked sikert aratni egy tízmilliós országban, de én ugyanezt a dalt 220 millió embernek tettem slágerré.- Ha már a barátok kerültek szóba. Nemrég valaki megje­gyezte, hogy önt sohasem látni Hofi Géza sírjánál. Miért?- Szóval nem lesz ünneplés?- Valamit azért csak összeho­zunk. Hajdú Péter barátom agyá­ban született meg az ötlet, hogy készítenek velem egy kétszer öt- venperces műsort az ATV csator­nán. Rengeteg vendéget vonultat­nak majd fel, az egész olyan lesz, mint egy meglepetésekkel tűzdelt buli, hiszen még én sem tudom, hogy kik lesznek a meghí­vottak. Legfeljebb csak sejthetem.- Mit gondol, miért nép­szerűek még mindig az ön slágerei? Többségüket nemcsak az idősebb kor­osztály, hanem a fiatalok is kívülről fújják.- Tudja, ezekben a dalokban még volt melódia. Egy olyan sincs közte, amelyet ne lehetne együtt énekelni. Ez borzasztó fontos. Aztán nagyon sok függ az előadótól is. (Grimaszol) Ha én azt mondom: gumi­dominó... látja, maga is el­kezd mosolyogni. Vagy épp arról van szó, hogy sír a te­lefon, és egy kislány veszi- A névjegyén még mindig az szerepel, hogy „életművész”?- Nem, már váltottam. Most az olvasható rajta, Jó. Nemrég meghívta Moszk­vába régi jó barátja, Joszif Kobzon. A hírrel kapcsolat­ban az interneten rögtön elindultak a politikai tar­talmú megjegyzések. Eh­hez mit szól?- Azt, hogy a Szovjet­unió, majd ké­Garri Kaszparowal. Ez a föld­rész nekem Csajkovszkijt, Mu­szorgszkijt, Csehovot és Puskint idézi meg, és olyan emlékeket hív elő, hogy itt énekeltem oro­szul 15 ezer emberrel együtt a Fekete vonat, vagyis a Csornij pojezd című számot. Annak ide­- Nem szeretek temetőbe járni. Minek álljak egy kő előtt? Akiket szerettem, azokkal úgyis minden­nap együtt vagyok. Itt élnek a szí­vemben, beszélnek hozzám, és én hallom őket. Egyszer mentem csak ki Vogel Eric sírjához, oda is a kíváncsiság vitt ki. Történt KoósJános született: 1937 november 21-én. iskolái: Bartók Béla Zene- I művészeti Szakközépisko­la, Zeneművészeti Főiskola. pályája: Országos Pénzügyőr Zenekar tagja (1957-60), 1960 óta táncdalénekes, 1982 és 85 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt Hat nagylemeze ké­szült 1999 és 2001 között az RTL Klub Koóstoló című show- jának házigazdája, majd 2002-ben az Ml-en a Koós- klub című műsor főszereplője volt Jelenleg szabadúszó. hobbija-.foci, vitorlázás, tenisz, Fradi, család. ugyanis, hogy még régen, a Vi­dám Színpadon unalmamban ké­szítettem róla egy karikatúrát. A büféasztal márványlapjára skic- celtem fel a rajzot, s amikor a hí­res díszlet- és jelmeztervező ezt meglátta, szó nélkül leemelte a kőlapot, és hazavitte. Mint később megtudtam, a feleségének azt mondta, hogy ha meghal, ez a rajz legyen a fejfáján. így is lett. Ami­kor ezt hallottam, nem akartam elhinni, így hát kimentem, hogy a saját szememmel lássam.- Mikor játssza el a Hegedűs a háztetőn főszerepét? Régebben sokat emlegette, hogy ez a nagy álma, csak még nem elég öreg Tevje figurájához. Most már ez sem akadály.- Ugyan, (legyint) Nem hiszem, hogy bármelyik színház bemu­tatná ezt a darabot, vagy ha még­is, akkor találnak majd egy 22 éves ifjú titánt, akire ragaszta­nak egy szakállat.- Önt mindig is bohém ember­nek tartották, aki nem veti meg a jófajta italt. Sohasem zavarta az ezzel kapcsolatos szóbeszéd?- Ellenkezőleg. Az, hogy nem ice teát, vagy light kólát iszom, csak azt bizonyítja, hogy normális vagyok. Egyébként kevesen tud­ják, hogy lefekvés előtt mindig el­kortyolok egy pohár tejet És ez nem vicc. No persze nem olyat, amit a boltban lehet kapni, hanem jófajta házi fejésű, falusi tejet.- Gyakran jut eszébe a kora?- Nem szoktam ezen gondol­kodni. Bár a múltkor azért belém hasított, hogy hetven év már szép kerek szám. Nem ötvenkilenc és nem hatvanegy, vagyis ezt már nem lehet kozmetikázni. Néha meg is kérdezik, hogy meddig fo­gok még dolgozni. Ilyenkor álta­lában azt felelem, hogy a halá­lom előtt öt perccel úgy abbaha­gyom a munkát, mint a sicc... 7 •II \ tS/mról van szó, hogy sír a telefon, kislány veszi fel? Ez nem csupán né­hány rímbe szedett sor, hanem egy szívbe markoló emberi történet Az általam énekelt számok érzelmeket váltanak ki.

Next

/
Thumbnails
Contents