Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-14 / 163. szám
MEGYEI KÖRKÉP *SbXi.>. ■tfi^t?^i!aat88^gife88j^<a^8fcg?Sg»Ja-jSgag>i'?ys''S^vv J- *, * ■’ifv' ' , v ' . SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 14., SZOMBAT ÜÜS mm lü gBIiMiM Petőfi? Nem kell! PETŐFI ELHATÁROZTA, indul az 1848-as országgyűlési választáson: „Kaptam az alkalmon, hogy aki eddig az irodalomban képviseltem a népet, képviseljem most az országgyűlésen is...ki ismerné jobban szükségleteit, mint én? ki védelmezné lelkesebben jogait, mint én? hiszen a nép az én vallásom, istenem!” szülőföldjén aztán nagy lelkesedéssel fogadták. Tudta, ő lesz a követ. Közben néhány napra Pestre kellett utaznia, Szabadszállás vezetői ezalatt ellenjelöltet állítottak (a református pap fiát), és olyan hamis híreket is terjesztettek róla, hogy az orosz cárt akarja behozni királynak. Ezzel azonban nem sikerült a népet eltántorítani tőle. Ezért aztán megkezdődött az igazi, kemény „kampány”: „borral és pálinkával vették el a szegény, szánakozásra méltó nép eszét. BARÁTAI RESZKETVE mondták el neki és Júliának: a népet úgy felbőszítették, hogy már agyon akarják verni őket Petőfi - feleségét féltvén - kész volt arra, hogy elmenjenek; Júlia azonban azt mondta: Itt kell maradnunk! Ha agyon akarnak verni bennünket, jól van, verjenek agyon; hanem azt ne mondhassa senki, hogy te megfutamodtál! Este azonban a barátaiknál már ő súgta oda férjének: Sándor, megbuktunk! Az események őt igazolták: Ez hazaáruló! Muszka spion! El akarja adni az országot! Üsd agyon! - ordította másnap a részeg tömeg. MENEKÜLNIÜK KELLETT. Három hónappal a dicső március 15-i események után... „...De én azért nem a népet kárhoztatom...a nép én előttem szent, annyival inkább szent, mert gyönge, mint a gyermek.” - mondta a szabadság költője. A rákolló helyett a sör fogyott Balaton sound Ezren rendezték be a fesztivál helyszínét Zamárdi tópartján A Balaton Sound első napján a Klspál és a Borz, illetve a Quimby volt a csemege. A zenekarok kitűnőre vizsgáztak, remek hangulatot teremtettek a nagyszámú közönség körében Nem a levegőbe beszéltek a zamárdi Balaton Sound szervezői, amikor azt ígérték: olyan minőségi fesztivált hoznak a Balaton déli partjára, amilyen még nem volt az országban. Keszthelyi Zoltán Bizonyára sokan mosolyognak rajta, hogy fér össze egy monstre, többezres tömeget vonzó zenei rendezvény az igényes vi- notékákkal, fotelekkel felszerelt bárokkal, tejbárral vagy épp a szusibárral. Hát úgy tűnik, megfér, bár hazudnánk, ha azt állítanánk: a szusiért egymást ölték az emberek. A tejbár viszont jól ment, melynek étlapján minden olyan étel megtalálható volt, aminek köze lehet a tejhez, a túrós csuszától a tejberizsig. A minőség fontos, de azért az mégis túlzás, hogy a szomszédban békacombbal, panírozott rákollóval vagy épp csigakrémessel az étlapon várják az inkább szomjas, mint éhes vendégeket. Valljuk meg, azért a fesztiválok inkább az ivásról, a bulizásról szólnak, mint az evésről... Persze ha arra gondolok, hogy melyik hasonló rendezvényen találkoztam nyugágyban ejtőző és nagy nyugalomban szivarozó vendégekkel, akkor az étlapon sem érdemes fennakadni. Az ínyencségek helyett inkább a pálinkák, a bor és persze a sör fogyott a nyitónapon, bár aki akart, a minőség jegyében még koktélozhatott is. Sörből egyébként csak egyfajta volt, és mindenhol ugyanannyit kértek érte: korsónként négyszáz forintot. Az egyértelműen látszik, hogy a parti sétány a fesztiválváros Váci utcája. Ezen végigjárva van bank, pénzváltó automata, két Év alatt annyi reklámot kapott Zamárdi, mint az elmúlt száz évben együttvéve. A tavalyi EFOTT után idén a Balaton Sound viszi a település hírét a világba. Úgy tudjuk, utóbbi marketingköltsége 120 millió forint. A település neve naponta felbukkan a televízióban, a rádióban és az interneten. Ráadásul húszmillió forinttal gazdagodott a település. Sok ezer fiatal látogat el ezekben a napokban Zamárdiba rádiós, televíziós, napilapos stég vagy épp stand. Akár egy mai magyar filmben: minden támogatót belezsúfoltak. A Balaton Sound első napján a Kispál és a Borz, illetve a Quimby volt a csemege, akik ezúttal is kitűnőre vizsgáztak. Úgy tűnik, a szervezők is tudják: nélkülük nincs fesztivál Magyarországon. Őket hallgatva fel sem tűnt, hogy más helyszíneken is üvöltött a zene. Mint Fülöp Zoltán, a rendezvény szervezője elmondta: ez annak köszönhető, hogy a legmodernebb hangtechnikát alkalmazzák. Hét napon át építették a helyszínt, ahol ezren dolgoznak azon, hogy minden rendben legyen. Arra a kérdésre, hogy nem csalódtak-e á nyitónap gyér látogatottságában, nemmel felelt. Feltűnő: még parkolni is lehetett a közelben, legalábbis az első napon. - Hétvégére telt ház lesz - ígérte, majd hozzátette: az első nap amolyan bemelegítés a hétvégére. Zamárdiban azonban már csütörtöktől telt ház van. Legfeljebb annak nincs vendége, aki úgy döntött, ilyen rövid időre, három-négy napra nem adja ki a házát. Fülöp Zoltán szerint még külföldről is érkeznek szervezett csoportok. Egy holland iroda például százötven fős utat szervezett a Balaton Soundra. Zamárdi mindenképp nyert a rendezvénnyel, hisz olyan minőségi fesztivált kapott, mely európai összehasonlításban is megállja a helyét. Sőt ott is a legjobbak közé tartozik. Az pedig sosem árt, ha egy település neve összekapcsolódik a minőséggel. Négy nap a fiataloké A ZAMÁRDIAK TÖBBSÉGE elfogadja a fesztivált - mondta Csákovics Gyula polgármester. - Természetesen érkeztek panaszok a nagy zaj miatt, de ezek száma elenyésző. Szeretnénk, ha hagyomány- nyá válna a Balaton Sound. De továbbra is a családosok üdülőhelye kívánunk maradni, csak négy napra fiatalítunk. Sikerült megállapodást kötni a szervezőkkel, hogy a helybéliek kedvezményesen juthatnak jegyhez. Felbecsülhetetlenül nagy reklámértékhez jutott a rendezvénnyel a település Hangyák mindenütt: ivóvízben, ételben, ágyban, hajban halálsziget Ez a pokol, szörnyekkel, szenvedéssel. Ki lehetne írni: ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel- Hol van?- Kint fekszik a tornácon.- Fekszik?...- Igen. Fekszik. Mindjárt behozom. Ayo! Boy! A mennydör- gős... Behozták Lambuval a pokrócba csavart, önkívületben didergő Waltert, akinek a foga úgy vacogott, hogy betöltötte az egész szobát.- Ehhez mit szól? - kérdezte Wolf.- Picket... tegyék a földre, és fektessék a helyére ezt az embert... Nincs több ágyunk. Úgy látszik, Weltevredenben azt hitték, hogy ragályos beteget kértem a járványkórház számára...- Ez az ember itt Vanalder, ha már hallott róla.- Hallottam... Kár, hogy beteg...- Sajnos, nem nagyon számíthatunk rá. Kapzsiságból vállalta a megbízást. Gyenge, májbajos, maláriás, szóval már csak a neve van meg... Az öreg előrelátásból mondta mindezt, mert sejtette, hogy Lindau a láz elmúltával sem lesz képes harmonikusan beleilleszkedni ebbe a környezetbe.- Holnap... menjen ki... helyettem ellenőrizni... Legyen nyitva a szeme... Lázítók vannak a kulik között... Különben is rémesek az állapotok... Senki sem bírja ki ebben a pokolban... ...Mintha nem is lett volna vihar, már teljes csillagdíszében ragyogott az ég, és az énekes kabócák elkezdték szörnyű, hajnalig tartó monoton kórusukat... BaMk-Fapan Wolf kellemesen csalódott Lindauban. Lassan kiderült, hogy az orvos sokkal erősebb, mint amilyennek hitte. Az első napokban még összeroskadt néha a melegtől, különösen a forró gázzal telt irtványokon, azután szenvedve és kínlódva, de megkeményedve és az eddigi eredménytől részint öntudatossá, részint futalistává válva használható embernek bizonyult. Maga sem hitte volna, hogy ennek még csak a felére is képes. Fakunyhója valóságos kínzókamra volt. Leszámítva a moszkitókat, kiirthatatlanul tenyésztek körülötte az Európában svábbogár néven közismert fekete csótányok, százlábúak és elképzelhetetlen tömege a hangyáknak, az alig láthatóktól a három centi- méteresig. Az ivóvízben, az ételben, az asztalon és az ágyban, a moszkitóháló alatt, a két ujja között és a hajában; mindenütt hangya. Ő is undorodott eleinte mindentől, aztán ő is megszokta őket, az ételhez éppúgy, mint a maróan keserű kininpirulákat... Egy hete volt a telepen, midőn egy holdvilágos éjszakán vacogva állt meg a szoba közepén Lambu, és rémülettől rekedt hangon költögette fel őket: Ébredni, tuan... matszan! Elviszi Lambut! A kunyhó ablakából nézve a látvány nem volt mindennapi. Egy hatalmas királytigris járkált a holdfényben lengő, hosszú nyakkal, leszegett fejjel a hevenyészett, kavicsos úton... Ez bizony a gumi és a blokkházak dacára az igazi vadon volt, minden szépségével és szörnyűségével. A pokol! Pokol! ...Igen: ez a pokol! Szörnyekkel, szenvedésekkel. Ki lehetne írni a bejárata fölé: Hagyjatok fel minden reménységgel ti, kik ide beléptek... Van Gorck a folyópartig húzódó alang-alangfű irtását bízta rá huszonöt kulival. Az alang-alang bestiális, kegyetlen növény, egyáltalán nem fű, hanem vékony szárú, törpe bambusz. A levelei élesek, mint a borotva, kemények, hegyesek, szinte csontig vágnak a ruhán keresztül, ha nekiütközik valaki. Kedvenc tanyája a kígyóknak, ezért is sürgős volt az irtás. A nap irtózatos hevében, árnyék nélkül, egy-egy korty langyos, hangyás vízzel irányította a munkát, és fél hattól délig, hőségben és esőben kint állt a tüzelő napon, verejtéktől csuromvizesen. (FOLYTATJUK)
