Somogyi Hírlap, 2007. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-14 / 163. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚLIUS 14., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 I A szépség az nem matematika nézőpont Seffer István szerint Ildikó az eddigi legszebb somogyi királynő Bóna Ildikó elégedett a külsejével, de azért néhány apróságot megváltoztatna magán. Seffer István ugyanígy volt a Miss Universe kaposvári győztesével. Fábos Erika Bóna Ildikó gyakran áll kifutón, és azt is megszokta már, hogy amerre csak jár, alaposan szemügyre veszik a férfiak. Az idei év Miss Universe-versenyének kaposvári győztese csütörtökön este mégis izgult egy kicsit, pedig ezúttal csak egy férfi vette alaposan szemügyre. A szépségkirálynő a Seffer és Renner Magánklinikán járt, mert azt akarta megtudni, hogy mit változtatna rajta egy nemzetközi hírű szépségsebész.- Minden emberen, így még a szépségkirálynőkön is akad olyan apró részlet, amit javítani lehet - mondta Seffer István. - Van, amikor genetikai adottságot és van úgy, hogy más hibát kell korrigálni. Az adott lehetőségekből kell kihozni a legjobbat, ami természetesen azt jelenti, hogy minél inkább közelíteni kell a nemzetközi szépségideáit. A 90-60-90 bűvös testarány van még mindig divatban, de a szépség az nem matematika. A számoknál sokkal fontosabbak az arányok és a harmonikus megjelenés. Ildikó szerintem a legszebb azok közül a somogyi lányok közül, akik valamilyen szépségversenyen kimagasló eredményt értek el. Persze a többi lány is nagyon szép volt, de talán rajta kívül még Pandúr Olga volt az, akinek jósolhatóan volt esélye nemzetközi karriert építeni.- Van néhány apróság, amin lehetne változtatni, de azokkal is ki vagyok békülve - mondta Bóna Ildikó. - Egyedül talán a melleim érdekében szánnám rá magam egy plasztikai műtétre. Annak nagyon örülnék, ha nőiesebbek lennének a kebleim. Főleg azóta mondom ezt, amióta a világversenyen láttam, hogy csak idehaza ekkora a prüdéria ezen a területen. A világszépeválasztáson talán rajtam kívül nem is volt olyan lány a mezőnyben, akin semmilyen beavatkozás nem történt még. Azóta valahogy én is másként tekintek a Ildikó orra talán egy picikét gömbölyű, hegyesebben nem szebb, hanem fotogénebb lehetne - tanácsolta a plasztikai sebész a királynőnek Még egy királynő is lehet szebb a szépnél, ha szakemberhez fordul A SZÉPSÉGKIRÁLYNŐK SZÉPEK. Egy-egy komolyabb megmérettetés előtt mégis szépségsebészhez fordulnak. A kaposvári Seffer-Renner Magánklinikán tucatnyi legszebb lány lett még tökéletesebb. Kaposváron szépültek Friedl Edit lábai, Kapocs Zsóka orra, Tóth Eszter a füleivel nem volt elégedett, Semmi-Kis Tündéről pedig egy motoros baleset nyomait tüntette el Seffer István, de floridai és olasz szépségkirálynőt is operáltak már Somogybán. A királynők általában büszkék erre, de akadt már köztük, aki szigorú titoktartást kért a klinikán. A szépségiparban dolgozók többsége amúgy nem titkolja a korrekciókat. A modellek közül sokan ugyanúgy járnak plasztikai sebészhez, mint a fogorvosukhoz. Sőt, vannak olyan távol-keleti szépségek, akiket tinédzserkorukban operáltak először. „A térde körüli párnácskákat még szívesen eltüntetném...” plasztikai sebészetre, igaz, azt továbbra sem állítanám, hogy rászántam magam. Mindössze érdekel, hogy egy olyan szakember, aki sok szépségkirálynő plasztikai felkészítésében sikerrel részt vett, mit tanácsol.- Ez gyakori kérés - mondta Seffer István. - Ildikó esetében sok tennivaló nem lenne. Az arca nagyon szép, harmonikus, talán csak az orrát tartom kicsit gömbölyűnek. Nem szebb, csak fotogénebb lenne, ha picikét hegyesebbet csinálnánk belőle. A melle formás, de arányosabb lenne a felsőteste, ha teltebb lenne. Sebészeti szempontból még a térde körüli párnácskákat tüntetném el és javasolnám, hogy a csípő, derék arányt tornával javítsa kicsit. Ez a maximum, ezek közül talán csak a cicit tartanám fontosnak, ha komolyan a szépségiparban gondolkodik. Bóna Ildikó nem tudja még, hogy építene-e karriert az adottságaira. Mindenesetre egyelőre tetszik neki, hogy sok mindenkinek tetszik. Ami pedig a nemzetközi kifutókat illeti: szeptemberben Törökországban és Kínában várja egy-egy újabb megmérettetés. JEGYZET Görögdinnye, a magyar ha lehet hinni a legnagyobb hazai hipermarkethálózat közleményének, némileg fellélegezhetnek a dinnyetermesztők. A brit tulajdonú üzletlánc közölte: áruházaikban kizárólag magyar, dél-alföldi és kelet-magyarországi gazdáktól származó görögdinnyét árulnak. (Bár a hír nem tér ki rá, reméljük azért a somogyi dinnyék is bejutnak az üzletekbe.) A számítások szerint hetente mintegy kétmillió kiló görögöt cipelnek haza tőlük a vásárlók. Ez valamivel több, mint Somogy teljes dinnyetermése. Magyarán egy hét alatt passzra tudnánk vágni a piros vagy sárga bélű gyümölcsöt, ha a miénk lenne az áruházlánc. De nem a miénk. így csak rágjuk tovább a hipermarket-hálózat közleményét: az import leállt, győzött a hazai! Sőt a britek igazán gáláns módon a cseh, szlovák és lengyel áruházaikat is magyar dinnyével töltik fel, heti egymillió kilóval. Amit tehát az uniós szabályozás miatt nem tudott megoldani a mezőgazdasági kormányzat, azt egy üzletlánc hetek alatt rendbe rakta. Győzött az üzleti érdek! Előbb az olcsó marokkói, spanyol s a csuda tudja, honnan érkezett dinnye tarolt, aztán jött a még olcsóbb, lassan a termelőkre rohadó magyar. hajrá, britek! Hajrá, szupermarket! Kiáltanám boldogan, de nem teszem, mert nem biztos, hogy az elkeseredett és sok álmatlan éjszakát megélt termelők örülnének neki. Helyette rezignáltan állapítom meg: vagy megszokjuk a piaci versenyt, vagy megszökünk. Mondjuk Marokkóba vagy Spanyolországba diny- nyét termeszteni. Aztán a termést Magyarországra exportálva végre mi uralhatnánk a hazai piacot! A Fontamban nem az ételek miatt éreztük jól magunkat étlapozó Igazán nem ért volna nagy veszteség bennünket, ha kihagyjuk ezt a nagyatádi gasztrokalandot Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánné Nem oda indultunk, de a Fontana terasza felkeltette a kíváncsiságunkat. Igényes, barátságos, ízléses mécsesekkel és csodaszép napernyőkkel. A hely rövidesen nemcsak a terasz miatt volt szimpatikus: a pincér az asztalig kísért és olyan kedves volt, mint egy régi törzsvendéggel. Aztán gyorsan kiderült, hogy nemcsak mi vagyunk újak a Fontanában, hanem a fiatalember is. Korábban egy kaposvári étteremben lehetett találkozni vele, és nem azért emlegetjük rögtön az elején, mert emlékezett ránk, hanem mert az utóbbi idők legkellemesebb ebédjét költöttük el miatta. Csakis miatta. Egy korábbi tapasztalatunkból tudjuk, hogy az atádiak késő este nem nagyon járnak étterembe, most meg már azt is, hogy a vasárnapi ebédet sem vendéglőben fogyasztják el. Az egyszerű eleganciával berendezett helyen egy távozó nyugdíjascsoporton kívül csak mi tettük próbára a szakácsot. Volt miből. Az étlap kellemes. A szokásos éttermi közhelyeken kívül nem is egy eredeti ötlet van rajta, s ráadásul még az árak sem veszik el az ember étvágyát. A húslevesből sok minden kiderül egy étteremben, ezért azzal kezdtünk. Itt kifogástalanul készült el a leves: tiszta, tükrös és harmonikus. A tálalással azonban akadtak gondok, például, hogy némi metélten kívül csak pár szem sárgarépa került a tányérba... Az előételnek rendelt sonkába tekert spárgát elfelejtették meghinteni parme- zánnal és egy, a spárgához illő füstölt speck helyett valami jellegtelen és olcsó gépsonkába tekerték. A kifogásokat szóvá is tettük, a pincérünk pedig igazat adott nekünk, miközben megvédte a konyhát. Szombaton este lagzi volt, és hajnalig dolgozott a személyzet... Pechünk van, gondoltuk, amikor megérkeztek a főételek. Lazac kapros mártásban: az előételeket rögtön meg is bocsátottuk, annyira remek volt. Pirosra sütötték, mégsem száÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): £0 Tájékozott, barátságos KÖRNYEZET (1-10 pont): § Átlagos, sok kedves ötlettel étel (1-20 pont): Kicsit jobb a közepesnél radt ki, finom, selymes mártással. A mustáros szűzpecsenye már inkább egy félresikerült vadasra hajazott, a currys, gyümölcsös pulyka pedig curryt alig látott, trópusi gyümölcskonzervet viszont annál többet. Kár, főleg, hogy a nyár kellős közepén tombol a gyümölcsszezon... Amikor a pincérlány a harmadik cigarettára gyújtott rá a pultban, már biztosan érzem, hogy Zimbabweinét itt nem fogják szeretni. Ezt ugyanis nem lehet nem megemlíteni, főként, hogy időközben a konyhai személyzet és a takarítók is csatlakoztak hozzá. Az a dohányzó-rész az étteremben, kétségtelen, de bizonyára a hölgy is felháborodna, ha mondjuk a közért csemegepultjában munka közben bagózna a boltos... A desszertkínálat feledtette velünk a füstölgést, annyira figyelemre méltó volt. Császármorzsa és Fontana-palacsinta volt a választás. Előbbi az ismert meleg desszert egy remek kiadása, utóbbi pedig egy diós palacsinta volt tojáshabbal átsütve. Isteni volt. Végül is minden jó, ha jó a vége. De azért a szakács tálentumáról igen felemás benyomást szereztünk. Lehet, hogy tényleg csak fáradt volt, meg az is lehet, hogy az atádiak mégiscsak járnak étterembe vasárnap délben, csak nem dőlni a be a napernyőknek...
