Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
2007-06-25 / 146. szám
MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP 2007. JUNIUS 25., HÉTFŐ —MM Legyenek vendégek eőry Zoltán, a bonnyai Somogy Kertje üdülőfalu házigazdája: - Természetesen az érdekel, hogy folyamatosan és jól működjön az üdülőfalu. Foglalkoztat, hogy legyenek mindig vendégeink. Akik fölkeresik Bormyát, azok kapcsolódjanak ki a napi munkából, megfelelő pihenést és szórakozást tudjunk kínálni számukra. Büszkén mondhatom, hogy az elmúlt hetek rendezvényei szülte telt házas programokkal zárultak. így a Tavaszi zsongás elnevezésű rendezvényünk is, amely az étteremre koncentrált. Örülök, hogy egyre több hazai és külföldi vendég talál el hozzánk. A vámosi tojáspatkoló HANZEL DORINA SOmOgyvá- mosi tojáspatkoló: - Az édesapám által teremtett hagyományt folytatom. Amíg élt, addig egyáltalán eszembe sem jutott továbbvinni a művészetét. Az elmúlt egy esztendőben azonban belefogtam. Főként a technikát gyakoroltam, mert egyedi módon szeretném folytatni a családi hagyományt. A feketearany, valamint ezüst mintás tojásokat, amilyenek édesapám idejében nem készültek, én megpatkolom. A testvérem pedig, akit Csanádnak hívnak, csodálatos színekkel és különleges, egyedi motívumaival teremt újat. Egy megmentett élet maga a világ holocaust Negyvenhárom esztendeje hurcolták el a kaposvári zsidóságot Auschwitzba A negyvenhárom esztendővel ezelőtti holocaust kaposvári áldozataira emlékeztek vasárnap a Baross utcai emléktáblánál és az izraelita temetőben. Vas András Lassan gyülekeztek az emléke- zők, az eredetileg meghirdetett háromnegyed tizenegyes időpontban még csak Szita Károly polgármester és Mergancz Sándor városi rendőrkapitány ácsorgóit türelemmel a kaposvári Baross utca 18-as számú háza előtt. Az épület falán három éve hireti emléktábla: innen hurcolták el a kaposvári zsidókat 1944 júliusának első hetében az auschwitzi koncentrációs táborba.- A somogyi megyeszékhely zsidó hitközsége 183 esztendős múltra tekint vissza - mondta Szita Károly a közben összegyűlt, nagyjából félszáz főnyi hallgatóságnak. - S olyan neves személyiségeket adott nemcsak a városnak, de az országnak is, mint a kórház névadója, Kohn, vagy ahogyan ma ismerik, Kaposi Mór. Ennek ellenére 1944-ben gettóba zárták a körülbelül háromezer fős kaposvári zsidóságot, majd július elsején a tüzérlaktanyába költöztették, onnan vonaton Auschwitzba szállították őket. Két évvel a második világháború befejezése után mindösz- sze 378 felnőttkorú zsidó élt már csak a városban, s hasonló arányú tragikus veszteség érte Az emlékezés harmadik gyertyáját Yahel Vilan, az izraeli nagykövetség tanácsosa (balról) gyújtotta meg a kaposvári zsidó temetőben a nagyjából hatezres somogyi zsidóságot is.- Hősként haltak meg - tette hozzá a polgármester -, s rengeteg mindent köszönhetünk nekik. Emlékszünk rájuk mindörökké, s nem feledjük, mi történt velük. Hasonlóképpen az emlékezés fontosságáról beszélt az izraelita temetőben rendezett megemlékezésen Schönberger András főrabbi is. Az auschwitzi hamvakat tartalmazó óriási urna előtti emlékparkban több mint százan gyűltek össze, hogy leróják kegyeletüket ismerőseik, hozzátartozóik előtt: kaddist mondtak és gyertyát gyújtottak a holocaust áldozataiért.- Emlékezni kell, de nem csak az elhurcoltakra és a meggyilkoltakra - jelentette ki a főrabbi -, hanem az emberi aljasságra is. Nem lehet tudni ugyanis, mi fájt jobban a vagonokba terelt embereknek: hogy elszakították őket rokonaiktól, vagy hogy elvették tőlük magyarságukat, honfitársaik megtagadták őket. Persze tudjuk, nem szabad általánosítani, akadt segítő kéz, csak kevés. Az is igaz, az írás is megmondja: minden megmentett élet maga a világ... Parkot avattak és szórakoztak a szántódi révben Új parkot avattak a rév és a móló közti területen Szántódon, a település hétvégi juniálisán. A helyi önkormányzat és a Balatoni Hajózási Zrt. közösen finanszírozta a hatmillió forintos beruházást. Az első ütemben a parkosítás és a murvás utak készültek el. A szervezők ingyenes gyermekprogramokkal, folklórműsorral, valamint zenével várták a vendégeket. ■ Keszthelyi Z. Az utcákon fújták A kaposvári honvéd zenekar nyitotta meg szombaton a balatonfenyvesi turisztikai szezont és a hagyományőrző gyermektábort Somogybán elmaradt a Múzeumok éjszakája Negyvenöt magyar városban közel ezer programmal és kiállítással várták az érdeklődőket szombat éjjel az ötödik alkalommal megrendezett Múzeumok éjszakája rendezvénysorozat keretében. A múzeumi programok - tárlatvezetések, foglalkozások, vetítések és beszélgetések, koncertek és táncbemutatók - este hattól hajnali kettőig voltak látogathatók. Tavaly a becslések szerint kétszázezren voltak kíváncsiak a rendezvényre, mely az idén is közönségsikert aratott. Csak éppen nem Somogybán. A rendezvény hivatalos honlapja szerint a megyéből egyetlen intézmény sem csatlakozott az országos sorozathoz. A megyei múzeum ugyan a szennai skanzenben Szent Iván-napi tűzgyújtást és táncházat tartott, ám a kiállítótermek kapui a szokott időben késő délután bezárultak az érdeklődők előtt. ■ A. V. Utazás a Hakone-Maru gőzösön Batáviába, a szép Helénhez halálsziget Walter Lindau talán visszafordult volna, ha a lámpák nem hunyorognak, hanem beszélnek Szuez Alkonyodott. A Hakone-Maru lassú siklással elhagyta Portsaid fehér terméskő gátjait, és megkezdte útját a Szuezi-csator- nában. A közeli part felől rózsaszínű visszfénybe burkolt porfátylak lengtek a sivár afrikai táj felett. A fátylak mögött, mintegy sejtelmesen, tevék és arabok iparkodtak valamerre. A Hakone-Maru 15 ezer tonnás, aránylag kis japán gőzös volt. Nápolyból indult Kolom- bóba, japán legénységgel és európai utasokkal a fedélzetén. Egy 30-35 év körüli fiatalember a korlátnak támaszkodva merengett az alkonyi izzás mögött bizonytalankodó afrikai partok felé. Az a szorongással vegyes lelkesedés izgatta belülről, amely minden európait elfog, ha a trópusok felé utazik. Ez a fiatalember, akit Walter Lindaunak neveztek, hallei születésű, német gyakorló orvos volt. Nyugodtan a hajó korlátjának dőlt, és békésen utazott az éjszakában. A Szuezi-csatorna kezdetén és kétoldalt, mintha egy 161 kilométer hosszú nyári vendéglő terasza lenne, a csatorna partjait vörös, zöld és topázszínű vülany- körték világították meg párhuzamos sorokban. Ezek a különböző színű lámpák tarka hunyorgással jelezték a mögöttük és előttük haladó hajókat Nézte a játékos, sokszínű fényeket Lent mélyen sustorgott a víz a hajó bordája mentén, és a szállongó afrikai por puhán érintette az arcát. Biztatónak látta a dolgokat, a trópus érdekes és kellemes. Az óriási távolság ijesztő arányát enyhíti a tudat, hogy biztos állásba megy Batáviába. A színes lámpák csak hunyorogtak a csendes éjszakában. Bizonyára már számtalanszor hunyorogtak ugyanígy, egyformán és felváltva, hasonló utasok és hasonló gondolatok mentén. Talán, ha hunyorgás helyett beszélni tudtak volna, akkor dr. Lindau nyomban visszafordul a mesés lehetőségek elől. Lindau az Első Holland Cukorfinomító akceptáló levelével a zsebében utazott Batáviába, hogy mint orvos a vállalt szolgálatába lépjen. Azok közé a hirtelen lelkesedő, de alapjában véve energiátlan emberek közé tartozott, akik műidig és mindenben bíznak, minden kezdetért fanatikus tűzzel lobognak, és minden huzamosabb cselekvésben nélkülözik az energiát. A történet, amely most a jávai útjára indította, még az egyetemen kezdődött, a hallei gőgös és ócska Alma Materben. Itt szövődött barátság Hirten Péter és Lindau között. Hogy micsoda lélektani rejtélyek vagy sejtjeinkben lappangó biológiai őstörvények tették lehetővé, hogy Walter Lindau, az egyetem notórius lumpja és Hűién Péter, a szorgalmas, komoly nyelvész legjobb barátok lettek, ez megoldhatatlan rejtély. Belülről egy jégfal választotta el őket egymástól egyéniségüknél fogva örökre, és mégis, idejük legnagyobb részét egymással töltötték. Sohasem tudtak tegeződni és sohasem voltak vidám, meghitt perceik, inkább leszögezték egymás előtt tárgyilagos beszélgetésekben a dolgokról való véleményüket, amelyek mindig különböztek. A történet valószínűleg közönyösen torkollott volna az élet hétköznapjaiba, ha nem jelentkezik egy lány képében a kiszámíthatatlan sors. Tulajdonképpen Walter Lindau sorsa volt, de Hirten Péter életében jelentkezett. Helénnek hívták a sorsot, fekete haja volt és vegyészetet tanult Hirten Péter beleszeretett a rendkívül szép és komoly leányba, naponta találkoztak az egyetem környéki kis kávémérésben. Péter remélte, hogy a barátság szerelemmé fog fejlődni a leányban, és tán így is történt volna, ha az emű'tett kávémérésben egy napon nem jelenik meg Walter. De Walter megjelent. Kissé gondozatlanul, jókedvűen. S Helén Walter- be lett szerelmes, (folytatjuk) 4
