Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-25 / 146. szám

5 SOMOGYI HÍRLAP - 2007. JÚNIUS 25., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Isten nyugosztalja a tanár urat találkozó Somogyjádi öregdiákok emlékeztek 50-70 évvel ezelőtti iskolás éveikre Az 1920 és 1947 között a helyi iskolában tanult egykori diákok adtak találkozót egymásnak szombaton Somogyjádon. Kétszázan vettek részt a rendezvényen, s idéz­ték fel az alma materben töltött napokat. Vas András- Kedves tanító, most, amikor hat­évi iskolámat letöltöttem, nagyon köszönöm, hogy erkölcsös és ér­telmes ifjúvá nevelt engem. A nagy hozzám való fáradozásáért nem lehetek elég hálás, s nem te­hetek mást, mint arra kérem, mi­nél több gyermeket neveljen ér­telmes ifjúvá - darálja még ma is a búcsúszöveget Számyasi József. Pedig a 79 esztendős férfi nem ma magolta be az elbocsá­tó szép üzenetet, hiszen 1940- ben vett végső búcsút a somogy­jádi iskola tanítójától.- Ma sikerült először végig­mondanom a szöveget - teszi hozzá a fáradtan a botjára tá­maszkodó férfi -, ugyanis ami­kor élesben búcsúznom kellett, elsírtam magam, s nem tudtam befejezni a mondókámat. Vélhetően ő sem hitte, hogy 67 évvel később még felidézheti a fenti sorokat, ám szombaton er­re is sor került Az 1920 és 1947 között született, a somogyjádi iskolából elszármazottak adtak egymásnak találkozót, hogy fel­idézzék a régi szép napokat.- Több mint 270 meghívót küldtünk ki - állítja Pánger Ferencné ötletgazda-főszervező -, s közel kétszázan el is tudtak jönni. Eredetileg csak az 1947- es korosztálynak akartunk egy találkozót szervezni, ám akkora volt az érdeklődés ai idősebbek részéről, hogy kibővítettük a meghívottak körét. Az egykori diákok a hajdani református iskola előtt találkoz­tak, majd a református templom­ban ökomenikus istentiszteleten vettek részt. Elzarándokoltak a temetőbe is, ahol megkoszorúz­ták hajdani tanáraik sírját.- Isten nyugosztalja Pécsenyi István tanár urat - bukik ki Hallgató Jánosból. Az idős férfi Szárnyasi József osztálytársa volt 1934-1940 között: legjobb tudomásuk szerint ma már csak hárman élnek az akkori évfo­Ismerős? Ilyen voltam! Az asztal mellett rövid időn belül előkerültek a képek. Kétszáz ember mosolygott Pillanatfelvétel az öröklétnek. A fotóra 1958-ben ültek össze nagy komolyan a somogyjádi kisdiákok Névsorolvasás A találkozó kezdetekor minden résztvevő névre szóló kitűzőt kapott, majd Lőrinczné Kiss Ilona polgár- mester köszöntötte az egy­begyűlteket. Bemutatta a mai Somogyjádot és a kép­viselő-testület tagjait. Utób­biakat némileg rendhagyó módon: tisztségeik mellett arra is kitért, ki kinek a leszármazottja, gyermeke, unokája, s milyen családi kapcsolatok alakultak ki az elmúlt évtizedekben. lyamból. - Nagyon örülök ennek a találkozónak - teszi hozzá a mai napig Somogyjádon élő fér­fi, aki az iskola után nehézgép­kezelőként dolgozott. - Találko­zunk a régi haverokkal, sokak­ról azt sem tudtam, élnek-e még. A nagy beszélgetésben ter­mészetesen szóba kerülnek a régi emlékek, a sokak által már feledésbe merült mindennapi diákcsínyek. - Mindenünk volt a labda, rengeteget fociztunk - emlékszik Hallgató János. - Te, Jóska, egyszer be is rúgtad a templom ablakát.- Nem rúgtam, dobtam - javít­ja ki Szárnyasi József. - A temp­lom falához dobáltuk a labdát, és az első kísérletre betört az ablak. Másfél pengőbe került megcsi­náltatni, nagy pénz volt az, egy napi kaszás napszámdíja. No nemcsak anyagilag járt pórul, az akkor mindennapos fizikai fenyítés sem maradt el.- Bizony előfordult, hogy te­nyerest kaptunk a nagy vonal­zóval - bólogat Hallgató János vagy éppen előkerült a nád­pálca, s jól elfenekeltek ben­nünket. Főleg amikor a lányok után kajtattunk. A sztorizásnak vége szakad, mert ebédelni hívnak. Már gő­zölög az asztalon a húsleves... Az ültetési rendnek köszönhető­en új társaságok alakulnak ki, előkerülnek a gyerekek, uno­kák fényképei, mindenki mesél az elmúlt évtizedek örömeiről, bánatairól - tódulnak az emlé­kek, csillognak a szemek.- Nézze őket, kétszáz ember mosolyog - pillant végig a tár­saságon Pánger Ferencné. - Már ezért megérte... Az anyós nem pártatlan PROKSAJÓZSEF VESZPRÉM­BŐL az alábbi levelet juttat­ta el hozzánk a szerdán megjelent tengődi cik­künkkel kapcsolatban: „Azt a szomorú érzést, ami kialakult bennem a tengő­di temetőben helyszínen látottak alapján, senki nem veheti el tőlem! Fényké­peket is készítettem. Ne­kem szívem és lelkem van, az indíttatás belülről jön, hogy szót kell emelnem ezért a temetőügyért. Min­denképpen indokoltnak tartom független igazság­ügyi szakértő helyszíni be­járását, vizsgálatát. Serbán Valentin plébánossal foly­tatott beszélgetésünk során szó sem esett a pécsi me­gyéspüspök személyéről. Erre tanúim vannak. A szerdai cikkben nyilatkozó Takács Béláné, a tengődi egyházközség elnöke pedig a polgármester anyósa, így álláspontom szerint nem lehet pártatlan.” Jelentéktelen hiba OLVASÓNK FÜRDŐNADRÁGOT vásárolt, amelyből egy szál cérna kilógott. Visszavitte a kereskedőnek, aki csere helyett javítást ajánlott. Ol­vasónk ezt nem fogadta el, azt kérdezte, jogszerű volt- e a kereskedő? novak Ferenc, a Somogy Megyei Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke azt mond­ta, hogy jelentéktelen hiba esetén - ami a rendeltetés- szerű használatot nem aka­dályozza - nincs csere. Ha javítható a termék, azt a vá­sárlónak el kell fogadnia. SS­Közérdekű kérdéseiket hét­főtől péntekig 12-14 óra kö­zött a 82/528-156-os telefon­számon feltehetik! mmík SZÉLJEGYZET. A köztársasági el­nök úr aggályosnak tartja Horn Gyula kitüntetését ‘56-os tevékeny­sége miatt. Bravó! Nesze neked nemzeti megbékélés! Populista megnyilvánulásokkal gerjesztjük to­vább az amúgy sem csekély fe­szültséget. Tartok tőle: Horn Gyula óta nincs a magyar politikai elitnek hozzá hasonló formátumú szemé­lyisége. Az '56 után született politi­kus urak elismerése kapcsán is lesz elég ok, mely aggályossá tehe­ti majdani kitüntetésüket. Pé. SZTRÁDAÉPÍTÉS. Bravó! Most jöt­tek rá, hogy átláthatatlan az autó­pályák építési rendszere, de mi a hír?! (Régóta gyanús lehetett, hogy jóval drágább sztrádát építeni a magyar lankák, mint a horvátorszá­gi hegyek között... - A szerk.j MÁSSÁG. Romaügyben a jövőben csak az álljon ki a másság mellett, aki egyedül végig engedi a gyerekét vagy az édesanyját a cseri úti járdán. LOCSOLÁST! Kaposvár a virágok városa. Kánikulában a belváros ut­cáit locsolják, ez is fontos, de az Európa park növényzete közben tel­jesen kiég. Új növények telepítése kevesebbe kerül, mint az időben el­végzett locsolás? FARKASFIÚ. Ejnye, ejnye, te Piros­ka lány Zamárdiban az ablak túlol­dalán, aki egy elégedett ügyfél vagy a saját munkahelyeden. Nem igaz­mondásra tanított a mamád? Egy farkasfiú. NAPTÁR. Az egyik helyi polgárit?) hetilap egy önkormányzati képvise­lőt idézve a gyászházzal kapcsolat­ban olyasmit írt, hogy „ellenállunk a nagytőkének". Ez elfelejtette a naptárat 1950. április 1. óta to­vábblapozni. És pont most zárják be Lipótmezőt! Zoli, a séf. FAGYILKOS. Tényleg nem lehet csi­nálni semmit azok ellen, akik úgy szedik a hársfavirágot, hogy teljesen tönkreteszik a fát? Falkon. (Minden hársfa mellett nem állhat ellenőr. De a fák tönkretevőit valószínűleg be lehetne azonosítani, ha az illeté­kesek nagyon akarnák. - A szerk.) SAJNÁLAT. Fenyőt sajnálom, mint embert, de nem érdekel az ügy. Ez is egy pénzről szóló történet. ERŐSZAK. Bizony, bizony mondom néktek, nagyon sok gyerek megér­demelne egy-egy kiadós verést. Sokszor nagyon „kegyetlenek” tud­nak lenni. Ám az is igaz, hogy min­den gyerek mögött szülő van. Én ki­lenc gyereket nevelek (ebből hét ál­lami gondozott, fiúk), de sohasem kellett testi fenyítést alkalmaznom. Akkor kiben van a hiba? Szívesen adok leckét erről, ha valaki igényli. Vekker. (Hogyan csináltad ezt Vek­ker, de tényleg? - A szerk.) KÁNIKULA. Hőségriadó van, de a TESCO-ban nem működik a klíma. Talán azért, mert a legkisebb is számít? HALÁSZAT. És akkor mi történne a tó ökológiájával, ha a Tihanyi Inté­zetet, a vízügyet, a természet- és környezetvédelmet, valamint a ha­lászatot összevonnák? Az állam szerepe megmaradna, és még spó­rolna is. (Ezen a javaslaton bizony érdemes volna legalább elgondol­kodni. - A szerk.) BENE. Örülök a műfüves pályának, de Bene Feri mellszobrát a városi önkormányzatnál helyezném el. Nagyon közel a MÉH-telep. Az én százéves kovácsfúrógépem is oda vitték. (Csak nem teszik meg ezt a nemzet gólkirályával a tolvajok. Ugye nem, fiúk? - A szerk.) RENDŐRÖK. Zsókának: Az állo­mány érettségivel és rendőr szak- középiskolával rendelkezik. A név is ott van, ha volna időd olvasni! Te IQ-bajnok. Zsóka! Inkább azt írd meg, mit csi­nálsz, hogy minden rendőrrel prob­lémád van? Javaslom ezt mások­nak is, ezzel kéne kezdeni, nem mocskolódással! BENZINKÚT. 21-én az autómmal Kaposváron tankoltam a Dombóvár felé eső Shell-kútnál. A kútkezelő udvarias-erőszakos litániába foglal­va akart rábeszélni a drágább, jobb benzinre, hiába. Mondtam, töltse tele a tankot az olcsóbbal. Beletette a csövet, és ki tudja, utána mivel foglalta el magát, mert azt vettem észre, hogy ömlik a tankból a ben­zin. így lett az olcsóbb drága elné­zéskérés nélkül. 9872 forintot fizet­tem, de nem tudom, miért kellett kifizetnem azt a benzint, ami a ko­csim alatt és a földön maradt. Leg­szívesebben ott, helyben rágyújtot­tam volna. VIDÉKI. (És akkor ki írta volna meg nekünk ezt a tanulságos sms-t? - A szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents