Somogyi Hírlap, 2007. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-10 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám

2007. JUNIUS 10., VASARNAP SZTORI 5 Morita Tsuneo japán közgazdász: „az összes parlamenti párt közül a hangosan anti- kommunista Fidesz hasonlít legjobban Lenin bolsevik pártjához.” Szinetár Miklós rendező: „a szocializmus rákfenéje volt, hogy semmi sem szá­mított, csak a mennyiség - a kapitalizmus betegsége, hogy semmi sem számít, csak az olcsóság.” Palya Bea énekesnő: „ENGEM NEM LEHET belül elrontani. Az én kis világom a dalokban, versekben, könyvekben és utazásaim­ban él és létezik.” Baráth Etele, a Kajak- Kenu Szövetség elnöke: „kati néni nem a legjobb pedagógus, a konfliktusok kezelésére képtelen. Janics hibája eközben, hogy el­rugaszkodott a valóságtól. Nem egy esetben fenyegette meg Kati nénit, hogy el­hagyja a csapatot, mire az edző ajtót mutatott neki.” Alföldi Róbert rendező, színész: „nagy kompromisszumok­hoz pedig már nincs ked­vem. Nem csak a magán­életben - egyébként sem. Ez is a mostanában bennem zajló változások része, azt hiszem.” Alföldi már nem alkuszik Elfelejtett osztálykirándulások pénzhiány Sok szülő számára már a kétezerforintos kiruccanás is túl költséges A szülők anyagi okokból az egynapos kirándulásokat pártolják, így gyakran elmarad az erdei iskola Kinek jó biznisz az erdei iskola, avagy miért drágák az országjárások? Bár most van az osztály- kirándulások szezonja, sok gyerek számára mégis kimarad ez az élmény. Az ok: vagy a szülők drá- gállják az utat vagy az is­kola dönt úgy, hogy feles­leges a lurkóknak az efféle kaland. Van viszont erdei iskolákba szervezett taní­tás, meg a gyanú, hogy ez valakiknek nagyon megéri. Dián Tamás Elmúltak már azok az idők, ami­kor felkerekedett az osztály és el­utazott két-három napra valaho­vá az országba. Mostanában már azt is nagyon meg kell becsülni, ha az iskola bevállalja az efféle utak szervezését. Békéscsabán, a Belvárosi Általános Iskolában például egyáltalán nem vesződ­nek ilyesmivel, Fekete László igazgatóhelyettes szerint ugyan­is „sok probléma” van a szerve­zéssel. Ezek között a pedagógus által vállalt rizikó ugyanúgy sze­repel, mint a szülőkkel folytatott esetleges anyagi viták, illetve az, hogy a tanárnak sem tudják megfizetni a kirándulás alatt végzett munkáját. „Összefoglal­va csak annyit tudok mondani, hogy hivatalos osztálykirándu­lás nálunk nincs - jelentette ki.- Fia a tanár mégis úgy dönt, hogy a saját szabadidejében el­viszi az osztályt valahová, az az ő felelőssége, az iskola ilyesmi­ben nem vesz részt.” Máshol is csak kicsit jobb a | helyzet, mivel a gyerekeknek ál- f tálában be kell érniük egynapos I utakkal. Ez azért vonzóbb a taná­rok számára, mert néhány órá­ban „letudható” a program, a szü­lőknek pedig jó hír, hogy nem kell szállásdíjat fizetni. A családok anyagi tűrőképessége egyébként is mind kisebb, egy egynapos ki­rándulásra legfeljebb 1500-2000 forintot hajlandók áldozni, de van, ahol már ez az összeg is han­gos zsörtölődések kiváltója. Ezért aztán jellemző, hogy az osztályfő­nökök olyan közeli célpontot sze­melnek ki, ahová tömegközleke­déssel mennek, az étkezésről pe­dig mindenki maga gondoskodik. A budapesti XV. kerületi Hártyán Nevelési-Oktatási Központ Álta­lános Iskolában például nem egy miközben a többnapos osztály- kirándulások szinte eltűnnek, egyre több intézmény szervez ok­tatást úgynevezett erdei iskolák­ban. Ezek olyan helyek, ahová a gyerekek több napra utaznak, ott alszanak, ellátást is kapnak, s közben tanulnak. Az erdei iskolák nagy előnye, hogy a ne­bulók élményszerííen kapják a természettudományos tudnivaló­kat, s még hiányozniuk sem kell, hiszen ezek ugyanolyan ta­nítási napok, mintha a megszo­kott tantermükben ülnének. Egy probléma van csak ezekkel a magánvállalkozók által működ­tetett helyekkel drágák A mis­kolci Vörösmarty Mihály Általá­nos Iskola tanulói által három napra fizetett 5000-7000forin­tos ár még viszonylag kedvező­nek mondható, ám a fővárosi Somogyi Béla úti intézmény növendékeinek már tíz- vagy húszezer forintot kell egy ha­sonló kiruccanásért kipengetni. Sok szülő ezt már nem engedhe­ti meg magának. Radics Éva, akinek kamasz lánya egy másik iskolába jár, lapunknak el­mondta: nekik három napra 12 ezer forintot kellett fizetni, s ezért csak a szállást, illetve hat étkezést kapott a csemete. „Az iskolában igyekeznek mindezt úgy beállítani, hogy szinte köte­lező a részvétel, ezért sokakban erős a gyanú, hogy ez valakinek nagyon jó üzlet - mondta. - En­nek ellenére az osztályban a szülők fele lemondta az erdei iskolát. Az ő gyermekeik ez idő alatt átültek más osztályokba. De legalább olcsón megúszták. ” olyan osztály van, amely idén Gödöllőre vagy a Margitszigetre ment. „Általában csak hetedike­sek, nyolcadikosok utaznak két­napos kirándulásra, de ilyenkor is két osztály megy egy busszal, hogy csökkentsük az egy főre eső kiadást - mondta Csörgő Mária elnök-igazgató. - A szülők anya­gi okokból az egynapos utakat pártolják, s ezek árát is egész év­re elosztva fizetik be. A családok helyzetéről sokat elárul, hogy volt olyan tanulónk, aki rácsodálko­zott a Budai Várra, mondván: ő még soha nem járt ott...” Mielőtt azonban valaki azt hin­né, hogy ez a legpuritánabb meg­oldás, jelezzük, hogy van ennél lejjebb is. Ilyen például az, hogy a szülő azt mondja: az ő gyereke nem igényli az osztálykirándu­lást. Budapesten, a Somogyi Bé­la Utcai Általános Iskolában pél­dául a családok 15-20 százaléka nyilatkozott így. Pedig Bacsáné Bolla Ilona igazgatóhelyettes sze­rint náluk sem jellemző az autó­buszos kirándulás, inkább vonat­tal utaznak, s az egynapos kiruc­canás díja nem haladja meg az 1500 forintot. Ha viszont két­napos útra készülnek a gyere­kek, az efféle lemondások két­szeresen is sújtják a közösséget, a hiányzók által üresen hagyott helyeket azoknak kell kifizetni, akik vállalják az utazás költségét A pedagógusok persze tudják, hogy egy-egy csonka létszámú osztálykirándulás nem csupán a résztvevők pénztárcáját, hanem a gyerekek közötti kapcsolatot is veszélyeztetheti. Hiszen az efféle programok célja éppen a közös­séggé kovácsolódás, az érzelmi kötődések megerősítése. A ve­szélyeket felismerve egyre több iskola működtet olyan alapít­ványt, amelynek segítségével biztosítani tudják a nehezebb anyagi helyzetben lévő gyerme­kek részvételét. A dunaújvárosi Arany lános-iskolában külön ke­retből finanszírozzák nehéz sor­sú nebulóik kirándulását, s a leg­jobban tanuló ötven gyermeket külön is elviszik egy jutalomút- ra. Olykor a szülők találékonysá­ga jelenti a kiutat: előfordult már, hogy egy apuka ajánlotta fel a ba­latoni hétvégi házát osztálykirán­dulás helyszíneként, s így a há­romnapos útra csak a vonatje­gyet és a sarki boltból beszerzett ennivaló árát kellett kifizetni. Fölöttébb sótlanok mostanság a magyar politikusok humorérzék Orbán már csak fáradt szellemi erőművész, Gyurcsány pedig gyakran elveti a sulykot „Én értem a humort, csak nem szeretem” - mondta egykor a Koltai Róbert által megformált illetékes elvtárs, s elnézve a ha­zai politikai viták színvonalát, úgy tűnik, ez a nézet azóta még jobban elterjedt. A pártemberek nem igazán tudnak mit kezdeni a csipkelődő megnyilvánulások­kal: megsértődnek vagy tudo­mást sem vesznek az ironikus hangvételű kritikákról. Egyedül talán Kuncze Gábor volt az, aki nem ment a szomszédba néhány szellemes mondatért. Azóta ár­va a Ház, nincs kacagás. Pedig reagálni lenne mire. Nemrég pél­dául kiderült, hogy már elérte az egymilliót azoknak a száma, akik az interneten meghallgat­ták a Best of Gyurcsány című pa­ródiát, amelyben a miniszterel­nök megszólalásait keverte össze egy fiatalember, nemrég pedig ugyanő írta át az MSZP kam­pánydalát. Az Igen-dal új verzió­járól sokat elárul a következő részlet: „Én nem ígérem, hogy a könnygáz kikerül / Ha viperával ütlek a fogad is kirepül, óh igen...” Mindez persze nem len­ne feltűnő, ha a magyar közélet­ben a humor természetes jelen­ség lenne, ám az egyre fogcsikor- gatóbb politikai iszapbirkózás­ban a pártok fegyvertárából telje­sen kikoptak a szellemes szipor­kák. Pedig ez nem volt mindig így: emlékezhetünk arra, amikor a még liberális fideszesek min­den képviselő padjára egy-egy narancsot tettek, de hasonlóan humoros volt a csókolózó Brezs- nyev-Honecker párost ábrázoló plakátjuk is. Kéri László politoló­gus szerint az a baj, hogy a poli­tikusok ma már túl komolyan ve­szik saját magukat, másfelől pe­dig tudják: a humor kétélű fegy­ver. Aki nem bánik vele megfele­lően, viccesből könnyen nevetsé­gessé válhat. Ilyen volt például Torgyán lózsef, amikor egyszer saját magát a vőlegény szerszá­mához hasonlította, vagy Horn Gyula, akinek kormányfőként egy tévévitán az a tréfásnak szánt kifejezés csúszott ki a szá­ján, hogy a lakosság „magához nyúl”. „Az, hogy kinek milyen a humorérzéke, nem pártfüggő - mondta a politológus. - Az utol­érhetetlen Kunczét leszámítva a maiak közül talán Lendvai Ildikó tud nagyon szellemes lenni, de csak akkor, ha spontán kell sze­repelnie. Mandur Lászlónak hi­hetetlen érzéke van a fekete hu­morhoz, míg a Fideszből Navra- csics Tibor az, aki párttársainál sokkal elmésebben piszkálja a kormányt.” Kéri szerint termé­szetesen rossz példák is vannak: Szekeres Imre például imád viccelődni, csak ez nagyon nem megy neki. Orbán Viktor briliáns debattőrből küzdötte le magát fáradt szellemi erőművésszé. Gyurcsány Ferencnek van hu­mora, ám ő könnyen túüépi a jó ízlés határát, s áttéved az értel­metlen poénkodás aknamezejére - bizonyítja ezt a „szaúdi terro­ristákról” tett megjegyzése. Az utóbbi időben a kormányfőt lebeszélték arról, hogy szelle­mes legyen. Kóka lános Orbán­hoz hasonlóan túl komolyan ve­szi magát, míg Dávid Ibolya Ké­ri László szerint egy kis párt vezetőjeként nem kap elég teret ahhoz, hogy humoros lehessen. Rogán Antalban van spiritusz, de ő - sok párttársához ha­sonlóan - a „főnök” mellett nemigen villoghat. Kövér László és a félig kitöltött totószelvény FARKASHÁZY TIVADAR Szerint azért unalmasak a magyar politikusok, mert hiányzik belőlük az öniróniára való hajlam. „Mindkét oldal ön­magát dicsőíti és a másikat szidja, seza kiszámíthatóság megöli a szellemességet - mondta. - A humor alapja a váratlanság, én viszont sok­szor már előre tudom, egy-egy politikus mit fog mondani. Pedig annak idején a Fidesz vezetőivel jópofa leveleket vál­tottunk; egyszer például Kövér László egy félig kitöltött totó szelvényt küldött, mondván: kettőnk közül annak van iga­za, aki több találatot ér el Ez volt Kövér utolsó poénja. ”

Next

/
Thumbnails
Contents