Somogyi Hírlap, 2007. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-06 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 18. szám
4 2007. MÁJUS 6., VASÁRNAP A HÉT TÉMÁJA pilótajáték Tízezernél is többen károsodhatnak az utóbbi évek legnagyobb pilótajáték-gyanús ügyletében. Egymás után válnak fizetésképtelenné, vagy tűnnek el azok az autóreklámozással foglalkozó cégek, amelyek kocsik felmatricázásáért fix jövedelmet ígértek a tulajdonosoknak. MATRICÁS AUTÓK: KÖZEL A VÉG? Csalás gyanúja miatt nyomozást indított a rendőrség a február óta nem fizető' II Ferro ügyében, miközben a piac másik szereplője, a Hírautó is leállította kifizetéseit, egy eddig kevésbé ismert cég, a Mobil Reklám Hungária vezetői pedig napok óta elérhetetlenek. Németh Márk-Tibay Gábor Végjátékához közeledik a reklámautós botrány: szerdán csalás megalapozott gyanúja miatt nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen a Budapesti Rendőr- főkapitányság (BRFK). A rendőrség nem feljelentés alapján, hanem hivatalból kezdett el vizsgálódni a cégről, márpedig panaszosok akadnak szép számban: az II Ferro február óta nem fizet nyolcezer ügyfelének, akik autójukon reklámmatricát helyeztek el havi fix összeg vagy a kocsi törlesztőrészletének fejében. „Igazságügyi könyvszakértők bevonásával megvizsgáljuk a cég mérlegét és tevékenységét, átnézzük az összes számlát, az ügyfelekkel és a hirdetőkkel kötött szerződéseket” - tájékoztatta lapunkat Szentendrei Angéla, a BRFK helyettes szóvivője. A héten a másik nagy autóreklámos cég, a budapesti székhelyű Hírautó Kft. is arról tájékoztatta 1200 ügyfelét, hogy képtelen időben fizetni. A cég vezetője, Vadla Viktor lapunknak a fennakadást azzal indokolta, hogy az II Ferro-ügy miatt több megrendelőjük visszalépett - azonban egy részükkel állítása szerint sikerült újra megállapodniuk. ígéri, hogy három héten belül valamennyi ügyfelük tartozását rendezik. Csütörtökön pedig egy kevésbé ismert, szintén autómatricázás- sal foglalkozó cég, a Mobü Reklám Hungária Kft. bizonytalan Az II Ferro február óta nem fizet nyolcezer ügyfelének. időre bezárt. Vezetői, akik betegségre hivatkoztak, azóta elérhetetlenek. A Budapesten, Miskolcon, Tatabányán, Pécsen, és Győrben is kirendeltséggel rendelkező cég sem fizetett hetek óta. A reklámautós cégek 2004 körül jelentek meg Magyarországon. Szolgáltatásuk lényege: egy kocsi törlesztőrészleteinek átvállalását vagy havi fix jövedelmet kínálnak az autósoknak cserébe azért, hogy az új vagy használt kocsijukon hirdetéseket helyeznek el. Használt autó után cégtől függően havi 30-50 ezer forintot, új autó esetében pedig a törlesztőrészlet 40 ezer forintig történő átvállalását ígérték az ügyfeleknek. A piac két domináns szereplője, az II Ferro és a Hírautó ajánlatában azonban több buktató is volt. Ha használt autóját akarta reklámokkal teleragasztani az ügyfél, akkor a cégtől és a szerződés időtartamától függően 170-340 ezer forint regisztrációs díjat kellett kifizetnie. Új autót pedig - hiába a vonzó nulla- százalékos kezdő- részlet és az átvállalt törlesztőrészletek - kizárólag a velük szerződésben álló kereskedéseknél vásárolhatott az ügyfél listaáron, és semmilyen kedvezményt sem vehetett igénybe. így már kezdetben is felmerült a gyanú, hogy a cégek nem a kocsikon lévő reklámfelületek értékesítéséből, hanem az új ügyfelek regisztrációs díjaiból, illetve a márkakereskedőktől kapott jutalékból fizetik ki a többiek havidíját. De egy jó darabig ez a feltételezés nem sokakat érdekelt - hiába intett óvatosságra például a Magyar Lízingszövetség -, ugyanis akkor még mindkét cég pontosan fizette a havidíjakat. Az első viharfelhők az év elején kezdtek gyülekezni. Az II Ferro korábbi tulajdonosa, Laskay Róbert hirtelen kiszállt a cégből, annak ellenére, hogy korábban hosszú távú terveiről számolt be a sajtónak. Az új tulajdonos-ügyvezető februártól a huszonéves Körmendi Ákos lett. Ekkor már nem fizetett a cég, ám eleinte a tulajdnosvál- tásra és az átutalásos rendszerre való átállásra hivatkoztak. Áprilisban már átmeneti pénzügyi nehézségekkel indokolta a cég, hogy él a szerződésben foglalt jogával, és három hónapra felfüggeszti a szerződések teljesítését, így a kifizetéseket is. Körmendi Ákos a pénzügyi gondokat az előző tulajdonosok számlájára írta. Lapunknak tett olyan utalást is, miszerint elképzelhető, hogy az ő idejükben valóban nem a reklámbevételekből fedezték a kifizetéseket. A fiatal ügyvezető azonban még mindig bízik abban, hogy új hirdetők bevonásával megoldódhatnak a likviditási problémák. Legutolsó ígérete szerint júniusban megpróbálják kifizetni a májusi reklámdíjakat, ösz- szesen mintegy 300 millió forintot az ügyfeleknek. Rossz hír azonban, hogy a szerződések Pár hónapja még jó üzlet volt a hirdetésért kapott pénz, ma már a rendőrség vizsgálódik három hónapos felfüggesztése elméletileg akárhányszor megismételhető. Az II Ferro közben az év elején Romániában is megjelent, ahol a hazaihoz hasonló feltételekkel próbálja csábítani az ottani autósokat. Körmendi Ákos szerint azonban semmilyen jogi és pénzügyi kapcsolat nincs a magyar és a román II Ferro között. Hatalmas üzlet be nem váltott ígéretekre A piramisjátéknak is nevezett csalási forma alapelve egyszerű: a létrejövő cégek jövőbeni ügyfeleiknek az átlagos piacinál jóval magasabb hasznot vagy más előnyt ígérnek, ám valós üzleti tevékenységet nem folytatnak. Az ügyfeleiknek járó kamatot mindig az új belépőkkel fizettetett összegekből fedezik. Mihelyst a csatlakozók a kritikus tömeget elérik, elkerülhetetlen az összeomlás: az apadó befizetési források már nem tudják fedezni a kifizetéseket. Az autótulajdonosok ma önkéntelenül hirdetik: futnak a pénzük után Pont az II Ferro körül kialakult botrányra hivatkozott a piac másik nagy szereplője, a Hírautó Kft., amikor a héten arról tájékoztatta ügyfeleit, nem tud időben fizetni. Elképzelhető, hogy náluk is az II Ferróéhoz hasonló forgatókönyv játszódik le az elkövetkező hónapokban. A két cég között nem ez lenne az egyetlen párhuzam: a Hírautó kreatívigazgatója Laskay Péter, a volt II Ferro tulajdonosának testvére. Magyarországon egy reklámautós cégről már kiderült: vezetői pilótajátékba bonyolódtak. A dorogi székhelyű Hartenegro Kft. is több százezres regisztrációs díjat szedett be, ám még azzal sem bajlódott, hogy matricákat ragasztgasson az autókra. Náluk bebizonyosodott, hogy egyszerűen a regisztrációs díjakból fizették ki a havidíjakat. A cég vezetőit tavaly októberben vette őrizetbe a rendőrség. Az II Ferro és a Hírautó máig állítja, hogy hirdetési bevételeikből fizetik (azaz fizették), és a jövőben is abból próbálják állni az ügyfeleknek járó pénzt. A reklámszakma azonban kételkedik ebben. A cégek hirdetési tarifáit nagyon magasnak találja Török Ferenc, a Magyar Közterületi Reklámszövetség szóvivője. A fennakadások miatt a hirdető cégek is elpártoltak. „Egy százautós kampány már akkor körülbelül 5 millió forintba kerülne a hirdetőnek, ha kocsinként csak akkora összeget kérnek el, mint amennyit a tulajdonosának díj formájában kifizetnek” - mondta. Egy százdarabos óriásplakát-kampány is körülbelül ugyanennyibe kerülne, ám ennek eredménye, szemben az autón való hirdetéssel, pontosan mérhető. Ezért a szakértő kizártnak tarja, hogy tolonganának a hirdetők a matricáért. Ráadásul a kedvezőtlen médiavisszhang és a rendőrségi nyomozás sem könnyíti a potenciális hirdetőkkel történő megállapodást. A két reklámautós cég gazdaságos működése így azért is megkérdőjelezhető, mert évente 4-5 milliárdos hirdetési bevételre kellene szert tenniük, ami a 20 milliárd forintosra becsült közterületi reklámpiac negyedével egyenértékű. Rövidesen tehát fény derülhet a nagy talányra: hatalmas átve- rés az autómatricázós üzlet, vagy csak a véletlen műve, hogy már három cég sem fizet ügyfeleinek hetek-hónapok óta. Addig integessünk együttérzően minden melletünk elsuhanó, felmat- ricázott autó vezetőjének, aki önkéntelenül is hirdeti magáról, hogy fut a pénze után. A piramisjátékok kora a rendszerváltás után: Magyarországon több ezren károsodtak, Albániában több százan életüket vesztették a lavina után A TRIBUSZER-ÜGY: A hazai pilótajáték-történet első sztorija ez az 1993-ban kezdődött csalássorozat. Komlón ebben az évben alakult meg Tribuszer Zoltánné vezetésével a Tribu Bt., mely befektetési cégként kimagasló hozamot ígért. A baranyai vállalkozás rövid idő alatt országos hálózattá nőtte ki magát: megközelítőleg 24 ezer szerződést kötöttek meg, mintegy 3,8 milliárd forint értékben. Az összes szerződő 30 százalékát fizették ki, végig az újonnan csatlakozók pénzéből. A többiek azonban hoppon maradtak: a kár megközelítette a 2,5 milliárd forintot, ebből 1,5 milliárd nem térült meg. Tribuszernét kilenc év börtönbüntetésre ítélték, nem vonult azonban be, közel két évig a budapesti rendőrszékház közvetlen közelében bujkált egy bérelt lakásban. Külsejét sem változtatta meg. AZ INGATLANSZÖVETKEZETEK: A hazai ingatlanszövetkezeti botrányok csak részben sorolhatók a pilótajátékok közé, mivel e vállalkozások esetében legtöbbször valós gazdasági tevékenység is folyt. A Pilis- • Invest, a Vertical Invest, a Duna Profit vagy a legismertebb Baumag botránya azonban azt bizonyítja, leggyakrabban a csődhöz és több ezer kisbefektető megkárosításához vezet a piacinál kimagaslóan nagyobb hozam ígérete. Az egymáshoz kísértetiesen hasonló történetek lényege röviden: az ingatlanbefektetésre specializálódó szövetkezetek rekordhozamokkal többezres kisrészvényest kört toboroznak, a hozamokat csak rövid időre fizetik, később azonban sem az ígért haszonnal, sem a befektetett pénzzel nem tudnak elszámolni. A károsultak száma országosan több tízezerre tehető. AZ ALBÁN PIRAMISJÁTÉK: Az újkori piramisjátékok legnagyobbika 1996-97-ben majdnem romba és káoszba döntötte Albániát. 1996-ban az ENSZ Jugoszláviát érintő intézkedései kapcsán egyes illegális források - így a csempészetből származó bevételek - elapadni látszottak, a fekete- gazdaságban működő „cégek” pedig új lehetőség után néztek. A megoldást a bűnözői csoportok számára a befektetési piramisjáték jelentette: az alakuló cégek egymásra licitálva havi tíz-húsz százalék, éves szinten pedig száz százalék feletti hasznot ígértek az elszegényedett ország lakosainak. A LAVINA NEM MARADT EL. A három és fél milliós ország kétmillió lakója lett 1996 végére üzletfele a csalóknak, a lakossági befizetések elérték az 1,2 milliárd dollárt. Az álcégek egymásra licitáltak: szeptemberre már a befektetett összegek három hónap alatti megduplázását ígérték. Sokan házaikat, birtokukat, állataikat adták el, hogy beszállhassanak az „üzletbe”. A KORMÁNY mindvégig tehetetlenül figyelte az eseményeket, sőt, több esetben az állam és a bűnözői körök összefonódása is felmerült. Az összeomlás novemberben kezdődött: az egyik nagy\'állalat ebben a hónapban már nem fizette ki „részvényeseit”. Januárban két cég jelentett csődöt, a nemzeti bank pedig korlátozta a pénzkivételt. Márciusra az országban kitört a káosz: katonák és rendőrök tömege dezertált, kifosztották a fegyverráktára- kat, a kormányerők elvesztették az ellenőrzést a déli területek fölött. Fegyveres zavargások törtek ki, az ország a polgárháború szélére sodródott. A rend - súlyos gazdasági veszteségek árán - csak 1998 tavaszára állt helyre, az összecsapásokban közel négyszázan vesztették életüket.
