Somogyi Hírlap, 2007. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
2007-01-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 3. szám
MASZK 2007. JANUÁR 21., VASÁRNAP A Körúti Színházban rendel „A doktor úr” A legtöbbet játszott magyar drámaíró, Molnár Ferenc első színpadi művét, A doktor úr című darabot játssza január 25-én a legújabb fővárosi teátrum, a Körúti Színház. A doktor úrban ugyanis mindenki keresi önmagát, keresi a siker lehetőségét, és mindezért lop, csal, hazudik. A főszerepeket Koltai Róbert, Fodor Zsóka, Görbe Nóra, Barát Attila, Beleznay Endre kapta, a darabot Galambos Zoltán rendezte. Szilveszteri Szentivánéj a Bárka Színházban az óév utolsó napján mutatta be a Bárka Színház a Szentivánéji álom című Shakespeare-darabot Alföldi Róbert rendezésében. A szí- nész-rendező-direktor három éve Szegeden vitte színre a művet, a főiskola elvégzése után Puckot játszotta a pécsi színház előadásában. Öldöklő tejcsarnok épül Tatabányán PREMIERRE készül a tatabányai Jászai Mari Színház: február 23-án mutatja be Az öldöklő tejcsarnok avagy Piszkos Fred nem lép közbe sajnos címmel Kárpáti Péter színdarabját, amely Rejtő Jenő szövegeinek felhasználásával készült. A rendező Novák Eszter, a főbb szerepekében Tóth Ildikó, Mucsi Zoltán, Vallai Péter és Chován Gábor látható. Musical két színészre és zenekarra volt őt évünk címmel először mutattak be musicalt a Művészetek Palotájában. Jason Róbert Brown amerikai zenés színházában Malek Andrea és Kamarás Iván lépett fel Böhm György rendezésében. Malek választotta Kamarást Tanulmány a nőkről és a színházról A TANULMÁNY A NŐKRŐL című zenés „válóokot” választotta az óév utolsó előadásának az egri Gárdonyi Géza Színház. Csizmadia Tibor direktor elégedetten zárta 2006- ot: „Újabb öt évre kaptam megbízást a színház vezetésére. Nagy megtiszteltetés, ugyanakkor nehézség is. Örültem, hogy színházunk költségvetése elmozdult a holtpontról, kevésbé örülök annak, hogy nem eléggé mozdult el. Számomra a nagy örömök közé tartozik, hogy egész évben telt házzal játszottunk, s ez egyben felelősség is.” Várkonyi hercegként fogadta Latinovits Zoltánt Agárdy nélkül többé nem játszom visszavonulás Nem lehet 52 év után leállni, igaz, már csak epizódszerepeket vállalok súgópéldány Nagymellényű színészekről, látomásos rendezőkről és színházi blöffökről ír Avar István néha arra gondol, hogy kilép a szakmából, s éli a boldog nyugdíjaskort, de azt meg nem élné túl. Tehát még mindig beszédre okítja a kezdő' színészeket, és játszik két darabban. Dalia László- Agárdy Gábor egyszer egy interjúban mesélte, hogy A gyertyák csonkig égnek című darab előtt mindig ugratták egymást, a másik rosszul van, nem jön, s így elmarad az előadás. Játszótársa viszont egy éve meghalt, s a Márai- darabot sem játsszák már.- Gabi nagyon szerette ezt az előadást, s arról szólt az ugratás, hogy rettegtünk, nehogy a másiknak baja legyen. Kilenc- venszer játszottuk zsúfolt házak előtt. Utoljára ’95 májusában. Nem folytatódik, nem is vetette fel senki, s én nem is vállalnám. Ezt mi hoztuk össze Iglódy Pistával. Amikor Gabi- hoz bejártam a kórházba, mindig elmondta, hogy „én még szeretném játszani a gyertyákat”. Én meg mindig azt válaszoltam, hogy „ez természetes, én mással nem is játszanám. Várlak.” Most lesz egy éve, hogy meghalt.- Állítólag az infarktus határán van, amikor havonta egyszer játszanak egy darabot, s újra kell tanulnia a szerepet.- Ez a mostani színházi divat, hiába játszottuk telt házzal a Bölcs Náthánt is, a direktor gondolt egyet, és levette a műsorról. Most is havonta egyszer játsz- szuk az Orfeuszt és az Ajtót is. Pedig én már csak epizódszerepeket vállalok, és mégis az infarktus kerülget, hogy tudjam a szöveget. Végül is 76 éves vagyok. Néha úgy is gondolom, hogy talán kiszállhatnék már a mókuskerékből, és boldog nyugdíjasként sétálgatnék a Tóth Árpád sétányon, de akkor meg ideges lennék, hiszen 52 éve szí- nészkedem. Igaz, kicsit feledékenyek a népek, mert már több újságíró megkérdezte tőlem, hogy tudtam annyi párttitkárt játszani. Egyet mondjál, kérdeztem vissza. Persze, mert sosem játszottam. Valami rémlett neAvar István: „Beszédet tanítok a színművészetin, de nincsenek illúzióim, már az iskolában se szólnak rá a diákokra.' kik, mert országgyűlési képviselő valóban voltam, de azt ma is vállalom.- Régóta dohog, hogy nem tudnak beszélni a színészek, miközben beszédet tanít a színművészetin.- Viccel?! Hát lehet még szép magyar beszédet tanítani, amikor a tévéből árad az ocsmány beszéd? A parlamentben többen verik a mellüket, hogy ők milyen nagy magyarok. Pofátlanul azt sem tudják kimondani, hogy magyar vagyok, csak ugatják a nyelvet. Nem kokárdával kell tüntetni.- Hajdan önt is majdnem kirúgták a főiskoláról, mert palóc tájszólásban beszélt.- Ám az nem volt magyartalan, ízes tájbeszéd volt, amiről le lehet szokni. Három hónapig tartott, míg átváltottam. Ám ha hazamegyek, a haveroknak ma is azon a nyelven válaszolok, amin megszólítanak, s amit otthon tanultam.- Egyszer azt mondta, hogy nem irigyli a mai fiatalokat.- Makláry Zoli bácsi mondta a srácoknak, hogy „sajnállak benneteket, mert jövőtök van, de milyen?” S tényleg így van. Ez már nem az a színház, amiért én színész lettem. Kedvesek a kollégák, tisztelnek, de régen a társulat egy nagy család volt. Vagy befogadott, vagy azonnal éreztette, A nagy tragika, Jászai Mari, akit dörgő basszus hangja miatt a háta mögött csak Mari bácsinak csúfoltak, egyszer séta közben maréknyi aprót nyomott egy vak koldus kezébe. Legyen egy kis öröme! - dörmögte közben. Köszönöm, tábornok úr! - felelte meghatottan a vak koldus. Az anekdotát a Vígszínház színésze, Pándy Lajos idézi Súgópéldány című könyvében, s már hozzá is teszi, hogy napjainkra a „tábornoki” rendfokozatot felváltotta a „Nemzet Színésze” titulus, ami nem aratott egyértelmű sikert a szakmában. Egyesek a névsort vitatják, mások a havi félmilliós különjuttatást. Amiben viszont egyetértenek: az ország többi ezerötszáz színésze vajon nem a nemzet színésze? Pándy szerint mindebből az következik, a nemzet mai napszámosai nem tartoznak a nemzet színészei közé, csak a kiválasztottak. A szerző keserű könyvben mond véleményt színházi közállapotainkról, mesél nagymellényű színészekről, látomásos rendezőkről, blöffszínházakról színházi blöffökről. Felidézi, hogy Várkonyi Zoltán úgy fogadta a Vígben Latinovits Zoltánt, mint egy herceget. Leírja, hogy Latinovits nemcsak remek színész, hanem bátor emes bér is volt. Somlay Artúr öngyilkossága óta talán az egyetlen a magyar színészetben, aki felvette a kesztyűt a hatalommá nőtt klikk ellen. Bele is halt - jegyzi meg. Elárulja, hogy Latinovits Rómeóját még akadályozta erőteljes artikulációja, ami annak a következménye volt, hogy egy részeg hajnalon belekötött az akkori híres bokszbajnokba, aki egyetlen ütéssel eltörte a színész állkapcsát. Latinovits hatalmas akaraterővel tanult meg újra beszélni, s ez után alakította ki jellegzetes beszédmodorát. Pándy szerint Latinovits versmondását, Latinovits tragédiája az volt, hogy összeveszett Várkonyi val. Pándy Krencsey Marianna! (1962) jellegzetes beszédmodorát sokan próbálják utánozni, de hiába. Állítja, ha akkoriban nem szakad meg a nagyon jó kapcsolat Latinovits és Várkonyi Zoltán között, a színész még ma is élne. Várkonyi ugyanis nemcsak játszatta, filmeztette kedvencét, de nagyhatalmú színházi vezető is volt. Várkonyit a magyar színházi világ utolsó profijának tartja, akit három hónappal halála után az is kikapart volna a sírjából, aki életében nem kedvelte. Pándy állítja: mindkét Zoltánnak barátok helyett hódolókra volt szüksége. Haláluk után szentek lettek, amin, ha élnének, ők nevetnének a legjobban. ■ Csontos Tibor Avar István született: 1931. március 20., Egercsehi CSALÁDI ÁLLAPOT: HŐS tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1949-54) színházak: Pécsi Nemzeti Színház, Madách Színház, Nemzeti Színház düak: Jászai Mari-díj, Érdemes Művész, Kiváló Művész, Kossuth-díj, a Nemzet Színésze FONTOSAB SZÍNHÁZI SZEREPEI: Stanley (A vágy villamosa), Lilliomfi, Tiborc (Bánk bán), XX (Emigránsok), Giordano Brúnó (Az utolsó utáni éjszaka), Bölcs Náthán, Henrik (A gyertyák csonkig égnek). FONTOSABB FILMSZEREPEI: Megszállottak, Oldás és kötés, Hideg napok, Falak, Csillag a máglyán, Az utolsó látogató (tv), Kölcsey (tv) hogy nem kellek. Ma már nincsenek összefogások, haverkodások, mindenki elvégzi a munkáját, s hazamegy.- Ha ilyen reménytelen, akkor miért tanítja immár 25 éve a kezdőket beszédre?- Mindig kérdezték, hogy rendeznék-e, de én jobb szeretek játszani. A főiskolával is így voltam. Még Várkonyi Zoli hívott, hogy tanítsak mesterséget, de bementem egy-két órára, s nem tetszett. Várkonyi már nem élt, amikor egyik utódja felhívott, hogy jár a szád, nem tudnak már magyarul a színészek, hát csináld. Erre már nem tudtam nemet mondani. Ugyanígy nem tudok nemet mondani, ha Sütő András-esten kell felolvasnom vagy holnap egy Váczi Mihály- verseskötet bemutatóján. Ilyenkor nem is fogadok el pénzt, mert ezeket a felkéréseket csak az irodalomszeretetért vállalom.- Igaz az a pletyka, hogy sokat jár színházba, de amikor egy rossz előadást lát, két hónapig a színházak felé sem néz?- Miért is tagadnám, néha nagyon nekikeseredek... Látok jó előadásokat, a Vígben A kertész kutyáját, a Pestiben Az ünnepet, a Nemzetiben Az ötödik pecsétet. Ám néha felhúznak, amikor a legjobb darabot is kiforgatják. i 16
