Somogyi Hírlap, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 39. szám
7 2006. OKTÓBER 8., VASÁRNAP INTERJÚ Hamis 56-os legendák és más történetek kétség A mai fiatalok néha nem nagyon értik: ezek volnának a mi hőseink? Eörsi Lászlót többször megtámadták, mert az 56-os történész csak a dokumentumoknak és a szemtanúknak hitt, a hamis legendákat kíméletlenül megcáfolta. Dalia László- Az 56-os forradalom a Kádárkorszakban tabu volt, a mai fiataloknak viszont már fogalmuk sincs azokról az idó'kró'l, ezért hitték azt, hogy valami hasonló történt, mint a Kossuth és Szabadság téren.- A Kádár-korszakban elhallgatták, elfojtották 56-ot. S ha mégis beszéltek róla, akkor a Köztársaság téri képeket mutatták. Kétségtelen, hogy a forradalom szomorú eseménye volt a Köztársaság téri lincselés, de azzal azonosítani a történéseket, több mint csúsztatás. A rendszerváltás idején a fiatalok is érdeklődtek, amikor Nagy Imrét és társait újratemették. Azóta viszont baromi tájékozatlanságot árulnak el. Ám ez nemcsak az ő hibájuk, mert megjelentek a veteránok és az ál 56-os veteránok. Kicsinyes marakodások, egymás lejáratása járja azóta is, sőt mindenki úgy lép fel, mintha legalább egy szabadcsapatot vezetett volna. A fiatalok nem értik: ezek volnának a mi hőseink? Ráadásul 56 is belekerült az aktuálpolitika uszályába, s többek között ürügyül használják a másik fél lejáratására.- Bár ahogy ön mondja, az át- kosban állandóan a Köztársaság téri lincselést vetítették, mégis sok mindent rosszul tudunk. Ki lőtte le Mező Imrét, és miért hitték sokan, hogy a székház alatt börtön van?- A forradalom dicsérete, hogy csak a Köztársaság téren volt vérengzés. A védők közül huszonötén haltak meg, többüket meglincselték, egy ezredest és egy sorkatonát fejjel lefelé felakasztottak. A tényékhez tartozik, hogy sokkal többen meghaltak volna, ha nincs a tömegben néhány jó- akaratú ember, akik többtucatnyi védőt kimentettek. A felkelőknek egyetlen tankjuk volt, a piliscsabai páncélosoktól szerezték. Az lőtte a házat, s amikor megérkezett az öt felmentő tank, azok tévedésből csatlakoztak, mert azt hitték, az a parancsnoki harckocsi. Két tank észrevette a tévedést, kiváltak, de akkor már majdnem mindegy volt, szétlőtték a házat, s Mező Imre úgy döntött, megadják magukat. Két katonával kijött a házból, de az Erkel Színház felől Túskólábú Jancsi és társai lelőtték a parlamentereket. Az a legenda tehát hamis, hogy társai lőtték volna hátba. A kazamaták híre is szájról szájra terjedt, pedig ott sosem volt börtön, csak néhány foglyot bevittek. A tömegben viszont azt beszélték, hogy ott tartják fogva a Corvin közi parancsnok testvéreit, holott ők otthon voltak Gödön. Miután elfoglalták a pártházat, megjelent egy műszaki alakulat, keresni kezdték a föld alatti börtönt, de nem találtak semmit- Charles Gáti azt állítja könyvében, hogy a Köztársaság téri tragédia miatt döntöttek úgy a szovjetek, hogy beavatkoznak.- Gáti komoly szerző, én is tisztelem, de ez ügyben nem értek vele egyet. A politbüro tagjainak többsége sztálinista volt, s maga Hruscsov sem lehetett a végtelenségig türelmes. A külföldi pártok is tiltakoztak, élen a kínai párttal.- Tóth Bona története is politikai össztűzbe került, az egyik tábor szerint hős, a másik szerint gyilkos volt a doktornő.- Ez a történet is példa arra, hogy nem lehet fehérre vagy feketére festeni a forradalom szereplőit. Tóth Ilona, a Domonkos utcai kórház szigorló orvosnője megszállott volt, reggeltől estig dolgozott, éjszaka pedig egy ócska stencilen gyártotta a röpcédulát néhány társával. Koffeininjekciókat adtak be egymásnak, hogy bírják fizikailag ezt az embertelen tempót. Miután Angyal Istvánt a Péterfy utcai kórházban letartóztatták, Tóth Ilonáéknak rögeszméjük lett, hogy árulót keressenek. Amikor Kollár Istvánt bevitték a kórházba, mint gyanús személyt, nem hitték el, hogy rakodómunkás. Találtak egy fotót a zsebében, amin a sógora ÁVH-s egyenruhájában van, amit tréfából vett fel. Tóth Hona és társai g megverték, majd likvidálták. I jjJ- Mansfeld Péterről film is ké- J szült, bár azt mondják, az sem g hiteles. A 225 kivégzett felkelő Eörsi László történész volt már hazaáruló Is, mert a dokumentumoknak és tanúknak hitt, nem a legendáknak Eörsi László SZÜLETETT: Budapest, 1955. tanulmányok: Szombathelyi Tanárképző Főiskola (1991) pályafutás: 1956-os Intézet munkatársa (1991-). Fő kutatási területe a budapesti felkelés története könyvei: Tűzoltó utcai fegyveres csoport a forradalomban, Corvinisták (a VIII. kerület fegyveres csoportjai), Mítoszok helyett Széna tériek közül általában őt szokták emlegetni azzal a kitétetellel, hogy a bíróság megvárta, míg betöltötte a 18. évét, hogy kivégezhessék.- Amikor megírtam, hogy Mansfeld Péternek voltak köztörvényes bűncselekményei is, engem lehazaárulóztak, mert Mansfeldben a gáncstalan hőst, a szabadságharcost akarták látni. Mansfeld 15 és fél éves korában részt vett Szabó bácsi csapatában. Elkapták majd kiengedték, de miután a börtönben hallotta, hogy Szabó bácsit kivégezték, dühösen belevetette magát az ellenállásba. Kocsikat loptak, majd lefegyvereztek és elraboltak egy posztos rendőrt. A rendőrségen és a bíróságon nagyon karakánul viselkedett, s mert annyira renitens volt, sőt javíthataüannak látszott, halálra ítélték. Hasonló bűncselekményekért mások csak két-há- rom éves börtönt kaptak. Az viszont nagy tévedés, hogy megvárták, míg 18 éves lesz, hiszen az akkori törvények szerint 16 év fölött kivégezhették az embereket.- Kádár János utolsó hónapjaiban állítólag írt egy levelet, s azt kérte, vizsgálják ki a Nagy Imre kivégzésében való szerepét, mert ő nem beszélt a bírókkal, s nem befolyásolta az ítéletet sem. Milyen szerepe lehetett a halálos ítéletben?- Ezt a levelet nem láttam, s nem is biztos, hogy létezett. Kádárnál ugyanis senki sem tudta jobban, hogy az ő felelőssége nem vitatható, hiszen Nagy Imre éppúgy riválisa volt, mint Rákosi Mátyás. Volt nemzetközi nyomás, de Kállai Gyulát is ő küldte Sna- govba tárgyalni, és nem a szovjetek. Az igaz, hogy a bírák döntöttek, de a vérbírákat is kiválasztotta valaki. Kádár János, a jó elvtárs? avagy egy lábjegyzet nyomában in. ricb Egy angol írónő az angol király modern kori megfelelőjeként említette a magyar párt első emberét Gough húsz évig gyűjtött anyagot Egy lábjegyzet miatt írt Kádárról könyvet Roger Gough angol történész. Első hallásra hihetetlen, mégis az angol jól eligazodott a magyar történelemben, s a Kádár János, a jó elvtárs? című kötete ezekben a napokban jelenik meg az USA-ban és Nagy-Britan- niában (A Good Comrade) is. •- Állítólag véletlenül fedezte fel a magyar politikust.- Húsz éve olvastam egy könyvet III. Richardról. Az írónő ellentmondásos személyiségnek állította be, akinek az volt a pechje, hogy csak két évig volt király. S ha több ideje marad, kiderült volna, hogy többre hivatott. Nos, ebben a könyvben egy helyen lábjegyzetként szerepelt Kádár János, az írónő szerint III. Richard modern megfelelője a magyar politikus. Kérdezgettem az embereket, ki ez a fazon?- S mit tudott meg a magyar párt első emberéről?- Jó híre volt a hetvenes évek végén. Mindenki azt erősítette meg, hogy Kádárt a szovjetek segítették hatalomra 56-ban, de azóta ügyesen cselez, hogy Magyarországnak jobb sorsa legyen, mint szomszédainak.- Meglehetősen szigorú Kádárral, bár kétségtelenül mindig szimpatikusabbnak rajzolja meg mint Brezsnyevet, Honeckert, Zsivkovot vagy akár Ceausescut.- A könyvet három ok miatt írtam meg. Kádár rendkívüli személyiség volt, az ő reformkommunizmusa is különleges volt, és ez a történet ismeretlen Nyu- gat-Európában. Amikor Magyar- országon kutattam Kádár után, az akkori brit nagykövet megkérdezte: változott-e írás közben a véleményem Kádárról. S meglepődött, amikor azt válaszoltam, hogy erkölcsi szempontból csökkent a csodálatom, viszont politikusi erényeit felértékeltem.- Eddig csak elismerő kritikát kapott, bár a szemtanúkkal, akikkel ön beszélt, bizonyára sokan nem értenek mindenben egyet, s megidézi többek között Dubceket, aki utóbb úgy emlékezett, hogy Kádár nem segített neki, sőt inkább Brezsnyevet képviselte.- Bevallom, a Prágai tavasz fejezetet különösen nehéz volt megírnom, mert Kádár szerepe 68 esetében amúgy is meglehetősen bonyolult volt. Akármit is mondott Dubcek, a dokumentumokból kiderült, hogy Kádár különutas volt a 68-as tárgyalásokon. Az egyik tanácskozáson e miatt a magyar küldöttségre úgy tekintettek, mint a leprásokra, mert még mindig védték a csehszlovákokat. Kádár egy idő után elvesztette rokonszenvét a prágai eseményekkel kapcsolatban, de őt is aggasztotta a fegyveres beavatkozás, félt, hogy bekeményítenek a szovjetek, és húzta az időt, amíg lehetett. Kádár a szovjetek szerint újabb és újabb haladékot kért, s az általa képviselt mérsékelt vonal Brezsnyev szerint elhibázott volt. A személyes beszélgetések, visszaemlékezések természetesen szubjektivek, ugyanakkor hálás vagyok többeknek, hogy hajlandók voltak nekem segíteni. Igazán azt sajnálom, hogy Aczél Györggyel már nem volt alkalmam beszélgetni, bár így is értékés forrás volt számomra az ő írása, hiszen halála előtt belekezdett egy Kádár-életrajzba. ■ Dalia László
