Somogyi Hírlap, 2006. június (17. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 24. szám
2006. JÚNIUS 18., VASÁRNAP 7 áldás A kishegyesi templomban megáldották popkarrierjét, Presser szerint olyan erővel énekel, hogy akár feladhatna egy hirdetést: sportcsarnokok lebontását vállalom. RÓZSASZÍNBEN ÚTJA A VILÁGOT Rúzsa Magdi szülésznővér egy éve még állásért bolyongott, ma az első számú magyar Megasztár. A héten megkapta nyereménylakását és autóját, külföldről lemezmeghívás érkezett a címére. Csontos Tibor- Poptörténelmet írt: talán még nem fordult elő könnyűműfaj előadójával, hogy megáldották a karrierjét, miként tette ezt önnel a kishegyesi templom tisztelendője. Ráadásul úgy vezették be a templomba, mint egy menyasszonyt.- Különleges élmény volt, nem hittem, hogy részem lesz benne. Elindultam otthonról a kis táskámmal, és azt mondtam, majd lesz valahogy. A döntő után hazamentem Kishegyesre, és olyasmik történtek velem, amiket azelőtt soha sehol nem láttam. Valóban menyasszonynak éreztem magam, véletlenül hófehér ruhában is voltam. Sokat jelentett, ahogyan a tiszteletes úr beszélt rólam, mintha védőfalat építenének körém, de érzem is, hogy valakik vigyáznak rám. Annyi minden jó történt velem az utóbbi időben, hogy attól félek, hirtelen felébredek...- Talán Presser Gábor is úgy érezte, hogy álmodik, amikor Rúzsa Magdi egyik dala után könnyek szöktek a szemébe. Máskor pedig megjegyezte, hogy Rúzsa feladhatna egy hirdetést: „sportcsarnokok lebontását vállalom”.- Nem láttam Presser könnyeit, de természetesen elmesélték. Az előző Megasztárokat nézve mindig arra gondoltam, milyen jó lenne kezet fogni vele, és azután ez is megtörtént. Számomra a legtöbbet jelenti, hogy érzelmeket tudok előcsalni az emberekből, ezért érdemes ezt csinálni. Furcsa, hogy a most zajló Megasztár-turnén, amikor színpadra lépek és énekelek, az első sorokban néhány néző mutatja a karját, nézd, csupa lúdbőr vagyok... És ami tetszik, nemcsak a lassú, lírai, hanem a húzósabb rock and roll nótáknál is borzonganak, mintha valamit éreznének. Lehet, hogy Presser is erre gondolt a hirdetés szövegével?- Önnel kapcsolatban nem akármilyen jelzőket sorolnak: „őstehetség, „csoda”, „kiválasztott”. Mi több, a héten Oláh Ibolya azt nyilatkozta, Rúzsa Magdi akkor is nyert volna, ha semmit nem csinál a Megasztárban. Túdja, hogy ennyit ér?- Persze jó érzés ezeket hallani, de nem tartom magam csodának. Nyilván azért indultam a versenyen, mert szeretek énekelni, de hogy mennyire tudok, számomra is kérdőjel volt. Az volt a fontos, hogy szívből énekeljek, nem tudnék olyan dalt előadni, amelyet nem érzek. Először magamévá teszem, más értelmezést adok neki, hogy színpadra vihes- sem, ugyanúgy énekeltem a Megasztárban is, mint korábban. Talán a nézők is ezt érzik. Zalaegerszegen az öltözőnk ablakához odajött egy hatvanöt éves néni, rákapaszkodott a rácsra, és azt mondta, Magdolna, hoztam neked valamit. Elmesélte, mennyi mindent adtam neki, cserébe írt egy dalt, amit most szeretne elénekelni. Valamennyien döbbenten álltunk, és hallgattuk azt a gyönyörű dalt Nem volt az öltözőben, akinek ne indultak volna el a könnyei. Életem végéig a szívemben őrzöm ezt a pillanatot.- Miként a Megasztár pillanatait Ha nincs a verseny, hogyan folytatódna korábbi élete?- Szülésznővérként változatlanul munkát keresnék, kétségbeesve ülnék a szobámban, és azon töprengenék, milyen munkahelyekkel próbálkozzam. Tanítóképző főiskolára sem vettek fel. Ott tartottam, hogy összecsomagolok, és irány külföld, valahol csak kell egy nővér. Szörnyű helyzetbe kerültem, nem volt egy vasam sem, ezért nem tanulhattam. Nemhogy a szakmámban voltam képtelen elhelyezkedni, de még egy fagyizóba sem vettek fel. Hihetetlen volt, hogy húszévesen kilátástalannak éreztem az életem. Naponta a templomban zokogtam, miért nem haladok előre. Ha nincs a Megasztár, lehet, hogy most nagyon rossz helyen lennék.- Ezzel együtt úgy jellemezte magát, hogy mindig is különc volt. Miben nyilvánult meg a különcsége?- Sosem szerettem másokra hasonlítani, idegesített, ha jött velem szemben a nadrágom, a cipőm. Szokatlan frizurákat viseltem, igyekeztem egyedi cuccokat hordani. Most is ilyen vagyok, teleaggatom magam hülye ékszerekkel, és nem érdekel, ha emiatt rám szólnak. Eleinte a tanárok sem szerettek, erősen sminkeltem magam, extrémen öltözködtem, majd miután sorra kaptam az ötösöket, megjegyezték: amíg ilyen dolgozatokat írok, nyugodtan sminkeljem magam.- Rábukkant-e már arra a „poptanárra”, aki egyengeti karrierjét, tanácsokat ad és megóvja attól, hogy kihasználják?- Bizonytalan vagyok, kire bízzam magam, de egyvalakiről tudom, bármikor számíthatok rá. Ismert név a szakmában, de csak végszükség esetén fordulok hozzá. Akadnak persze önjelölt menedzserek. Mélyen belenézek a szemükbe, némelyikben valóban csak a forintot látom. Mintha nem nekem, hanem maguknak akarnának jót. Egyelőre önállóan szeretnék dönteni. Egyedül vagyok Budapesten, a családom messze él, nem tudok naponta hazaszaladni tanácsért. Nehéz házi feladatot kell most megoldanom, igaz, az indulás fontos feltételei álomszerűén teljesültek. Viszont sok mindenben tudatlan vagyok, meg kell tanulnom, hogyan működnek a dolgok, egyelőre csak önmagámban bízom, de arra vágyom, hogy olyan menedzsert találjak, akiben tökéletesen megbízom, mintha családtag lenne.- A popzene naivája is lehetne. Ez a szakma kőkemény üzlet, nincs helyük érzelmeknek. nak, taposok. Ha kövekkel dobálnak is, keményen dolgozom. Elismerem mások tehetségét, szeretem például Oláh Ibolya hangját, Tóth Vera nagyon jó, imádom Charlie-t, pedig konkurenciát jelentenek számomra.- Azt nyilatkozta, egyszerű lakásra vágyik, legyen mindig meleg étel és kedvére énekelhessen. Ennyi?- Ennyi. Az éneklésben viszont benne van, hogy szeretném elérni, akárhová megyek, tapsoljanak nekem. Nagyon jó ajánlatokat kaptam még külföldről is, de kis lépésekben szeretnék haladni, és először itt bizonyítani. Az első Rúzsa Magdi-album máris platinalemez, de ezek még nem az én dalaim. Most érzem igazán, hogy valami nagyon jót kell csinálnom. Majd ha a saját dalaim szülik az aranylemezt, az lesz az igazi. Ha valakit gyorsan felkapnak, hamar tönkre is tehetik. Most még furcsa, simogatják az arcomat, azt kérdezik: jól vagy, kicsi lány?- Jól van, kicsi lány?- Egyik pillanatról a másikra megfordult velem a világ. A kishegyesi fogadtatás fantasztikus volt, a nevem kiírták a helységnévtáblára, úgy éreztem magam akkor, mintha ufó lennék. A napokban megkaptam a győzelemért járó lakást és az autót, zajlik a Megasztárturné. Mindenki „kicsi Magdi- kámja” lettem, de vannak dolgok, amik megrémítenek. A Vajdaságban a nagyszülők a fényképeket kiteszik a tévé tetejére, hogy unokáik ott is lássanak. Nem túlzás ez? Presser Gábor: „Hallottam már életemben egy csomó nőt rock and rollt énekelni. A tengerentúlon sem tudják ezt jobban nálad. ” BAKÁCS TIBOR: „Tudtam, hogy eljön ez a pillanat! Vártam rá, és ehhez csend kellett. Hogy a hangod föl- szálljon, édes kicsi madárkám! Most volt az első olyan pillanat, amit nem lehet elmesélni a többieknek. Vagy hallod vagy nem hallod.” SOMA: „Nagyon izgalmas, mert egyszerre volt benne azős, a nép lánya, egy tiszta hang, és egészen olyan voltál, mint egy harcos nő. Biztos vagyok benne, hogy akár tömegeket is tudnál vezetni, gratulálok!” Rúzsa Magdi kicsit elcsodálkozott, hogy milyen élete van Magyarországon egy mai sztárnak, de akkor sem sértődött meg, ha azt olvasta magá- -N ról, hogy szépedig sem volt igaz. most csak- Tudok kemény lenni, ha szükséges, hamar elválasztom a szívet az észtől. Ha a jövőmről van szó, félreteszem az érzelmes séget Nem hagyom, hogy tönkretegyenek, átformáljanak. Mindig hű voltam önmagamhoz, ezután sem lesz másként Érzem, hogy kőkemény világ vesz körül, de a TV2-nek köszönhetően egyelőre burokban vagyok.- Mások is hűek voltak önhöz: jóval a műsor vége előtt már hallani lehetett, hogy ezen a versenyen Rúzsa Magdi lesz a végső befutó. Doppingolta vagy gátlásossá tette, hogy idő előtt győztesnek kiáltották ki?- Rosszulesett, amikor még versenyben lévő társaim hangoztatták ezt. Szándékosan, mások előtt. Értetlenül néztem rájuk, miért mondják ezt, gondoltam, ha így van, akkor csinálják úgy, mint én. Nehéz volt hallgatni ezeket a dicséreteket, mert elsősorban magamnak szeretnék megfelelni. Az sem foglalkoztat, mennyire fogad el az úgynevezett popszakma. Nem félek, ha bántaI„Egyedül vagyok Budapesten, a családom messze él, a saját eszemmel kell boldogulnom, de sosem féltem a nagyvárostól” Csend kellett, hogy a hangod felszálljon, édes kicsi madárkám! RIPORT, INTERJÚ
