Somogyi Hírlap, 2006. május (17. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-04 / 103. szám

Filmkockákon a Büszkeség és balítélet Az angol regényírónő, Jane Austen hét gyermek között legfiatalabbként a minden­napok unalma elől menekült az írásba. A környezete hét­köznapjai elevenednek meg a regényeiben. A Büszkeség és balítélet cí- „ _ mű műve egy e s a - ll 1 á d ­I bán öt hány férjhez- menési esélyeit taglalja, nem kis fej­fájást okozva ezzel a szülők­nek. A két legidősebb lány ugyan bent van a korban, de eszük és szívük nem engedi, hogy bármilyen jöttmenthez hozzáadják őket. Az Austen-mozifilmek vi­rágkorát a ’90-es évekhez köthetjük. A Roger Mitchell- féle: Meggyőző érvek című film kritikus fogadtatást ka­pott. Emma Thompson forga­tókönyvíróként és főszerep­lőként is debütált az Értelem és érzelem című, Oscar-ral is jutalmazott filmben. A Büszkeség és balítélet­ből számos tévé- és filmadap­táció is készült. A legújabb mozit leginkább egy gimná­ziumi kötelező olvasmány ti­niknek készült rövidített vál­tozataként lehet ajánlani, melyben ez a generáció nem fog csalódni. Két céltudatos és önfejű fiatal győzelmét lát­hatjuk, akik saját törvényeik szerint élnek. A hattyúnyakú Keira Knightley vadul és árnyal­tan fejezi ki érzelmeit. A Mr. Darcy-t alakító Matthew MacFadyen kevéssé klasszi­kus férfialkat. Inkább egy éretlen fiúhoz hasonló, ka- maszosan esetlen. A fűm mégis kellemes szó­rakozást nyújt azoknak, akik vágynak egy kis romantikára. Keira Knightley vadul és árnyal­tan fejezi ki érzelmeit a filmben A fotós nyitott szemmel jár szenvedély Legyen a fénykép természetesen elrontott, ne átalakított A lekvárosüveg. Csörsz Zoltán úton-útfélen mindent észrevesz. A fiatal fotográfus szerint a jó fotó érzékeny a témára és természetesen igaz A fényképezéssel és annak tech­nikai fejlődésével képesek va­gyunk a világ pontos mását elő­állítani. A XIX. század eleje óta a képi információ meghatározó ré­sze valóságélményünknek. Álta­la megteremtődött az a lehető­ség, hogy olyan dolgokkal ismer­kedjünk meg, amelyeket nem láthatnánk egyébként, de arra is képes egy fotó, hogy amit vi­szontláttunk, annak élményét ismét felidézhessük magunk­ban. Sokan azt gondolják, hogy a fényképezés nem is olyan nagy kunszt. Olyan digitális masinák vesznek körül bennünket, ame­lyek a mi tudásunk nélkül is ké­pesek tökéletes művet alkotni. Ez talán igaz is, csak az a problé­ma, hogy a gép a mi tudásunk hiánya miatt úgy végzi el a fotó­zás műveletét, ahogy neki tet­szik. Ahhoz, hogy olyan képet kapjunk, amely tökéletesen igé­nyes és művészi kivitelezésű, olyan gépet kell beszerezni, amelyen minden funkciót ma­gunk állítunk be. Igazából ez igényel nagy tudást és gyakorla­tot. Hol van már az az idő, ami­kor üveglemezekre készítették a negatívot és több tíz kilót nyomot egy masina, már az elő­hívás sem igényel vegyészmúl­tat. Ilyesmivel, ha nem is kell szembenézni, annyit minden­képp igényel a fotózás a fotóstól, hogy nyitott szemmel járja a vi­lágot és megragadja annak elil­lanó voltát. Szerintem a jó fotó szubjektív, érzékeny a témájára és ter­mészetesen igaz. A manipuláció meg­öli a képek igazsá­gát, becsapja a befogadóját. In­kább legyen egy fotó természe­tes és elrontott, mint átalakított. Persze, a mai világban képesek vagyunk a fotónkat javítani szá­mítógépes programok által, ha ez esztétikailag fontos vagy csu­Csörsz § Zoltán 5 oszt S l°Rántffy$ pán művészi változtatás az igé­nyünk, akkor megtehetjük. Egész más szemmel jár-kel a vi­lágban az, aki közben keresi a fotók témáját. Ő sok mindent észrevesz úton-útfé­len. És a fotó még bi­zonyíték is arra, hogy ott jártunk, megéltük, megcsináltuk, észre­vettük, átéreztük... és lehetne folytatni a sort, mert nagyon sok jó dolog sülhet ki abból, ha van egy gépünk és fotózunk, és másokkal is meg­osztjuk az általunk látottakat. Megjegyzem, ismerkedésnek sem egy utolsó szempont... JEGYZET BALOGH BIANKA 11. OSZT. LORÁNTFFY Végre itt a tavasz! Végre megérkezett a tavasz. Hiányzott! Leginkább az, hogy visszanyerjük az élet­kedvünket. Ha süt a nap és meleg van, még a suli is elvi­selhetőbb. Persze, a suliba járni is kell és nem mindegy, hogy milyen ruhában. Ilyen­kor a fiúk örömére a lányok is lazábbra veszik a külsősé­geket. lönnek a rövid szok­nyák, színes pólók, vakító harisnyák, változatos kiegé­szítők. A színekben az idén sincs hiány. A tavalyi világos­kékek, rózsaszínek, barack- és más sárgák mellé az idén felzárkóztak a sápadtabb barnák, zöldek. Még mindig divat a réteges öltözet, a ta­karás művészete úgy, hogy az alatta levő mégiscsak ki­kandikáljon. És itt van a ta­valyról örökölt fodor. Fodros szoknya kicsiben és nagy­ban, szélesen és slankosan, fodor az ingen és itt van az igazán nőies csipke. Csipke minden mennyiségben. A harisnyák is színesek, feltű­nőek, melegebbre pedig itt a rövid harisnyazokni tűrve, tekerve, duplán és simán. Ha mindezeket az ember lánya beszerezte már, csak a kellé­kek kellenek. Többnyire lán­cok, fülbevalók, sálak és egy jó táska formájában. Egy hasznos tipp: nem árt, ha mindezek az idén mintásak. Csak süssön a nap! A legnagyobb tapsot a Kopasz énekesnő kapta mozaik Csehov, Szép Ernő és Monty Python műveiből adtak elő részleteket a színészpalánták Még 2005 novemberében pár lelkes táncsicsos diák, György Zoltán és Kelemen Anna azzal az ötlettel állt elő, hogy alakíta­nak egy iskolai szín­játszó kört. A recsegő hangosbemondón keresztül minden érdeklődőt meghívtak egy megbeszélésre. A hetek, hónapok során azon­ban lemorzsolódott a társaság és kialakult az állandó létszám. Heti két próba alatt különbö­ző témájú, stílusú darabok kerültek te­rítékre. Úgy gondol­ták, hogy a tanult művek részleteit az iskolatársak, taná­rok elé szeretnék tárni, ezért le­hetőséget kértek Reőthy Ferenc igazgatótól, hogy bemutathas­sák a jeleneteiket. Erre a kérés­re nem lehetett nemet mondani, így a 12 fős társulat április 25- én megtarthatta az előadást, melynek a Mozaik címet adták. Tizenhét kisebb jelenetet lát­tunk. Voltak részletek Szép Er­nő Május című művéből, Cse­hov Sirályából és Három nővér című darabjából is. A legna­gyobb tapsot Ionescu: Kopasz énekesnője és Monty Python: John és Maryje kapta. A részek közti szünetekben a felhangzó taps jelezte, mennyi­re tetszik a közönségnek az elő­adás. A nézőtér megtelt táncsi­csos diákokkal, de az első sor­ban ott ült Reőthy Ferenc, Mihályfalvi László és a tanára­ink. Másfél óra játék után min­denki elégedetten nyugtázhatta, hogy az est jól sikerült; megérte belépni a csapatba, próbákra járni és vállalni a fellépést. A kö­zönség sem csalódhatott, hiszen ígéretes színészpalánták debü­tálását láthatta az, aki ezt a programot választotta. Szereplők: Andrássy Dóra, Ágh Zsófia, Dvorzsák Ingrid, György Zoltán, Kelemen Anna­mária, Kőszegi Mária, Kravin- szkaja Szonja, Pénzes Vivien, Szabó Attila, Székely-Benke Zoltán, Vajtai Adrienn és Virá­nyi Krisztina. Fehér W MFr*" Fanny 5 ff B. 12/B jH TÁNCSICS “ *** Versmondók a Festetics-kastélyban helikon 3800 lelkes fiatal nyüzsgött a keszthelyi művészeti találkozón Ismét zsúfolásig megtelt közép- iskolásokkal Keszthely és kör­nyéke április 27-e és 29-e kö­zött. Kétévenként rendezik meg a kulturális és művészeti talál­kozót, a Helikont, amely idén újra megnyitotta kapuit. Az esős, nem túl barátságos időjá­A Gyakorló díjazottjai Falvai Lóránt- Balatincz Dóra latintánc, arany minősítés; Gulyás Zsolt fotó, ezüst; Papp Anikó-Vil- lányi Nóra képz& művészet, ezüst. '— rás sem szegte kedvét a körül­belül 3800 lelkes fiatalnak. A színjátszók a városi színház színpadát vehették át fél órára, a versmondók a Festetics-kas­télyban szavalhatták el versei­ket. A zeneiskolát néptáncosok és népdaléneklők lepték el. A Csokonai Általános Művelődési Központ vonzotta a legtöbb ér­deklődőt. Itt mérték össze ugyanis erejüket az „egyéb” ka­tegóriások. Voltak itt énekesek, táncosok, bűvészek, kórusok, együttesek is. Több külföldi csoport is érkezett Keszthelyre Hollandiából, Németországból, Lengyelországból, Szlovákiá­ból. A zsűrit nem kisebb nevek alkották, a teljesség igénye nél­Helikon fohász 9 Gabriella Sj ll/A kül, mint Szilágyi Tibor szín­művész, Ungár Anikó bűvész és Homonyik Sándor énekes. A Sétálóutcán és a város töb­bi részén is helikonos szütyők- kel és kendők­kel közlekedő, ambiciózus versenyzők J nyüzsögtek. Az utcák tel­jesen felélénkültek. Napközben a különböző prog­ramokra futkosó, izgatott, tár­saiknak drukkoló; esténként pedig a szórakozóhelyeket megtöltő, utcákon flangáló, bo­londozó, éneklő ifjúságba bo­tolhatott a helyi polgár. Aki volt már Helikonon, tudja mi­csoda élettel töltik meg a fiata­lok a Balaton-parti várost. Rengeteg tehetséges diák mé­rettette meg magát. Nem a győ­zelem volt a cél, hanem a vi­dámság, a szereplések izgalma, a szabadság érzése és a találkozás öröme. A szombati szakmai értéke­lések után következett a gálaműsor, ahol a zsűri szerint legjobbnak minősí­tettek kapták meg a díjakat és adták elő újra produkciójukat. A három nap elteltével keser- édes volt a búcsúzás, mindenki sok új élménnyel, baráttal, ta­pasztalattal lett gazdagabb. Két év múlva újra itt, Keszthelyen, a Helikonon... a_______ifiTA _____ SÉTA__________________________________________ ___________________SOMOGYI HÍRLAP - 2006. MÁJUS 4„ CSÜTÖRTÖK $A 7TÓ É-S TANULÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents