Somogyi Hírlap, 2006. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-15 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 2. szám
2006. Január 15., vasárnap Riport, interjú 7 Moldova írja a Kádár-könyvet Moldova György hihetetlen provokációra készül, írja a Kádár-könyvét, s ősszel kívánja kiadni, amikor az 56-os forradalom 50. évfordulóját ünnepük. Az írót viszont nem érdekli a közhangulat, ő Kádárt a XX. század legjelentőseb magyar politikusának tartja, és egy negyvenéves barátságot is felmondott, mert az MSZMP egykori első titkárát gyilkosnak nevezték.- Az életrajzában azt olvastam, hogy 57-ben mocsok bérencnek, muszkavezetőnek nevezte Kádárt. Most pedig a halálának évfordulóján virágot visz a sírjára. Hogy is van ez?- Kazánszerelőként dolgoztam 57-ben, miután otthagytam a főiskolát, s a munkatársaimmal valóban mindennek elmondtuk Kádárt, sőt arról beszéltünk, hogy ki ölje meg. Ma viszont már azt mondom, hogy a XX. század legnagyobb magyar politikusa volt...- Sokan viszont még mindig úgy vélekednek Kádárról, mint ön 57-ben, s miután idén az 56-os forradalom ötvenedik évfordulóját iinneplik orszászerte, az ön könyve milliókat provokálhat. Nem fél?- Nem vagyok félős. Egyszer kérdeztem egy sztárügyvédet, aki nehézfiúkat véd, hogy nem fél-e, s ő azt mondta, hogy nem olyan nagy préda. Nahát én sem vagyok az. Már 72 éves vagyok, felneveltem a lányaimat, és írtam 80 könyvet. És azt se felejtse el, hogy amikor a legnépszerűbb magyarokról szavaztak, Kádár a harmadik lett. Sokan csodálkoztak, én nem. Kádárnak voltak bűnei, hibái, de Jókai Anna mondta, akit nem lehet elfogultsággal vádolni, hogy különös, de a temetőben mindig Kádár sírján van a legtöbb virág. Én egyébként 56- ot régen sem mondtam ellen- forradalomnak, s ma sem mondom forradalomnak. Szerintem az felkelés volt. Hallottam, hogy az 56-os ünnepségek főleg Kádár gyalázásával telnek majd, nyilván én is megkapom a magamét. Engem viszont nem leMoldova György 1957-ben muszkavezetönek nevezte Kádárt, a halála óta viszont virágot visz a sírjára hét feljelenteni, csak a lakóbizottságnál, hiszen semmilyen szervezetnek nem vagyok tagja, az írószövetségtől kiléptem, még a sakkszövetségből is kimaradtam, azt egy kicsit sajnálom is. Kaptam fenyegető leveleket is, az egyik szerint örüljek, hogy nem a lányom nyakára akasztottak kötelet...- Állítólag soha nem akarta megírni ezt a könyvet, miért gondolta meg magát?- Tizenöt éve biztatnak, hogy írjam meg a Kádár-könyvet. Mindig kitértem előle, ez tízéves meló, én meg már 72 éves vagyok. És nem beszéltem Kádárral, csak négyszer vagy ötször. Aztán kiderüít, hogy a többi történetírónak még ennyi alkalma sem volt vele szót váltani. Gyurkó is csak háromszor beszélhetett Kádárral, pedig arról párthatározat volt, hogy nyilatkoznia kell. Egyébként meg elolvastam minden sort, amit róla írtak, és megkerestem a munkatársait. Egyikük sem utasított el.- Kádárról sok mindent beszélnek, de ő magáról túl keveset mondott, s még egy rendes tévéintejú sem készült vele, pedig többször kapacitálták. Moldováról viszont min- deki tudja, hogy alapos ember, de mit ír, amikor nem tud megbizonyosodni a tényekről, például, hogy Kádár önként ment-e a szovjetekkel Tökölre, majd Munkácsra, vagy vitték?- Nem tisztem ezt eldönteni, mert nincsenek megcáfolhatatlan bizonyítékok...- És azt a legendát cáfolja-e, hogy Kádár gyűlölte a szocde- rneket, és 48-ban szívesen vett részt a párt szétverésében, amit persze egyesülésnek hívtak?- Valóban utálta őket, mint ahogy a munkásarisztokráciát, a fehér kesztyűs mozdonyvezetőt, és a többieket is. Pedig minden kerületben volt a szocde- meknek irodájuk, akár több is, a Népszavának 80 ezer olvasója volt, Kádár mégis a kommunisták között kötött ki. Egyébként onnan is kilógott. Munkásból sosem lett pártvezető, talán csak Tito, aki esztergályos volt, bár ő is inkább katonaként emelkedett ki. Érdekes, hogy Helmut Schmidt együtt említi őket. Kádárt egyébként anyja jó iskolákba járatta, a Cukor utcai elemibe, majd a Wesselényi utcai polgáriba, és Kádár kitanulta az írógépműszerész-szakmát is. Kiváló tanuló volt, de 144 igazolatlan órát is összeszedett, mert ha dühös volt, lelépett, s a Vásárcsarnokban lébecolt.- És az igaz, hogy a második letartóztatásán köpött a kihallgatásán?- Másodszor 21 évesen tartóztatták le, akkor mindenki lebukott. A kihallgatáson elétették a röpcédulákat meg a többi dokumentumot, s valószínűleg azt hitte, már nincs jelentősége, és elárulta társai fedőnevét. Aztán a szegedi Csillag börtönbe került, ahol találkozott Rákosival, akit nagyon tisztelt. Elmondta neki, de Rákosi megnyugtatta. Igaz, amikor aztán ellene is koncepciós per folyt, akkor a KMP feloszlatása mellett ez is a vádpontok között szerepelt.- Rajk kihallgatásán is részt vett Farkas Mihállyal- Elhitte a Rajk elleni vádakat, de amikor azt olvasta a jegyzőkönyvben, hogy Rajk Paks mellett egy csőszkunyhóban találkozott Rankovics jugoszláv belügyminiszterrel, akkor gyanút fogott. Kádár egyébként Rajkot sosem szerette, hiszen az gőgös, fennhéjázó és lenéző volt mindenkivel, egy igazi bolsevik arisztokrata, és mellesleg jóval műveltebb, mint Kádár. Mindenesetre Kádár jelezte Rákosinak, hogy a Rajk-ügyben valami nem stimmel, erre Rákosi leintette: „te nem érted ezt”. Rajk kivégzésére is elküldte Kádárt, aki ott rosszul lett. Amikor aztán őt letartóztatták, Farkas Vladimír hallgatta ki, de a szóbeszéddel ellentétben nem kínozták meg.- Miért nem szakított Rákosival amikor kijött a börtönből?- Tudta, hogy ki a Rákosi, de Kádárnak az volt az alapállása, hogy „ahogy lehet”. Hihetetlen pragmatista volt, mindig pontosan felmérte a helyzetet. Nagy Imre mellé állt, pedig sokban különböztek. Kádár tudta, hogy amikor Nagy Imre bejelentette a Varsói Szerződésből való kilépést, az politikai öngyilkosság, hiszen érvényben volt a jaltai szerződés. Mégis amikor Mün- nich Ferenc társaságában a szovjetekkel tárgyalt, úgy mutatkozott be mint Nagy Imre minisztere.- Nagy Imre és a többi mártír kivégzése alól akkor sem menthető fel Kádár, ha nem ő írta alá a halálos ítéletet, sőt nem is avatkozott bele a tárgyalás menetébe.- Ez vitathatatlan, legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy Kopácsi Sándor ügyében Hrus- csovig elment. És beszéltem egy emberrel, aki látta Kádár levelezését, hogy többek kegyelmi ügyében írt Dobi István köztársasági elnöknek.- Még messze van október 23., de már többen azon ékelődnek, hogy 1957. május elsején egymillióan, sőt mások szerint másfél millióan voltak a Dózsa György úton. Miközben az akkori közhangulat inkább olyan lehetett, mint amire ön is emlékszik, vagyis hogy a kazánfűtők legszívesebben megölték volna Kádárt.- Nem voltak ott többen, mint kétszázezren. Kádár egyébként nagyon egyedül volt. Szolnokról jött fel egy tankkal, sem rendőrsége, sem katonasága nem volt. A baloldaliak gyűlölték, mert másodszor oszlatta fel a kommunista pártot. Titkársága nem volt, egyedül Ri- bánszky Róbert védte egy szál géppisztollyal. Miközben több tárgyalópartnere azt mondta, hogyha korrekt volna, öngyilkos lenne. Innen hozta fel az országot. Ma nem tudnak mit kezdeni az emlékével. Rákosira szót sem vesztegetnek, Kádárt viszont gyalázzák, s rajtam nevetnek, amikor azt mondom, hogy szobrot fognak majd neki állítani. Dalia LAszló Orsós Zsuzsi sokra vitte Orsós Zsuzsa az első cigány, aki doktori ösztöndíjat kapott az Akadémiától, pedig az édesanyja se írni, se olvasni nem tud. Orsós Zsuzsa olyannyira meghatódott, hogy könnyek szöktek szemébe, amikor a minap átvette a Magyar Tudományos Akadémia cigányösztöndíját. „Azt hiszem, érthető, miért érzékenyültem el - mondja., - Ott és akkor fogtam fel a jelentőségét, hogy én vagyok az első cigány, aki ezt a számomra kitüntető doktori ösztöndíjat megkapta. Végiggondoltam, miként jutottam el a németkéri hétgyermekes családból idág. Én vagyok a legkisebb. A hetedik, mint József Attila versében. Abból a családból, ahol senkinek nincs érettségije, csak egyetlen bátyám tanult tovább ipari iskolában, ő kőműves lett.” Édesanyja máig nem tud írni, olvasni, édesapja is úgy-ahogy. Éppen ezért sosem gyakorolhattak, tanulhattak együtt Zsuzsa lányukkal, nem foglalkoztak azzal, hogy zsinórban hordja haza a piros pontokat és a jó jegyeket. Az általános iskolában jó tanuló volt, nyolcadikban a második legjobb az osztályban. „Szüleim meglepődtek, amikor az évzárókon kihívtak, és könyvvel jutalmazták a tanulmányi eredményeimet” - teszi hozzá. - „A nyolcadik végén sem az volt a téma, tovább tanulok-e, fodrásznak vagy bolti eladónak képzeltek el. Én azonban úgy gondoltam, ennél több van bennem, és mégiscsak jelentkeztem középiskolába. Igaz, az osztályfőnököm azt mondta, úgysem tudom majd elvégezni, de ezzel csak dacossá tett. A kémiatanárnőm viszont biztatott, a pécsi Vegyipari és Gépipari Technikumba jelentkeztem, ahol igazi csudabogár voltam, igaz, rajtam kívül egy cigánylány tanult még az évfolyamon. Az egyetemen ez már alig volt téma, csak néhányszor éreztem tartózkodást a barnább bőröm és az Orsós név miatt. „A diplomakiosztón a teljes család megjelent, ők sem titkolták meghatottságukat” - idézi a közelmúltat Orsós Zsuzsa. - „Az intézet ösztöndíjas kutatójaként dolgozom, és közegészségtant tanítok orvostanhallgatóknak. A tudományos munka vált a legfontosabbá a szakmai pályámon. A rákos daganatok keletkezésében szerepet játszó P53-as sejtek kutatásával foglalkozom, dolgozom a doktori fokozatért. Szeretném, ha példa lennék, bizonyítani, hogy nem mindegyik cigány lop, csal hazudik. Azzal, hogy idáig jutottam, tettem talán valamit az előítéletek lerombolásáért.” Meséli, hogy a Paks melletti Németkér cigányközösségében gyorsan híre ment az ösztöndíjnak, „"Zsuzsi sokra vitte”, mondják arrafelé nem titkolt büszkeséggel. Ha ott jár, megállítják, gratulálnak neki. Sosem szé- gyellte, honnan jött, még a roma szó helyett is a cigány kifejezést használja, úgy érzi, talán most jött el az ideje annak, hogy a tudományos pályán is megmutatkozzanak a cigányok. Szerinte sem véletlen, hogy mostanában megjelentek a cigány műsorvezetők, és persze sokan rajonganak a Megasztár cigány győzteseiért is. Arra is jut ideje, hogy a Roma Versitas Alapítvány ösztöndíjasaként mélyebben megismerkedjen a cigányság helyzetével. A kérdésre, hogy fiatal, okos, cigány értelmiségi nőként meg- próbálta-e már becserkészni a Senki és semmi nem mentheti már meg a nagy karriertől. politika, azt mondja, eddig egyetlen párt sem kereste meg. Úgy véli, politikusként jobban tudná képviselni a cigányság érdekeit, de az is biztos, hogy tudományos ambíciói ma még erősebbek, a havi 112 ezer forintos ösztöndíjjal, amely még huszonnégy hónapra jár neki, energiáit a doktori fokozat megszerzésére fordítja. Szívesen folytatná saját sikertörténetét. Amitől dr. Ember István, a pécsi Népegészségügyi Intézet igazgatója szerint senki és semmi nem menti már meg. Csontos Tibor Nem készül politikusnak, pedig a romáknak jól jönne egy tudós elme
