Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 50. szám

2005. december 18., vasárnap

Riport, interjú 7

Csernus doktor: jelentés a pokolból

Felháborítja, milyen tudatlanságban fognak az emberek gyermekvállalásba. Dr. Csernus Imre Ki nevel a végén? című új könyve szerint a gyereknevelést illetően ott vagyunk a pokolban. Nem érti, miért gyilkolják a szülők váláskor a gyerek lelkét is, és érdekesnek tartja, hogy huszonéves lányoknak hitelből van tökéletes mellük.- A vásott kölykök után nekimegy a vásott felnőtteknek is, úgy véli, nem értenek a gyerek- neveléshez. Miért hirdeti pedagógiai igéit, miközben önnek nincs gyerekei- Valóban nincs vér szerinti gyerekem, de sokat ismerek, akiknek szülei annak idején nem gondolták volna, hogy megérik a másnapot, nemhogy gyereket vállaljanak. Végül is belefogtak, de gyógyultan. Régóta foglalkozom szülőkkel, gyerekeikkel, droggal, alkohollal, játékszenvedéllyel, gyógyszerfüggőséggel, amelyekben gyerekek vannak és lesznek is érintve. Ideje kinyitni a szemünket, olyannyira nyomorognak érzelmileg a gyerekek és a felnőttek. A könyv egy orvos, szülő, tanár és gyerek érzelmeit, élményeit gyűjti össze. Bevontam őket, mert tudtam, hogy támadások célpontjává válhatok: mit papolok, amikor nincs gyerekem. Szeretném töprengésre késztetni az embereket, mert nem jó, amit gyereknevelés címén csinálnak. A családokban elhidegültek egymástól. Figyelje meg az éttermekben az ilyen házaspárokat: alig szólnak egymáshoz, a pasi sörözik, a nő elhízott, unatkozik. Hogyan lehet ilyen felállással gyereket nevelni? A mai világban nem az alapvető emberi értékek számítanak, hanem a hazugság, az álszentség, a lóvé hajszolása. Szó sincs pedagógiai alapelvek közreadásáról, arra keresem a választ, hogy mi, felnőttek mi a francot csinálunk, miközben nevelünk. Megérkeztünk a pokolba: bődületes tempójú világban, szétesett személyiséggel sodródnak a gyerekek, nem mutatunk nekik hiteles, értékálló mintát.

Dr. Csernus Imre: A gyerek kicsi, de nem hülye! A szülék mégis hazudnak neki, nem mernek felnőni.- Könyvében nem fogalmaz ilyen választékosam Azt írja például hogy a válásra készülő szülők egyszerűen legyilkolják gyerekük lelkét. Mi több, az ilyen szülők édesanyját is emlegeti.- Mert miközben azzal hitegetik egymást, hogy a gyerek semmiről nem tud, mindketten egy kiszolgáltatott kis ember gyilkosaivá válnak. Engem nem érdekel, hogyan gyilkolja egymást két látszólag felnőtt ember, az ő életük, a saját ügyük. De miért teszik ezt a gyerekükkel is?! Azért, mert egy megromlott házasságban két önző és gyáva ember feszül egymásnak, akik csak önmagukkal foglalkoznak. Közben a gyerekkel takaróznak, gyakori kifogásuk, amit csak gyáva ember mondhat: a gyerek miatt kell együtt maradni. Ezért mutatják éveken keresztül az álszent család modelljét. Miközben a szülők partra vetett halként vergődnek, büszkeségük és tartásuk megroppan, saját kezűleg darálják le gerincüket. Milyen nő az ilyen, és milyen férfi? Semmilyen. A gyerekük meg úgy alszik el a szülei között, hogy fogja mindkettő kezét. A gyerek érzi, hogy valami nincs rendben, mert nem hülye. Ezt sokan elfelejtik: a gyerek kicsi, de nem hülye! A szülők mégis hazudnak neki, nem mernek felnőni.- Vajon miért nem? Ezek szerint gyerekek nevelnének gyerekeket?- Elképesztően fejletlen az emberek önismerete, és alacsony a mentálhigiénéje. Márpedig ha ezt nem fejlesztik, értelmi és érzelmi vakságot adnak át a gyerekeiknek. Az emberek álszentek, nem akarnak szembenézni önmagukkal, és aki erre képtelen is, azt mondja,

Csernus Imre egy f... Ezért tartanak tőlem, mert olyat mondok ki róluk, amit nekik kellene kimondaniuk önmagukról. Ha mégis kimondják, változtatniuk kell, de nem mernek felelősséggel változtatni. Akkor meg mitől felnőttek? A mai szülők nem tudnak érzelmekről beszélgetni a gyerekekkel, ők maguk is elfojtják érzelmeiket, ami egyaránt vezethet pszichés és testi betegségekhez, mindez lerövidíti azt az élettartamot, amíg a szülő szülő lehet. A gyerek pedig rájön arra, hogy egyedül maradt a gondjaival, senki nincs, aki meghallgatná, a szülőnek sokszor nincs is közös témája a gyerekével, ezért is jönnek neki kapóra a modern világ vívmányai, a dévédé és a többi. Minden arról szól, hogy a gyerek a lehető legkevesebb macerát okozza. A szülők e modern cuccokkal kivásárolják a bűntudatukat.- Felkészülhet arra, hogy az a szülő, aki eddig esetleg rokonszenvezett Csernus doktorral a fentebb idézett módon minősíti majd önt.- A mai szülő viszont felkészülhet arra, hogy lányának tizennyolc éves kor alatt több abortusza lesz, megismerkedik egy alvilági pasassal, a fia már korán kezdheti a bűnözést vagy drogozást. Végignézheti a szülő, hogyan lesz szétcseszve gyerekei párkapcsolata, szexuális élete, ami pedig majdani családjukat, gyerekeik nevelését illeti, az tömény katasztrófának ígérkezik. Huszonéves lányok fejében sincs rend: hitelből van tökéletes mellük, előbb vesz fel hitelt a mellére, mint a házára. És miközben a szülők megöregednek, átélik, hogy a gyerekük, akit ők neveltek ilyenné, elszedi a pénzüket, a kocsijukat, a lakásukat, és beutaltatja őket intézetekbe,

mondván, a szülők már nem hoznak hasznot. A szülő felelősségét hangsúlyozom, aki többet foglalkozik a felhalmozással, a munkájával, mint a gyerekével. Ha sokat dolgozik is, de a kevés idő, amit a gyerekével tölt, legyen intenzív, ne szóljon a mobil, a televízió. Ehelyett a szülő istenként viselkedik, idegbetegként hajszolja magát, a vége az, hogy ideránci- gálják a gyereket hozzám, doktor úr, csináljon vele valamit, mert narkózik! így csapódik le minden, pedig a gyerek ösztönösen nem akar rosszat magának, de nem tudja, hogyan lehet boldog. Azt sulykolják, most légy sikeres, most érezd jól magad, de sehol nem mondják, hogy mindez kemény munkával elérhető. Ön előtt járt nálam egy tizennyolc éves srác, aki szerint a boldogság és a nyugalom pénzzel megvásárolható. Mert az ő fejét is teletömték hazugságokkal.- Lehet, hogy minden titkok tudójaként tekintik önt, és már sokan előre irigylik a környezetében, mondván ön lesz a tökéletes apa?- A szubjektivitásom megakadályozhat ebben. Ez azt jelenti, hogy ha lesz gyerekem, természetesen én is szeretni fogom, de a legnehezebb feladat szülőként résen lenni: ha észreveszem, hogy hisztizik vagy tart tőlem, vigyáznom kell, ne szúrjam el e helyzeteket. Megtanultam figyelni egy belső hangra, ami azonnal jelez, ha veszély közeledik. Egyébként lehet, hogy aki elolvassa a könyvemet, a végén izomból bevágja a sarokba.

Csontos Tibor

„Az olvasó agyműködésére is szükség van”

Lázár Ervin meséi és alakjai legendásak. A történetek és a szereplők játékos fantázianevei közszájon forognak. A Lázár-novellák alapján készült Porcelánbaba című film nagy siker. És nemrég volt a Szegény Dzsoni és Árnika bemutatója a Budapest Bábszínházban.- Tanyán nőtt fel ahol természetes módon „termett” a mese...- Húszéves koromban arra jutottam, hogy eltékozoltam az életemet, és ezt nem tudtam máshogy feloldani, mint hogy írtam egy mesét. Máig is megvan, benne van A hétfejű tündér című kötetemben. És akkor tulajdonképpen egyszerre kezdtem a novella- és a meseírást is. Nem is nagyon lehetett eldönteni, hogy amit írtam, mese vagy novella, felnőtteknek, vagy gyerekeknek szóló könyvbe kell-e tenni. Aztán a saját gyerekeim, a gyerekismerősem inspiráltak arra, hogy ilyen kis történeteket írjak.- De hogy történt ez a gyakorlatban, hazament cl kölyök, és mondott egy jópofát?- A legkülönbözőbb módon történt. Például a húgomnak a kisfia apámnál, tehát a nagyapjánál nyaralt, én akkoriban a húgomnál laktam Pesten. Megérkezett a gyerek, és követelni kezdte az anyjától, hogy meséljen neki a Mik- kamakkáról. A húgomnak fogalma sem volt, hogy mi az, ki az, és odajött hozzám, hogy „mondd már meg, mit akar ez a gyerek.” Mondtam, hogy „hát nem emlékszel, az apánk miről szokott mesélni? A Miska macskáról.” Csak a gyerek ezt nem tudta kimondani. Ez inspirációt adott ahhoz, hogy Mikkamakka megszülessen.- Magához a jópofa névhez teremtődik a figura... ?- Vagy fordítva. Van egy történet, és egyszer csak beugrik egy név. Az ember mondjuk reggel kimegy a konyhába, nézi, hogy mi az a marha nagy rendetlenség, és látja, kiírták az asztalra, hogy rutoldó. Milyen jó név ez a rutoldó, de mi lehet az, gondoltam. Közelebb mentem, odébb toltam egy üveget, és láttam a dobozra azt írták, „hurutoldó tea.” De megint volt egy használható nevem. Ahhoz azonban, hogy ebből mese legyen, az olvasó vagy a hallgató agyműködésére is szükség van. Én is ott, helyben találtam ki a történeteket a saját gyerekeimnek, beleszőttem az aznapi történéseket.- De állítólag ezeket a meséket

soha nem írta le. Miért nem?- Gondoltam, hogy ezek a mi intim, belső ügyeink a gyerekeimmel. Bár azért lehetséges, hogy volt olyan motívum, ami később bekerült valamelyik mesémbe, de ezeknek pedagógiai vonatkozásuk is volt.- Tanmeséket mondott?- Természetesen, ha a gyerek nagyon rosszul viselkedett, akkor a mesehős ugyanazokért a cselekményekért, amelyekről a gyerek tudta, hogy ő csinálta, pórul járt.- Állítólag egyszer ottfelejtették

Lázár azért kezdett meséket írni, hogy ne tékozolja el az életét

házban a Szegény Dzsoni és Árnika premierjén?- Nem voltam ott.- De miért felejtették ott?- Link alakok vagyunk, mindketten azt hittük, hogy a másik megy érte. És szegény gyerek ott ült, a Bástya utcai óvodában. Ez sok mindenre jó volt. Az ember át- érezte annak a gyereknek a helyzetét, akinek nincsen se apja, se anyja. Ki van szolgáltatva idegeneknek.- Mennyire szereti, hogy az írásaiból bábjáték, film készül?- Először a gyerekek adták elő iskolákban egy-egy mesémet. Kezdetben azt mondtam nekik, „rendben van, hogy előadjátok, de tessék ragaszkodni a szöveghez.” Aztán eltelt egy kis idő, és azt mondtam, „semmi baj, ha kihagytok belőle, de ne írjatok bele.” Aztán, miután még egy kis idő eltelt, már azt mondtam, hogy „azt csináltok, amit akartok, kihagyhattok, beleírhattok.” Rájöttem ugyanis, hogy bizonyos történetek önálló életet kezdtek élni. A színpadi átiratok egy részébe azért én is bele szoktam szólni, pedig a színpadhoz annyira nem értek. Azt az összes saját történetemen látom, hogy egy sem színpadra való.- Ezért nem hajolt meg például legutóbb a Budapest Bábszín- De miért nem?- Mert körülbelül fél évvel előtte már megbeszéltük, hogy egy falusi művelődési házban szerepelek aznap. De a családtagjaimat elküldtem, és ők csupa jót mondtak az előadásról, bár nyilván elfogultak. Ebben nagy érdeme van Nánay Istvánnak, a dramaturgnak és Lengyel Pálnak, a rendezőnek, aki majd minden évben elővesz tőlem valamit.- A novellái alapján készült Porcelánbaba című filmnek igen nagy sikere van Arról is azt gondolja, hogy nem igazán filmre való?- Biztos, hogy nem. Három különálló történetről van szó, annyi köti össze őket, hogy közös szereplői vannak. És nagyjából egy helyszínen játszódnak. Gárdos Péter megkedvelte ezt a novellafüzért, és addig ügyködött, amíg tudott a filmre némi pénzt szerezni. És ha még több pénzt tudott volna szerezni, akkor valószínűleg betett volna még egy epizódot. Ez jót tett volna a filmnek, de ez már Gárdos Péter dolga, a film mindig a rendezőé. Nincs semmi probléma Gárdos filmjével, de ha valaki engem kérdez, akkor olvassa el, amit írtam. Az igazán az enyém.

Bóta Gábor

a gyereket az oviban, és ettől ön sok mindenre rájött.- Az rémes volt.