Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-08 / 287. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK 11 SÉTATÉR Cigarettaszünet Manapság nagyon sokan nagyon fiatalon rászoknak a cigarettá­ra. Hogy miért? Erre a kérdésre valószínűleg ők sem tudnak vá­laszolni. Esetleg néha rávágják, hogy ez „buli”, meg hogy egy­szer élünk, ezt is ki kell próbálni. Aztán egész életükben a ciga­retta rabjai maradnak, hiszen képtelenek leszokni. Na de a 14- 18 éves korosztály! Miért is szoknánk rá egy olyan dologra, ami 10-20 év múlva vagy előbb tüdőrákot okozhat, öregíti a bőrt, és sárgítja a fogakat? Nem is beszélve a rossz leheletről. Gondo­lom, a barátotok és barátnőtök nem szívesen menne a közele­tekbe egy elszívott cigaretta után. Bizony, ez egy kellemetlen és ciki helyzet. Ugye? Ezenkívül gondoljatok bele abba, mennyi pénzt dobtok ki az ablakon feleslegesen. Azon a pénzen már in­kább vegyetek csokit. Abban legalább van valami jó is. A cigi­ben semmi. Egy pótcselekvés, ami függőséget okoz, és már csak a rutin miatt is nehéz róla leszokni. Ezért sem tanácsos kipró­bálni. Ha pedig már dohányzol, tedd le, végleg. Ezzel több legyet üthetsz egy csapásra: sem a magad, sem a körülötted élők egészségét nem fogod károsítani. SÖRÖS ADRIÁN Katolikus gimnázium Csatold fel a korcsolyát! műkorcsolya Minden megengedett, persze az esést kivéve Jégrevü a kaposvári jégcsarnokban. Persze, egyből senki nem lesz „jégkirálynő”, ahhoz kell pár izzasztó edzés FOTÓ: LÁNG RÓBERT Rossz hír a vizek szerelmesei­nek: megérkezett a tél. Az embe­rek többsége ilyenkor már in­kább a kandalló mellett ül, az ab­lakon kinézve gyönyörködik a hóesésben. Ám akik mégis meg­birkóznának a hideggel, íme egy­két sportolási lehetőség: jéghoki; jégvitorlázás; műkorcsolya, gyorskorcsolya; síelés; síugrás; szánhúzás, kutyafogathajtás; szánkó, bob; vagy akár idesorol­hatnánk a hógolyózást, hóem­berépítést, hóangyalkészítést is. De térjünk csak vissza inkább a komolyabb tevékenységekhez, közülük is talán a leglátványo­sabbhoz, a műkorcsolyázáshoz. Gondolom, sokan vannak olyanok, akik egy téli napon be­kapcsolták a televíziót, és a sportcsatornák adásain e sport­ág szépségén ámuldoztak. De mégis milyen körülmények kö­zött lehetne elkezdeni, megren­dezni egy ilyen eseménysoroza­tot? Induljunk onnan, hogy a jég­táncversenyek három részből állnak. Az első a kötelező gya­korlat, a második a rövid prog­ram és legvégül következik a szabadtánc. A versenyzők indul­hatnak egyéniben, s indulhat­nak párban is. Nézzük először, hogy száll­nak, vagyis csúsznak a jégen a páros versenyzők. A vetélkedés itt is a kötelező programmal kez­dődik. Keringő, tangó és még sok más kerülhet a „színpadra”. Sorsolással döntik el, hogy a há­rom csoportba sorolt táncok kö­zül melyik kettőt kell ellejteni a párosnak a jégen. Ha ezt az aka­dályt simán veszik a verseny­zők, akkor jöhet a rövid program bemutatása. Itt a párok maguk választhatják meg, hogy milyen zenére milyen figurákat adnak elő. A lényeg, hogy a tánc alatt az egész jégpálya felületét meg kell kerülni. A szabadtáncról annyit kell tudni, hogy egy olyan négyperces programról van szó, amelyben már minden megen­gedett, természetesen az esést kivéve. S ha már tisztában vagyunk a párosok korcsolyázási dolgaival, jöjjenek azok, akik egyedül me­részkednek a jégre. Nekik szin­tén egy rövid és egy szabadon választott programot kell bemu­tatni. S hogy mit pontoznak ilyenkor a bírók? A tánctudáson kívül azt is, hogy a kiválasztott zene és a táncolok által közvetí­teni kívánt gondolat összhang­ban van-e. S miután már tisztában va­gyunk a műkorcsolyázás szabá­lyaival, lássunk csak, hogy kik azok, akik a magyarok érdemeit tovább gyarapították e sportág­ban: Sebestyén Júlia 2004. Euró­pa-bajnoka, Pavuk Viktória, Tóth Zoltán, illetve a Hoffmann Nóra- Elek Attila páros. Jó szurkolást! HORVÁTH JUDIT Katolikus gimnázium Szlnkronkori a megyeszékhelyen hazánkban a szinkronkorcso- lyázást csupán 1988-tól tart­ják számon. Azóta viszont egyre nagyobb a sportág iránt az érdeklődés, amit az ország­ban eddig megalakult csapa­tok növekvő száma is bizo­nyít. A szinkronkorcsolya, vagy más néven aformációs kor­csolya egy olyan látványos és fegyelmezett csapatmunkát igénylő sportág, melyben a csapattagok zenével és egy­mással is szinkronban a jé­gen gyors mozgásban hajta­nak végre különböző manőve­reket, formálnak alakzatokat. A csapatok korosztálytól, illet­ve tudásszinttől függően 3 ka­tegóriában (novice, junior, senior) mérik össze tudásukat az évente megrendezett Orszá­gos Bajnokságon és a Magyar Kupán, melyeket természete­sen hosszú felkészülési idő előz meg. A nyári szünetet követő meg­késett csarnoknyitás, után ok­tóber elejétől már nekünk, ka­posvári fiataloknak is lehető­ségük van arra, hogy szak­képzett pécsi korcsolyaoktatók vezetésével elsajátítsuk a for- mációs korcsolya alapjait. A Kaposvári „Gyémánt" Szinkronkorcsolya Csapat je­lenleg 14, 6-19 év közti tagot számlál. Egytől egyig komoly elhatározással vágtak neki az edzéseknek; mégpedig azzal a céllal, hogy olyan munkát vé­gezzenek, amelyre majd Ka­posvár, illetve az egész megye polgárai büszkék lehetnek VINCZE ZSUZSA Toldi gimnázium Jérome és a tűzvirág Aznap reggel is a virágboltos mellett ment el útban a gyár fe­lé. Bár nem volt sok ideje, meg­állt a kirakat előtt és benézett. Tekintete egy kisgyermekéhez hasonlított, aki világot feledtető kíváncsisággal, a kirakathoz nyomott orral bámul a szürke és unalmas utcáról a csodálatos vi­rágokra. Egy dologban azonban különbözött Jérome kíváncsisá­ga egy gyermekétől. Ő tudatosan egy virágot nézett. Nem tudta, hogy hogyan nevezik, vagy hogy honnan szárma­zik, csak azt tudta, hogy gyönyörű. Éjszaka alvás közben megje­lent előtte a trópu­si növény. Elméjét a virágot körülölelő csillámló köd fogta körbe. Hir­telen felébredt. Nem tudott alud­ni. Szakadt ágya alól elővett egy rovarirtást hirdető cédulát és egy kifogyóban lévő tollat Esze­veszett számolásba kezdett. Ki­kalkulálta, hogy hat hónapi spó­rolás után meg tudja venni a vi­rágcsodát. Hétköznap, munka közben, a gyárszalag mellett áll­va meglátta maga előtt a virágot. Szirmának színeit a furcsa nek­tárjának illata keverte össze. A növényt körülvevő csillogó por­felhő teljesen bekerítette egész tudatát. Fejét hátrahajtva, kezeit feszesen széttárva felemelkedett a növénnyel, amely vékony szik­rákat és sugárnyalábokat lőtt az égbe. Mikor már magasan jár­tak, a szikrákból tűz lett. Bekerí­tette Jérome-ot, de ő nem ellen­kezett. Furcsán égető lángja is­merősen hatott. Ősz derekán elérkezett a nagy nap. Már sötét volt, mikor a virágbolthoz ért. Miután el­mondta, mit kér, a boltos furcsa és félénk tekintettel nézett rá. Jérome nem értette. Kis idő után már az utcán volt, kezében a sötét selyempapírba csoma­golt csodával. Teljesen megfe­ledkezett az utcán rohanó em­berekről. Szirénák hallatszot­tak mindenhonnan. Mikor már majdnem otthon volt, kibon­totta a csomagot és belesza­golt. Nem érzett sem­mit. A házak között gomolygó füst­szag minden il­latot elnyomott. A negyed­ben több ko­csi és ház is égett. Minde­nütt rendőrök és tűzoltók rohangáltak. „Zavargások Párizsban. A külvárosban több, feltehetőleg bevándorlókból álló csoport au­tókat és lakásokat is felgyúj­tott...” Jérome a vágya áJtal felépített álomvilágának falán a népelége­detlenség hatalmas rést ütött, amin feltartóztatatlanul zúdult be a rideg valóság. Miért kellett leégnie a lakásának? Miért azok gyújtották fel, akik délelőtt még testvérnek hívták? Mi lesz most? Semmire sem tudott vála­szolni. Csak fegyelmezett beletö­rődéssel egyensúlyozott a szörnyű valóság szakadékán egy cserép zölddel, Jérome Khalilou Abadamana... BAKONYI ZOLTÁN Munkácsy Mihály Gimnázium Csak egy tánc, és ami mögötte van... ritmusban Gina eredményei igazolják: táncparkettre született Egy lány áll a tábla előtt, és lel­kesen körmöli a matekházit El­ső látásra nem látunk rajta semmi különöset, sőt második­ra sem. Talán nincs is mit látni. Éli a diákok átlagos életét, ta­nul. Megjegyzem, nem is akárhogy... Közben azonban keményen dolgozik. Persze, nem eladó egy boltban! Rend­szerint a Munkácsy tornater­mében edz... Táncol. Asztalos Gináról van szó. A Munkácsy gimnázium 12/E osztályának egyik éltanulójáról, háromszo­ros junior országos bajnokról, a felnőtt „tíztánc’-bajnokság ne­gyedik helyezettjéről, aki már korosztályos világbajnokságon is képviselte hazánkat.- Mikor és hogyan kezdtél táncolni?- Másodikos voltam. Egy is­kolai Ki mit tud után az osztály- főnököm javasolta, hogy men­jek el tánciskolába, mert tehet­ségesnek látott.- Milyen áldozatokat kellett hoznod neked és a családodnak a tánc érdeké­ben?- A családom részéről első­sorban az anyagi áldozatok a je­lentősek. Emellett ők is renge­teg időt fektettek a pályafutá­somba. Nekem pedig fel kell vállalnom, hogy nem mehetek mindig oda, ahova éppen ked­vem tartja, már csak azért sem, mert a tanulás és az edzések miatt jó előre be kell osztanom az időmet.- Mióta táncolsz a jelenlegi párod­dal, Szánté Tamással?- Hét éve a párom.- Nem vagy túlterhelve?- Esetenként úgy érzem, igen. Főleg most, hogy földrajz­ból angol nyelvű érettségit tet­tem. De csak néha tör rám ez az érzés.- Volt olyan pillanat, amikor abba akartad hagyni?- Volt úgy, hogy nem bírom tovább. De szeretek táncolni, és annyi áldozatot hoztam a siker érdekében, hogy kár lett volna veszni hagyni a sok munkát.- Mik a céljaid a tánccal? Később is ezzel akarsz foglalkozni?- Szeretnék, de még nem hoztam végleges döntést. Nem akarok mindent egy lapra fel­tenni. A szüleim is inkább azt támogatják, hogy előbb valami­lyen diplomát szerezzek. Ha ci­vil foglalkozásom lenne, nem biztos, hogy folytatni tudnám, mert a tánc nem másodállás­ban végezhető munka.- Miért jó sport a tánc?- A táncosok könnyebben ke­zelik a konfliktushelyzeteket, hiszen az edzéseken számtalan probléma merül fel, amit meg kell oldani. Önbizalmat is ad. A táncosnak ugyanis ahhoz, hogy egy versenyen a maximumot nyújtsa, el kell hinnie, hogy ő a legjobb. SZIGET ÁGNES Munkácsy Mihály Gimnázium A mozdulat varázsa. Asztalos Gina és Szántó Tamás tánca

Next

/
Thumbnails
Contents