Somogyi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-08 / 287. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2005. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK 12 NYUGDÍJASOK Az ember közösségre vágyik magány A lélek zavarai a test betegségeihez vezetnek Somogy szinte minden falujá­ban tevékenykedik nyugdíjas­klub, szépítik községüket, fi­gyelnek egymásra, példát ad­nak a fiataloknak, mégis gyak­ran éri őket a kritika, hogy ko­molytalan az egész, csak tán­colnak, nótáznak, kirándulnak, móka-kacagás az életük. Nem­rég a patalomi Park-otthonban tartott módszertani napok ven­dége volt Iván László profesz- szor, akit arra kértünk, mondja el véleményét a klubközössé­gek hasznáról, értelméről. A közösséghez tartozás alap­vető emberi igény, tapasztala­taink és vizsgálataink is amellett szólnak, hogy ezek teremtik meg a szét­hullás elkerülésének fel- tételeit, a lehetőséget az idős korúak tudásának, tapasztalati kincseinek to- ® vábbadására - erősítette meg a geriátria nemzetközi te­kintélyű tudósa. - Rendkívüli jelentősége van a kluboknak az idősek és a fiatabb nemzedék közötti kapcsolatokban, ugyan­is a hagyományokat felélesztő rendezvényeiken, a kirándulá­sokon, a történelmi és helyi ün­nepeken rendszerint ott van­nak az unokák is. Kö­zös öröm, közös él­mény forrásai ezek az események. A nemzedékek kö­zötti távolság át­hidalását, a jövő reményét jelenti, hogy a fi­atalok, a gyerekek látják, ez jó dolog, jó együtt lenni. Meggyengültek a faluközös­ségek, a családi kapcsolatok, az idősek azonban még hor­dozzák a régi értékeket, csak az a baj, hogy a bennük meg­levő szeretetet nem kapják vissza. A magányosodás álta­lános jelenség, és nem azonos az egyedülléttel. Ha egy idős ember valakihez vagy vala­hová tartozását nem tudja megteremteni, a biza­lom, a támasz, a bizton­ság hiánya, depresszió alakul ki, ami lélekta­ni zavarokhoz vezet és előbb-utóbb különböző betegségek formájában is megjelenik. Az a tudat azonban, hogy hasonló korúak és hasonló sorsúak kö­zösségének tagja vagyok, meg­akadályozhatja a magányosság érzésének kialakulását. Meg­könnyíti az eligazodást a meg­változott és folyamatosan válto­zó környezeti, társadalmi, gaz­dasági, politikai viszonyok egy­re követhetetlenebb útvesztőjé­ben. A nemzeti konzultációs testületben idősekkel folytatott beszélgetések során ezek a kö­zösség, a biztonság, a kölcsönös bizalom iránti igények világo­san megfogalmazásra kerültek. Egyszerű emberek egyszerű szavakkal, de óriási, élettapasz­talatokon alapuló tudást bizo­nyítva elmondták, hogyan lát­ják a múltat, a jelent és azt is, milyen jövőt szeretnének. Eze­ket a véleményeket nem hagy­hatjuk figyelmen kívül, erre a felmérhetetlenül gazdag kin­csesbányára támaszkodnunk kell. A tiskáüs gondolkodás haj­lamos darabszámba venni, má­sok által eltartottként kezelni az időseket, ami óriási hiba, mert ez a nemzedék egyes em­berekből, közösségre, bizton­ságra, bizalomra vágyó, érzel­mileg igen sérülékeny embe­rekből áll. A nyugdíjasok ismerik a cérnakészítés fortélyait Tisztújító tanácskozás a magyar nyugdíjasok Egye­sületeinek Országos Szövet­ségében ma újjáválasztják a szervezet tisztségviselőit. Az Országos Tanács ülésén az elnök, az ügyvezető elnök és a három alelnök mellett az ügyvezető elnökséget és a felügyelőbizottságot választ­ják újjá. Somogy Klujber Lászlót és Kovács Lajos tisz­teletbeli elnököt jelölte az or­szágos vezetőtestületekbe. Köszöntő Mernyén MERNYE IDŐS POLGÁRAIT kÖ­szöntötték nemrég a falu ve­zetői. Kisfalusi András pol­gármester külön megemlé­kezett a település legidősebb lakójáról, a nyolcvankilenc esztendős Horváth Jánosról. A délelőtti ünnepséget dél­után megismételték, Mer- nyeszentmiklós szépkorú la­kóinak fejezték ki jókívánsá­gaikat a község elöljárói. AZ OLDALT SZERKESZTETTE: KATONA CSONGOR Csikós Magdolna Közel négyszáz cérnagyári nyugdíjas vett részt azon a ren­dezvényen, melyen a Coats Hungary nagyatádi gyára látta vendégül egykori dolgozóit. Hagyomány, hogy egyik évben az üzem jelenlegi munkásait, alkalmazottait, a másikban a nyugdíjasokat köszöntik. A délutáni program során a gyár­ral, az újabb, modernebb gé­pekkel ismerkedtek, a vacsora mellett pedig előkerültek a ré­gi gyári történetek is.- Nagyon szerettünk itt dol­gozni. Sokszor bizony embert próbáló, kemény feladatokat kaptunk, magasak voltak a kö­vetelmények, de a munka nem fogott ki rajtunk. Jó érzés, hogy a cég ma is törődik egykori dol­gozóival. Bármikor bejöhetünk az üzembe, a gyár gondjait, si­kereit, az új gépsorokat, a kor­szerűbb eljárásokat, munkafo­lyamatokat is megismerhetjük - tudtuk meg Simon Ernő- nétől, a Cérnagyári Nyugdíjas Klub alapítójától, korábbi elnö­kétől. Mindezekre az újdonságok­ra kíváncsiak is az egykori dol­gozók, akik még ma is ismerik a jó cérna készítéséhez szüksé­ges lszakmai fogásokat, mint mondták, néha bosszankod­nak, ha kézimunkázáskor rossz minőségű, szakadós, egyenetlen szálú cérna kerül a kezük közé. Hogy ez a kelle­metlenség ezután már ne for­duljon elő, mindenki kapott egy fonalcsomagot, melyet a gyár legkiválóbb termékeiből válogattak össze. Az üzem ve­zetői ezzel az ajándékkal mondtak köszönetét a mai eredményeket lelkiismeretes munkájukkal megalapozó ko­rábbi dolgozóinak. Jubiláló társulatát ünnepli a Karzat Színházbaráti Kör 1955 őszén, ötven éve kezdte meg első évadját a Kaposvári Csiky Gergely Színház állandó társulata. A Karzat Színházbará­ti Kör az évforduló jegyében ren­dezi összejöveteleit. Varga Zsu­zsa és Rózsa Tibor után legutóbb Tóth Béla volt a vendégük. A ki­váló karakterszínész alapító tag­ja a kaposvári teátrumnak. A kör javasolta, örökös tagsággal tisztelje meg a színház hűséges színészét. Nem titkolták, örültek volna egy Csiky Gergely-szín- műnek és az 1955-ben elsőként bemutatott Szép juhászné című dalműnek. Vasárnap a fővárosba utaznak, a Nemzeti Színházban nézik meg a Sárga Uliom című nép­színművet. Előadás előtt azon­ban találkoznak a darab két egy­kori kaposvári szereplőjével, Kulka Jánossal és Némedi Ár­páddal, valamint a rendező Mohácsi Jánossal is. OLVASÓI LEVEL Újabb mézesmadzag Az Országos Nyugdíjbiztosítá­si Főigazgatóság tájékoztatót küldött a nyugdíjasoknak az évi rendszeres, valamint a 2006 és 2010 közötti külön nyugdíjemelésről - írja levelé­ben siófoki olvasónk (neve és címe a szerkesztőségben). - A füzetben közöltek szerint az 1988 és 1990 között kedvezőt­len feltételekkel nyugdíjba me­nőket azonban újabb sérelem éri, mert csak két százalékot kapnak 2009-ben, a szolgálati időt nem veszik figyelembe. Feleségem 1990-ben ment nyugdíjba, 38 év munka után 6650 forinttal, jelenleg 56 ezer 368 forintot kap. Az 1991 és 1996 között nyugdíjazottak a 4 százalékos emelés mellett a hosszú szolgálati idővel továb­bi százalékokat szerezhetnek, az 1990 előttieknek erre nincs módjuk, pedig közöttük is sok a harminc-negyven évig járu­lékot fizető, aki ma szánalmas nyugdíjból nyomorog. A terve­zet készítői a mai árak mellett próbáljanak havi 40-50 ezer forintból megélni. A jövő évi emelés is csak 4,3 százalék lesz, A Horn-kormány alatt, igaz, magas volt az infláció, 18 százalékkal, az Orbán-kor- mány idején pedig évi 9 száza­lékkal nőttek a nyugdíjak. Kérdéseim: Miért büntetik újra az 1990 előtt nyugdíjba menőket? Miért nem veszik fi­gyelembe a ledolgozott éve­ket? Miért csak 2009-ben ke­rül sor a kiigazításra, úgy gondolják talán, hogy az érin­tettek fele nem éri meg ezt az időt? Vagy az egész csak vá­lasztások előtti mézesmadzag az öregeknek? Iskolai nyugdíjasok vidám találkozója Az évenkénti nyugdíjas találkozó el nem maradhat fotó: török anett Sasvári Katinka Találkozót tartottak a múlt héten a Kaposvári Eötvös Lo- ránd Műszaki Középiskola nyu­galmazott tanárai, alkalmazot­tai. Hat éve az első összejövetelt Christ Lászlóné igazgatóhelyet­tes szervezte meg, azóta pedig el nem maradhat egy esztendő­ben sem. A mostani találkozó huszonhárom résztvevőjét a kö­zépiskola negyedikes tanulói­nak műsora szórakoztatta, a nyugdíjasok nagy szeretettel fo­gadták a versmondó, éneklő di­ákokat és osztályfőnöküket, Fá­bián Enikőt, aki nagy segít­ségükre volt a felkészülésben. A tanulók kedves, lírai össze­állítása után egy vacsora mellett mesélték egymásnak a tavalyi találkozó óta velük esett dolgo­kat, jókat kacagtak egy-egy tör­téneten a középiskola egykori dolgozói. A mostani találkozó sikeres létrejötte a volt tanítványoknak köszönhető, akik örömmel támogatták a szépkorúak idei összejövetelét. A csuhéfonásban lelte meg örömét hobbi Az ujjakat kellett emlékeztetni a gyerekkorban tanultakra Csikós Magdolna Téved, aki azt gondolja, hogy a háztartás, a ház körüli tenniva­lók ellátása után másra nem marad energiája egy idős em­bernek. A 81 éves Ambrus Ferencné a napi feladatok mel­lett kedvtelésére is fordít időt, s ennek csodájára járnak falujá­ban, Nagykorpádon: kukorica- csuhéból készít használati és dísztárgyakat.- Néhány éve egy vásári árusnál láttam szép fonott dol­gokat, akkor gondoltam, én is megpróbálom. Gyerekkorom­ban tanultam szövést, fonást, csak az ujjaimat kellett emlé­keztetni a régi mozdulatokra - mondja szerényen. A tanultak felélesztése és a gyakorlás igen Ambrus Ferencné kézügyességben versenyre kelhet a fiatalokkal jól sikerült, papucsokat és egye­di mintájú lábtörlőket készít a nagykorpádi asszony, amelye­ket aztán jó szívvel elajándékoz.- Amikor csak tudok, csip­pentek egy kis időt a fonáshoz. Egy-egy darab készítése mére­tétől, mintájától függően, né­hány napig tart. Szinte folyama­tosan dolgozom valamin, több tárgy készül, mint amennyi ne­kem keli, jut belőle a családnak, a rokonoknak, a falubelieknek. Néha kérik is, hogy ízlésük sze­rint készítsek valamit. Az alapanyag beszerzésében a család segít, kukoricaszezon­ban az unoka földjén közösen gyűjtik a csuhét, amely mostan­ra megszárad és a hideg téli na­pokon a meleg szobában ad örö­met hozó elfoglaltságot. Kislány korukban tanulták az üveges táncot Gamos Adrienn Ötvenhárom szépkorú tölti idejét egymás örömére a Dará­nyi Nyugdíjas Egyesületben. Nosztalgiaesteket, szüreti vi­gasságot, országjáró kirándu­lásokat szerveznek.- Tagjai vagyunk a Dráva-kör- nyéki Kistérségi Nyugdíjas Egyesületnek, gyakran eljárunk a szomszédos falvak rendezvé­nyeire - mesél programjaikról Várnái Lenke, a helyi klub elnö­ke (képünkön). - Szívesen ve­szünk részt dalostalálkozón, kulturális vetélkedőn vagy főző­versenyen. Nemrég Drávaszen- tesen szerepeltünk, ahol a höl­gyek nagy rutinnal mutatták be a 14 éves korukban tanult üve­ges táncot. Tánccal, versekkel, énekkel lépünk közönség elé. Gyakran járunk kirándulni, fő­ként gyógyfür­dőkbe, voltunk már Gunarason, Kehidakustyán- ban, legutóbb pedig Hévízen. A darányi nyugdíjasok szót értenek a he­lyi fiatalokkal, együtt találják ki, adják elő a műsort a telepü­lés rendezvényei. - Várjuk a kará-csonyt, az ünnepség évek óta az önkormányzat ajándéka. A falu vezetése törődik az egye­sülettel, idén 250 ezer forint tá­mogatást kaptunk. A művelődé­si ház felújítására is több millió forintot költöttek, most otthono­sabb, barátságosabb körülmé­nyek között lehetünk együtt.

Next

/
Thumbnails
Contents