Somogyi Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 230-255. szám)

2005-10-02 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 40. szám

2005. október 2., vasárnap Riport, interjú 7 Tisza Kata regénye írhatnám, hogy grófnő, lenne valami diszkrét bája a mai antivilágban is, de Tisza Kata nem játszik arisztokratát. Felejtené is, hiszen Erdélyből hat éve egy hátizsákkal érkezett meg Budapestre és azóta kitalált egy világot magának. Ma már szerződés köti az Ulpius Kiadóhoz és a Duna tévéhez. Á lmodott Budapestről vagy csak nekiindult a vi­lágnak érettségi után, szerencsét próbálni?- Nekem Pest mindig miszti­kum volt, hároméves korom óta álmodtam róla. Hiszek a sorssze­rű dolgokban, s tudtam, hogy ne­kem ide el kell jönnöm. Hat éve összecsomagoltam a hátizsákom, vettem egy buszjegyet és elindul­tam Marosvásárhelyről. A szüleim persze féltettek. Elkényeztetett kislány voltam, az ő szemük fé­nye, naiv és konzervatív nevelteté­sig, aki a vad világba tart.- Várta valaki az állomáson?- Nem volt nekem senkim, al­bérletből albérletbe költöztem. Az egyik túl messze volt, a másikat túl drágának találtam, a harma­dikban a lakótársakat nem tudtam elviselni. Sokszor lerománoztak, már hetedik éve járom az állam­polgársági hivatalt, hivatalosan még most sem tartozom ide...- Vök, hogy már összecsoma- gok és majdnem elinduk haza, Marosvásárhelyre?- Sokszor sírva fakadtam, de már a diákéveim sem voltak köny- nyűek és tökös csaj vagyok, kitar­tok. Kisírtam magam és csináltam tovább. Találtam munkát egy nyelviskolában, hiszen a Bolyai Farkasban végeztem olasz-angol szakon. Aztán az egyetemről be­ajánlott a professzorom a Közép- Európai Egyetemre és később már ott is tam'tottam, majd a Közgaz­dasági Politechnikumban. Szóval én nem kértem segítséget és má­soknak sem panaszkodtam, sőt inkább én hallgattam meg a diák­jaimat.- Tavaly viszont megtámad-, ták, amint a Pillangó utcai metró- állomásról hazafelé tartott és fur­csamód utána minden jóra for- duk.- Tíz perc alatt eszméletlenre rugdostak. A parkon át tartottam hazafelé, amikor két férfi nekem jött, s hiába adtam oda a pén­zem, nekem estek. A rendőrök szerint azért verik eszméletlenre az embert, hogy ne tudjon gyor­san segítséget hívni és ne is em­lékezzen később rájuk. Akkor költöztem Zuglóba, s szakítottam meg az öt éve tartó kapcsolato­mat. Feküdtem a kórházban, se pénzem, se papírom nem volt, telefonálni sem tudtam, hogy va­laki segítsen. Úgy éreztem, elsza­kadtam a világtól, de egyúttal olyan gátlásokat szabadított fel, hogy azóta folyamatosan írok. Az első novellám a Cirkusz az egész kórház címet kapta.- Hetek alatt összeírt egy kötet­re valót, de hogy lett ezekből az írásokból könyvfesztiváli szenzáció?- Akkoriban kezdtem el az új­ságíró-iskolát, s a suli Mócsing című lapjában megjelent több írásom, amit a későbbi kiadóm olvasott. Közölte, hogy a könyv- fesztiválra állítsak össze egy kö­tetet. Úgy is lett, de még szer­kesztőm sem volt, így fésületle­nül, nyersen jelent meg, s talán ezért is lett akkora sikere. Már a harmadik kiadásnál tartunk, s ahogy megjelent, elszabadult a pokol. Hazai és erdélyi lapok, rá­diók, tévék kerestek meg, fotósok jöttek utánam az iskolába, ahol tanítottam. Azóta egyébként a ta­nítással is felhagytam, mert már az időm nem engedte, s a Ma­gyar Hírlap is felkért, hogy írjak a kulturális rovatukba.- Nem ijedt meg, hogy ez a di­adalmenet a szépségének, az ero­tikus novelláinak és a híres­hírhedt családi nevének szól? HUSZTI GERGELY Ulpius Kiadó, főszerkesztő Csodálatra méltó energiái vannak. Minden kategóriá­ból kilógnak az írásai. Az Ulpius karácsonyra adja ki az újabb kötetét, s élmény vele dolgozni, mindennap előáll új ötletekkel. BRENYÓ JÓZSEF I.A.T. Kiadó, igazgató Más a világlátása mint a korosztályának s húsz évvel bölcsebb is. Rend­kívüli a humora, engem főleg az fogott meg. Kez­dő kiadóként is tudtam, hogy a könyve sikerre van Ítélve, pedig a kortárs iro­dalom csúszós pálya. MÉHES CSABA ___ el őadóművész Nagyon nyitott, jó kedélyű és nem ártott neki a hir­telen jött siker. Amikor a Szigeten léptünk fel, eljött a koncertre, sőt írt is rólunk, és megdöbben­tem, hogy rögtön ráérzett, mit csinálunk...- A Tisza név hat év alatt sosem ke­rült szóba, sem a munkahelyemen, sem a magánéletemben. A média végül is a könyvem miatt fedezett fel, s talán azt sem a nevem miatt ve­szik. Azóta a Tisza család krónikája meg is jelent Erdélyben. S amikor én majd jövőre belekezdek a családre­génybe, az lesz az egyik forrásom.- Végül is milyen Tisza Kál­mán ükunokájának lenni?- Túl sok negatív élményem volt. Mindig tudtam a rokonság­ról, bizonyos elvárásokat is érez­tem, de Romániában ez csak rosszat jelentett. Nagyapám bör­tönben volt, apám intézetben nőtt fel. Az én családom már any­nyit szenvedett, hogy nem akar­tam tovább nézni, ezért is jöttem el, hogy tiszta lapot nyissak. Büsz­ke vagyok az őseimre, miközben nem az én érdemem, hogy hová születtem. Nagyváradtól néhány kilométerre, Csengődön egyéb­ként még áll a Tisza-kastély, árva- ház van benne. Dalia László A magyar hadsereg missziója Amíg hazánk a Varsói Szerződés tagja volt, 150 ezres hadsereg védte a hazát, a honvédeket pedig törvény kötelezte a sorozásra. Ma már alig harmincezren állnak fegyverben s mindenki önként bújt mundérba. A haderőreformot Havril András vezérezredes, vezérkari főnök vezényli. A kinevezése után azt nyilatkozta, a haderő- reform felénél járunk. Azóta ekek nyolc hó­nap, most hol tart ez a munka?- Valójában védelmi felülvizs­gálatról van szó, amely egy hosszú és bonyolult folyamat. Átalakul a Magyar Honvédség szerkezete, váltás történik a technikai eszközökben, új kato­nai kultúra alakul ki, módosítjuk a tiszt- és tiszthelyettesképzést. Van, amit már befejeztünk - például megszűnt a sorállomány -, néhány területen jól előreha­ladtunk, ám van olyan is, ahol a munka dandárja még ránk vár.- Milyennek képzeli el a hon­védséget az évtized végére?- 2005-öt és 2006-ot a stabili­zálódás éveinek tekintem, az azt követő négy-öt esztendőben pe­dig szeretnénk egy korszerű haderő önálló arculatát megte­remteni. Ami épít a nemzeti ha­gyományokra, eleget tesz a szö­vetségesek, a NATO, az EU elvá­rásainak, s megfelel az új kihívá­soknak, a terrorizmussal szem­beni küzdelemnek. A 2001-es, Amerika elleni támadás után aszimmetrikus fenyegetettségre kell felkészülnünk, olyan ve­szélyhelyzetekre, amelyekre ko­rábban nem is gondoltunk. Ez ellen a felderítés a legjobb orvos­ság, amelyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk.- Minden szerkezetátalakítás létszámleépítéssel jár.- Jövő év végére 29 ezren, 2008. december 31-én 27 ezren leszünk, ez a mostani létszám­hoz képest 1814-es, illetve 3814- es csökkenés. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi kollégánkat kell el­küldeni, hiszen többeknek lejár a szerződése, mások nyugdíjba vonulnak vagy saját akaratukból távoznak. Kevesebb tábornokra, tisztre és közalkalmazottra, vi­szont több tiszthelyettesre, illet­ve szerződéses katonára van szükség. Nagyok az eltérések, a funkciónak megfelelően kell ki­alakítani a helyes állomány­arányt, például a nemzetvédelmi egyetemen a magasabb rendfo- kozatúak arányának jóval na­gyobbnak kell lennie, mint a har­coló alakulatoknál.- A jelenlegi világpolitikai helyzetben szükség van-e egyál­talán még egy ilyen, kis létszámú hadseregre is?- A feladatunk egyik eleme, hogy fönntartsuk azokat a ké­szenléti alegységeket, amelyek szavatolják az ország védelmét, ha váratlanul veszélyhelyzet ala­kulna ki környezetünkben.- Komolyan gondolja, hogy a mai informatikai berendezések korában valaki képes lenne, rá­adásul váratlanul megtámadni a NATO egyik tagállamát1- A váratlanság nem ugyanazt jelenti a civil életben, mint a ka­tonaságnál. A jelenlegi kockázati tényezőket figyelembe véve ha­zánkat nem fenyegeti agresz- szió, de azt nem állíthatjuk biz­tosan, hogy a jövőben már soha­sem. Reméljük, így lesz, de ha mégsem, arra már most fel kell készülnünk. A kilencvenes évek elején sem gondoltunk arra, egy­két éven belül veszélybe kerül­hetnek a határaink, mégis meg­történt, az állampolgárok aggód­va kérdezték, képes-e a honvéd­ség kezelni a veszélyeket...- A szerbiai háborúra utal- Igen. Ez is azt bizonyítja, az ország megfelelő védelmi képes­ségét folyamatosan fenn kell tar­tani. Fontos feladatunk továbbá, hogy a NATO elvárásainak meg­feleljenek azok az alakulataink - például műszakiak, könnyű lö­vészek, vegyi-biológiai hadvise­lés elhárításában közreműködők -, amelyeket a katonai szövet­ségnek ajánlottunk fel. S folya­matosan részt veszünk külföldi missziókban, voltunk Irakban, jelenleg is vannak egységeink Af­ganisztánban, a Slnai-félszige- ten, Boszniában, Cipruson.- Ez utóbbi inkább nyaralás.- Téved. Általában valóban béke honol a demarkációs vonal mentén, de pár napja robbantot­tak föl egy járőrt, tehát ott is ko­molyan kell venni a szolgálatot.- Az elmük egy-két évben gyakran lehetett arról olvasni, a politikusainknak, katoná­inknak pironkodniuk kellett a NATO előtt a hadseregünk ál­lapota miatt. Mostanában kevés ilyenről hallani. Javuk a helyzet?- Sok téves információ látott erről napvilágot. Külön kell vá­lasztani a honvédség tíz évre elő­re szóló terveit - azaz, mit sze­retnénk középtávon elérni -, at­tól, hogy a következő egy-két esztendőben milyen képessé­geknek a birtokába kell jutnunk. A korábbi ambíciónk túlzottnak tűnik most, így például 2015-re nem tudunk két dandárt felaján­lani a NATO-nak, csak egyet. A szövetség ennek nem örül, de tu­domásul veszi, hogy a magyar költségvetés nem tud többet vál­lalni. Azt azonban rossz néven venné, ha a 2005-re, 2006-ra vál­lalt kötelezettségünket nem tud­nánk teljesíteni. S persze az is előfordul, kérjük egy vállalás át­ütemezését. De hogy milyen a megítélésünk, arra a legjobb pél­da a napokban véget ért ellenőr­zés, amelyben 65 külföldi szak­értő értékelte a légtérvédelmün­ket. Titokban, váratlanul repül­tek be az ország légterébe „ide­gen” gépek - a Magyar Honvéd­ség vezetése, de én sem tudtam, mikor, honnan és mennyi -, és nekünk ezeket fel kellett deríte­nünk, s megtennünk a szüksé­ges válaszlépéseket. Örömmel mondhatom, jó érdemjegy ke­rült a bizonyítványunkba. Ám szinte minden alkalommal el­mondják a szövetségeseink, meg vannak elégedve a kollégá­im felkészültségével.- Lesz bkátor a Zengőn?- Ez politikai döntés lesz. Az biztos, a jelenlegi két radar­komplexum mellé kell egy har­madik, amelynek katonai szem­pontból a legideálisabb helyszí­ne a Zengő lenne. Almási B. Csaba HAVRIL ANDRAS Született: Zalkod, 1951. június 15. Diploma: Kossuth Lajos Katonai Főiskola, Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, pedagógus Munkahelyei: a Magyar Honvéd­ség különböző alakulatainál végig­járta a létrafokokat, 2000. október elsejétől szárazföldi vezérkari fő­nök, 2005. február elsejétől Hon­véd Vezérkar főnök, vezérezredes Család: nős, felesége szintén hiva­tásos katona alezredesi rangban, egy lánya van, aki közgazdász

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents