Somogyi Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 37. szám

4 Közélet, politika, gazdaság 2005. szeptember 11., vasárnap Titkolózó magyar nagybetegek Manapság betegnek lenni még mindig a tabutémák közé tartozik. Akit elér a baj, igyekszik tudomást sem venni róla, hiszen aki gyengének mutatkozik, az iránt a munkahelyen meginoghat a bizalom. Ám akkor sem jobb a helyzet, ha mégis kiderül a probléma: a környezet ugyanis nemigen tud mit kezdeni egy súlyos beteggel. K ülföldön ma már egyál­talán nem kelt megüt­közést, ha valaki bevall­ja, hogy súlyos beteg­ségben szenved. Évekkel ezelőtt így tett a Parkinson-kórban szenvedő Michael J. Fox szí­nész, az életmentő szívműtéten átesett egykori elnök, Bili Clin­ton, vagy Ibrahim Rugóvá ko­szovói elnök nemrég jelentette be, hogy tüdőrákot diagnoszti­záltak nála. Nálunk az efféle nyíltság még eléggé ritka, talán épp ezért kelt a mai napig feltű­- Ha nem muszáj, ne avas­suk be a főnököt az egész­ségügyi gondokba - mond­ta Deák Andrea, a Neu­mann fejvadász cég ügyve­zetője. - Ez ugyanis rész­ben privát dolog, másfelől beültetheti a bogarat egye­sek fülébe. Persze, más a helyzet, ha valakinek mun­kaidőben is rendszeresen kezelésekre kell járnia. nést, ha valaki megtöri a szemér­mes hallgatás csendjét. Ilyen eset volt például, amikor Gyur- csány Ferenc kormányfő egy év­vel ezelőtt elmondta, miként győzte le a bőrrákot, vagy Eörsi István író naplószerű vallomása az Élet és Irodalom hasábjain a leukémiával folytatott harcának részleteiről. Ma még ott tartunk, hogy a magyar társadalom egy­szerűen nincs felkészülve az ef­féle diagnózisok befogadására - állítja Polcz Alaine pszichológus, thanatológus író.- A szex tabuját széttörtük, a halál tabuját már feszegetjük, de a betegséggel még nem tudunk mit kezdeni - jelentette ki. - Ha nálunk valakinek komoly beteg­sége van, például rákos, akkor azt az illető szinte restelli meg­mondani. Vagy egyfajta álopti­mizmussal próbáljuk’ tompítani a súlyos diagnózis tényét, vagy pedig agyonsajnáljuk az illetőt. Szerintem mindkét hozzáállás hibás, ehelyett reális hangot len­ne jó megütni, de először át kel­lene törni a hallgatás falát. Polcz Alaine nem híve an­nak, hogy a gyermekeket a szü­lők megóvják az élet kegyetle­nebb képeitől.- Csak az értheti meg, mi­lyen is a szenvedés, aki már át­élt hasonlót - mondta. - Szemé­lyes tapasztalat híján az együtt­érzés csak üres szólam. Az egy hatalmas félreértés, hogy min­den rossz élménytől meg kell óvni csemetéinket, hiszen így nem alakulhat ki a lelki im­munrendszerük. Eörsi István nemrég „Beteg­ségemről” címmel az ES hasáb­jain lélekbe markoló részletes­séggel avatta be az olvasókat hétköznapi küzdelmeibe és kín­jaiba. Ennek ellenére, amikor ar­ról kérdeztük, hogy miként fo­gadta a környezete betegsége hí­rét, azt válaszolta: nincs kedve erről beszélni.- Rólam nem állíthatja senki, hogy visszahúzódnék, hiszen amiről azt akarom, hogy tudja­nak, azt megírtam - mondta. - Egész sereg versem is született erről, de azt nem akarom most fejtegetni, hogy ki mennyire vág jó pofát a környezetemben, vagy ki mennyire aggódik. Azt hi­szem, megengedhetem magam­nak, hogy csak arról beszéljek, amiről akarok. Moór Marianna színésznőnél évekkel ezelőtt szintén rákot di­agnosztizáltak.- Nem csináltam ügyet a do­logból - jelentette ki. - Elvégez­tek rajtam egy műtétet, utána vé­gigcsináltam mindazt, amit ilyenkor kell és kész. Senkinek nem tartottam panasznapot, így aztán esélyt sem adtam a kör­nyezetemnek, hogy sajnálkoz­hasson fölöttem. Ami beteg volt bennem, azt kivágták, az élet pe­dig megy tovább. Körtvélyessy Zsolt színészt a Barátok közt című szappanope­rában ismerhette meg az ország. Amikor egy rákellenes készít­ményt kezdett reklámozni, ha­mar elterjedt, hogy ő is beteg. Bár ennek semmi alapja nem volt, ő mégis tapasztalhatta az emberek reakcióit.- Egészségesként élhettem át, hogy milyen lenne, ha súlyos be­teg lennék - mondta. - Eleinte ez a szituáció még engem is na­gyon zavart. Talán azért, mert nem tartjuk természetesnek, hogy az ember megbetegedhet, holott ez is az élet része. Ez a mostani világ az egészségről és a fittségről szól. Tőlem még ma is megkérdezik, jobban vagyok-e már. Van, aki sajnál, mások vic­celődni próbálnak. Nálunk a be­teget automatikusan a gyengék és védtelenek közé sorolják. Sze­rintem ez a mi teljesítményköz­pontú társadalmunk egyik leg­nagyobb tévedése. „Az emésztőszervek észbontóan dühödt lázadását az első hetek­ben hasonló dühvei fogadtam. Bűnbakot kerestem, és találtam is isten személyében. Üvöltve gyaláztam, ráadásul trágár sza­vakkal, ami egyébiránt nem szo­kásom. „Te faszfej - bömböltem -, hát nincs semmi fantáziád? Először a fiamat gyötrőd, hogy magad alá gyűrj, és amikor csú­fos kudarcot vallasz, akkor en­gem kezdesz baszkurálni. Eről­tesd már meg azt a parányi agy­állományodat, te címeres barom, mert hogy nem létezel, azzal még meg lehet békülni, de hogy nem létezel, és mégis ostoba vagy, az mindnyájunkat meg­aláz. ” Pár héttel később, amikor már a görcsöket egyéb fájdal­mas trükkök egészítették ki, mó­dosult a szövegem: „Hiába va­gyok okosabb nálad, faszfej, ha neked kimeríthetetlen a kelléktá­rad. Azt teszel velem, amit akarsz, kellékeidet váltogatva, még csak oda sem kell figyel­ned. Ha ateizmusomért bánsz el így velem, amit valószínűnek tar­tok, akkor kicsinyes, bosszúálló bunkó vagy, csöppet se nagyvo­nalúbb, mint amilyennek Mózes a Bibliában leírt!" Egyik ilyen né­met nyelven elzengett tirádám után fogorvosnő barátnőm, aki már foglalkozása folytán is gyöt­relemszakértő, ezt mondta hal­kan, magyarul: „Egész éjszaka imádkozni fogok, hogy bocsássa meg neked, amit Róla mondtál. ” „Áhá! - kiáltottam -, akkor tehát te is bosszúállónak és kicsinyes­nek tartod!” (Részlet Eörsi István: Betegségemről című Írásából) Elszállnak a magyar medicopterek? A medicoptereket leginkább egy német tévésorozatból ismerjük. Itthon ritkábban hallani róluk, nemrégiben egy pécsi balesetről írtak a lapok. Hírlett, hogy a mentősöknek nincs rá pénzük, erre most azt hallani, hogy újabb bázisokat akarnak építeni, sőt helikoptereket is vásárolnának. Öt helyett hat légibázis fesz: Budapesten, Debrecenben, Miskolcon. Pápán. KiskimléL -^iniffilzaFisTécshelyett Kaposváron. Kérdés, mit szólnak a Mecsekalján? A z utóbbi két évben több bal­esetet szenvedtek a mentősök MI-2-es helikopterei, legutóbb márciusban Pécsett zuhant le egy medicopter. Többen a hadseregtől kapott gépek cseréjét szorgalmazták. A mentőszolgálatnak öt helikoptere van, ebből jelenleg három bevethető. Idén nem csak a MI-2-eseket cserélnék le. A kormány határozatának értelmében „létrehozásra kerül egy, az Országos Mentőszolgálat tulajdonában lévő, a lé­gi mentésért felelős közhasznú társa­ság”. Győrfi Pál, az OMSZ kommuniká­ciós vezetője elmondta lapunknak: „Flottánkban három korszerű francia (AS 350 B) helikopter szerepel. A szak­értők szerint a fejlesztés halaszthatat­lan, ezért írtunk ki tendert. Hat légi­bázist szeretnének felállítani.” Lévai Gizella, a Budapest Aircraft Service Kft., a helikoptereket üzemelte­tő cég ügyvezetője viszont nem tartja ésszerűnek a Mentőszolgálat intézkedé­seit. „1994 óta vagyunk üzemeltetői a Mentőszolgálat helikoptereinek, tavaly teljesíthetetlen feltételeket szabtak, azt akarták, hogy adjuk át kiképzett szak­embereinket és építsük le saját szerve­zetünket. A két MI-2-es mellett hasz­nált három francia Equreuil közül kettő nagyjavítás alatt van, de nekünk mint üzemben tartónak fogalmunk sincs ró­la, hogy hol vannak, és ki milyen mun­kát végez a gépeken. A Mentőszolgálat meghirdetett egy tendert é,s a légügyi előírásokat semmibe véve a Dunai Re­pülőgépgyár Rt.-t hirdette ki győztes­nek. Nekik semmiféle jogosításuk nincs erre a típusra, így alvállalkozóra bíznák a munkát. A pályázaton a helikopterek gyártója és egyben nagyjavító cég, a francia Eurocopter is ajánlatot tett. A pályázati anyag összeálíításába a fran­cia cég tanácsadóként minket is bevont. A pályázat elbírálásakor ez senkit nem érdekelt, helyette a gyártót vonták fele­lősségre, hogy miért olyan olcsó az ár­ajánlata. így most nem a gyártó javítja a helikoptereket, hanem egy hozzá nem értő és jogosulatlan cég.” Telefonon a Dunai Repülőgépgyár Rt. egyik munkatársa annyit mondott, hogy ugyan ők valóban nem rendelkez­nek az Equreuil karbantartására vonat­kozó engedéllyel, ám alvállalkozójuk igen. Felmerül a kérdés, hogy a magyar légügyi hatóság figyelemmel kíséri-e a folyamatot és hozzájárulását adta-e hozzá. Bajkó Erika, a Polgári Légiközle­kedési Hatóság szóvivője azt mondja, majd akkor foglalkoznak a karbantartó szervek minősítésének vizsgálatával, amikor a helikopterek légialkalmassági felülvizsgálatát kérik a hatósághoz. Tudomásunk szerint kiadható a kar­bantartás alvállalkozó cégnek. Erre egy magát megnevezni nem kívánó repülé­si szakértő ennyit mondott: a nagyjaví­tás alvállalkozónak történő kiadása any- nyira indokolatlan és káros, hogy a tör­vényalkotónak valószínűleg eszébe sem jutott, hogy erre valaha lesz példa a ma­gyar légiközlekedés történetében. Dr. Csath Magdolna közgazdász, a Szent István Egyetem tanára szerint normális esetben nem lehetne egy ten­dernek olyan győztese, amely valószí­nűleg nem ért a munkához. A közbe­szerzési eljárás átláthatatlan terület, ahol óriási pénzek kerülnek át állami költségvetésből saját zsebekbe. Egyéb­ként a kht. valószínűleg a privatizáció felé vezető első lépés. Ilyen trükköket általában olyankor alkalmaznak, ami­kor az azonnali privatizáció túl nagy felháborodást keltene.” Az OMSZ cáfol­ja a privatizáció szándékát, mint Győrfi Pál elmondja, a kht. azért szükséges, mert rugalmasabb gazdálkodási lehető­ségeket ad, és így lehetőség nyílik a légi és szárazföldi mentés elhatárolására.- A Mentőszolgálat hiába takarózik a közbeszerzési törvénnyel - mondja Lé­vai Gizella. - A légügyi előírásokra is fi­gyelmet kellett volna fordítania. A szab­ványok szerint negyedórán belül a bal­eset helyszínére kell érkezni, de egy he­likopter ennyi idő alatt 45-50 km-t tud megtenni, ez nem lehetséges. Ki akar­ják selejtezni a MI-2-eseket, pedig ez a típus 2009 végéig nagyjavítás nélkül re­pülhető, és a híresztelésekkel ellentét­ben megbízható konstrukció. Állítólag külföldről olyan méregdrága üzemkölt­ségű gépeket terveznek bérelni helyet­tük, amelyek alkalmazása Magyaror­szág természeti adottságait tekintve szükségtelen. Arra törekednek, hogy a légimentés jelenlegi formájában meg­szűnjön létezni. Lehet találgatni, ha ez bekövetkezik, honnan, kitől bérelnek új gépeket és hogy ez kinek éri meg.- A medicopterek személyzete igazi A KERTBEN LANDOLTAK 1981 nyarán, a Budaörsi úton a piros 40-es ütközött a mezőkovácsházi ter­melőszövetkezet oxigénpalack-szállító teherautójával. A légimentés történe­tében ez volt az első tömeges bal­eset, két hatottal és 38 sérülttel. A bu­daörsi repülőtéren állomásozó mentő­helikopter hamarosan a helyszínre ér­kezett, ám leszállópálya híján egy pa­rasztház kertjében tudtak csak leszáll- ni. Miután ellátták a sérülteket, a men­tősök visszatértek a leszállópályaként használt parasztházhoz, és ásót, ka­pát ragadva állították helyre a kertet. profikból áll, akik nem veszthetik el a fejüket - mondja Kovács András, a Pol­gári Légiközlekedés Biztonsági Szerve­zet eseményvizsgálója, aki maga is éve­ket töltött szerelőként a magyarországi légimentésben. - Ezért is tartom szo­morúnak, amit a sajtó művel velük. A márciusban Pécsett lezuhant MI-2-es miatt a gépet balesetveszélyesnek kiál­tották ki, pedig nem az, minden légi jár­műnek vannak korlátái. A medicopte­rek pilótái a világ legjobbjai közé tartoz­nak, és sokszor lehetetlen helyzetekbe mennek bele azért, hogy életeket ment­senek.” SZENTGYÖRGYI LÁSZLÓ í »

Next

/
Thumbnails
Contents