Somogyi Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-03 / Vasárnap Reggel, 40. szám

4 Közélet, gazdaság, politika 2004. október 3., vasárnap Egy amerikai Iga* történet prémcsempészetről, bankrablásról, jéghokiról - írta könyvének címe alá egy New York-i sportújságíró, aki megírta a whiskys AMBRUS ATTILA kalandos életét. A könyv nagy siker Amerikában, Ambrus egy centet sem kapott. A napokban mutatták be az Egyesült Államokban azt a do­kumentumfilmet, amely egy amerikai újságíró találkozását rögzítette a sátoraljaújhelyi fegyházban a whiskys rablóval, Ambrus Attilával. A New York-i Julián Rubinstein ugyan­is Ballad of the Whisky robber (A whis­kys rabló balladája ) címmel riport­könyvet írt Ambrusról, amely a múlt hónapban jelent meg. Huszonhárom dollár kilencvenöt centért kínálják a könyvet, amely alcíme szerint „Igaz történet bankrablásról, jéghokiról, er­délyi prémcsempészetről, magányos nyomozásról és összetört szívekről”, és Az amerikai honoráiumból kifizetné a rá­eső nyolcvanmilliós kárt, és szabadulása után Ambrusnak aranyélete is lehetne amely kel^t-európai Robin Hoodként mutatja be Ambrust. Olyannyira siker lett, hogy New York egyes bárjaiban Whisky Robber-koktélt is árulnak bankrablóknak és érdeklődőknek. A Sports Illustrated amerikai sport­újság kritikusa gyönyörű legendának és tragikomédiának nevezi a magyar zsaruk és a whiskys rabló történetét bemutató könyvet, elfogultan, hiszen a riport szerzője e lap munkatársaként dolgozott, amikor először találkozott Ambrus sztorijával. A lap azért írt an­nak idején riportot a történtekről, mert a főhős jégkorongjátékos volt. Julián Rubinstein meglepődött, amiért Ame­rikából kellett valakinek ide utaznia, hogy Magyarországon végre alaposan feldolgozzák Ambrus életét és rablá­sait. A sportújságíró, amint rábukkant a sztorira, két éven keresztül három­havonta átrepülte az óceánt, beköltö­zött egy panzióba, és átjárt a szomszé­dos fegyházba, hogy kifaggassa a leg­szigorúbban őrzött elítéltek egyikét, Ambrus Attilát. Idén nyáron háromfős stábot is hozott magával. Rendőrökkel, játékostársakkal, is­merősökkel beszélt, szereplőit könyvé­nek ajánlójában Jó rosszfiúkra és Rossz jófiúkra osztotta. Az előbbiekhez sorol­ta Ambrus Attilát, a profi hokikapust, prémcsempészt, templomfestőt, a mo­dem népi hőst, az utóbbiak között két nyomozót emleget, egyikük szerinte a Columbo- és a Miami Vice-sorozatokból igyekezett nyomozási trükköket elles­ni, másikukat a kátyúk seggfejének ne­vezte több összetört rendőrautó miatt.- Sikerült közel kerülnünk egymás­hoz Ambrussal, élveztem találkozá­sainkat, nagyon okos ember - lelkese­dett az amerikai. Nem véletlenül, hi­szen megcsinálta szerencséjét az Amb- rus-sztorival: azonnal elfogyott tizen­ötezer példány, nagy amerikai lapok­ban hozsannázó kritikák jelentek meg, és Hollywoodnak is felkeltette érdeklő­verte át a whiskyst Az amerikai újságíró kijátszotta Ambrust és védőjét, saját karrierjét építi, és nem segít annak, akinek a sikert köszönheti Johnny Depp játszaná Ambrust?- Kurva jó a forgatókönyv! - idézi Dobray György filmrendező Ambrus Attilát, aki ezt üzente neki, miután elolvasta a tervezett film alapját képező művet. Az amerikai filmes szándékokról Dobray azt mondja, hogy legfeljebb kopro­dukcióról lehet szó, hiszen ő már korábban megszerezte Ambrus sztorijának filmes jogait. Dobray nem kíván hőst csinálni a whiskysből, akit szívesen elját­szatna Johnny Depp-pel. A film alapja részben Ambrus önéletírása. - Nem lé­lektani krimiben gondolkodunk - magyarázza a rendező. - Rokonszenves volt a csibészsége, de nem mentem fel a filmemben sem. dését a sztori. Ez utóbbi jóval koráb­ban megtörtént, amikor amerikai fil­mesek állítólag 5 milliárd forintot kí­náltak a vadregényes élet megfilmesí­téséért. Az üzlet akkor köddé vált, bár Ambrus ebből jócskán visszafizethette volna a ráeső nyolcvan-kilencven mil­liót. Úgy tetszik, e könyvüzletből sem lett semmi. Sátoraljaújhelyen beszélik, hogy a whiskys egy fillért sem kapott az amerikai újságírótól, és emiatt depressziós lett, senkihez nem szól, nem tudja elviselni, hogy becsapták, kerüli a sajtó érdeklődését is.- Rendesen átverte az amerikai pa­sas Attilát - mondja dr. Magyar György, a whiskys ügyvédje. - Saját karrierjét építi, és nem akar segíteni annak, akinek ezt köszönheti. Ezek után nem kellene abban bízni, hogy ér­keznek a dollármilliók Ambrus címére. Ha ez megtörténne, perújítási okká válna, hiszen a kár megtérítése jelen­tős enyhítő körülménynek minősül­het. A 80-90 milliós elkövetési érték nem eltúlzott összeg ebben az ameri­kai viszonylatban, és ha beérkezik, az elítélt felajánlja kártérítésre. Szigorú szerződési feltételeket szabtam véden­cem érdekében az amerikainak, aki ezeknek nem tett eleget. Kijátszott bennünket, és a saját útját kezdte járni. Nem szerződésszegő, hanem szerző­dést kerülő magatartást tanúsított. Vá­runk még, mert nem tudni, milyen jo­gokat csorbított: lehet kártérítés is, de előfordulhat szerzői jog, személyiségi jog megsértése is. Jogi értelemben per­újítási ok merült fel, de szerződés ke­rülése miatt nem valószínű, hogy lesz árbevétel. A Ballad of the Whisky Robber sze­repel egy internetes könyvkereskedés ajánlatában is több mint négyezer fo­rintért, két hónapos szállítási idővel, de a hírek szerint készülődik a könyv magyar nyelvű kiadása is. Csontos Tibor Titkosszolgák kibeszél Üzentek, szálljak le róluk, kínos lehet a Cégnek a nyilvánosság. Észrevettem, hogy követnek, és a számítógépembe is betörtek - mondja dr. KENDE PÉTER, aki könyvet írt a magyar titkosszolgálatokról. A Cégnél közölték, nem támogatják, de ügyeljen arra, hogy ne sértsen államtitkot. A szerző mégis megtette. &.. * '■ ’t M ondják, hogy ami­kor dr. Kende Péter­nek megjelent az Orbán kormányfő­ről szóló Viktor című könyve, Kövér László, a titkosszolgála­tokat felügyelő akkori miniszter azt ordítozta a Nemzetbizton­sági Hivatal egyik folyosóján, milyen jövőt képzel el a szerző­nek huszonnégy órán belül. Majd bizonyára átruccant meg­nyugvásra a hírszerzés köz­pontjába, ahol a miniszternek a kinevezése után pillanatok alatt felhúztak egy szaunát. Kövér ugyanis csütörtökönként foci- meccselt a központban, utána pedig szívesen szaunázott, amit nagy ivászatok követtek. A hír­szerzők még egy masszőrt is felvettek főállásba a teljesebb komforthoz. E szaunasztori is szerepel dr. Kende Péter leg­újabb, Titkos magyar szolgála­tok című könyvében, amelynek nemzetbiztonsági hivatalbeli fogadtatásáról még nincs hír, bár nem valószínű, hogy a mostani titokminiszter, Tóth András elődjéhez hasonló jele­netet rendezett volna.- Tudom, hogy a Nemzet- biztonsági Hivatal álláspontja úgy tenni, mintha meg sem je­lent volna a könyv, de azért ké­szült róla egy recenzió belső használatra - mondja a szerző. - Még az elején megkerestem Tóth Andrást azzal, hogy kétfé­le könyv készülhet a magyar titkosszolgálatokról: olyan, ami­A Cég nem szereti az ilyen könyvet- Tökéletesen igaz, hogy a titkosszolgálatok Jm nem szeretik, ha könyvet Írnak róluk - mondja * GÁLSZÉCSY ANDRÁS korábbi titokminisz­Jj j tér. - Tevékenységük döntően nem a nyilvá­nosság előtt zajlik, ami érdekes a kívülálló szá­mára, de nem biztos, hogy rá is tartozik. Az J ilyen típusú könyvek tartalmazhatnak igazsá- •ÉSilW got, féligazságot, anekdotákat, kivéve, ha egy sértődött ügynök írja meg a saját élményeit, de hát ilyenkor sem biztos a történeti hűség. Kende könyve jó koktél, izük majd az olvasók­nak, a beavatottság mámorító érzését adhatja és gusztust csinál a következőhöz. Nem kell alábecsülni, de túlbecsülni sem, igaz, a mostani titkosszolgálat sem örülhet a könyvnek. lyet ők szeretnének, és amilyet én akarok. Soroltam, mi érde­kel a legjobban, köztük a Nyír­fa-ügy, a szolgálatok és a po­litika viszonya, a Cég szere­pe a rendszerváltásban, csupa olyasmi, amivel elvettem a ked­vét. Közölte, sajtószabadság van, azt írok, amit akarok, ők ebben nem vesznek részt. Még­is hozzájutottam ügyekhez, amelyektől jéghideg frászt kap­tak a szolgálatok. Üzengettek, szálljak le róluk, a Cégnek kí­nos a nyilvánosság. Észrevet­tem, hogy követnek, betörtek a számítógépembe is, amit nem értettem, hiszen ha megvárják a könyvet, mindent elolvashat­tak volna.- Ezzel együtt azt hiszem, szó sincs arról, hogy e kötet megírása életveszélyes vállalko­zás lett volna annak ellenére, hogy voltak, vannak és lesznek velem kapcsolatos titkosszolgá­lati akciók - jegyzi meg. - Alig két hónapos a gyerekem, igye­keztem hát meghúzni bizonyos határokat. Néhol az a veszély fenyegetett, hogy ha az egyik informátorommal kapcsolatos konkrét történetet megírom, a külföldi titkosszolgálatok ez alapján visszakövetkeztethet­nek arra, hogy ki ő, milyen ügy­nökökkel dolgozott. Márpedig vannak ügyek, amelyekben nem babra megy a játék, lelőhe­Kende Péter: Rajnai Sándor, a hírszerzés főnöke nagyon szigorú ember volt, mindenkivel magázédott, azt sem engedte meg, hogy a postáját felbontsák, állítólag azért is, mert félt, ellopják a postán érkező Playboyt tik a hírszerzőket és a kémelhá- rítókat. Sok nevet megismertem menetközben, de ezeket nem írom le, nem játszom el azt, hogy feldobok néhány ügynök­nevet, és villogok velük. Felidézi az Antall József Bem téri szobájában lejátszó­dott jelenetet is, amikor Né­meth Miklós leköszönő kor­mányfő átadott utódjának egy 314 nevet tartalmazó HI/lII-as ügynöklistát. Németh három kéréssel kezdte a beszélgetést: az MSZP számára azt kérte, az új kormány hagyja békén a pártvagyon kimentésére alakult egyszemélyes káeftéket, magá­nak azt, hogy kapja meg mi­niszterelnöki szolgálati lakását, és az új kormány támogassa ál­lásba kerülését egy londoni székhelyű banknál. Antall mindhármat megígérte. Dr. Kende máig aktív ügynö­kökkel is beszélgetett, de ese­tükben szándékosan torzított, nehogy a Cég kideríthesse, kik fecsegtek a szerzőnek, és arra a kérdésre, hogy volt-e, aki pén­zért cserébe kockáztatott, azt válaszolta, hogy „sokféle” infor­mátor segítette gyűjtőmunká­ját. A szerző egyébként nincs jó véleménnyel a magyar titkos- szolgálatokról.- Összevisszák, mint általá­ban a magyar politikai viszo­nyok - magyarázza. - Tekerik a verklit, mégis kevés a kézzel­fogható produkció. A korábbi robbantásokban sem értek el eredményt, az orosz zsidók el­leni budapesti merénylet egyik szervezőjét, a héten elítélt And­rea Klumpot sem ők kapták el. Bohócot csináltak magukból a szeptember 11-i terrortámadás után is, amikor a New York Times hírül adta, hogy Magyar- országon véletlen ellenőrzés­kor háromszáz ukrán föld-leve­gő rakétát és száz kilövőállo­mást foglaltak le, mire a ma­gyar titkosszolgálat közölte, nem tudnak róla. Ennek ellenére dr. Kende Pé­ter szerint a magyar politikusok hihetetlenül félnek a Cégtől, tudják, hogy elképesztően in­formált emberek dolgoznak ott, Jellemző a magyar titkos­ságra a történet, mi sze­rint a Budakeszi úton járó busz kalauza akkoriban így szólt az egyik megálló előtt: Irén utca, kémiskola megálló, kémtanoncok, leszállás! ám a Céget - a közhidelemmel ellentétben - nem tartják kont­roll alatt, a parlamenti ellenőr­zés gyakorlatilag nulla, az törté­nik, amit a Cég akar. A kérdésre, hogy küldött-e Tóth András titokminiszternek dedikált példányt, dr. Kende Péter ezt válaszolta: - Nem küldtem, menjen el a boltba és vegye meg. Cs. T. t

Next

/
Thumbnails
Contents