Somogyi Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-06 / Vasárnap Reggel, 23. szám

6 Riport, interjú 2004. június 6., vasárnap Kemény, akár a kő Amióta elvalt, kapja az üzeneteket a hölgyektől, hogy szívesen mosnának, főznének, takarítanának nála. Ám KONCZ GÁBOR amondó: elég volt két házas­ság, az ő életében nem lesz több domináns hölgy. A saját maga által tervezett házban is ez a szabály: nő este 11 óra után nem maradhat! G yönyörű ez az úszóme­dence, így, üvegfallal el­választva a nappali szobától...- Ne is mondd! Majdnem le­mondtam miatta a találkozón­kat. Tegnap délután engedtem bele vizet, aztán kimentem, hogy dolgozzak egy kicsit a ke­rítésen. Két óra múlva jöttem vissza, addigra az egész ház három-négy centis vízben to­csogott. A nappali, a lányok há­lószobája, a konditerem. Tizen­hat veder vizet szedtem fel, s közben buzgón reményked­tem, hogy a parketta talán meg­marad. Hát nem marad meg, fel fog jönni, megmondta egy szakember ismerősöm. Na mindegy...- Nézzük a dolog jó oldalát: legalább nem kellett külön fel­mosni. Bár, ahogy hallom, je­lentkezőkből e tekintetben nincs hiány. Jönnek még a hölgyektől az sms-ek?- Jönnek, az anyjuk úriste­nit! Amikor megjelent a lapok­ban, hogy Koncz Gábor a szín­padon egy darabban elveszi Gregor Bernadettet, s hogy ő az egyetlen, akit az ágyába enged­ne reggelig, egymás után hívtak fel sírva a nők, hogy most mi lesz. Mindegyiknek ugyanazt mondtam: én nem ígértem sem házasságot, sem szerelmet. Ugyan mondd már meg, mi kö­zünk van egymáshoz? Ki vagy te nekem? Mostanában sokszor eszembe jut Bárdy Gyuri tanítá­sa, aki azt mondta nekünk, fia­taloknak: fiaim, soha ne enged­jétek, hogy egy nő nálatok el­kezdjen mosogatni, mert meg­szokja, és a nyakatokon marad. Az ő tanácsa volt az is, hogy egy nő este 11 óránál tovább nem maradhat. Nemrég fel is hívtam, s mondtam neki: miért is nem hallgattam rád...- Nőügyekben tehát fő az óvatossági- Be kell tartani a ház alapve­tő szabályait. Örökre megje­gyeztem Madách szavait Az em­ber tragédiájából, amit Lucifer­ként mondtam esténként: „Ké­sőbb válik a szokott pimasz- szá”...- Igaz, hogy a válás kimon­dását nagy buli követte?- Ez így volt. Szó szerint eufórikus állapotba kerültem, ILLÉS GYÖRGY operatőr: Furcsa, de csak jókat tudok Gá­borról mondani. Szorgalmas, tisztességes színész, olyan, aki­nek ami a szívén, az a száján. Olykor az általa megformált sze­reppel kapcsolatban is vannak jobbító szándékú észrevételei, amit nem mindenki díjaz, emiatt néha azt mondják, hogy nehéz természetű, de ez szerintem nem baj. A felvételekre mindig biztos szövegtudással érkezett. hogy vége lett ennek a huzavo­nának. Mert megismerkedni könnyű, de elválni már nem olyan egyszerű. De nem panasz­kodom, mert elmondhatom, hogy a célomat elértem: van két csodálatos lányom, s bár nem ugyanaz az anyjuk, rendkívül hasonlítanak egymásra. Melles­leg ez is azt jelzi, hogy a gén­jeim nagyon erősek... A kiseb­bik most ballagott, ott volt az egész rokonság, anyós, após, összesen tizenhatan. Még élén­ken éltek mindenkiben a váló­peren szerzett lelki sebek, de én odamentem hozzájuk, s azt mondtam: itt van Gödön egy vendéglő, várnak minket finom ebéddel, valamennyiőtöket szí­vesen látlak. Mintha mi sem tör­tént volna. Eljöttek, beszélget­tünk, utána még kihívtam őket ide egy whiskyre, egy kávéra, megnézni a házamat. Amikor az anyósom belépett, azt mondta: Gáborkám, ez gyönyörű. Na lá­tod, feleltem, ha nem tettél vol­na nekem keresztbe, még min­dig a Ganz utcában laknék...- Ez ugye már a harma­dik ház?- Igen. Az elsőt egy póker­partin adtam el. Az akkori fele­ségem sokat mondogatta, hogy rengeteg arra felé a szúnyog, édesanyám pedig kijelentette, hogy csak akkor költözik oda, ha építek mellé egy vályoghá­zat, mert abban a másik nagy­ban ő eltéved. így aztán egy kár­tyacsata közepén gondoltam egyet, s eladtam. A második há­zamat Barcelonában pillantot­tam meg: gyönyörű, átriumos épület volt. Meg is kértem az ot­taniakat, engedjenek be, hadd vegyek fel minden apró részle­tet videóra. Amikor hazajöt­tünk, itthon mindent lemásol­tam. Ezt azért adtam el, mert megnősültem, s hagytam ma­gam befolyásolni, hogy a gye­reknek Budapesten kell iskolába járnia. Megjegyzem, ennek a döntésnek a helyességében már nem vagyok biztos... Ez a mos­tani pedig a harmadik házam: egymagám terveztem. Novem­berben kezdtük lerakni az ala­pokat, s már itt szilveszterez­tem. Egyedül. Délután kimen­tem vadászni, lőttem egy süldő disznót, sokkal nagyobb öröm volt, mintha elmentem volna PÉCSI ILDIKÓ színésznő: Rengeteget játszottunk együtt Gáborral, volt olyan időszak, amikor egy forgatás idejére csa­ládostul leköltöztünk a Balaton­hoz, s míg a szeretteink együtt nyaraltak, mi dolgoztunk... Én azt mondom, nem kemény em­ber ő, hanem profi, aki mindent tud a szakmáról, és megköveteli maga körül a rendet. Ráadásul pokoli jó humora van, és nagyon szereti az állatokat. bárhová ünne­pelni.- Szokatlan ez az épület: egyet­len hatalmas kör alakú nap­paliból áll. Hogy született meg a terve?- A magasle­sen, fejben, va­dászat közben. Mert a vadászat csak addig tart, amíg recseg az ág. Amúgy sze­repek, ötletek, tervek kavarog­nak bennem. Egyébként, ha nem színész vá­lik belőlem, biz­tos az építész pályán kötök ki, mert szeretem, s értek hozzá. Amikor építkez­tem, megszenvedtem a vállal­kozókkal is: azt hitték, hogy itt ez a színész, sok a pénze. De a legnagyobb sértés az volt, hogy azt feltételezték, nem értek ah­hoz, amit ők csinálnak. Té­vedtek.- Az utcának van már neve?- Polgármester barátom azt mondta, ahhoz, hogy Koncz ut­ca legyen, meg kell halni. Ez a törvény. Nos, akkor inkább ma­radjon Ojtványos utca.-Jó így egyedül?- Nézd, olyan nő, aki igazán fontos lenne számomra, már biztos nem lesz az életemben. Ha az ember elér egy bizonyos kort, rájön, hogy vannak problé­mák, amelyeket jobb elkerülni. Mi, férfiak néha amúgy is hajla­mosak vagyunk időnként kicsit megrogyni. Na nem nagyon, csak egy kicsinykét. Ilyenkor jó lenne egy nő, aki oszlopot tá­maszt a hátad mögé, és segít.- Elhangzott, hogy Gregor Bernadett kivétel lehetne...- Bernadett valóban csodála­tos, tehetséges nő, akinek elég a szemébe nézni, hogy a férfiem­ber máris elolvadjon. Kedvelem, aranyos lánynak tartom, de sok­kal értékesebb annál, semhogy komolyan foglalkoztatni kezd­jen, hogy ő meg én... Nézd, ha csak a külseje számítana, már biztos itt lett volna nálam. De ő annyira érzékeny és tehetséges, hogy ezt muszáj tiszteletben tartani. Az ilyen nőkkel az em­ber nem flörtöl, hanem felelős­séget vállal értük. Ez pedig már komoly elhatározás kérdése. Amúgy ideális feleségem a szín­padon.- Igaz, Koncz Gábor számára csak ritkán létezik igazi megbo­csátás?- így van. Apám mondogatta mindig: ha megdobnak kővel, szúrd vissza vasvillával. Ezt a motívumot egyébként be is épí­tettem a Vágy a szilfák alatt cí­mű darabba, amit társrendező­ként jegyzek, és én játszom a fő­szerepét is. A forgatókönyv sze­rint 76 éves öregember vagyok, akinek van egy fiatal felesége és két nagy fia. Az az öreg olyan, mint a szikla. Száz évig akar él­ni. Mindenhová viszi magával a vasvilláját, s köz­ben Istennel tár­salog. Amikor az öreg farmer megtudja, hogy a fia összeszűrte a levet a felesé­gével, utána akar menni. Elereszti az erdőben az ál­latokat, s indulni akar, amikor az Úr - akit persze csak ő hall - azt mondja: maradj itt a tanyán. S akkor a férfi erre azt feleli: milyen bölcs vagy te, Uram, a tenyere­den hordasz és az ujjaiddal igaz­gatsz... Gyönyö­rű mondat ez. Sok minden van belőlem abban a szerepben...- Nem számít a kor?- Inkább mondjuk úgy: nem törődöm vele. Sem azzal, hogy mennyi lehet még hátra. Amit akartam, elértem, ezt elvenni tő­lem már nem lehet. Ha pedig el­megyek, meghagytam, hogy áll­va temessenek el.- Miért?- Hát milyen ember az, aki holtában elfekszik? Egész éle­temben küzdöttem, nézd, így: ökölbe szorított kézzel, terpesz­ben. Hogy nézne ki, hogy halá­lomban átbeszéljenek a fejem fölött? Nem: engem úgy fognak engem eltemetni, ahogy éltem. Emberként, férfiként, terpesz­ben állva.- Egy ilyen kemény jellem so­hasem vágyott fiúgyermekre?- Sokat gondolkodtam már ezen. Legutóbb akkor, amikor egy barátomnál voltam vadász­ni, s az ő fia fogadott. Elnéztem, s közben eszembe jutott, mi­lyen borzasztó nagy boldogság lenne... Dián Tamás GREGOR RERNADETT színésznő: Gábor ízig-vérig férfi, méghozzá abból a fajtából, aki ma „hiány­cikk”. Az én korosztályomat biz­tosan kenterbe veri. Ugyanakkor érzékeny művész, az egész szak­ma a kisujjában van, és rendező­ként is teljes biztonsággal rá tu­dom magam bízni. Amikor a bul­várlapok elkezdtek arról pletykál­ni, hogy kettőnk között lehet valami, csak nevettem, és azt mondtam: büszke vagyok rá. Született: 1938. július 8., Mezőkeresztes Gyermekei: Tekla 31 éves, Regina 18 éves Pályája: 1963-64 mis­kolci Nemzeti Színház, 1964- 65 kecskeméti Katona József Színház, 1965- 74 József Attila Színház, 1974-81 Víg­színház, 1981 -92 Ma­dách Színház, 1992 óta szabadúszó. Elismerések: Filmkriti­kusok Díja (1964), Jászai Mari-díj (1968), SZOT-díj (1971), A film­szemle díja (1981), Új-delhi Fesztivál leg­jobb férfialakítás díja (1981), érdemes művész (1982), MSZOSZ-díj (1994), Kossuth-díj (1997). KONCZ GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents