Somogyi Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-06 / Vasárnap Reggel, 23. szám
4 Közélet, gazdaság, politika ■ *'*-'•*» ■ m 2004. június 6„ vasárnap Öngyilkos levelek Csak ennyit írok, mert jön a vonat - jegyezte fel egy cédulára néhány pillanattal a halála előtt a sínen üldögélő öngyilkosjelölt. Az öngyilkosok búcsúlevelei hosszabbak, íróik végrendelkeznek, jellemző stílusjegyeikből pedig mindig kikövetkeztethető a tragikus végkifejlet. Halálos zárómondatok „Miért nem segítettél?” „Én próbáltam, de ennyi sikerült. ” „Tudom, hogy ez a leggyáváblxűselekedet. ” „ „Ne szégyellő, amit tettem, gondolj arra, nekem ígyjó. „Itt a méreg, amivel öngyilkos lettem. ” „Százszor átgondoltam, ez volta legjobb, amit tehettem.” „Elfogyott az erőm, talán megőrültem, de nincs más kiút. ” „Mindenkinek csak elrontottam az életét. ” „Kár, hogy nem látom, ki, hogyan reagál. ” M eghökkentő, milyen különleges műfaji érzékkel rendelkeznek a valódi öngyilkosok - mondja dr. Kukorelli Katalin, a Dunaújvárosi Főiskola docense. - Legtöbbjük búcsúlevele végrendelet is lehetne. Igyekeznek elrendezni - jellemző szóhasználatukkal: lerendezni - környezetük további életét, rendelkeznek ingatlanról, adósságokról. Tehermentesíteni kívánják szeretteiket, a temetés módját, helyszínét is megválasztják. Igehasználatuk jövő idejű, az élet folytatásáról szólnak. Magyarországon évente háromezerötszáz körüli a befejezett öngyilkosság, mintha minden évben egy kisebb település lakossága vetne véget önkezével életének. Ehhez képest kevésnek tűnhet a százötvenkét búcsúlevél, amit Kukorelli Katalin elemzett, mégis elegendő ahhoz, hogy felfedezzünk bennük nyelvi sajátosságokat, amelyekből visszakövetkeztethetünk az öngyilkosság tervezett szándékára. A halálra készülő levélírók sokszor utalnak arra, hogy környezetük nem sejtette, mit forgatnak a fejükben. Egyikük például leírta, szerettei elgondolkozhattak volna, miért ajándékozta el a dolgait és a kocsiját. A „Sokszor mondtam nektek, hogy mindenből elegem van!” utólag válik a környezet számára nyilvánvalóvá, amikor a tragédia már bekövetkezett. A legtöbb ember otthonában lesz öngyilkos, miként otthon és a legnagyobb titokban írja meg búcsúlevelét, volt olyan, aki a feltüntetett dátum alapján negyvenhét napig fogalmazta utolsó gondolatait. - Mindegyik levél egy emberi dráma írásos lenyomata - jellemzi a búcsúsorokat a docensnő. - Igaz, a drámák még a levélírás előtt zajlanak, de az öngyilkossághoz az első lépés sokszor a búcsúlevél, mire a pontot odateszi a végére, a szándék végleges. A visszatérő nyelvi megnyilatkozások közé tartozik, hogy az öngyilkosságra készülő megnyugtatja környezetét, senki nem tehet semmiről, mindenkit szeret, mégsem tud tovább élni. Megszólításként rokonsági fokot írnak, és a barátokhoz, is szólnak, gyakran csak a Kedveseim! formát választják. Hozzáteszi, hogy olykor még annak is írnak, aki megtalálja a holttestüket. X. Y. Háziorvos Úr részére! Tisztelt Rendőrség! Megemlítik, egyedül, önszántukból, kényszer nélkül követték el cselekedetüket, senkit ne vonjanak felelősségre. Az elemzett levelekből harmincháromban írták le a halál, hárman az öngyilkosság szót, jellemzőbb az eufémizmus, amilyen az elmegyek, távozom közületek. Magyarország évtizedekkel Az öngyilkosok olykor nemcsak a hozzátartozójuknak írnak, hanem az orvosnak, rendőrnek is, akik megtalálják holttestüket. A KUZMA-LEVEL OLVASATA 1998. február 27-én a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon holtan találták Kuzma Mihály alezredest, a Szervezett Bűnözés Elleni Osztályvezetőjét. A búcsúlevelet hátrahagyó rendőrtiszt a hivatalos vizsgálat szerint fejbe lőtte magát. Lánya máig nem hiszi el mindezt. A búcsúlevelet DR. KUKORELLI KATALIN is elemezte. - Mutattak egy kézzel írt, fénymásolt levelet, mert kíváncsiak voltak, megtalálom-e a jellemző stílusjegyeket, hogy valódi búcsúlevélről van-e szó - emlékszik a docensnő. - Nem árulták el, ki írta, milyen körülmények között. Később tudtam meg, miről van szó. A levél vegyes érzelmeket tükrözött, nem volt egységes stílusú, hiányzott belőle a földi élet megnyugtató lezárása, a veszteség nélküli élet tagadása, a búcsúlevelekre jellemző igeidők használata, az önagresszió kifejezése. Nem volt valódi búcsúlevél, elképzelhető, hogy kényszer alatt írta. ezelőtt kibérelte az öngyilkos- sági világstatisztikák vezető helyeit. Dr. Kézdi Balázs pszichiáter szerint a magyar a nyelve miatt nevezhető öngyilkos hajlamú népnek. A magyar nyelvben ugyanis egyetlen mondaton belül többszöri tagadás van: a „soha senkinek semmit nem ártottam” típus például egyetlen idegen nyelvben sincs. Dr. Kukorelli Katalin Búcsúlevelek több szempontú nyelvészeti elemzése című tanulmányában is utal arra, hogy az öngyilkosjelöltek többször leírták ezt a mondatot. Márpedig ha valaki sok tagadószót használ, hangsúlyozottan krízishelyzetben van. A búcsúlevelet maguk után hagyó valódi öngyilkosokról kiderült, hogy hetven százalékuk az öngyilkosságot megelőző egy évben felkereste háziorvosát. Mondvacsinált panaszokkal.- Hosszú vívódás után születnek az öngyilkosok búcsúlevelei - magyarázza dr. Kukorelli Katalin. - Sokszor szerepel a listán egy szeretett személy elhunyta, az anyagi biztonság megszűnése, de egy öngyilkos rendőr az önbecsülésének elvesztését panaszolta. Az egyik öngyilkos összes családtagjának írt, külön is elköszönt tőlük, elmondta, gyenge volt sikertelen életéhez. Az elemző kétszer találkozott egymondatos búcsúlevéllel. Az egyikben ennyi szerepelt: Hamvasztás és vízsugár. A másikat pillanatokkal a halál előtt, térdre helyezett cédulára írták: Ez az élet nekem elég. » Csontos Tibor NAGYRÉV csodálatos aprófalu Jász- Nagykun- Szolnok megyében, a Tisza ölelésében, susogó erdők, fodrozódó holtágak szorításában. Egyszerű, zömmel volt kétkezi munkások, dolgozók lakják. Mint minden vidéki kistelepülésen, itt is sok a nyugdíjas, s ők még hallottak a furcsa halálesetekről, amelyek a múlt század tízes, húszas éveiben történtek. Nagyréven akkoriban a megszokottnál is jobban aratott a halál. Az arzé- nes asszonyok egyébként világhírűek, a minap amerikai és angol újságírók kíváncsiskodtak a faluban. A Tópart utca 10-ben mi még találtunk egy olyan személyt, aki a harminc, más adatok szerint talán negyven halottat érintő ügyről az élők közül a legtöbbet tud. Gúnya Józsefné Balogh Máriának hívják, és 1921 januárjában született. Kilenctízéves forma lehetett, amikor 1929-ben ez az ügy kipattant, és ismerte a szereplőket is. Annál inkább, mivel ebben az időben az édesapja, Balogh Ferenc négy évig a falu halottkéme volt, és a csendőrök, nyomozók szinte naponta keresték, vitték magukkal tanúskodni. Maga az ügy - bár a mérgezések valamikor az első világháború idején kezdődtek - csak 1929-ben bukott ki egy véletlen során, állítja Mariska néni.- A szüleimtől, édesapámtól hallottam a nagy hírt, miszerint két asszony a tiszakürti piacon összeveszett, és rákiabáltak egymásra.- „Te meg jobb ha hallgatsz, sok van a rovásodon, eltetted láb alól az uradat!.- Te beszélsz nekem? Megmérgezted apádat, anyádat a juss miatt, utána a fiadat is!” Hallották a perpatvart sokan, aztán névtelen levél ment néhány elöljáróságra, és elkezdődött a nyomozás. Kiderült, a hír igaz, ennél még több is, 1929-30-ban erre is fény derült.- Valahogyan úgy kezdődött, hogy a tízes években élt a faluban egy bábaasszony, F.-né Zsuzsi néni. Neki panaszkodtak az asszonyok: iszik, ver az uram, az enyém megrokkant a háborúban, dolgozni nem tud, az enyém megvakult, és így tovább.- Ez a bajotok? Szabaduljatok meg tőlük - tanácsolta. Az arzént, amit légyirtóként is használtak, más ennivalóval összekeverve a macskán próbálta ki. Az elpusztult, így nem volt akadálya a méreg „nagyüzemi” alkalmazásának. Régi sérelmek kerültek napvilágra, és a gyilkos szer teában, kávéban beadva nagyobb adagban gyorsan megtette hatását.- Emlékszem egy esetre- idézi fel Gúnyáné a régi éveket.- Jött hozzánk egy idős ember, leült a pitvarban, és elkezdett hányni. Édesapám korholta.- Minek jön ide hozzánk, ha ivott?- Nem ittam én, Fercsikém, egy korty italt se, csak Csor- dásnénál teát, de azóta majd kiszakad a belem. Estére meghalt. Másik érdekes eset Putri Pannié. Nem nagyrévi volt, máshonnan jött, és onnan a név, hogy putriban lakott mozgás- képtelen, nagybeteg anyjával meg a lányával. Unhatta a gondozásra ítélt öreget, kenyérrel adta be neki a mérget. Kiszenvedett az öregasszony, a lányával taligára tették, és kitolták az erdőbe, hogy belefordítsák a Tiszába. Igen ám, de tél, nagy köd volt, eltévedtek a sűrűben, nem lelték a folyót, és visszatolták a rőzsével, pokróccal betakart holttestet. Három napig beágyazva tartották a putriban, ekkorra felszállt a köd, levitték a folyóhoz a szerencsétlent, és belegördítették a vízbe. Csongrád- nál fogták ki, és az éppen ott tartózkodó cibakházi főjegyző felismerte, mivel Panni is odavalósi volt.- Nézzétek már, ez Putri Panni anyja. Hogy került a folyóba, amikor menni se bírt? Nosza, a csendőrök elővették az asszonyt és vallatni kezdték, de az konoknak bizonyult. Pedig még bokszerrel is nyomták a mellét, de tagadott. Erre behívatták Mária édesapját, Feri bácsit, a halottkémet.- Ferenc, gyújtson be ebbe a kályhába és rakja meg fával, hogy pirosodjon.- Minek?- Ráültetjük Pannit, hátha eszébe jut valami. Nem kellett ráültetni, mindent bevallott. Sz. Mari a saját fiát is meggyilkolta, Szolnokon akasztották fel, a nagyréviek végignézték. Hármat az arzénes asszonyok közül börtönben végeztek ki, de volt, aki öngyilkos lett. Egyik asszony a férjét mérgezte meg, mert egy gazdag, jóképű férfit szeretett. Tizenöt évet ült, majd hazajött, s bár a férfi még nődén volt, nem ment hozzá.- Hogyne, hogy ha megun, én is úgy járjak, mint az ura? - érvelt a kiszemelt, Varga nevű legény. A bábaasszonynak nem kellett az igazságszolgáltatás elé állni, és amint kiderült, neki egészen más utat szánt a sors. Erre így emlékszik Mariska néni:- Nyárias idő volt, két csendőr kopogtatott nálunk. Jöttek apámért, hogy vezesse el őket a bábához. Én is mentem, jó harminc méterre mögöttük, óvatosan. Sarki házban lakott, kikandikált a kerítésen, majd berohant. Mikorra a kakastollasok odaértek, már a kút mellett feküdt. Holtan, mert azt a mérget vette be, amit magának félretett. A gyanús halottakat exhumálták, Mariska édesapja mindnél ott volt.- A legtöbbnek a gyomrát szétmarta a méreg, ezt mondta otthon; fekete massza volt a gyomor helyén. Mariska néni ma már a nyolcvannegyediket tapossa. 1952-ben ment férjhez, két lányuk, két unokájuk, egy dédunokájuk született eddig. Noha már bottal jár, a szelleme a húszévesekével vetekszik. Párjával, Gúnya József halásszal ma is abban a házban él a Tópart utca 10.-ben, amely nagyszobája a rémségek idején a nyomozók, csendőrök pihenőhelye volt. Faggatták már angol, francia, német, amerikai ÚjságMa is megmagyarázhatatlan, miért csinálta ezt néhány asszony a bábanő biztatására azokkal, akik legközelebb álltak hozzájuk: a férjekkel, szüleikkel, anyósukkal, apósukkal, gyerekükkel. Sajnos a sírok, fejfák közül Mariska néni útmutatása alapján már csak egyet találtunk. A többi megközelíthetetlen. írók, sokszor kiszínezve az elhangzottakat. Lenn az arzénos halottak, felettük az élet harsog: növények, pillangók, méhek, vadnyulak otthona a sok titkot magában rejtő régi nagyrévi temető. D. Szabó Miklós
