Somogyi Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-05 / 130. szám

2004. Június 5., Szombat HÉTVÉGE 11. OLDAL Trükkökre kész a „rongyos” színház Babarczy László harminc éve tagja és huszonöt esztendeje igazgatója a kaposvári Csiky Gergely Színháznak. Mandá tuma idén lejárt és sokáig úgy tűnt, hogy a színház gaz­dálkodását vizsgáló revíziók és a társulat művészeti irányvonalát bíráló hangok kereszttüzében nem pá­lyázza meg újra a direktori széket. Mégis megtette, mégpedig vetélytárs nélkül. A legutóbbi kaposvári közgyűlésen politikai kérdés kerekedett a színigazga­tó újraválasztásából, ám végül a képviselők bizalmat szavaztak a Kossuth-díjas rendezőnek. A döntés után alig egy órával beszélgettünk a színház büféjében.- Milyen érzések kavarognak most Önben? Feszült vagy felszabadult?- Felszabadult? Harminc év munka után mint egy gyanús, svihák stricit kezelt a kép­viselők egy része. Megdöbbentő volt, hogy az ötvenes éveket idéző politikai csata zaj­lott a fejem fölött. Odáig züllött az ország, hogy úgy politizálnak, mint a Rákosi-rend- szerben. Már semmilyen érték nem létezik, semmilyen tisztelet, csak a politikai cél. Akik mellettem voltak, azok is szemláto­mást csak politizáltak. Akik pedig ellenem, azok különösképpen csak azt tették. Mint állampolgár, iszonyatosan rosszul éreztem magam. Itt nem az volt a tét, hogy megsza- vaznak-e igazgatónak, mert alternatíva híján nem volt választásuk.- Sok képviselő a művészi teljesítmény elemzéséhez is vette a fáradságot...- Ebben semmi új nincsen. Ez harminc évvel ezelőtt is így volt, csak akkor kommu­nista színekben tündököltek azok, akik ugyanezt csinálták. Most feltehetően más színekben. Ez nem érdekel, mert nem tu­dom, hogy melyik képviselő melyik párt tagja. Csak azt tudom, hogy „pártdumákat” hallottam. Nem is ez a lényeges, hanem az, hogy van egy olyan konzervatív városi ré­teg, amelyik 30 évvel ezelőtt is megpróbálta elutasítani a színházat, aztán egy idő után elhallgatott. Most úgy érzik, hogy fölemel­hetik a szavukat, és megpróbálják elutasíta­ni a színházat. De természetesen megint- csak kisebbségben vannak a szemellenzős korlátoltak, akik megpróbálják kikérni ma­guknak, hogy a színpadon káromkodnak.- A helyi televízió közvetítésében a vita közben a kamera egyszer ráközelített az ar­cára. Éppen egy furcsa mosoly futott át rajta.- Megszoktam már ezt a stílust és unom. Halálosan unom. A legjobban az fáj, hogy nem bír elmúlni ez a magatartás, ez a réteg, ez a fajta bigottság a környezetünkből. Csi­nálhatunk akármit, pedig tulajdonképpen a kaposvári színház éppen ez ellen küzd. Re­mélem, illetve tudom, hogy a többség nem ilyen. Nem dicsőség Kaposvárnak az, hogy még mindig él egy ilyen szellemiség. Hogy egy önkormányzati ülésen ennyire arcátla­nok legyenek. Kérem, hogy a jelzőket így tessék szó szerint leírni, mert nem véletle­nül használom őket.- Fél éve még azt nyilatkozta, hogy esze ágában sincs tovább csinálni a dolgot. Miért változtatott ezen az álláspontján?- Mert ha azok a fiatalabb művészek pá­lyáztak volna, akik képesek lennének to­vább csinálni ezt a színházat, akkor őket ugyanez a kisebbség nem fogadta volna el. Újabb színésznemzedék a Csiky szellemében- A fiatal kaposvári tehetségek mellé lassan újabb nemzedék zárkózik föl. A Kapos­vári Egyetemen tanuló színihallgatók vizsgaelőadása a múlt héten volt. Miben más ez, mint a pesti színiakadémia?- Sokkal szigorúbb. Pesten kevésbé koncentrált a tananyag, kevésbé egységes szel­lemben működnek a tanárok. Itt ez szigorúan koncentrált. A gyerekeknek nincsen túlsá­gosan sok feladatuk, de ami van, azt nagyon komolyan vesszük.- Mi lesz velük, amikor majd végeznek?- Rendszeresen járnak színigazgatók a vizsgáikra, így feltehetően ismerni fogják őket. Azt senki nem tudja megmondani, hogy most hány színészre van szükség. Annyi színészre van szükség, amennyi megtalálja a helyét. A pesti egyetemről évek óta nem jutnak el végzett szí­nészek egy csomó vidéki színházba, mert menet közben elkapkodják őket. Nemigen volt olyan probléma, hogy valaki végzett, de nincs állása. Ezek a gyerekek nagyon jók, és én megteszek mindent, hogy megismerjék őket.- Budapesten rektorhelyettes, itt tanszékvezető, és most újabb három évre megbí­zást kapott a színház vezetésére. Hogy lehet mindezt összeegyeztetni?- Lehet. Az a megoldás nézett ki a legkönnyebbnek, hogy ezt a színházvezetést most le­adom, mert az iskolát nem adhatom föl. Még amikor rektor voltam, kitaláltam egy olyan mód­szert, ami az alkotó színházművészet testére van szabva, hogy ne legyenek időzavarban. Ez egy olyan rendszer az oktatásban, ami megfelel a színház adottságának. Pesten úgy taníta­nak, hogy trimeszterek vannak a szakmai tárgyakból, s itt Kaposváron is azok vannak. Ez azt jelenti, hogy az ember három trimesztert tud megcsinálni különböző helyeken. BABARCZY LÁSZLÓ 1941-ben született. A Szín­ház- és Filmművészeti Főis­kola rendező szakán vég­zett. Jászai Mari-díjas, érde­mes művész, kiváló művész, a Magyar Köztársasági Ér­demrend Tiszti Keresztjének tulajdonosa, Kossuth-díjas, a marosvásárhelyi egyetem díszdoktora, Kaposvár dísz­polgára. 1973-tól a kapos­vári Csiky Gergely Színház rendezője, 1974-től főrende­zője, 1978-tól igazgatója. Nekik kevesebb esé­lyük lett volna arra, hogy fölülkerekedje­nek. Velem pedig elég nehéz vitatkoz­ni, mert ha elkezdek komolyan érvelni, az elég meggyőző tud lenni ahhoz, hogy meghátrálja­nak ezek az embe­rek. Most is ezt tet­ték. Sokkal többen támadtak meg, mint ahányan ellenem mertek szavazni.- Ezzel arra utal, hogy a kaposvári te­átrum művészeti irányvonalától elté­rően gondolkodó, külső emberek is puhatolóztak a színdirekto­ri posztért?- Mindenféle pletykák keringtek. Egy ré­szük nem volt igaz, de ugyanezek az embe­rek, akik most nekem támadtak, kerestek valami alternatívát. Nem találtak. Ez a hely­zet. A szakmai vezetők közül senki sem annyira ostoba, hogy felvállalja ennek a nagy hírű és különleges színházi műhely­nek a felszámolását.- Belülről is mindig vannak olyan embe­rek, akik úgy érzik, hogy megértek a feladat­ra. Platformok alakulhatnak ki. Egységes a színház, vagy van egy belső ellenzék is?- Belső ellenzék nem volt, csak csoporto­sulás. Néhány ember, akik megpróbáltak ezt-azt csinálni, de komolytalanul.- A színház költségvetését revíziónak ve- tették alá. Találtak is hiányosságokat. Gaz­dasági kérdésekben sikerülhet közös nevező­re jutni a döntéshozókkal?- A színház támogatásában az önkor­mányzat a saját nehéz helyzete ellenére is nagyon tisztességesen jár el. Egyetlen sza­vunk nem lehet, mert megteszik, ami tőlük telik. Ugyanakkor a már említett csoport olyan adminisztratív kapcsolatokkal is ren­delkezik, amelynek volt mersze befeketíteni a színházat. Koránt sincsenek olyan gazda­sági problémák, mint amik pletykaszinten keringenek a városban. Volt néhány súlyos ügy, mert volt olyan munkatársam, aki ko­moly károkat okozott a társulat tagjainak és a színháznak. Ezenkívül azonban minden lényeges gazdasági problémánk és úgyne­vezett szabálytalanságunk az, hogy voltak kényszervállalkozói szerződéseink és köz­alkalmazotti szerződéseink is. Ezek egé­szen eddig a hónapig legálisak voltak, mert a kormányzat belátta, hogy nem lehet azon­nal megszüntetni a kényszervállalkozói szerződéseket bizonyos intézményekben, mert akkor csődbe mennek. Erre moratóri­umot rendeltek el. Hétfőn tárgyalja majd az országgyűlés ennek a meghosszabbítását. A színház elleni gazdasági vizsgálat nem vesz tudomást erről. Úgy próbálja beállítani, hogy felelőtlenül, a törvényeket megsértve gazdál­kodunk. Amikor megcáfoltuk mindezt, ak­kor különböző trükkökkel még ezen a köz­gyűlésen is előhozták ezeket a vádakat.- Miből táplálkozhat ez?- Valószínűleg az egyik oka az, hogy a vá­ros intézményi költségvetésén belül a szín­ház költségvetése meglehetősen nagy, és ez sok embernek fáj.- Azt hallottam egy segédrendezőről, hogy még ötezer forintot sem tud félretenni hónap végére, annyival lecsökkent a fizetése.- Ez is igaz. Megszüntettem a kényszer- vállalkozói szerződéseket, és ez 20-25 szá­zalékkal rontott a társulat életszínvonalán. Most Kaposvár annak örülhet, hogy az eddi­gi szűkösen, de tisztességesen élő társulata helyett egy szegény és rongyos társulata van. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a város ezen a fronton is kemény harc­ban áll, hogy megszerezze azokat a közpon­ti pénzeket, amik a színház általános re­konstrukcióját és technikai fejlesztését lehe­tővé tennék. Ez egyelőre még nem sikerült, de komoly munka van benne.- A kaposvári színház aktív tagja az euró­pai színházi közösségnek. Uniós pénzekre nincs esélyük?- Nincs. Az uniótól nem lehet pénzeket szerezni. Mi nagyon régóta tagjai vagyunk a legnagyobb európai színházi szervezetnek, de ezzel inkább csak szakmai sikereket ara­tunk. Most is az ö megrendelésükre készült az egyik darabunk: a Fahim. Ott voltunk ve­le Szlovéniában az Európai Színházi Feszti­válon. Nagy sikereket ért el.-Ez az a darab, amelyikre az egyik kép­viselő azt mondta, hogy ha egy papírlappal meg egy tollal menne be rá valaki, akkor a lap betelne a trágárságokkal?- Igen, mert azt mondtam, hogy olvassa el a 19. századi magyar klasszikusokat, hogy mennyi trágárság fordul bennük elő. Az egyik képviselő elég mérsékelt művelt­ségről tanúságot téve, csak arra tudott emlé­kezni, hogy Petőfinek van az a verse, ami­ben a k... anyádat is írja. De nem szemér­mességből nem írta ki a teljes szót, hanem mert verstanilag így stimmelt a ritmus. Még ezt sem tudta az illető.- Pénz nélkül nehéz színházat csinálni. Miben reménykedik?- Azért van pénzünk, csak most szegé­nyek vagyunk. Mindenféle trükköket talá­lunk ki, és ezekből a trükkökből a nézők is látják majd a következő szezonban, hogyan lehet egy nagyon nehéz helyzetet túlélni. Aki most itt van, annak ez a célja. Minden­kinek elmondtam: aki meg akar gazdagod­ni, az azonnal menjen el innen. Természete­sen egy hosszan tartó nyomorúság nem kí­vánatos állapot, ám itt a szakmájukkal kap­csolatban fanatikusan elhivatott emberek vannak. Akár nevezhetjük őket bolondok­nak is. Persze nem azok.- Nevelésről és szórakoztatásról hallani az egyik oldabn, a másikon meg ott van a kísérletezés. Hol van a határmezsgye?- Mindkettőt csináljuk. Nagy büszkesé­günk az, amikor áttettük a nagyszínpadra az Ascher Godora várva című előadását. Barcs környékéről jött nénik sírtak fejken­dőben az egyébként mulatságos abszur­don. Ez a célunk. TAKÁCS ZOLTÁN „Erős várunk, a nyelv” ___________(Kosztolányi) Do lgozat] avitás közben Vannak olya­nok, akik ezt így mondják: 'dolgozatjavi- tás' - vagyis rö­vid i-t ejtenek. Ez pedig hiba. Ennél már csak az a nagyobb, ha a kiejtésük­nek megfelelően rövid i-t is ír­nak. Az eddig leírtakból követke­zik, hogy most a magánhang­zók időtartamáról lesz szó, ar­ról tehát, hogy mikor kell rövid és mikor hosszú magánhangzót mondanunk és írnunk. Gyakori hiba (a déli nyelvjá­rásban, így Somogybán is), hogy i hangot ejtünk és írunk olyan szavakban is, ahol hosz- szút kellene. Ilyen hiba például az -ít igeképzőben rövid i-t ejte­ni és írni: „tanít, szépít, javít1' helyett hiba a 1 tanít, szépít, javít'. Az -ít képző mindig hosszú. (A nyit igében az -it nem képző, ezért írandó rövid i-vel!) Néhány sűrűn előfor­duló szóban elkövetett hiba: 'búcsú, cimü, bir, húgom, színes, szívesen, múlt, igér, kíván, kisértet, kísérlet, tanú, ítélet, büntelen, rendkívüli, vízió, negatív, pozitív’ stb. Le­gyenek itt e szavak helyesen is: „búcsú, című, bír, húgom, szí­nes, szívesen, múlt, ígér, kíván, kísértet, kísérlet, tanú (a szóvé­gi ú a magyarban általában hosszú /itt is/), ítélet, bűnte- len, rendkívüli, vízió (pl. televí­zió), negatív, pozitív" stb. A másik hiba is gyakori. Ezt akkor követjük el, amikor hosz- szú magánhangzót mondunk és írunk a rövid helyett. Néhány közkeletű példa: Itt van mind­járt a 'rövid1 - sokan így ejtik és írják a „rövid" helyett. További­ak: 'hirdet, büntet, eskü, irigy, sima, küzd, bíztat, bújdosik, megúnja, útál (akkor is rövid u- val írandó, ha valakit nagyon utálunk), naiv' stb. Helyesen: „hirdet (de híradó), büntet, es­kü, irigy, sima, küzd, biztat, buj- dosik, megunja, utál, naiv" stb. Néha bizony előfordul, hogy más a jelentése a rövid magán­hangzóval írt szónak, mint amit hosszúval írunk: irat - írat. Az előző szó főnév: „Az asztalán fekszik egy csomó irat." Az utóbbi (hosszú í-vel írt) művel- tető ige: „A tanár dolgozatot írat tanítványaival." Engedtessék meg nekem a végén egy szójáték is: „Engem egy víg asztal mindig megvi­gasztal!" Mindezt dolgozatok javítása közben gyűjtöttem össze. MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Református iskolák országos találkozója Kaposvár Az ország 17 református általános iskolájának diákjai vesznek részt a kilencedik alkalommal megrende­zett kaposvári Lorántffy-napokon. A tegnapi nyitó istentiszteleten Bölcskei Gusztáv püspök, a Ma­gyarországi Református egyház zsinatának lelkészi elnöke hirdetett igét. A házigazda Lorántffy Zsuzsan­na Református Általános Iskola és Gimnázium eredetileg - mert ilyen korábban nem volt - csak egy ta­nulmányi versenyt akart rendezni, ahol összemérhetik diákjaik tudá­sát más református iskolákéval. Már az első alkalom után kiderült azonban, hogy az intézmények igénylik ezt a találkozási lehetősé­get. A program a pedagógusok ta­pasztalatcseréjével, közös óra­elemzésekkel gazdagodott, közben pedig a tanárok és diákok között egyaránt barátságok szövődtek. S szélesebb körben is, hiszen az ide érkező gyerekeket mindannyiszor Lorántffy Zsuzsanna szelleme Lorántffy Zsuzsanna, az iskola névadója 1600 körül született Sárospata­kon. Szüleit apró gyermekkorában, nevelőanyját, Andrássy Katát ifjú lány­ként veszítette el. Hányatott, családi tragédiáktól sem mentes életét a jó­tékonyságnak, a református vallásnak és a sárospataki főiskola felvirágoz­tatásának szentelte. Szabad szellemű törekvései nyomán hívta Sárospa­takra a XVII. század legkiválóbb pedagógusát, Comenius Amos Jánost. kaposvári családok fogadják be. A Lorántffy-napok nemes hagyo­mánnyá, az országban, sőt a hatá­ron túl működő református isko­lák éves seregszemléjévé vált. A visszatérő vendégek közben ta­núi, részesei lehettek a kaposvári református iskola „felcseperedésé­nek”, a fejlődésnek, ahogy az egy alsós osztállyal indult kisiskolából több mint 400 fiatalt nevelő, gim­náziummal is bővült rangos intéz­mény lett. Az idén is négy korcsoportban zajlanak zsoltáréneklési és próza­mondó versenyek. Ma matemati­kában, természetismeretben, an­gol és német nyelvben, valamint bibliaismeretben mérik össze tu­dásukat. Közben a pedagógusok szakmai programokon vehetnek részt. Este közös gálaműsor kere­tében hirdetik ki a versenyek eredményeit. _________bíró ferenc Él etünk fotókon 29. alkalommal hirdette meg a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ és a Kani­zsa Fotóklub az Életünk című országos fotópályázatot. A pá­lyázatra évről évre somogyi al­kotók is beneveznek. A kiállítás célja: a fotóművészet eszközei­vel bemutatni hazánkat, az itt élők mindennapjait. A fotósok öt darab fekete-fehér vagy szí­nes, háromévesnél nem régebbi fotóval nevezhetnek be. Az al­kotásokat szeptember 8-ig lehet beküldeni és a HSMK munkatár­saiból, valamint a Magyar Fotog­ráfusok Országos Szövetségé­nek képviselőiből álló zsűri bí­rálja el. Külön díjazzák a jazz-té- májú legjobb fotókat, s ezek a hagyományos nemzetközi jazz- fesztivál idején lesznek látha­tók. A pályázatra beküldött leg­jobb alkotásokból tárlat nyílik. VARGA ANDREA Csaknem kétszáz kisdiák jött el az ország minden részéből fotó: láng Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents