Somogyi Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-18 / 141. szám

6. OLDAL ALMANACH 1 6 0 2004. Június 18., Péntek POTONY Potonyi Hírmondó Több közmunkást akarnak Két állandó közhasznú munkást foglalkoztat a potonyi önkormány­zat egész évben, s mellettük még két közcélú munkás is dol­gozik. Szeretnének még ötöt munkába állítani, s ehhez a tér­ség többi falujával közösen pá­lyáznak támogatásért. Az újabb öt dolgozónak egyebek között a parlagfűirtás lesz a feladata. Vendégség a testvérfaluban Harmadik éve tartják a kapcsolatot Gomje Bazlje, a közeli horvát falu lakosaival. A hét végén a potonyiak hivatalosak a határon túli vendég­ségbe, augusztusban pedig ven­déglátóikat hívják meg. A horvátok- nál most falunap lesz és egyúttal sporttalálkozó, mivel magasabb osztályban focizhat a csapatuk. Traktorra gyűjtenek Sövény- és szegélynyirót, fűkaszát meg egy kistraktort szeretne vá­sárolni az önkormányzat, hogy még szebbé tehessék a falut. Ezekkel mind az utcákat, mind a sportpályát rendben tarthatnák. Céda-pátyazaton reméltek támoga­tást, de ott nem nyertek. Ez sem vette el a kedvüket, most más le­hetőséget keresnek, lehet, hogy önerőből teremtik elő az árát. Recept Potonyból Káposzta és túrós rétes A paradicsomos káposztához 1 kg savanyú káposzta, 50 dkg sertés­karaj, egy fej vöröshagyma, 3/4 li­ter paradicsomlé, só kell. A ká­posztát, hússzeleteket és az apró­ra vágott vöröshagymát megfőz­zük, fűszerezzük, s annyi vizet ön­tünk rá, hogy ellepje. A rántást ez­után belekeverjük, majd ráöntjük a paradicsomot, s tíz percig forral­juk. A túrós réteshez két csésze tej, két csésze víz, egy tojás, ká­véskanál ecet, kevés étolaj és annyi liszt kell, amennyivel lágy tésztát kapunk. Hólyagosra dol­gozzuk, s négy cipót formaiunk. Ezután 1/2-1 órát pihentetjük meleg helyen. A töltelékhez fél ki­ló túró, egy tojás és egy mokkás- kanálnyi só kell. A CIKKEKET IRTA S A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE: NAGY LÁSZLÓ AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT A POTONYI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA A falu legnagyobb tölgyfájának egyik ágát néhány napja letörte a vihar. A vastag fadarab rázu­hant a tűzoltószertár tetejére, és lesodort, összetört sok cserepet. A potonyiak mégsem a szertár tetőzetén okozott kár miatt bán­kódnak: a fát sajnálják. Az év­százados, nemrég védetté nyil­vánított tölgy a falu jelképe, be­vették még a címerébe is: azt jel­képezi, hogy a török hódoltság után betelepített horvátoknak mára éppúgy sikerült itt gyöke­ret verniük ebben a földben, mint ennek a famatuzsálemnek. Jól megkapaszkodtak a potonyi földben Az emberek hangulata mostaná­ban legalább annyira viharos, mint az időjárás. Huszonegy helybelit károsított meg kisebb-nagyobb összegekkel a postás, és Potony- ban most mindennapos vendég a nyomozó. Pedig ha valahol, itt na­gyon várták a mozgó posta elindí­tását, hiszen korábban egyáltalán nem volt hasonló szolgáltatás. Megrendült a bizalom- Éppen ebben a fiatalemberben bíztunk a legjobban. Kedves, segí­tőkész volt, aztán egyszer csak sor­ra érkeztek a felszólítások a szolgál­tatóktól, hogy fizessük be a villany- számlát, a vízdíjat. Mi pedig egy­szer már befizettük a postásnál, és erről, szerencsére, megvolt az iga­zolószelvény is - mondta Czeglédi Jánosné. - Bírósági ügy lett belőle. Tőlem nyolcezer forintot tett el, a szomszédomat húszezerrel károsí­totta meg. Potonyban egymillió fo­rint a kár, de más falvakban is pórul jártak. Azóta nem bízom a pénzem a mozgó postára; a lányom fizeti be Barcson-a csekkeket. Az asszonnyal a kertjében be­szélgetünk, ez az egyik legszebb a faluban. S gondosan ügyel rá, hogy ez a vélemény meg ne változzék. Virágos utcák- Vannak olyan porták, amik elöl pompásak, hátul pedig gazos a kert. Nálam a ház mögé is be lehet men­ni - mondta. S nem is nyugszik meg, amíg meg nem nézzük a konyhakertet. Mi tagadás, van mire büszkének lennie; gyomot még mu­tatóban sem lehet látni, akár a cse­megekukorica, akár a „seggenülő” bab közé néz be az ember. Pedig bőven volt vele dolga, hiszen egy­mást érik az esők, ami egyaránt él­tet hasznos és gyomnövényt. A virágokra visszatérve elmond­ta: a falu vezetősége is szeretné Potonyt a szó legszorosabb értel­mében fölvirágoztatni. Nemrég ró­zsatöveket vásárolt az önkormány­zat, és szétosztották az emberek között. Azok kaphattak, akik vál­lalták, hogy gondját viselik a házuk elé ültetett rózsáknak. - Én tíz tövet kértem, és most nézze meg, meny­nyire szép - mutatott végig a keríté­se előtt növekvő rózsasoron. - Egyébként ebből is látszik, hogy ki milyen gazda. Mert ezért a virágért nem kellett fizetnie senkinek. Csak egy kis munkába kerül, és szebb lesz tőle a házunk tája. Ennek elle­nére mégsem növekszik minden ház előtt rózsatő. Milliók a faluképre- Négyszázötven tő konténeres ró­zsát vásárolt a falu azoknak^ akik vállalták a gondozásukat. Ősszel pedig facsemetéket veszünk. Ne­gyedik éve díjazzuk a szép portá­kat, s most már szeretnénk a tele­pülések közti versenyben is meg­mérettetni magunkat - mondta Szilovics József polgármester. - Igyekszünk a lehető legszebbé ten­ni az utcáinkat. 25 müliós pályáza­tot írunk éppen, és ha nyerünk, mindenhová egységes kapubejárót építünk, s rendbe tesszük a vízel­vezető árkokat is. Sajnos, a Sapard- pályázatról lecsúsztunk. Nem sike­rült addigra elkészíttetnünk a ter­veket és beszerezni az engedélye­ket. Szerencsére van még más pá­lyázati lehetőség is erre. Van egy sajátos, de eredményes módja itt a faluszépítésnek. Már a harmadik düledező portát vásárol­ja meg az önkormányzat; a roska­tag épületeket lebontják, s a telket a közhasznú munkások rendben tartják. Sajnos, pusztuló ház egyre több van, ahogy fogy a falu népes­sége. Ma már háromszáz alá csök­kent a lélekszám. így mindent el­követnek a fiatalok megtartásáért. Czeglédi Jánosné: Gyönyörűek a rózsáink Szilovics József: Igyekszünk szépíteni a falut- 150 ezer forintot adunk minden családnak otthonteremtésre, felújí­tásra - mondta a polgármester. - Az ifjúsági klub pedig már e-pont lett, ott három számítógép és szé­lessávú internet várja a fiatalokat. Az önkormányzat fizette azt a szá­mítástechnikai tanfolyamot is, amelyikre bárki jelentkezhetett Potonyból. Mindez azonban nem tudja ellensúlyozni, hogy a térség­ben nincs munka, nehéz a megél­hetés. így csak lassítani tudjuk, megállítani nem az elvándorlást. Új gondnok Ez év elejétől önálló falugondnok­ságot tart fenn a falu. Korábban négy szomszéd település együtt működtette. Ez azonban kevés volt ennyi embernek, emiatt döntött úgy Potony önkormányzata, hogy Tótújfaluval összefogva önálló szol­gálatot hoz létre. Dudás Istvánt ül­tették az elnyert Ford Transitra, s ő az év eleje óta nap mint nap hozza az ebédet Lakócsáról, s kiváltja a gyógyszereket. Az olcsó ebédet fő­leg egyedül élő idősek igénylik, s orvosságra is leginkább a nyugdíja­soknak van szükségük. Szerdán­ként rendel itt az orvos, és a felírta­kat a falugondnok még aznap dél­után megvásárolja az embereknek. Már kirándulásra, színházlátoga­tásra is vitt érdeklődőket az új busz. Nehéz idők Horváth Pál a falu egyik legidősebb lakója. Két évet harcolt a háború­ban, részt vett a templomépítés­ben. Jól tartja magát, csak a lábát fájlalja néha.- Hiába, Oroszország nem itt van a szomszédban - mondta. Ő is arról beszélt, hogy milyen rohamosan fogy a lakosság. - Valaha 15 gyerek volt egyik-másik horvát családban, ma pedig a kevés fiatal is menekül. Régen egyedül Potonyban több volt a gyerek, mint most összesen a négy szomszéd községben. Azt mondta: félti a fiatalokat, hi­szen ebben a világban jóformán csak a nyugdíjas érezheti magát va­lamelyest biztonságban. Hozzájuk minden hónapban bekopogtat a pénzespostás. A fiataloknak azon­ban nincs nyugdíjas állása, sőt so­kuknak semmilyen sincs. - Az egy­kor virágzó állattartást is tönkretet­ték: valaha száz borjút, kétszáz te­henet és négyszáz disznót hajtottak ki reggelente Potonyból a legelőre. Ma egyetlen tehén van a faluban. Szerencsére nem mindegyik fia­talt kell féltem, ezt legjobban a húszéves Somogyi Napsugár bizo­nyítja. A fiatal lány céltudatos, ha­tározott. Pontosan tudja, hogy mit vár az élettől s hová akar eljutni. - Szülői segédlettel elindítottunk egy vállalkozást a párommal, és jól ala­kul - mondta. S boldog, mert két hónapja megvalósult a gyermekko­ri álma. Vásárolt egy lovat. - Ami­kor csak akarom, felülhetek a hátá­ra, és küovagolhatok. Ez olyan él­mény, hogy ha nem lenne mit en­nem, akkor is elégedett volnék... Vár a Baba Ettől persze szerencsére nem kell tartani. Azt is mondta: előfordul­hat, hogy nem marad itt örökké, de ma jól érzi magát Potonyban.- Szeretem a házunkat és a kör­nyezetemet, szót értek az embe­rekkel is - mondta Napsugár. - És amíg ez így lesz, addig eszembe sem jut, hogy innen elmenjek. Miközben beszélt, a fiatal lány egyre gyakrabban pillantott az ajtó felé. Aztán hirtelen fölállt, és egy gyors bocsánatkérés után már sza­ladt is. Azt mondta: mennie kell, mert várja Baba, a hároméves hátasló, és muszáj megjáratni. S a húszéves lótartó számára ennél most nincs semmi fontosabb. ■ Úton Európába Potony Kincse Drága a csatlakozás Csak a megnövekedett költségeken érzik egyelőre Magyarország uniós csatlakozását a potonyi kocs- márosok. A Somogyi család egy éve bérli az italbol­tot a barcsi áfésztól. Azóta szépen rendbe tették, takaros üzletté varázsolták, de az uniós követelmé­nyeknek mindez nem elegendő. A csatlakozás után már nem volt jó az olcsóbb tisztítószer, meg kellett vegyék a drágábbat. A tűz­védelmi eszközök közül is a drágábban kaphatót írták elő nekik az addigi olcsóbb helyett. Hiába vol­tak tisztára festve a mellékhelyiségek, az sem ütöt­te meg a mércét. Csempézniük kellett.- Ugyanakkor a bevétel nem lesz több uniós tag­országként sem - mondta Somogyi Gézáné. - Az EU sem teremtett egyetlen új munkahelyet sem a környéken. Az emberek ide nemcsak inni jönnek, hanem beszélgetni is. A közösségi életnek egyik központ­ja a kocsma. Két italbolt is árusít a faluban, de jól megférnek egymás mellett. Az természetesen érző­dik a bevételeken, hogy az emberek többsége ne­héz helyzetben van. A munkanélküli-segély és a nyugdíj hamar elfogy, és még kenyérre is nagyon kevés jut belőle, nemhogy egy kis iddogálásra. Somogyi Gézáné néha besegít a fiataloknak. Azt mondta: hamaro­san eljön az idő, amikor ő meg férje lesz majd a gyerekeire utalva A kazettás mennyezet Az uradalmi magtárt bontották el: tégláit a temp­lomépítéshez vitték, s az erdőben termelték ki hoz­zá a faanyagot. Jóformán az egész falu dolgozott azért, hogy Potonynak temploma legyen. A szom­szédos horvát falvak lakói pénzzel segítettek, s alig egy év alatt - 1939-ben - elkészült a katolikus temp­lom. Azelőtt a lakócsai pap rendszerint az iskola épületében misézett. Isten potonyi házának építé­sét Waldfogel Károly iskolaigazgató és felesége kez­deményezte. Az asszony elképzelései alapján ké­szült ritkaságnak számító kazettás mennyezete. A fakazettákra a gyerekek festették a díszítést. A pa­dokat és a szószéket baranyai asztalosmestertől rendelték meg, a harmónium vásárlására pedig a hívek adták össze a pénzt. Annak idején kevés volt az ülőhely, ezért újabb padokat kellett gyártatni. Ma pedig csak a nagy ünnepeken telik meg a temp­lom. Ennek az az oka, hogy a templomépítés idején még hétszázan lakták Potonyt, ma pedig alig fele­annyian. S a lakosság összetétele is megváltozott: az egykori horvát, erősen katolikus családok mel­lett ma már egyre több a betelepülő - ők már kevés­bé vallásosak, és nem is mind katolikus. Jelenleg Nagy Norbert felsőszentmártoni plébános tart misét a templomban havonta egy vasárnap. ■ Potonyban a fiatalok sem hiányoznak a templomból, és az épület egyedi kazettás mennyezetén is ott a gyerekek keze munkája Horváth Pál: Aggódom a fiatalok jövőjéért

Next

/
Thumbnails
Contents