Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)
2004-05-20 / 117. szám
2004. Május 20., Csütörtök EGYHÁZA K ÉLETE 17. OLDAL Jezsuiták: töretlen hűséggel, de új utakon Az igazi hűség az egyházhoz nem a konzerválásban, hanem a helyes változásban van. Ha meg akarunk valamit őrizni és az új kornak továbbadni, akkor is alkalmazkodni kell, s új nyelven szólni - mondta P. Szabó Ferenc jezsuita atya, aki történész, irodalmár, költő és teológus. Műveli mindezt Isten dicsőségére.- Milyen feladat vár a keresztény egyházakra az Európai Unióban1- A harcos ateizmusnak ugyan vége, de az emberek jó része - úgymond - megvan Isten nélkül. Sajnos az „egydimenziós” gondolkodás a jellemző: ebben a világban kell élnünk, a boldogságunkat keresnünk. Itt Európában, amelynek a keresztény örökségét nem lehet tagadni vagy figyelmen kívül hagyni, a feladatunk az, hogy - amint a pápa mondja - fölélesszük a keresztény gyökereket, s egy új evangelizálás bontakozzék ki. Legalább azon a szinten, hogy a keresztényi értékeket és világnézetet továbbadhassuk az új nemzedéknek. Meglehet, a kereszténységnek csak kisebb szigetei lesznek a nagy hitetlen társadalomban, ezek azonban komoly erőt jelenthetnek akkor, ha - bár a felszínen nem - a mélységben tudnak terjeszkedni. Az Isten mindenkit hív, mindenki lelkében működik a kegyelem, a szentlélek, s ha valaki jó szándékú, lelkiismerete szerint cselekszik - még ha nem talált is rá a hitre -, eljuthat az üdvösségig. Valamiképp tehát ők is keresztények.- Milyen veszéllyel járhat, ha a keresztényi értékek háttérbe szorulnak?- Ha Európa polgárai megfeledkeznek a földrész keresztény gyökereiről - e nélkül amúgy az európai irodalom, a művészet vagy a jogrend sem érthető -, fennáll a veszélye, hogy egy lélek nélküli európai demokráciát valósítanak meg, ami spirituális kiüresedéshez vezet. Ez esetben megállít- hatatlanná válhat új totalitarizmusok kialakulása, az emberarcú barbárság - nemegyszer megtapasztalt - terjedése. Erkölcsi mérce nélkül a szabadság könnyen szabadossággá válik. Ha az ember az embernek istene, akkor ember embernek farkasa lesz, nem testvére. Ha nem tesszük emberibbé a társadalmat a neveléssel, a keresztényi értékek átadásával, a fejlődés egyet jelent a pusztítás és önpusztítás fegyvereinek tökéletesítésével.- A fentiek aggasztó kontúrokat kiélesítő fényében már-már illuzórikusnak tetszhetnek a jezsuiták jelmondatai: Hit és igazságosság, mindenben Istent keresni, mindent Isten nagyobb dicsőségére tenni... Hogyan lehet ma Isten jelenlétében élni? Jézus Társasága- Szent Ignác elve volt, hogy mindenben Isten állandó jelenlétét keressük. A jezsuita meggyőződés: életünkben végső soron minden Istenről beszél. Isten jelen van a teremtményekben, ahogy az evangélium mondja, gondja van a kis mezei virágokra is, meg a madaraiba, de jelen van az emberekben is. A szemlélődő ember életében visz- sza-visszatérő élmény az Isten jelenlétében való létezés, cselekvés. Ugyanakkor a pap vagy a jezsuita sem voiihatja ki magát az ateista környezet hatása alól. A világ elanyagia- sodott mentalitása ránk is hat, olykor úgy élünk, mintha Isten nem lenne, Isten hiányát érezzük. Mindenkit megdöbbentenek a katasztrófák ártatlanoknak okozott szenvedései, a háborúk kegyetlenkedései. Az ember azt kérdezi: hol van hát az Isten? Miért hallgat? Törődik egyáltalán velünk? Ezek súlyos kérdések, s egyetlen igazán megnyugtató válasz van, amikor a hitünk 1931-ben született Kálócfán 1953-ban lépett a Jezsuita Rendbe 1953-ban a forradalomban vállalt szerepe miatt emigrálni kényszerült 1962-ben szentelték pappá 1965-ben Párizsban doktorált 1967-től 25 éven át a Vatikáni Rádió munkatársa, a pápa tolmácsa 1992-ben hazatért, s létrehozta a Távlatok című folyóiratot, amelynek máig főszerkesztője. Számos egyháztörténeti könyv, verseskötet és tanulmány szerzője. Most megjelent kötete: Gondolkodók a XX. században. Jézusra mutat, aki a szenvedést nem magyarázta, hanem magára vette és meghalt értünk, majd pedig feltámadott. Végső soron a feltámadás hite a vigasztalásunk. Ez ad reményt, hogy van értelme a szenvedésnek. Szentek példái mutatják ezt. A mi atyáink, a jezsuiták közül sokan voltak éveken át a kommunista börtönökben, s valamennyien azt mondják: olyan közel soha nem érezték magukat az Istenhez, mint ott a rácsok mögött, a szenvedések közepette. A hit védelme és terjesztése, az igazságosságért való küzdelem, a szociális apostolkodás hagyományosan a jezsuiták feladata volt. Van, köztünk, aki különféle szociális missziókban vesz részt, ételt és lelki vigaszt oszt a nyomortanyákon. A hivatásunk mégis inkább talán az lenne, hogy az egyház szociális tanítását terjesszük és próbáljuk befolyásolni azokat az embereket - politikusokat is -, akik döntenek a nép sorsáról.- A jezsuitákkal kapcsolatban - főként a rendszerváltás előtti évtizedekben - több vélelem és előítélet is szárnyra kapott: a megszállottság, a küldetéstudat, a cél eszközökben nem válogató elérése, a szellemi fölény kardként való forgatása, egyaránt csaknem szinonimájává lett a jezsuitának.- Sokszor beszéltek a gőgös jezsuitákról az egyházon belül is. A számos tévhit között az egyik leghamisabb, hogy az inkvizíciót a jezsuiták találták ki. Miközben maga Szent Ignác is volt az inkvizíció börtönében. A kommunista időkben egy orosz nyelvű egyháztörténet egyik ábráján fekete köpenyes alak ált, géppisztollyal a kezében. Ő volt a jezsuita. A szovjet történész forrásai Eugen Sue kitalált történetei voltak. Főként a szabadkőművesek, régen azért támadták a jezsuitákat, mert úgymond befolyásosak voltak, mint királyok, vezető kormányférfiak gyónta- tói. XIV. Kelemen pápa azután föl is oszlatta a rendet 1773-ban. Rómában töltött éveim alatt az ablakom az Angyalvárra nyílt, ahol a jezsuita generálist - ártatlanul - élete végéig fogva tartották. Azóta nincsenek jezsuita gyóntatók. Végül is a renddel kapcsolatos mendemondák zöme a jezsuiták, hitük ereje és céltudatosságuk révén elért eredményeivel függött össze. Ezeket sokan nem nézték jó szemmel...- Amiként a nyitott, új utak keresésére fogékony szellemiséget sem. A rend mai irányzataira is jellemző, hogy hűségesek akarnak maradni a katolikus egyház nagy hagyományaihoz, ám legalább ennyire, hogy nem akarnak mindenre rábólintó „udvari teológusok” lenni.- Valóban. Véleményem szerint sem tévedhetetlenek azok a dokumentumok, amelyek a római kongregációkban születnek. Nem is értek egyet mindig velük. Még a pápai enciklikák minősítéséről is lehetne vitatkozni. Ott voltam 1968-ban Vatikánban, amikor bemutatták a Humáné vite kezdetű, a születésszabályozás kérdéseit is taglaló körlevelet. A dokumentumot kidolgozó bizottság tagjainak többségi véleményét nem fogadta el. Ez pedig az volt: a házasság egésze legyen nyitott a gyermekáldásra, de nem minden aktus. Maradt tehát »Aleg- % nehezebbéi és legszél-^ sősége- sebb terepeken is, az ideológiák keresztútjain is, mindenütt, ahol szemben találták magukat egymással az ember lég- í mélyebb vágyai és az evangélium örök üzenete, ott voltak és ott vannak a frontvonalban a jezsuiták.” VL Pál a régi felfogás. Monsignore Lambruscini püspök azonban az újságírókkal zsúfolásig megtelt teremben azzal kezdte: „Ez az en- ciklika kötelező, de nem tévedhetetlen.” Később a jelenlegi pápa tovább szigorította ezt az álláspontot, ami szerintem tragédia a lelkipásztorkodásban. Mert ezt a kérdést nem szabad egy szintre venni az abortusz- szal. Ott határozottan küzdenünk kell ellene, mindenáron védve a megfogant emberi lényt. A születésszabályozás esetében viszont egy kis rugalmasság sok gondtól óvta volna meg a hívő családokat.- Nos, ezt se mondta volna ki „udvari teológus”...- Rendtársam és barátom, Delubac mondta: az igazi hűség nem a konzerválásban van. Az igazi hűség a helyes változásban van. Ha meg akarunk valamit őrizni és az új kornak továbbadni, akkor is alkalmazkodni kell, új nyelven szólni. Hogy ugyanazt értő fülekre találva mondhassuk. Vonatkozik ez például a missziókra is. Annak idején elítélték a jezsuita Matteo Riccit, aki behatolt a kínai császár udvarába, most a pápa a más kultúrákhoz való alkalmazkodás példaképéül állította. Nem lehet a latin műveltséget és teológiát egyszerűen átplántálni, mondjuk Indiába vagy Kínába. Meg kell keresni a módját, hogyan hirdethetjük az evangéliumot, miként mondhatjuk ugyanazt másként. Még a dogmák is fejlődnek. Ezt Prohászka feszegette néhány modernista vita kapcsán, így azután modernizmussal is gyanúsították és három írását indexre tették. Valójában pedig nem volt modernista. Ezt egy nagyobb tanulmányban fehéren feketén megmutattam. Viszont modern volt és a modernség kihívásaira akart válaszolni. bíró ferenc „Hit és igazságosság”, „mindenben Istent keresni”, „mindent Isten nagyobb dicsőségére” tenni: olyan jelmondatok ezek, amelyek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a jezsuita névvel. A jezsuiták szerzetesek, mégis a világ- ■ bán élnek; figyelmük elsősorban az emberre irányul, mégis Isten a legfontosabb számukra. A lélek rejtelmes mélységeinek és a különböző — r imamódoknak kipuhatolása nyomán, szociális elkötelezettségben, a tudományok művelése által és a művészetekben a jezsuita számára alapvető szempont: mit tett, mit tesz, mit kell tennie Istenért? A Jézus Társaság a 16. században néhány jó barát közös kezdeményezéseként született. Ma a Katolikus Egyház talán legnépesebb szerzetesrendje. Hozzád tartozom (Jer 20,7-9) Ó nem átkozom a prófétával azt a napot amelyen megszülettem mindig áldalak azért hogy lettem s hogy Fiad mellé társut elszegődtem mikor fiatal fejjel vállaltam a küldetésem szabadon és örömmel tettem Most újra megajánlom magam úgy ahogy ma itt vagyok a múltam belém épült - vállalom mén Irgalmad is vállalt engem erősíts meg hűségemben! Szabó Ferenc (részlet) Tanítás Ha egy évre tervezel: ültess rizst. Ha tíz évre tervezel: ültess fát. Ha száz évre tervezel: taníts! A jezsuita nevelés mottója a „magis”, a „több”. „E dinamizmus olyan optimizmusra épül, melyet a hit tart fenn, a Teremtő és Üdvözítő művébe, a minden emberi lényben és minden teremtett dologban folyó munkájába vetett hit." A Ratio Studiorum, a jezsuita nevelés négyszáz éve fejlődő dokumentuma a maga jellegzetesen a haladásban bízó szemléletével annak tudatában íródott, hogy a társadalom mindig rászorul a kiigazításra annak érdekében, hogy igazságosabb és emberibb legyen. A „magis” így kizár minden önteltséget és passzív birtoklást. Kolostorturizmus Űj üdülési forma terjed a nyugateurópai országokban, a kolostorturizmus, amely a lelki wellness egyik sajátos válfaja. Ausztriában is számos apátság használja ki azt a lehetőséget, hogy a pénzcsinálásban megfáradt üzletemberek, bankárok, közéleti személyiségek és politikusok számára elmélkedési lehetőséget és egy kis titkos zugot nyújt, a csend és a béke oázisát - tehát menekülést a mindennapi stressztől. Magyarországon egyetlen utazási iroda sem foglalkozik kifejezetten ezzel az üzletággal, mégis - a GSZT című turisztikai szaklap szerint - egyes szerzetesrendek, egyéni megbeszélés alapján, lehetőséget nyújtanak arra, hogy néhány vállalkozó kedvű, pihenni vágyó idegen megpihenjen sajátos világukban. Okét a rend tagjaitól elkülönítve szállásolják el, de részt vehetnek az étkezéseken, a szentmiséken és a közös programokon is. A magyarországi lelkigyakor- latos házak - amelyek között van táncos és meditatív jellegű, de párok számára is szerveznek hétvégi lelki wellness-t - szállást is nyújtanak a résztvevők számára, tehát végeredményben turisztikai szolgáltatást végeznek. A belföldi egyházi turizmussal jó néhány magyar iroda foglalkozik, együttműködve az egyházakkal és a búcsújáró helyek ön- kormányzataival. ______________■ Ka tolikus, lefomiálus. euangélikus. tsitlo ÉS RÉGISÉGBOLT FESTMÉNY ÉS MŰTÁRGY, ÉRTÉKBECSLÉS Antik tárgyak hitelre is.helyszíni ügyintézéssel. Adás-vétel Kaposvár, Kontrássy u. 1. Tel.: 82/427-944 Nyitva tartás h-p 9-18, szó 9-12 Katolikus zarándoklat Mariazellbe Mariazell Csaknem százezer zarándokot várnak a mariazelli Népek Zarándoklatára, amellyel lezárul a nyolc térségbeli ország által közösen meghirdetett Középeurópai Katolikus Találkozó egyéves eseménysorozata. Az Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia püspöki konferenciái által szervezett, tavaly júniusban útjára indított programsorozat célja az volt, hogy lelkileg is előkészítse Európa egyesülését, megteremtse a „szövetség lelki hátterét”. • Az eseménysorozat keretében valamennyi részt vevő országban nemzetközi konferenciát, nemzeti zarándoklatot és „nemzeti vasárnapokat” rendeztek, az utóbbiak keretében minden alkalommal más-más országért imádkoztak a templomokban. A mariazelli zarándoklatra közös májusi litánia készült, amely könyörgéseket, fohászokat és imádságokat tartalmaz, továbbá a sajtótájékoztató előtti napon megkezdődött az úgynevezett „Imakilenced”, amelynek keretében május 21-ig az egyes országokért mondanak imát. A Népek Zarándoklatán 213 csoportban összesen 9.338 magyarországi résztvevő lesz jelen. Az eseménnyel egyidejűleg, május 21-23. között tartandó ifjúsági találkozóra 604 magyar fiatal utazik Ausztriába. A résztvevők ingyenes zarándokcsomagot kapnak, amelyben egyebek mellett többnyelvű liturgikus és információs füzetet, esőkabátot, a résztvevőket megkülönböztető úgynevezett zarándoksálat, rózsafüzért és egy tenyémagyságú rádiós vevőkészüléket találnak, utóbbi segítségével mindenki saját nyelvén követheti az elhangzottakat. A program reggeli imádsággal veszi kezdetét a bazilikában, majd körmenetben viszik a mariazelli kegyszobrot a szentmise helyszínére, a helyi repülőtérre. Az ünnepi szentmise főceleb- ránsa Angelo Sodano bíboros, államtitkár, II. János Pál pápa követe lesz, aki 250 érsek és püspök, valamint csaknem ezer pap közreműködésével mutatja be a szertartást. A szentmise előtt a részt vevő nemzetek anyanyelvükön mutatkoznak be és filmet vetítenek országukról. A zarándoklaton a nyolc ország érsekei, püspökei közös pásztorlevélben fordulnak a keresztény hívekhez és Európa népeihez. A dokumentumot pünkösd vasárnapján olvassák fel a templomokban. ■ Egyházi hírek BÚCSÚ A GYÜLEKEZETTŐL. Nyugdíjba vonul Máthé Csaba istvándi református lelkész. Negyvenévi szolgálati idejéből 36 esztendőt ezen a dél-somogyi településen töltött el. A búcsúzó lelkipásztor 1979-től a szomszédos Darányban és Drávagár- donyban is hűséggel vezette az egyházközösséget, (ga) IZRAELITA MEGEMLÉKEZÉS. A zsidók elhurcolásának 60. évfordulóján megemlékezést tartanak Barcson. 1944. május 28-a a háborús évek tragikus napja volt: akkor gyűjtötték össze és hurcolták el Barcs és környéke zsidó lakosait. E szomorú eseményre gyászünnepséggel és koszorúzással emlékeznek az évfordulón a város izraelita temetőjében. (ga) TAVASZI BÉRMÁLÁSOK. Szom baton délelőtt 11-kor Siófokon, vasárnap délután 4-kor pedig Barcson, valamint Balatonbog- láron lesznek bérmálási alkalmak. Az előbbi két településen a megyéspüspök, az utóbbin az általános püspöki helynök szolgáltatja ki a bérmálás szentségét. Május 29-én, szombaton Nagyatádon és Mesztegnyőn, majd pünkösd vasárnapján délelőtt a kaposvári székesegyházban kerül sor bérmálásra. Ugyanaznap délután Balatonföldváron és Somogyszobon is bérmálnak, pünkösdhétfőn délelőtt és délután is lesz bérmálás Nagykanizsán, illetve délután Galambokon és Látrányban. EGYMILLIÓ MAGYAR IMÁJA. A magyarországi Mindszenty Alapítvány az idén is akciót kezdeményezett azért, hogy beteljesedjen a mártír bíboros kívánsága: „Ha van egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől.” Az eddigi felhívásai alapján már csaknem 900 ezren kapcsolódtak a mozgalomhoz. Az alapítvány vezetője páter Szőke János, a Szalézi Szent Ferencről elnevezett rend szerzetese a közelmúltban a kaposvári egyházmegye papságához fordult, hogy segítsék a kezdeményezés sikerét, s híveik közül minél több vegyen részt mindennapi imádságaival a tavaszi akcióban. JELENTKEZÉS PAPI PÁLYÁRA. A kaposvári püspökség várja azok jelentkezését, akik hivatást éreznek magukban a papi pálya iránt és az egyházmegye szolgálatára vállalkoznak. A felvételi beszélgetések június 28-án, hétfőn délelőtt 11-kor kezdődnek a püspökség épületében. SOMOGYFAJSZ ÚJ SZOBRA. Nepomuki Szent János, a folyók, hidak, hajósok, halászok és molnárok védőszentje tiszteletére állítottak szobrot Somogyfajszon. A tó partján álló, tölgyfából készült alkotást Berkesi Gyula volt ! somogyfajszi tanár készítette. A településen régi hagyomány Nepomuki Szent János napjának a megünneplése. A Somogyfajsz és Vidéke Horgászegyesület támogatásával most elkészült a szobor, amelynek megóvását a Fájsz Fejedelem Általános Iskola tanulói vállalták. Május 16-án Balogh Zoltán plébános szentmise keretében szentelte fel a műalko- tást. (kk) m