Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-20 / 117. szám

2004. Május 20., Csütörtök EGYHÁZA K ÉLETE 17. OLDAL Jezsuiták: töretlen hűséggel, de új utakon Az igazi hűség az egyházhoz nem a konzerválásban, hanem a helyes válto­zásban van. Ha meg akarunk valamit őrizni és az új kornak továbbadni, ak­kor is alkalmazkodni kell, s új nyelven szólni - mondta P. Szabó Ferenc jezsu­ita atya, aki történész, irodalmár, köl­tő és teológus. Műveli mindezt Isten di­csőségére.- Milyen feladat vár a keresztény egyházak­ra az Európai Unióban1- A harcos ateizmusnak ugyan vége, de az emberek jó része - úgymond - megvan Isten nélkül. Sajnos az „egydimenziós” gon­dolkodás a jellemző: ebben a világban kell élnünk, a boldogságunkat keresnünk. Itt Európában, amelynek a keresztény öröksé­gét nem lehet tagadni vagy figyelmen kívül hagyni, a feladatunk az, hogy - amint a pá­pa mondja - fölélesszük a keresztény gyö­kereket, s egy új evangelizálás bontakozzék ki. Legalább azon a szinten, hogy a keresz­tényi értékeket és világnézetet továbbadhas­suk az új nemzedéknek. Meglehet, a ke­reszténységnek csak kisebb szigetei lesznek a nagy hitetlen társadalomban, ezek azon­ban komoly erőt jelenthetnek akkor, ha - bár a felszínen nem - a mélységben tudnak terjeszkedni. Az Isten mindenkit hív, min­denki lelkében működik a kegyelem, a szentlélek, s ha valaki jó szándékú, lelkiis­merete szerint cselekszik - még ha nem ta­lált is rá a hitre -, eljuthat az üdvösségig. Va­lamiképp tehát ők is keresztények.- Milyen veszéllyel járhat, ha a kereszté­nyi értékek háttérbe szorulnak?- Ha Európa polgárai megfeledkeznek a földrész keresztény gyökereiről - e nélkül amúgy az európai irodalom, a művészet vagy a jogrend sem érthető -, fennáll a ve­szélye, hogy egy lélek nélküli európai de­mokráciát valósítanak meg, ami spirituális kiüresedéshez vezet. Ez esetben megállít- hatatlanná válhat új totalitarizmusok kiala­kulása, az emberarcú barbárság - nemegy­szer megtapasztalt - terjedése. Erkölcsi mérce nélkül a szabadság könnyen szaba­dossággá válik. Ha az ember az embernek istene, akkor ember embernek farkasa lesz, nem testvére. Ha nem tesszük emberibbé a társadalmat a neveléssel, a keresztényi ér­tékek átadásával, a fejlődés egyet jelent a pusztítás és önpusztítás fegyvereinek töké­letesítésével.- A fentiek aggasztó kontúrokat kiélesítő fényében már-már illuzórikusnak tetszhet­nek a jezsuiták jelmondatai: Hit és igazsá­gosság, mindenben Istent keresni, mindent Isten nagyobb dicsőségére tenni... Hogyan lehet ma Isten jelenlétében élni? Jézus Társasága- Szent Ignác elve volt, hogy mindenben Isten ál­landó jelenlétét keressük. A jezsuita meggyőződés: életünkben végső soron minden Istenről beszél. Isten jelen van a teremt­ményekben, ahogy az evangélium mondja, gondja van a kis mezei vi­rágokra is, meg a mada­raiba, de jelen van az em­berekben is. A szemlélő­dő ember életében visz- sza-visszatérő élmény az Isten jelenlétében való lé­tezés, cselekvés. Ugyan­akkor a pap vagy a jezsu­ita sem voiihatja ki magát az ateista környezet hatá­sa alól. A világ elanyagia- sodott mentalitása ránk is hat, olykor úgy élünk, mintha Isten nem lenne, Isten hiányát érezzük. Mindenkit megdöbbente­nek a katasztrófák ártat­lanoknak okozott szenve­dései, a háborúk kegyet­lenkedései. Az ember azt kérdezi: hol van hát az Is­ten? Miért hallgat? Törő­dik egyáltalán velünk? Ezek súlyos kérdések, s egyetlen igazán megnyugtató válasz van, amikor a hitünk 1931-ben született Kálócfán 1953-ban lépett a Jezsuita Rendbe 1953-ban a forradalomban vállalt sze­repe miatt emigrálni kényszerült 1962-ben szentelték pappá 1965-ben Párizsban doktorált 1967-től 25 éven át a Vatikáni Rádió munkatársa, a pápa tolmácsa 1992-ben hazatért, s létrehozta a Táv­latok című folyóiratot, amelynek máig főszerkesztője. Számos egyháztörténeti könyv, verseskötet és tanulmány szer­zője. Most megjelent kötete: Gondolko­dók a XX. században. Jézusra mutat, aki a szenvedést nem ma­gyarázta, hanem magára vette és meghalt értünk, majd pedig feltámadott. Végső so­ron a feltámadás hite a vigasztalásunk. Ez ad reményt, hogy van értelme a szenvedés­nek. Szentek példái mutatják ezt. A mi atyáink, a jezsuiták közül sokan voltak éve­ken át a kommunista börtönökben, s vala­mennyien azt mondják: olyan közel soha nem érezték magukat az Istenhez, mint ott a rácsok mögött, a szenvedések közepette. A hit védelme és terjesztése, az igazságos­ságért való küzdelem, a szociális apostolko­dás hagyományosan a jezsuiták feladata volt. Van, köztünk, aki különféle szociális missziókban vesz részt, ételt és lelki vigaszt oszt a nyomortanyákon. A hivatásunk mégis inkább talán az lenne, hogy az egy­ház szociális tanítását terjesszük és próbál­juk befolyásolni azokat az embereket - po­litikusokat is -, akik döntenek a nép sorsá­ról.- A jezsuitákkal kapcsolatban - főként a rendszerváltás előtti évtizedekben - több vé­lelem és előítélet is szárnyra kapott: a meg­szállottság, a küldetéstudat, a cél eszközök­ben nem válogató elérése, a szellemi fölény kard­ként való forgatása, egy­aránt csaknem szinoni­májává lett a jezsuitának.- Sokszor beszéltek a gőgös jezsuitákról az egy­házon belül is. A számos tévhit között az egyik leg­hamisabb, hogy az inkvi­zíciót a jezsuiták találták ki. Miközben maga Szent Ignác is volt az inkvizíció börtönében. A kommu­nista időkben egy orosz nyelvű egyháztörténet egyik ábráján fekete kö­penyes alak ált, géppisz­tollyal a kezében. Ő volt a jezsuita. A szovjet törté­nész forrásai Eugen Sue kitalált történetei voltak. Főként a szabadkőműve­sek, régen azért támadták a jezsuitákat, mert úgy­mond befolyásosak vol­tak, mint királyok, vezető kormányférfiak gyónta- tói. XIV. Kelemen pápa azután föl is oszlatta a rendet 1773-ban. Rómá­ban töltött éveim alatt az ablakom az Angyalvárra nyílt, ahol a jezsuita generálist - ártatlanul - élete végéig fogva tartották. Azóta nincse­nek jezsuita gyóntatók. Végül is a renddel kapcsolatos mende­mondák zöme a jezsuiták, hitük ereje és céltudatosságuk révén elért eredményeivel függött össze. Ezeket sokan nem nézték jó szemmel...- Amiként a nyitott, új utak keresésére fo­gékony szellemiséget sem. A rend mai irányzataira is jellemző, hogy hűségesek akarnak maradni a katolikus egyház nagy hagyományaihoz, ám legalább ennyire, hogy nem akarnak mindenre rábólintó „ud­vari teológusok” lenni.- Valóban. Véleményem szerint sem té­vedhetetlenek azok a dokumentumok, amelyek a római kongregációkban szület­nek. Nem is értek egyet mindig velük. Még a pápai enciklikák minősítéséről is lehetne vitatkozni. Ott voltam 1968-ban Vatikán­ban, amikor bemutatták a Humáné vite kezdetű, a születésszabályozás kérdéseit is taglaló körlevelet. A dokumentumot kidol­gozó bizottság tagjainak többségi vélemé­nyét nem fogadta el. Ez pedig az volt: a há­zasság egésze legyen nyitott a gyermekál­dásra, de nem minden aktus. Maradt tehát »Aleg- % nehezebbéi és legszél-^ sősége- sebb te­repeken is, az ideológiák keresztútjain is, mindenütt, ahol szemben találták magukat egymás­sal az ember lég- í mélyebb vágyai és az evangélium örök üzenete, ott voltak és ott vannak a frontvonalban a je­zsuiták.” VL Pál a régi felfogás. Monsignore Lambruscini püspök azonban az újságírókkal zsúfolásig megtelt teremben azzal kezdte: „Ez az en- ciklika kötelező, de nem tévedhetetlen.” Később a jelenlegi pápa tovább szigorította ezt az álláspontot, ami szerintem tragédia a lelkipásztorkodásban. Mert ezt a kérdést nem szabad egy szintre venni az abortusz- szal. Ott határozottan küzdenünk kell elle­ne, mindenáron védve a megfogant emberi lényt. A születésszabályozás esetében vi­szont egy kis rugalmasság sok gondtól óvta volna meg a hívő családokat.- Nos, ezt se mondta volna ki „udvari teológus”...- Rendtársam és barátom, Delubac mondta: az igazi hűség nem a konzerválás­ban van. Az igazi hűség a helyes változás­ban van. Ha meg akarunk valamit őrizni és az új kornak továbbadni, akkor is alkalmaz­kodni kell, új nyelven szólni. Hogy ugyan­azt értő fülekre találva mondhassuk. Vonat­kozik ez például a missziókra is. Annak idején elítélték a jezsuita Matteo Riccit, aki behatolt a kínai császár udvarába, most a pápa a más kultúrákhoz való alkalmazko­dás példaképéül állította. Nem lehet a latin műveltséget és teológiát egyszerűen átplán­tálni, mondjuk Indiába vagy Kínába. Meg kell keresni a módját, hogyan hirdethetjük az evangéliumot, miként mondhatjuk ugyanazt másként. Még a dogmák is fejlőd­nek. Ezt Prohászka feszegette néhány mo­dernista vita kapcsán, így azután moder­nizmussal is gyanúsították és három írását indexre tették. Valójában pedig nem volt modernista. Ezt egy nagyobb tanulmány­ban fehéren feketén megmutattam. Viszont modern volt és a modernség kihívásaira akart válaszolni. bíró ferenc „Hit és igazságosság”, „mindenben Istent ke­resni”, „mindent Isten nagyobb dicsőségére” tenni: olyan jelmondatok ezek, amelyek elvá­laszthatatlanul összekapcsolódnak a jezsuita névvel. A jezsuiták szerzetesek, mégis a világ- ■ bán élnek; figyelmük elsősorban az emberre irányul, mégis Isten a legfontosabb számukra. A lélek rejtelmes mélységeinek és a különböző — r imamódoknak kipuhatolása nyomán, szociális elkö­telezettségben, a tudományok művelése által és a művé­szetekben a jezsuita számára alapvető szempont: mit tett, mit tesz, mit kell tennie Istenért? A Jézus Társaság a 16. században néhány jó barát közös kezdeményezése­ként született. Ma a Katolikus Egyház talán legnépesebb szerzetesrendje. Hozzád tartozom (Jer 20,7-9) Ó nem átkozom a prófétával azt a napot amelyen megszülettem mindig áldalak azért hogy lettem s hogy Fiad mellé társut elszegődtem mikor fiatal fejjel vállaltam a küldetésem szabadon és örömmel tettem Most újra megajánlom magam úgy ahogy ma itt vagyok a múltam belém épült - vállalom mén Irgalmad is vállalt engem erősíts meg hűségemben! Szabó Ferenc (részlet) Tanítás Ha egy évre tervezel: ültess rizst. Ha tíz évre tervezel: ültess fát. Ha száz évre tervezel: taníts! A jezsuita nevelés mottója a „magis”, a „több”. „E dinamizmus olyan optimizmusra épül, melyet a hit tart fenn, a Teremtő és Üdvözítő művébe, a minden emberi lényben és minden teremtett dologban folyó munkájába vetett hit." A Ratio Studiorum, a jezsuita nevelés négyszáz éve fejlődő dokumentuma a ma­ga jellegzetesen a haladásban bízó szemléletével annak tudatában íródott, hogy a társadalom mindig rászorul a kiigazításra annak érdekében, hogy igaz­ságosabb és emberibb legyen. A „magis” így kizár minden önteltséget és passzív birtoklást. Kolostorturizmus Űj üdülési forma terjed a nyugat­európai országokban, a kolostor­turizmus, amely a lelki wellness egyik sajátos válfaja. Ausztriában is számos apátság használja ki azt a lehetőséget, hogy a pénzcsinálásban megfáradt üzletemberek, bankárok, közéleti személyiségek és politikusok szá­mára elmélkedési lehetőséget és egy kis titkos zugot nyújt, a csend és a béke oázisát - tehát menekü­lést a mindennapi stressztől. Magyarországon egyetlen uta­zási iroda sem foglalkozik kifeje­zetten ezzel az üzletággal, mégis - a GSZT című turisztikai szak­lap szerint - egyes szerzetesren­dek, egyéni megbeszélés alap­ján, lehetőséget nyújtanak arra, hogy néhány vállalkozó kedvű, pihenni vágyó idegen megpihen­jen sajátos világukban. Okét a rend tagjaitól elkülönítve szállá­solják el, de részt vehetnek az ét­kezéseken, a szentmiséken és a közös programokon is. A magyarországi lelkigyakor- latos házak - amelyek között van táncos és meditatív jellegű, de párok számára is szerveznek hét­végi lelki wellness-t - szállást is nyújtanak a résztvevők számára, tehát végeredményben turiszti­kai szolgáltatást végeznek. A belföldi egyházi turizmussal jó néhány magyar iroda foglalko­zik, együttműködve az egyhá­zakkal és a búcsújáró helyek ön- kormányzataival. ______________■ Ka tolikus, lefomiálus. euangélikus. tsitlo ÉS RÉGISÉGBOLT FESTMÉNY ÉS MŰTÁRGY, ÉRTÉKBECSLÉS Antik tárgyak hitelre is.helyszíni ügyintézéssel. Adás-vétel Kaposvár, Kontrássy u. 1. Tel.: 82/427-944 Nyitva tartás h-p 9-18, szó 9-12 Katolikus zarándoklat Mariazellbe Mariazell Csaknem százezer zarándokot várnak a mariazelli Népek Za­rándoklatára, amellyel lezárul a nyolc térségbeli ország által közösen meghirdetett Közép­európai Katolikus Találkozó egyéves eseménysorozata. Az Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Len­gyelország, Magyarország, Szlová­kia és Szlovénia püspöki konferen­ciái által szervezett, tavaly június­ban útjára indított programsorozat célja az volt, hogy lelkileg is előké­szítse Európa egyesülését, megte­remtse a „szövetség lelki hátterét”. • Az eseménysorozat keretében valamennyi részt vevő országban nemzetközi konferenciát, nemzeti zarándoklatot és „nemzeti vasár­napokat” rendeztek, az utóbbiak keretében minden alkalommal más-más országért imádkoztak a templomokban. A mariazelli zarándoklatra kö­zös májusi litánia készült, amely könyörgéseket, fohászokat és imádságokat tartalmaz, továbbá a sajtótájékoztató előtti napon meg­kezdődött az úgynevezett „Imaki­lenced”, amelynek keretében má­jus 21-ig az egyes országokért mondanak imát. A Népek Zarándoklatán 213 csoportban összesen 9.338 ma­gyarországi résztvevő lesz jelen. Az eseménnyel egyidejűleg, má­jus 21-23. között tartandó ifjúsági találkozóra 604 magyar fiatal uta­zik Ausztriába. A résztvevők in­gyenes zarándokcsomagot kap­nak, amelyben egyebek mellett többnyelvű liturgikus és informá­ciós füzetet, esőkabátot, a résztve­vőket megkülönböztető úgyneve­zett zarándoksálat, rózsafüzért és egy tenyémagyságú rádiós vevőké­szüléket találnak, utóbbi segítségé­vel mindenki saját nyelvén követ­heti az elhangzottakat. A program reggeli imádsággal veszi kezdetét a bazilikában, majd körmenetben viszik a mariazelli kegyszobrot a szentmise helyszí­nére, a helyi repülőtérre. Az ünnepi szentmise főceleb- ránsa Angelo Sodano bíboros, ál­lamtitkár, II. János Pál pápa követe lesz, aki 250 érsek és püspök, vala­mint csaknem ezer pap közremű­ködésével mutatja be a szertartást. A szentmise előtt a részt vevő nemzetek anyanyelvükön mutat­koznak be és filmet vetítenek or­szágukról. A zarándoklaton a nyolc ország érsekei, püspökei közös pásztorle­vélben fordulnak a keresztény hí­vekhez és Európa népeihez. A dokumentumot pünkösd va­sárnapján olvassák fel a templo­mokban. ■ Egyházi hírek BÚCSÚ A GYÜLEKEZETTŐL. Nyugdíjba vonul Máthé Csaba istvándi református lelkész. Negyvenévi szolgálati idejéből 36 esztendőt ezen a dél-somogyi településen töltött el. A búcsúzó lelkipásztor 1979-től a szomszé­dos Darányban és Drávagár- donyban is hűséggel vezette az egyházközösséget, (ga) IZRAELITA MEGEMLÉKEZÉS. A zsidók elhurcolásának 60. év­fordulóján megemlékezést tarta­nak Barcson. 1944. május 28-a a háborús évek tragikus napja volt: akkor gyűjtötték össze és hurcolták el Barcs és környéke zsidó lakosait. E szomorú ese­ményre gyászünnepséggel és koszorúzással emlékeznek az évfordulón a város izraelita te­metőjében. (ga) TAVASZI BÉRMÁLÁSOK. Szom baton délelőtt 11-kor Siófokon, vasárnap délután 4-kor pedig Barcson, valamint Balatonbog- láron lesznek bérmálási alkal­mak. Az előbbi két településen a megyéspüspök, az utóbbin az általános püspöki helynök szol­gáltatja ki a bérmálás szentsé­gét. Május 29-én, szombaton Nagyatádon és Mesztegnyőn, majd pünkösd vasárnapján dél­előtt a kaposvári székesegyház­ban kerül sor bérmálásra. Ugyan­aznap délután Balatonföldváron és Somogyszobon is bérmálnak, pünkösdhétfőn délelőtt és dél­után is lesz bérmálás Nagykani­zsán, illetve délután Galambo­kon és Látrányban. EGYMILLIÓ MAGYAR IMÁJA. A magyarországi Mindszenty Alapítvány az idén is akciót kez­deményezett azért, hogy betel­jesedjen a mártír bíboros kíván­sága: „Ha van egymillió imádko­zó magyar, nem félek a jövőtől.” Az eddigi felhívásai alapján már csaknem 900 ezren kapcsolód­tak a mozgalomhoz. Az alapít­vány vezetője páter Szőke János, a Szalézi Szent Ferencről elne­vezett rend szerzetese a közel­múltban a kaposvári egyházme­gye papságához fordult, hogy segítsék a kezdeményezés sike­rét, s híveik közül minél több vegyen részt mindennapi imád­ságaival a tavaszi akcióban. JELENTKEZÉS PAPI PÁLYÁRA. A kaposvári püspökség várja azok jelentkezését, akik hivatást éreznek magukban a papi pálya iránt és az egyházmegye szolgá­latára vállalkoznak. A felvételi beszélgetések június 28-án, hét­főn délelőtt 11-kor kezdődnek a püspökség épületében. SOMOGYFAJSZ ÚJ SZOBRA. Nepomuki Szent János, a folyók, hidak, hajósok, halászok és mol­nárok védőszentje tiszteletére ál­lítottak szobrot Somogyfajszon. A tó partján álló, tölgyfából ké­szült alkotást Berkesi Gyula volt ! somogyfajszi tanár készítette. A településen régi hagyomány Nepomuki Szent János napjának a megünneplése. A Somogyfajsz és Vidéke Horgászegyesület tá­mogatásával most elkészült a szobor, amelynek megóvását a Fájsz Fejedelem Általános Iskola tanulói vállalták. Május 16-án Ba­logh Zoltán plébános szentmise keretében szentelte fel a műalko- tást. (kk) m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents