Somogyi Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-13 / 62. szám

14. OLDAL HÉTVÉGE 2004. Március 13., Szombat Az első bemutatkozás boldogsága ígéretes művészi pálya első lépcsőfokain jár egy ifjú ka­posvári hölgy, Nagy Tünde. Tavaly októberben öt képét beválogatták a megyei fotó- kiállítás anyagába, amelyek­kel díjat is nyert. A héten Hé­vízen önálló tárlatával avat­ták a város új galériáját. Itt stockholmi bemutatkozásra kapott meghívást. Nehéz műfaji kategóriába sorolni alkotásait. Az tény, hogy fényké­pezőgéppel készülnek, néhány közülük meg is őrzi eredeti fotó mivoltát, de a többség montázs- és kollázstechnikával új értelmet nyer, amit - nem magyarázó, in­kább gondolkodásra késztető - néhány soros vers is kiegészít. A fotó, a képzőművészet és a líra egymást erősítő ötvözete. De leg­jobb, ha az alkotó maga mondja el, hogyan kezdődött és miről is van szó.- Vettem a bátorságot, és el­küldtem képeimet tavaly a me­gyei fotópályázatra. A nevezhető tíz munkából ötöt elfogadtak, ezeket mutatták be a kiállításon.- Rögtön díjat is nyert.- A Magyar Művelődési Intézet plakettjével jutalmaztak. Ez egy most alapított díj, amit Somogy­bán én kaphattam először a mon­tázsokért.- Miért nem volt ott a megnyi­tón?- Az egész év fárasztó munká­ja után akkor jutottam el szabad­ságra, egy időponthoz kötött kül­földi útra. De volt bennem egy ke­vés félelem is: vajon hogyan fo­gadnak engem az óriások lábai­nál, a sok díjat nyert, hatalmas te­kintélyű fotóművészek között.- Beszéljünk akkor a techniká­ról. Hogy készülnek ezek a képek?- A fotót másik fotóval vagy más anyaggal egészítem ki, ez áll hozzám legközelebb, úgy hi­szem, ez az erősségem, illetve ebben szeretnék elmélyedni. Ál­talában természetfotót készítek, és azt társítom valami mással. A montázstechnikával valami ér­zelmi többletet lehet kihozni a képből, élettel lehet megtölteni. Elismerem, hogy a fotózás a ki­vételes pillanatok megragadásá­nak művészete, de én talán töp- rengőbb, a dolgokban jobban el­mélyülő alkatú ember vagyok, Szabad vagyok, sehol egy országhatár - ez nem montázs, egy szép akt mozgalmas természeti környezetben azért járom a bonyolultabb utat.- Emlékszem egyik képére: fényben fürdő hatalmas zöld fale­vélen átsejlik egy szép leányarc. Az is montázs?- Kivételesen az valóban egyet­len fénykép. Sok próbálkozás közben jöttem rá, hogyan tehető áttetszővé az a levél.- A versek ötlete honnan tá­madt?- Egy-egy kis versszakocskák, négy-öt sorok ezek tulajdonkép­pen, szerintem hangulatot teremt a szemlélőben a képhez. Semmi­képp sem magyarázza, csak ér­zelmi előteret képez, szerintem így kerek egész.- Mikor vett először fényképező­gépet a kezébe?- Tulajdonképpen nem fényké­pezőgéppel, hanem versekkel kezdődött az egész. írogattam ezt-azt, és a megfogalmazott érzé­seket szinte vizuálisan láttam ma­gam előtt. Ez adta az ötletet a gondolatok képszerű megörökíté­sére. Két versem megjelent egy antológiában is. Takáts Gyula köl­tőtől kaptam nagyon sok elemző segítséget és bátorítást. Korábban Fodor Andrással leveleztem egé­szen haláláig, csodálatos verstani, formai tanácsokat adott, a tarta­lommal, a gondolati képekkel azonban elégedett volt. A vers­NAGY TÜNDE 1976. január 5-én született Kaposváron, szereti ezt a várost. Haja­don. A Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Dnkoradiológiai Intézetében dolgozik asszisztensként. Hlárai Sándor Füves­könyve. Seneca levelei, Nagy László köl­teményei és Lisa Gerard dalai formálták olyanná, amilyen. , írást tizenöt évesen kezdtem, a fo­tózást négy-öt éve. Nem szeretek elmerülni a fényképezés techni­kai részleteiben, a rekesszel, ex­pozíciós idővel, fényviszonyok­kal keveset törődök, a kép sugall­ta érzést tartom legfontosabbnak. Kipróbáltam és izgalmasnak, nagy lehetőségek tárházának tar­tom a digitális képalkotást, de a manuális fotózásban van egy kis vonzó, megmagyarázhatatlan ti­tokzatosság.- Kedden Hévízen megnyílt az első önálló kiállítása. Hogy jutott oda a híre?- Ebben nagy szerepe van a szerencsének is. Vértes Árpád polgármester figyelmét hívta fel valaki a munkáimra, megnézte néhány képem, azután hívott meg. Áz Aquamarin Gyógyhotel- ben alakítottak ki egy városi galé­riát, amelyet most az én negyven­hét munkámmal avattak fel ünne­pélyesen.- Úgy tudom, itt külföldi meg­hívást is kapott.- Ez megint csak szerencse. Ott volt a megnyitón Simon József, Svédországban élő szobrász-kerá- mikus művész, Gorka Géza egy­kori tanítványa, ő ajánlotta fel egy stockholmi bemutatkozás lehető­ségét.- A szinte hónapok alatt elért sikerek után hogyan tovább?- Szeptemberben a kaposvári SMK-ban bemutatják munkái­mat. Arra készülnöm kell, de be­vallom, most az első önálló kiál­lításom semmivel nem mérhető öröme tölt el. Lubickolok a bol­dogságban... KATONA CSONGOR Rászorulókból segítők A Somogyi Munkanélküliekért Alapítvány, a vöröskereszt, a vé­dőnői szolgálat és még számos szervezet bevonásával most olyan szociális programba kezd­tek, amely modell értékű, és a Dunántúlon csak a csurgóiak vesznek részt benne.- A „Biztos kezdet” programot Angliában ta­láltát ki 1997-ben - ma­gyarázta Szomor Éva programigazgató, a szo­ciális és családügyi mi­nisztérium munkatársa. A már meglévő intézmé­nyek - családsegítő, böl­csőde, civil szervezetek, védőnői szolgálat, neve­lési tanácsadó - mind a családok­nak segítenek abban, hogy gyer­mekeik az adott keretek között a lehető legjobban bontakoztathas­sák ki képességeiket.- Szépen hangzik, de a gyakor­latban hogyan valósítható meg?- Magyarország másodikként nevezett be ebbe a programba és januárban öt helyen indulhatott el - Csurgó, Vásárosnamény, Ózd, Budapest-Józsefváros lakótelep, Mórahalom és tanyavilága -, de mindenütt máshogy, a helyi sajá­tosságok figyelembevételével ala­kítják. Csurgón már működő programba próbálunk belépni. Családi játszóház, kreatív fog­lalkozások, baba-mama klub, sü­tés-főzés, gyermekzsúrok, gyer­mekfelügyelet és még számos szolgáltatás szerepel a csurgóiak repertoárján. - Nem az íróasztala­ink mögött várjuk a családokat - hangsúlyozta Porkoláb Lajosné, a Csurgó kis­térségi családsegítő és gyermekjóléti szolgálat vezetője. Jöttek a rászo­rulók a problémáikkal és láttuk, megoldást kell találni, de hiányos a hát­térintézmény, ahova küldhetjük őket.- Meghívásos pályá­zaton nyertünk a prog­ramhoz forrást - tette hozzá Baráti Zoltánná, a csurgói program veze­tője. Tudjuk, fél év alatt nem lehet megváltani a világot. Az őrtílosi óvo­da lesz a modellintézmény. Első­ként egy gyermekfelügyelet-tan- folyamot indítottuhk, amely tanú­sítványt is ad. Érdekes volt, hogy önkénteseink a rászoruló anyu­kákkal együtt ültek a tanfolya­mon. Utóbbiak egyszer talán segí­tőink lesznek. A program egyik fontos eleme, hogy megszűnhet az az ijesztő kép a családsegítőről, meg más hasonló intézmények­ről, hogy beavatkozni akarnak az érintettek életébe. VARGA ANDREA Quaestor Bármely összegű megtakarításnál előnyös. Az egy éves állampapírkamatot mindig meghaladó, kiszámítható kamatozás. Folyamatosan vásárolható. Jelen hirdetés nem minősül nyilvános ajánlattételnek, és nem helyettesíti a QUAESTOR ingatlan Kötvény, a PSZÁF által 111/10.260/2001. számon 2001.03.29-én jóváhagyott hivatalos tájékoztatójának megismeréséti A Kibocsátási Tájékoztató megtekinthető a Forgalmazó helyeken. Matekfüzetből papírmasé hadsereg Különleges hadsereget vezet Börzsey Károly. A több mint 2300 katonából és 350 lóból álló armada tagjait drótból, papírból és gipszből a 78 éves művész maga készíti. A pa­pírmasé hadsereg katonafi­gurái a római kortól és a hon­foglalástól napjainkig mutat­ják be a különböző korok ka­tonáit és csatajeleneteit. Római légionáriusok, légideszan- tosok, török janicsárok, magyar huszárok, valamint a 48-49-es szabadságharc és a világháborúk katonái egyaránt helyet kaptak Börzsey Károly hadseregében. A papírmasé katonák némák ugyan, de nem mozdulatlanok, ugyanis éppen egy-egy, a korra jellemző csata részesei. A pécsi hadúr kü­lönleges seregének legnagyobb értéke azonban vélhetően mégis az, hogy a gyerekek történelmi is­meretei észrevétlenül gyarapod­nak a katonák nézegetése köz­ben. Börzsey Károly felesége ugyanis 40 éves tanítói tapaszta­latát felhasználva csatákról, ütkö­zetekről, viseletekről mesél, s közben persze észrevétlenül ta­nít. S az sem lebecsülendő, hogy Börzsey Károlyt és feleségét a gyerekek jelenléte nem csupán újabb és újabb katonák elkészíté­sére inspirálja, de talán fiatalítja is A gyerekek történelmi ismeretei észrevétlenül gyarapodnak a katonák nézegetése közben őket, s rendszeres elfoglaltságot biztosít számukra.- Ez már a második gárdám - mondta Börzsey Károly -, az első, amelyik 3000-nél több katonából áll, több kőszegi és sárvári kiállí­tás után a Nagyvázsonyi Vármú­zeumban talált végleges otthonra. Ezt a mostani sereget 28 évvel ez­előtt, az első unokánk érkezése­kor kezdtem készíteni, gyűjtöget­ni, s ma már 2350 katonából és 350 lóból áll. A figurák készítését egy drótváz hajtogatásával kez­dem, majd használt matematika­füzetek lapjaiból készülnek a lá­bak, kezek. Ez utóbbiból van bő­ven, a lányom ugyanis matemati­katanár, s a nyári szünidőben me­lyik gyerek szereti nézegetni elő­ző tanévi matekfüzetét? így aztán hozzám kerülnek, én pedig kato­nákat készítek belőlük. Amikor a váz megvan, papírból, gipszből és tapétaragasztóból egy masszát ké­szítek, s ezzel nyerik el végső for­májukat a figurák. A festés külö­nös gondot igényel, történelmi és irodalmi könyvek képanyagát igénybe véve választom ki a színe­ket - magyarázta a pécsi hadúr. - Eleinte művészi olajjal dolgoz­tam, most azonban temperát használok, ezzel ugyanis több és szebb árnyalatot tudok kikeverni. A fegyverek aztán vékony drótból és gombostűből készülnek. Börzsey Károly első sikereit kisiskolás korában aratta, s azóta hódol szenvedélyének. Vallja, hogy nagyon keveset tudunk álta­lánosságban a történelemről, fő­ként a most felnövő nemzedék. Hasznos lehet tehát gyerekek kö­rében a játékos ismeretterjesztés a papírmasé katonák társaságá­ban. A nyugdíjas művész és fele­sége kizárólag ott állítja ki kincse­it, ahova hívják őket, a tapasztala­tok azonban azt mutatják, hogy egyre több ilyen intézmény van. A hadsereg tehát időről időre ke­vesebbet pihen a pécsi otthon polcain, s egyre gyakrabban ke­rülnek a katonák a szállító cipős- dobozokba, hogy elvégezzék kül­detésüket. Ami pedig természete­sen már nem a győztes ütközet, sokkal inkább a gyönyörködtetés és az ismeretterjesztés. MÁRKUS KATA

Next

/
Thumbnails
Contents