Somogyi Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-13 / 62. szám
2004. Március 13., Szombat HÉTVÉG E 13. OLDAL Az emberszabású ünnep Az 1871-ben épült Szarvas Fogadó Az épülő városház 1903-ban Szomorú fintora a sorsnak, hogy Magyarország először csak az első világháború és Trianon által megnyomorítva, 1928-ban ülhette meg hivatalosan is nemzeti ünnepként március 15-ét. Tudjuk, hogy 1848. március idusán esett az eső Pesten, az első hivatalos ünnepnapon, 1928. március 15- én pedig havazott - legalábbis itt, Somogybán. (Mint ahogy az utóbbi napokban ismét.) Tehát egy olyan merőben hétköznapi dolgot is számon tartunk ezen az igazán piros betűs ünnepen, mint amilyen az időjárás. És nagyon jól van ez így. Az ünnepi pátosz néha talán elfeledteti velünk - mert hajlamosak vagyunk a végletes érzelmekre -, hogy az egykori forradalmárok is ázó-fázó, esendő emberek voltak. És éppen ez a nagyszerű az egészben. Az a nagyszert!, hogy az ember, ha kell, félre tudja tenni saját mindennapiságát, saját hétköznapi gondjait, s néhány csodálatos pillanatra mindenkiből válhat „hős”. Még ha talán elképzelni sem tudja magáról... Mindenkiből válhat olyan ember, aki képes áldozatot hozni - bár kissé elkoptat- tuk már ezt a nagyon szép szót: - akár a nemzetért is. És ha erre nincs alkalma, akkor a városért, ahol él. Vagy a kisebb közösségért, amelybe tartozik. Esetleg a családért, ami nélkül aligha lehet igazi közösség, város, nemzet... Olykor a hétköznapi embereknek is megadatik néhány ilyen csodálatos pillanat. S ha nagyon fontos a pillanat, ha nagyon sok embertársunkon van módunk segíteni, akkor bizony a történelemmel találkoztunk. Mint ahogy szépapáink 1848-49-ben, az idősebb korosztály 1956-ban és talán ez a nemzedék is, 1989-ben... Esős, havas, borongós vagy szik- rázóan napfényes márciusokon mindenesetre figyelnünk kell arra, hogy a nagy sorsfordulók, a legjelesebb ünnepek is a hétköznapok tengeréből emelkednek ki. A régi márciusokat is körülvette és áthatotta a mindennapok hol komoly, hol derűs vagy éppen könnyes világa. S ettől lehet minden ünnep, minden emlékezés érthetően és át- érezhetően emberi. 1869-ben március 15-e után három nappal választották meg Kossuth Lajost a kaposvári választókerület országgyűlési képviselőjévé. A nagy száműzött nem fogadta, mert nem fogadhatta el a mandátumot, de a választási eredmény országos figyelmet keltett, s alapjaiban bolygatta meg a politikai életet egész Somogybán. Kaposvár kuruc lelkű polgársága ekkor ébredt rá újból arra, hogy milyen nagy erő rejlik az összefogásban, s csakhamar a 48-as pártot juttatta többséghez a városi képviselő-testületben. Az első nyilvános március 15-i megemlékezésen, amelyet a kaposvári Szarvas fogadóba hívtak össze 1875-ben, még nem vettek részt sokan. Hamarosan azonban népes banketteket is rendeztek a megye- székhelyen. „Kedden este már nyolc óra körül megtelt a Szarvas vendéglő nagyterme zsúfolásig - írta az 1882-ben tartott ünnepi rendezvényről az egyik kaposvári lap -, sőt sokan az előszobát, folyosót foglalták el, mert ember ember hátán volt, s így a tágas terembe be nem fértek.” 1879-ben azonban nem tudtak felszabadultan ünnepelni a kaposváriak. Négy nappal a jeles évforduló előtt történt ugyanis, hogy a Tisza árvize lerombolta Szeged városát. A katasztrófa híre - ahogy az egykorú tudósítás írja - „nyomasztólag hatott a kedélyekre, s nem uralgott az a villanyzó lelkesedés és hangulat, mint az elmúlt években”. A tragédia kapcsán nemcsak azt élhették át a kaposváriak megrázó erővel, hogy milyen az, amikor „föltámadott a tenger”, hanem azt is, hogy a bajban mit jelent a nemzeti összetartozás érzése. Amikor a régi Kaposváron igazán meg akarták adni az ünneplés módját, akkor az egyemeletes Korona vendéglőbe invitálták a közönséget, amely a 19. század végén társadalmi és kulturális központja volt a még sáros, poros, rendezetlen, de ’48 emlékét nagy becsben tartó, Kossuth Lajost képviselővé és díszpolgárrá választó Kaposvárnak. Természetesen nem csak a megyeszékhely ünnepelt az egymást követő márciusokon. Lengyeltótiban egy Németh István nevű ügyvéd volt az, aki 1887-ben kezdeményezte, hogy ott is tartsanak ünnepi bankettet. A név nem véletlenül cseng ismerősen: a jeles ügyvéd három év múlva Kaposvárra költözött, ahol hamarosan polgármesterként is kipróbálhatta képességeit... Mire 1898, tehát az ötvenedik évforduló is elérkezett, március 15-e emléke végleg otthonra lelt a szívekben. Ekkor Csokonya községben nemzeti viseletbe öltözött lányok sorfala közt vonult fel a még életben lévő 33 helybeli honvéd és nemzetőr, utánuk - „nemzeti énekek zengedezésével” - nagy tömeg menetelt. A csokonyai polgárok ezen az ünnepen határozták el azt is, hogy gróf Széchenyi Istvánnak és Kossuth Lajosnak szobrot állítanak. (Az elkészült alkotásokat 1906-ban leplezték le.) 1904-ben pedig az emelte a somogyi rendezvények fényét, hogy ezen a napon avatták fel az új kaposvári városházát... Március 15-e ezután még csaknem egy negyedszázadig, 1928-ig nem lett hivatalos nemzeti ünnep Magyarországon - a szívekben azonban azzá vált, visszavonhatatlanul. Az államhatalom ehhez mit sem tehetett hozzá, de el sem vehetett belőle. Március 15-e végül is akkor gyökeresedett meg a magyar köztudatban, akkor vált a nemzeti hagyomány részévé, amikor csak és kizárólag a társadalom ünnepe volt... S a magyar társadalom mindig is tudta, hogy a modern Magyarország március 15-én ünnepli születésnapját. NAGY ZOLTÁN Március 15h ünnepségek Balatonbogláron 10 órakor ünnepi műsorral és koszorúzással emlékeznek 1848-49-re az országzászlónál, majd a város kitüntető díjait osztják ki a művelődési házban. Fonyódon 10 órakor a szabadságharc, a forradalom és a várossá avatás 15. évfordulójára rendezik meg Csuda Világ címmel Ivancsics Ilona zenés gyermekműsorát a gimnázium aulájában. 16 órakor felavatják a Bartók Béla utcai Helytörténeti Gyűjteményt. 17.30 órakor városi ünnepséget tartanak a gimnázium aulájában, majd az általános iskolánál lévő kopjafáig fáklyás felvonulás lesz. Marcaliban 11 órakor kezdődik a városi ünnepség a Noszlopy-szobornál, melyen Brunner István mond ünnepi köszöntőt, és közreműködnek a Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészetoktatási Iskola tanulói. Csurgón 18 órakor kezdődik az ünnepi műsor a Csokonai közösségi házban. Füstös János könyvtárigazgató mond ünnepi beszédet, majd föllép az Eötvös József Általános Iskola gyermek-színjátszócso- portja. Balatonlellén 18 órakor koszorúzással kezdődik a forradalomra és a szabadságharcra emlékező rendezvény az országzászlónál. Ezt követően fáklyás felvonulással folytatódik a megemlékezés, majd ünnepi műsor lesz a művelődési házban. Nagyatádon 10 órakor a Kossuth-szobornál rendezik meg az ünnepséget. Fellépnek az Ady Endre Gimnázium, az Árpád Fejedelem Általános Iskola diákjai, a Stella kamarakórus és a Talentum irodalmi súdió is. ■ Petőfi a képzőművészetben Székely Gábor szinte mindent tud a forradalom költőjéről fotó: varga györgy Petőfit ábrázoló mellszobrok, festmények és rézkarcok, a költőről szóló kiadványok és saját művei múlt századi és még korábbi kiadásban, folyóiratok, jelvények, fafaragványok, megany- nyi tárgy és emlék, ami az 1848/49-es események forradalmár költőjére emlékeztet. A kiállítás a csurgói református gimnázium ünnepi rendezvényének részeként nyílt és a hónap végéig lesz látható a városi múzeumban. Mindez csak töredéke annak az anyagnak, amit Székely Gábor Pe- tőfi-kutató mondhat magáénak.- Amikor a barguzini ügy elindult, 1988 tájékán, megdöbbenve hallottam, hogy irodalomtörténész és antropológus milyen stílusban vitatkozik egymással, s hogy kérdőjelezi meg az első az utóbbi állításait. Ennek az áldatlan vitának semmi köze nem volt a szakmaisághoz. Ez indított arra, hogy elkezdjek kutatni. Utánanéztem, mit tudunk Petőfi eltűnéséről, az előzményekről. Jártam az antikváriumokat, utánaolvastam - elevenítette fel Székely Gábor, hogyan lett Petőfi-ku- tatóvá és -gyűjtővé. Gyűjteménye sok kincset rejt. így Madarász Viktor Petőfi halála című festményének utolsó vázlatát, amiről az antikváriumban nem is tudták, ki festette. Egy székely góbé forgatható támlájú faragott székét, ami Petőfit ábrázolja, ám egy gyors mozdulattal átfordítható, ha hívatlan vendég érkezik a házhoz.- A költőt szentként tisztelték, képének helye volt a szentképek sorában, és szerették izmosnak, jóképűnek is látni. Számos kiállított darab bizonyítja ezt. Múlt századi megcsúfolása viszont, hogy arcvonásait Le- nin-vonásokkal ötvözték, meg hamutartót készítettek arcmásával, s ráadásul Sztálin-sorokat véstek mellé. varga andrea %?oRrc; KAPÓS avaniguarde tr, Arán) „ERŐS VÁRUNK, A NYELV” (Kosztolányi) A kutya nem eszi meg... .. .a telet! - mondják a régi öregek. S lám, lám; az évszázados tapasztalatokon alapuló szólás az idén is igaznak bizonyult. Ha már a kutyánál tartunk, nézzünk meg néhány szólásunkat, közmondásunkat; mennyire igazak és használhatók napjainkban! „Egyik kutya, másik eb.” = egyformán rossz mind a kettő. Használjuk, például akkor, amikor két ember összevész, de egyiknek sincs igaza. „A kutya farkára köt valamit.” = megbízhatatlan emberre bíz rá valamilyen titkot. „Bizonytalan, mint a kutya vacsorája.” = nem lehet tudni, lesz-e belőle valami, megvalósul- e. „A mi kutyánk kölyke.” = közénk való, hozzánk tartozik. „A kutya se ugatja meg.” = senki se törődik vele, nem hiányzik senkinek. „Hű, mint a kutya.” = nagyon hűséges. „Kutya világ, szűk esztendő!” = nehéz az élet. „Olyan, mint a kivert kutya.” = szánalmasan elhagyatott, társta- lan, nyomorult. „Se kutyája, se macskája.” = semmije sincs, nagyon szegény. „Dörgölődzik, mint a koszos kutya.” = tolakodó módon hízeleg. „Keresztül van benne a kutya.” = ízig-vérig gonosz. „Ásítozik, mint kutya a túróra.” = nagyon vágyik valamire. „Coki kutya, mindjárt keresztül- ugorlak!” = pünkösd után a férjhez nem ment lányokat csúfolják így. „Elkapod, amitől a kutya visít!” = elverlek! „Olyan csöndes, mint a bolhában kutya.” = nagyon csendes, nyugodt. Mi pedig mit tehetünk e tavaszi télben? Reménykedjünk! Reménykedjünk abban, hogy március 15-i nagy nemzeti ünnepünk mindenki számára meghozza a várva várt tavaszt! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ
