Somogyi Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-11 / 60. szám

2004. Március 11., Csütörtök 7. OLDAL Somogysámsonban minden megvan, ami egy ekkora falu­ban meglehet. Komfortos a te­lepülés, a hangulat pedig a ré­gi idők faluját idézi. Akinek a településen akad dolga, többsé­gében rendezett portákkal és barátságos és a télvíz idején ráérős falusiakkal találkozik. A kedves fogadtatás után azonban gyorsan a felszínre kerül az is, ami mindenkit fog­lalkoztat. Súlyos ellentét feszül a szomszédos Maróton élő ci­gányság és a sámsoniak több­sége között. Az összefogásban van Sámson ereje- Te már harmadszor csúsztál, ez nem ér, nem ér! Tanító néni mond­ja meg neki - hallatszik már mesz- sziről egy kétségbeesett gyerek­hang. A hang gazdája a negyedikes Renáta, aki azért elkeseredett, mert még csak egyszer sikerült felfémie a szánkóra. Igen, március tizenegye­dikén a szánkóra. Idén télen először szánkózhatnak, vagy ahogy erre mondják, ródlizhatnak a sámsoni gyerekek a Hutter-dombon. Ez a ter­mészeti jelenség a falu közepén ta­lálható, és pláne negyedikes korban még szülte hegynek látszik. Felnőtt fejjel már inkább csak egy enyhe lej­tő, és Farkas Miska bácsiról kapta a nevét, akit - ki tudja már miért - Huttemek hívtak az itteniek. Az idős ember háza ma már üres, olda­lán egy nagy lyuk tátong, a ház mel­letti domb azonban azonnal híres lesz, ahogy egy kis hó esik. Aki nem olyan szerencsés, hogy testnevelési órája van, a háromna­pos idei télen, az néptáncol, zon­gorázik vagy kerámiakancsót ké­szít. A szerda ugyanis a művészeti oktatás napja az iskolában. Iskola az esélyekért Fazekas Ede, az iskola igazgatója Flőgyészről érkezett Somogysám- sonba és az elmúlt, kicsivel több mint tíz év alatt igazi lokálpatrióta lett. A tanintézmény vezetői széké­ben tesz meg mindent a település jövőjéért.- Azt gondolom, nem azt kell nézni, hogy az oktatás mekkora feladvány ezekben a nehéz évek­ben - mondja. - Sokkal inkább úgy kell gondolkodni, hogy a település jövője szempontjából az a legfon­tosabb, minél több gyereknek le­gyen esélye egy, a mostaninál ered­ményesebb életre. Ehhez mindent meg kell tennünk, hogy jöjjön akármilyen családból is, sikeres fel­nőtt lehessen. Meg kell mutatni, hogy van lehetősége a szülőfalujá­ban. Olyan alapokkal kell elindíta­ni, hogy minél kisebb legyen az esélye arra, hogy munkanélküli­ként jöjjön ide vissza. Az iskolában mi már évek óta azért dolgozunk. Az óvodánk is speciális pedagógiai programmal működik, aminek eredménye, hogy egyre kevesebb a fogyatékos iskoláskorú. Somogysámsonban egyébként az 1730-as évek óta van iskola. Az első egytantermes katolikus elemi volt, a mostani tanoda szomszéd­ságában. Az iskola mai épületét az 1959/60-as tanévben vette bútokba a gyereksereg. Horváth János 1975-ben költö­zött Maróiról Somogysámsonba, és mindkét gyermeke ebben az is­kolában tanult.- Mi is azért jöttünk el onnan, amiért más - lapátolja a vizesre ol­vadt kétnapos havat Horváth Já­nos. - Ahogy a marótiak költöztek be a városba, úgy lett egyre na­gyobb arányú a cigány lakosság. Meg aztán szerettük is Sámsont. A feleségemmel itt dolgoztunk a szö­vetkezetben, a gyerekek ide jártak iskolába. Szeretünk azóta is itt lak­ni. Megvan nekünk mindenünk, ami kell. Ijesztő magány Néhány házzal arrébb két asz- szony beszélget a kapuban. A bé­kés párbeszédet az zavarja meg, hogy három huszonéves fiú - lát­hatóan nem józan állapotban - egymást lökdösve hógolyózik, úgy, hogy egy nagy darab hó a két asz- szony lábai elé esik. Nem szólnak semmit, csak kicsivel csöndeseb­ben folytatják. Amikor szóba ele­gyedünk, kiderül: mindketten egyedül élnek. Ahogy még sokan rajtuk kívül a faluban. Gyors fejszá­molás után arra jutnak: a környék kilenc házában összesen heten Az idősek közül sok az egyedülélő A polgármester hiszi, hogy van a falunak jövője laknak. Csak egy házban öreged­tek meg közösen. Félnek hát. Hogy okuk is van rá, a kisajtóra mutat­nak, amit tavaly tavasszal törtek be a hógolyózókhoz hasonló suhan- cok. Szemben meg az iskolapark­ban lekopaszított tuják jelzik: a megélhetési bűnözést nem szóbe­szédből ismerik, saját bőrükön is tapasztalják errefelé. Horváth Jánosné a buszról igyekszik hazafele. Marcaliban volt és mindenben egyetért az elhang­zottakkal.- Nagyon jó kis település lenne ez - bólogat teljes meggyőződéssel. - Csak hát a cigányok, tudja. Nincs munkájuk, aztán úgy élnek, ahogy tudnak. Ha kell, lopnak, és nem na­gyon tudnak mit kezdeni maguk­kal, főleg ilyenkor télen. Ha rende­zettebben élnének, senkit nem za­varnának. De így aki teheti, mene­kül előlük, más faluba vagy Marca­liba. A múltkor még a kéménysep­rőt is lekéstem, mert nem ismertem meg, beengedni meg már senkit nem mer az ember. Búcsúzóul még hozzáteszi: ezenkívül még a busz- közlekedést kéne megreformálni, hogy akinek mégis van lehetősége, tudjon is dolgozni. Helyben a megoldás Az idei év végén lesz 21. éve, hogy Somogyi Magyar József irányítja Somogysámson életét. Nincs is te­hát talán a településen olyan em­ber, aki jobban tudná, hol szorít legjobban a sámsoniak cipője.- Tisztában kell lennünk azzal, hogy a cigányság problémája a leg­égetőbb probléma, nemcsak ná­lunk, de egyre inkább a térségben is - mondja Somogyi Magyar Jó­zsef. - Nem szabad azonban na­gyobb jelentőséget tulajdonítani ennek, mint amekkora. Előre kell nézni és fejleszteni a települést úgy, hogy kényelmes és értékes ott­hona lehessen az itt élőknek. Én hi­szek abban, hogy van jövője Somogysámsonnak. A mostaninál nagyobb felvevőképessége egyet­len munkaadónak sem lesz. Itt kell boldogulni és ha minden feltételt megteremtünk ehhez, akkor lehet is. Azért dolgozom, a falu testületé­vel egyetértésben, hogy egyre töb­ben gondolják úgy, ahogy én. Hi­szek abban, hogy hosszú távon csak azzal érhetünk el eredményt, ha a cigány lakosságot is megbe­csüljük. Ezt csak az oktatás fejlesz­tésével, valamint azzal lehet elérni, hogy megpróbáljuk az igényszin­tűket emelni. Ha ehhez még külön­böző támogatásokkal sikerül a fia­taljainkat a településen tartani, évti­zedek múlva is lesz esélye az utá­nunk következő generációknak. Ötszáz év ad erőt A község amúgy, nehézségek ide vagy oda, lassan ötszáz éve állja az idők sorspróbáló feladványait. A fa­lu nevét ugyanis 1533-ban egy egyezséglevélben említették elő­ször. A két világháború között az­tán már a környék legnagyobb köz­sége volt. Lakóinak száma megha­ladta az ezer főt. Körjegyzősége pe­dig évtizedeken keresztül rangot is adott a nagyságához. Most is, ahogy az elődök, konok kitartással néz tehát Somogysámson a jövőbe. A faluban ugyanis azt várják az uniótól, hogy az ekkora települé­sek visszanyerhetik elvesztett rangjukat. Olyannyira készülnek erre, hogy már az alkalom megün­neplésére is mindent kigondoltak. Május elsején nagyszabású faluün­neppel és az itt élő német lakosság­gal karöltve ünnepük majd a csatla­kozást, amelyet - titokban úgy gondolkodnak - a krónikák né­hány száz év múlva a falu történetének fordulópontjaként emlegetnek majd. ___________■ SOMO GYSÁMSON Sámsoni hírmondó Épülnek az árkok Folytatódik a vízelvezetők fel­újítása. A faluban ugyanis óriási gondokat okozott a víz, eső­zések alkalmával bokáig ért a víz faluszerte. Két évvel ezelőtt meg­kezdték az árkolást és azóta nem volt ilyen gondjuk, ezért hogy eztán se legyen, idén újabb két beMzelvezetőt szeretnének helyreállítani. Felújítási tervek Pályázik a település az önkor­mányzati tulajdonú épületek felújítási programjára. Az elmúlt két évben helyreállították a községháza épületét, és egy parkolót is kialakítottak a pol­gármesteri hivatal épülete előtt. Az orvosi rendelő jó állapotban van, hiszen új. Az óvodára, az iskolára és a szolgálati lakásokra azonban ráférne a helyreállítás. Megszépül a temető Három évvel ezelőtt kezdődött a falu sírkertjének felújítása. Be­fejeződött a ravatalozó korsze­rűsítése, kerti csapokat és teme­tőkerítést építettek. Tavaly az umafal és a temetőkapu készült el, és már csak a térburkolat kiépítése van hátra. Recept Sámsonból Barátfüle Somogysámsonban a böjti időszakban gyakran készítenek barátfülét. Hozzávalók: fél kiló burgonya, liszt, egy egész tojás, egy kávéskanál só, egy kávés­kanál margarin, 15 dkg búzadara, szilvalekvár. A főtt burgonyát áttör­jük. A margarinnal, tojással és sóval, valamint a liszttel összedol­gozzuk. A tésztát gyúródeszkán vékonyra kinyújtjuk és apró lekvárhalmokat, túrót teszünk rá egy sorban. A lekváros csíkra a tésztát visszahajtjuk, szaggatóval kiszaggatjuk a négyszög alakú táskákat. Forró vízben megfőz­zük. A búzadarát kevés zsira­dékon olajbamára pirítjuk, s ebben megforgatjuk a barátfülét. A tetejét meghintjük porcukorral. AZ OLDAL CIKKEIT FÁBOS ERIKA ÍRTA. FOTÓK; TÖRÖK ANETT. AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT A SOMOGYSÁMSONI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA. Úton Európába Somogysámson kincse Nagy Endre a tél folyamán felújította a kereteket és a kaptárokat is. A méhekhez hasonlóan felkészülten várja a virágzást. Méhekkel az unióba Nagy Endre a családi hagyományt folytatva kezdett méhészkedésbe. Édesapjától örökölte a méheket és a kaptárakat, aki hozzá hasonlóan szintén apja ha­gyatékaként jutott a szorgos rovarokhoz A méhé­szetet öt méhcsaláddal alapozta meg a legidősebb Nagy. Mára közel száz kaptárban zümmögnek a mézcsinálók.- A katonaság után kezdtem komolyan foglalkoz­ni a méhészettel - mondta Nagy Endre. - Addig csak pörgetéskor segítettem édesapámnak. Somogysám­son környékén szerencsés a méhész. A Berekben ki­váló és ritka méhlegelők vannak, később pedig a szövetkezeti repcésre járnak a méhek. Ilyen adott­ságok mellett nem is csoda, hogy a faluban a hábo­rú után sokszor ennyien foglalkoztak méhekkel, mint most.- Retten vagyunk már csak. Rajtam kívül a pol­gármesternek vannak méhei. Az unióban szerintem nem lesz se jobb, se roszabb, mint eddig. Védővá­mok eddig is voltak, az azonban később derül csak ki, hogy az uniós méhészek elhozzák-e a kaptárai­kat a magyar legelőkre. Az akácmézünk ugyanis azért olyan kapós, mert az akác tőlünk északabbra már nem nagyon él meg. __________________■ Az épület a falu büszkesége. Nemcsak kívülről szép, belülről is a híres építész, Makovecz Imre hagyományos stílusát tükrözi. Faluház a fatetőn A település legújabb és legnagyobb épülete 1992- ben épült. Érdekessége azonban nem önmagában a nagysága, hanem az, hogy Makovecz Imre épí­tész irodájának tervei alapján készült el, és negy­vennégy ágas tölgyfa alkotja a ház tartószerkeze­tét. A faluház építésekor nem csak a tartószerkeze­tet álmodták meg fából, ezenkívül is sok természe­tes anyagot használtak fel. Csak fából több mint háromszáz köbméternyit építettek bele. A csoda­szép épület azóta közösségi célokat szolgál, iskola­időben pedig az iskola hasznosítja. Itt rendezték be az intézmény könyvtárát, informatikai szaktan- termét, de a faluház aulája ad helyet a testnevelés­óráknak és a művészeti oktatásnak is. Pénteken este hattól kilencig, szombatonként pedig délután négytől este tízig van nyitva bárki előtt az ajtaja. Olyankor ingyen lehet internetezni és számítógépet használni, ezek.mellett zenés-tán­cos programok várják az érdeklődőket. A művelődési ház a település civil szervezetei­nek is helyet ad. Itt rendezik meg a már hagyomá­nyos borversenyt és a nyugdíjasrendezvények is itt kapnak helyet.__________________________■ A L M A N A C H - 19 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents