Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-14 / 38. szám

2004. Február 14., Szombat HÉTVÉGÉ 15. OLDAL Don-kanyar: újra az oroszok A diákok is átélték a Don-kanyari vereséget FOTÓ: GÁTI KORNÉL Sokáig kerestem a Don-ka- nyart. Sáros búzaföldön, ná­dason is át kellett vágnom, hogy végre katonákra leljek. Egyikük azt mondta, hogy már meghalt. Másikuk táv­csővel kémlelte az ellensé­get. Mindez persze csak fé­lig igaz, hiszen a zamárdi, a kőröshegyi és a balatonföld- vári általános iskolák diák­jai játszották újra a doni csata jeleneteit egy élő törté­nelemórán. Az oroszok már elindultak - árul­ta el Papp Ernő, akitől haditudó­sítóként a csatatér helyéről tuda­kozódtam. De éppen akkor fogal­ma sem volt arról, hogy merre jár az ellenség. A csatamezőre érve hullott a hó, s vacogtató volt a hi­deg. Elsőre az jutott az ember eszébe: hol a vodka? De ugye az oroszok még messze voltak, meg amúgy is gyerekek, zamárdi gye­rekek játszották a szerepüket.- Szólíts csak nyugodtan Jány Gusztávnak - szólt le egy vadá­szok állította magasles tetejéről Papp Ernő kőröshegyi iskolaigaz­gató, aki a magyar-német hada­kat, vagyis a kőröshegyi és bala­Újrajátszott történelem A történelemtanárok munka- közössége találta ki azt, hogy a diákok számára köze­lebb hozzák a magyar törté­nelem sorsfordító eseménye­it. Az első alkalom a mostani második világháborús Doni ütközet újrajátszása volt. Per­sze ez békével ért véget; orosz, német és magyar, vagyis zamárdi, kőröshegyi és balatonföldvári diák közö­sen sütött szalonnát egy jó­kora tábortűz mellett. tonföldvári diákokat vezényelte. Úgy tűnt, hogy szívesen bújt a vezérezredes szerepébe, aki ka­tasztrófával felérő vereséget szenvedett hadseregével 61 évvel ezelőtt a Don-kanyarban. A kezé­ben távcsövet szorongatott, felső testén zöld színű, Mól Rt-s kabát feszült. Azt mondta: Somogy me­gyének ebben a szegletében, a Zamárdihoz tartozó Tóközpusz­tán változtathatnak a történel­men - az újra játszott csatában ugyanis a magyar-német hadak győzelemre készülődtek. Kérdezném újra, hogy mit le­het tudni az ütközet állásáról, de csörög a fővezér mobiltelefonja, s a kezével csendre int.- Micsodaaa? Bekerítettek ben­neteket? Akkor ti hősi halottá lesztek nyilvánítva - mondta ha­tározottan. Utóbb elmagyarázta, hogy két felderítőjüket elfogták, de ez ugyebár még nem döntött el semmit. Egyébként az volt a szabály: egy közkatona megszer­zett dögcédulája egy, a tiszté - mint például Fekete Gábomé ba­latonföldvári pedagógusé - há­rom, a főparancsnoké pedig öt pontot jelent az ellenfélnek. S harminc pontot ért, ha egy gép­ágyút el tudnak juttatni az oro­szok a tóközpusztai hídra. Ez si­került nekik, mert az oroszok or­vul három csoportra oszlottak, s egyet közülük az amúgy hősies védők nem vettek észre, miköz­ben rejtőzködve több kilométer­nyi távolságot megtettek.- A történelem sajnos megis­mételte önmagát - nyilatkozta végül a bukott hadvezér, Papp Er­nő. - Mindennek oka a szörnyű hideg tél, az ellenség számbeli fölénye és nagyobb helyismerete volt. Majd jövőre visszavágunk, persze ez azzal jár sajnos, hogy nekünk kell az oroszok bőrébe bújnunk. czene attila Kúnó sem építtetett kultúrpalotát A politikusok gyakran büsz­kélkednek a magyar kultúrá­val, de pénzt csak ritkán szán­nak rá. Minden ezredik mű­tárgy szerepel kiállításon, a többi lomtárban hever. Ha len­ne elég látnivaló, évente akár 50 millió turistával több érkez­hetne Magyarországra - erről is beszélt Winkler Ferenc, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője. Az pedig biztos, hogy az Európai Unióban nem az iparunkkal, hanem a sajátos magyar kul­túrával lehetnénk sikeresek.- Milyen kézzelfogható kulturális örökséggel gazdagítjuk csatlakozá­sunkkal az Európai Uniót? Meny­nyire vannak ezek szem előtt?- A Magyar Államkincstár tulaj­donában lévő tizennégy múzeum rendelkezik a hazai műtárgyállo­mány csaknem 14 százalékával. A helyi önkormányzatok, illetve ma­gángyűjtemények birtokában van az 1 százalékuk, 75 százaléknyival pedig a tizenkilenc megyei szerve­zet rendelkezik. Több tízmillió tárgyról van szó, amelyek többsége viszont raktárnak sem nevezhető lomtárban hever. Mindössze 0,1 százalékuk látható kiállításon.- Ráadásul nap mint nap gyara­podhat ez a kincs.- így van, folyamatosan gyűlnek az újabb leletek, például az autópá­lya-építések kapcsán. Az építtető­tői kapott pénzből azonban ezeket sem lehet elhelyezni. Hiába írják elő, hogy mit kellene tenni, a több­ször módosított múzeumi törvényt egyre nehezebb érvényesíteni.- Siófokon évekkel ezelőtt bezárt a vízügyi múzeum. A helytörténeti múzeum alapítása évek óta húzó­dik. Milyennek látja Somogy megye helyzetét?- Országszerte csökken a múze­umok száma. Ebben a hazában száz évvel ezelőtt építettek utoljára múzeumot. Báró Klebensberg Kúnó minisztersége idején Kapos­vár és Somogy megye kétszer is összegyűjtött a maga részeként tíz­millió pengőt a leendő kultúrpalo­ta felépítéséhez, de a szükséges költségek másik felét az állam nem adta hozzá. Nagyon hiányos az inf­rastruktúra, nincsenek kiállítóhe­lyek, hogy a Nemzeti Múzeum anyagát vándoroltatni lehessen. Sajnos nincs értéke a kultúrának; a politikusok nem látják ennek fon­tosságát, pedig az 1990-es rend­szerváltást követően az ország első szabadon választott miniszterelnö­ke korábban múzeumigazgatóként dolgozott.- A fenntartók leginkább a me­gyei önkormányzatok... WINKLER FERENC 49 éves. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett diplomát doktori disszertációját a sza­badtéri múzeumokból irta. Németül és angolul beszél. Hobbija a vasútmodelle­zés, természetjárás és a zene. A felesé­ge könyvtáros a megyei könyvtárban. Bálint 15, Anna 9 éves, a pulikutyáját Madzagnak hívják.- Amelyek óriási kutyaszorító­ban vannak; nincsenek bevételeik, bizonytalan a jövőjük, nem tudnak pénzt rendelni a kultúrára. Ám az ismereteim szerint tizenküencből tizenöt szívesen tenné ezt.- Egyébként is sokan drága passziónak gondolják a kultúrát.- Mindig is az volt. A politika azt hiszi, hogy a kultúra csak kirakat. De ugyanakkor a legdrágább és a legveretesebb áru is a világpiacon, ami rendszerfüggetlen. Tőlünk nyugatabbra vállalkozók, alapítvá­nyok is segítik a múzeumokat, az alkotókat. Amíg erre anyagilag al­kalmas polgárság nem alakul ki Magyarországon, addig alternatíva nélkül az állam feladata marad a támogatás.-Pénz van az államkasszában, csak másra költik.- Annyi mindenre adnak pénzt... Naponta hallom, hogy me­zőgazdák sírnak a pénz után, s sokszor kapnak is. A kultúráról azonban csak beszélnek a politiku­sok. Amíg nincs lobbija; érdekvé­delme, érdekérvényesítő képessé­ge, addig ilyen szomorú marad a helyzet. Épülnek például az autó­pályák, de ezek nem hozzák, ha­nem viszik a vendéget, keresztül az országon; az egyik határon be­lép, a másikon pedig néhány óra múlva kilép. Mert nincs, ami ma­rasztalja.- Akkor is a kultúra mellett ér­velne 2004 Magyarországán, ha nem a megyei múzeumok igazga­tójaként dolgozna?- Az idegenforgalom óriási vonzereje a kultúra. Ma becsülhe­tően ötvenmillió turista marad tá­vol az országtól, mert nem tudja, miért jönne ide. Nálunk sajnos nem fordul elő az, mint ami példá­ul Párizsban, hogy napokká meg kell hosszabbítani a nyaralást, mert különben nem lehet végigér­ni az érdekes látnivalókon.- Leromlott állapotban van a működő kiállításoknak helyet adó legtöbb magyar építmény.- Ahová nem ruháznak be, on­nan nem vehető ki pénz. A Medici- ek egykor üzletházból csináltak ga­lériát, s volt eszük, hogy belépőt szedjenek az érdeklődőktől. Firen­zét nem kerülik el ma sem a turis­ták. Mindenki tanulta ezt, minden­ki elfelejtette? Át kell alakulnia a közgazdasági gondolkodásnak, mert a magyar ipar nem fog Euró­pában nagyot aratni. A kultúránk azonban piacképes, mert olyan kincs van a kezünkben, ami Íror­szágtól Indiáig sincs más senkinek.- Büszkék is vagyunk erre.- Nem elég büszkének lenni, ésszel kellene kezelni a dolgokat. Először is pénzt szánni a kultúrá­ra, beruházni, mégpedig sokat és gyorsan. Ugyanolyan gondosko­dással szükséges bánni vele, mint­ha aranyrúd vagy értékpapír len­ne. CZENE ATTILA Pénzt a Tadzs Mahalra Somogybán négy múzeum van: a kaposvári Rippl-Rónai, a siófoki Kálmán Imre, a marcali városi és a barcsi Dráva Múzeum. A többi látnivalóra a kisebb rangú emlékmúzeumokban, illetve kiállítóhelye­ken lehet rácsodálkozni. Winkler Ferencnek jó kapcsolatot sikerült kialakítani a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, ami je­lentős pénzforrást jelenthet. Fontos volna rendbe tenni a Kunffy Lajos művészetét bemutató somogytúri épületet, teljes körű felújí­tásra szórni a magyar Tadzs Mahalnak tartott kaposvári Rippl-Ró- nai-villa. Szeretnénk elindítani a fejlődés útján a szennai skanzent, Somogyvárt jó volna bekapcsolni a megyei hálózat vérkeringésé­be. S van tennivaló Reich Károly balatonszemesi szülőházán is, amely a rendszerváltás óta méltatlanul hánykódik. Táncos lábú koppányi gyerekek Új szakköri foglalkozás ke­retében néptánc oktatását kezdték meg ebben a tanév­ben a törökkoppányi általá­nos iskolában. A szakköri munkába 22 alsó és felső ta­gozatos diák kapcsolódott be. A foglalkozásokat Gei- gerné Szabó Ildikó pedagó­gus vezeti. Törökkoppány A szakköri munkát Geigemé Sza­bó Ildikó azért vállalta el, mert úgy érezte, hogy Törökkoppányban is szükség van olyan hagyományőr­ző csoport kialakítására, ami a gye­rekek érdeklődésére is számot tart.- Úgy tapasztaltam, hogy a nép­tánc az, ami kifejezheti a falusiak kulturális igényességét, s ami a gye­rekeknek is tetszik - mondta Geigemé. - A néptáncnak egyébként is hagyományai vannak a község­ben, másrészt működik a népdalkó­rus, ami ugyancsak a régi asszony­kórus örökségét viszi tovább. A szakköri foglalkozásokon rendszeresen 20-22 tanuló vesz részt, ám közöttük mindössze hat fiú van. A hagyományőrzés kereté­ben több tánc alaplépéseit is elsajá­tították már. A törökkoppányi kari- kázónak - a helyi népdalokra épül­ve - különösen nagy hagyománya van, de a fiúknak a kanásztánc is jellegzetes forma. A páros tánc las­sú és gyorsabb változatát is tanul­ják a szakkörösök. Elsajátították már a söprűs-üveges tánc alaplépéseit is. A szak­körvezető azt mondta: a tanév végére olyan szint­re szeretne eljutni nép­táncosaival, hogy a köny- nyebb lépéskombináció­kat tartalmazó tánccal is bemutatkozhassanak.- Kéthetente a tornate­remben tartjuk a próbákat - fogalmazott Geigerné Szabó Ildikó. - Márciusban az idő­sek napi rendezvényen már egy rö­vid fellépéssel szeretnénk debütálni. Azt követően pedig a tanév vége előtt a falunapi programban lépné­nek föl a néptáncosok. Ha a kör­nyékbeli falvakban is igényt tarta­nak a műsorunkra, akkor azokon is szívesen szerepelünk. Másrészt, ha olyan szintre jutunk, akkor a Siófokon tartandó településbemu­tatkozó programban is számíthatnak ránk. A törökkoppányi kis néptáncosok szorgalma­sak, fogékonyak, öröm­mel és lelkesen gyakorol­nak. A szakkör tagjai majd azt a fellépőruhát és -csizmát használják, amibén húsz évvel ezelőtt az akkori néptánco­sok sok-sok sikert értek el.- Ez is motiválhatja majd a tán­cos lábú koppányi gyerekeket a fellépéseken - fogalmazott a búcsúzáskor az iskolai néptánc szakkör vezetője. ___krutek József A kultúra hűséges lovagja Vikár Béla népdalgyűjtő és irodalmár szülőfalujában, a róla elnevezett utcában él Bank Lajos, a magyar kultúra lovagja. Hetes megbecsült polgára ötvenéves munkássága elismeréseként a Stefánia Palotában vette át a kitüntető címet. S életére mi gyakorolhatott volna nagyobb hatást, mint a Vikár-kultusz.- A gyerekektől és az iskolától sohasem tudnék megválni - mondta Bank Lajos nyugalmazott címzetes iskolaigazgató. - Egész életemet a népművelésnek, a népraj­zi emlékek gyűjtésének szenteltem, s nem gondoltam, hogy ezért ilyen erkölcsi elis­merésben részesülök. A jelölésemről csak akkor értesültem, mikor a polgármester közölte velem, hogy megkapom a kitünte­tő címet. A hír hallatán az eltelt fél évszá­zad lepergett előttem, és a megtiszteltetést pályám koronájának érzem. A hetvenhárom éves Bank Lajos 1955- ben került a településre, ahol huszonöt évig igazgatta a körzet iskoláját. Mint mondta: a hetesi emberek igényelték a kultúrát, a né­pi hagyományok ápolását segítő kezdemé­nyezésekben a fiatalok és az idősek egy­aránt részt vettek. Telente Móricz, Bródy és Szigligeti népszínműveit adták elő. A fellé­pésekbe a szülői munkaközösséget és a ta­nári kör tagjait is bevonták, és a darabokkal végigjárták a környező falvakat. Az ötvenes évek végén, Vikár Béla születésének száz éves jubileuma kapcsán csöppent bele az addig ismeretlen népdalgyűjtésbe, és vezet­te az énekkarokat és tánccsoportokat. He­tesnek ekkor saját cigány zenekara is volt, amely a színművek dalbetéteit játszotta és a néptáncosokat kísérte, s a lelkes közös­ség maga szervezte a fellépéseit. Később a helytörténettel kezdett el fog­lalkozni. Több szakkört is vezetett és Ki­rály Lajos, a megye kiemelkedő néprajzku­tatójának kérésére diákjaival hozzálátott a falu és környékének hagyományos földraj­zi, illetve dűlőneveinek gyűjtéséhez. Ké­sőbb ezt a munkát publikálta.- Nyugdíjasként még tizenkét évig taní­tottam, most újra belevetem magam a köz­ség életébe. Az elismerés felpezsdít és to­vábbi tettekre sarkall. Nemrég az iskolai szavalóversenyen voltam zsűritag, s már szemezgettem a lovagrend találkozói és tá­borai közül is. Az idősek otthonában pedig irodalmi-történelmi előadásokat szeretnék tartani. Bank Lajos néprajzi gyűjteményének sorsa megoldódik. Az évek során szakkörö­seivel ugyanis rengeteg tárgyat gyűjtött ösz- sze a falusi portákról. A régi fegyverek, do­kumentumok, pénzérmék és használati eszközök már megtöltik házának minden szegletét. Az önkormányzat segítségével egy régi cselédházból kialakított falumúze­umban kapnak helyet, és a gyűjtemény gondozását két fiatal veszi át. horváth zsolt Bank Lajos fotó: kovács tibor Postánkból Kell a könyv Drágább a könyvkölcsönzés címmel megjelent írásukhoz szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Az önmagát betű­bolondnak nevező olvasót ké­rem: maradjon is az. Nem lehet leszoktatni sem fiatalt, sem idő­set a szellemi táplálékról, mert veleszületetten igénye van rá (lám milyen ajándék ez a sors­tól). Pénzorientált világunkban, amikor a ponyvaízű könyvek ára is az égbe kúszik, akkor a jól bevált és államilag működtetett könyvtárak komoly irodalmi műveket kínálnak a hűséges ol­vasóknak. Kellemes légkör és a könyvtár segítőkész munkatár­sai várják a „betűbolondokat”. Végül csak annyit üzennék min­denkinek: ne mondjanak le az olvasásról, mert amely értéket a betűk szeretete, világa képvisel, az pénzben nem mérhető. CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents