Somogyi Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-14 / 38. szám

16. OLDAL HÉTVÉGE 2004. Február 14., Szombat Kicsit kopott, kissé használt, de azért kelendő Az antikváriumok látogatói elsősorban gyerek- és szakkönyveket, valamint a régi klasszikusokat keresik fotó: láng Róbert A Doktor Bubó kelti föl figyelmemet, szerényen meghúzó­dik a jelen klasszisa, Jamie Olivér, az angol szakácsfeno- mén könyve mellett. Romhányi József remekének cím­lapjáról a régmúlt, de nem feledett gyerekkor villan be. Rögtön mellette Milne Micimackója és Molnár Ferenc A Pál utcai fiókja kelleti magát. Gyors fejszámolás követke­zik, mennyi idő van még a következő fizetésig és hogyan áll a házikassza, majd egy bátor döntés; ez ugyan hatás­sal lehet a hó végi kosztpénzre, de nem bírom megállni; bemerészkedem a belvárosi antikváriumba, mely egyet jelent a vásárlással. „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) Tényleges és elvont Milyen sokszínű, árnyalatok­ban milyen gazdag a mi édes anyanyelvűnk! Nézzük csak meg a különfé­le igekötős igéinket! Gyakran előfordul, hogy ugyanahhoz az igéhez kapcsolt igekötő az egyik mondatban konkrét, a másikban absztrakt jelentést ad mondanivalónknak; ahogy ezt a címben is jelöltem. Itt van mindjárt a kinéz ige, amely konkrét jelentésében így használható: „Józsi regge­lente kinéz az ablakon.” Ugyanez az igekötős ige elvont értelemben: „Józsi kinézi Pis­tát a társaságból.” (Nem szíve­sen látja ott; érezteti vele, hogy nemkívánatos személy.) „Re­beka kinézi magának a társa­ságban Bélát.” (Kiszúrja, ki­szemeli, kiválasztja.) „Lajos minden megoldást kinéz a könyvből.” (Lemásol, kipus­káz.) Vegyük szemügyre a lenéz igét! Konkrét jelentésében: „Barátom lenéz az emeletről.” Absztrakt értelemben: „Károly lenézi ellenfelét.” (Nem tartja sokra, lebecsüli; kutyába se veszi, levegőnek nézi.) „Csaba lenézi szomszédja dolgozatá­ról a megoldást.” (Lelesi, le­puskázza, lekoppintja.) Vagy nézzük a felnéz ige je­lentéseit! Konkrétan: „Laci fel­néz a könyvből, amit olvas.” Elvontan: „Géza felnéz barátjá­ra.” (Tiszteli, becsüli, nagyra tartja, bámulja valamilyen ér­téke miatt.) „Felnézek egy ki­csit nagyanyámhoz.” (Felláto­gatok, felugróm.) Aztán jöhet például a fel­vesz. Konkrét értelemben: „Balázs felvesz a földről egy le­ejtett ezrest.” (Felemel, felkap, felmarkol.) „Zsuzsi fölveszi legszebb ruháját.” (Naná, hisz Lacival randevúzik!) Absztrakt értelemben: „Kitől vetted föl ezt a rossz modort?” (Eltanul.) „Felvette a jelenetet.” (Pl. az operatőr.) „Felvette az új bér­gyilkost.” (A maffia főnöke al­kalmazta, felfogadta, felbérel­te.) Folytathatnám még napes­tig, de akkor rámenne az egész oldal, rámenne az időm; ezért inkább egy másik alka­lommal még visszatérek erre a roppant izgalmas témára. Befejezésül azért hadd hív­jam fel a figyelmüket arra, hogyha ilyen dermesztőén hi­deg időben autóval rámen­nek egy hídra vagy felüljáró­ra, legyenek nagyon óvato­sak! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ A Csőrmesternek, Ursulának és a Küldöncnek köszönhetően a gye­rek- és ifjúsági könyveknél kez­dem. A jelen bolti ár alig feléért lehet itt válogatni, bár a hátsó bo­rítóra pingált eredeti összegekhez képest még ez is irreálisnak hat - az eltelt idő azonban némi ma­gyarázattal szolgál a változások­ra. Persze attól még hihetetlenül hangzik, hogy alig húsz éve Gár­donyi Egri csillagosáért 32,30-at, Gajdar Timur és csapatáért 13,30- at kellett leszurkolni. Mennyire elszoktunk már a fillérezgetéstől! Móra Rab ember fiaiért hét, Mó­ricz Légy jó mindhaláligjáért 31, Mikszáth Tót anyafiakjáért ki­lenc, míg Fekete István Tüskevár­iéért 29 forintot kértek a könyvki­adók. Jelen állapotukban 4-500 forintért vesztegetik őket, s ez be­legondolva, hogy újonnan leg­alább egy egyest kell még az szá­mok elé képzelni, elfogadható­nak tűnik.- Nagy is a kereslet irántuk - mondja Lucz Viktória, a bolt al­kalmazottja -; a betérők elsősor­ban gyerekkönyveket keresnek. Nagy keletje van például az egy­kori Csíkos- és Pöttyös-könyvek­nek. Emellett a jelen slágerírói­nak korábbi köteteit keresik: Leslie L. Lamence, Vavyan Fable és Stephen King is népszerű, és természetesen Rejtő, Moldova vagy Agatha Christie is kelendő. Ezenkívül a szakkönyvek és a szótárak fogynak nagy mennyi­ségben, nemritkán megrendelés­sel dolgozunk, azaz a behozott példánynak már megvan az új gazdája. Elgondolkodtató, akkor mások miért válnak meg tőlük meglehe­tősen nyomott áron, hiszen a je­lenlegi bolti ár negyedéért, jobb esetben feléért veszi be őket az antikvárium.- Vélhetően elsősorban anyagi okai vannak, ha valaki behoz egy könyvet - folytatta Lucz Viktória. - Persze akadnak, akik értéke­sebb példányokkal jönnek, s csak szeretnék megtudni, mennyit is ér valójában, és ha meghallják, hogy esetleg több ezer, sőt tízezer forintot ér, itt hagyják. A ténylegesen antiknak számí­tó kötetek elenyésző részét teszik ki a forgalomnak. Leginkább há­ború előtti, esetleg múlt századi vallásos témájú könyvek, bibliák, énekeskönyvek kerülnek a bolt tulajdonába, bár az elmúlt idők legdrágább vételének - az eladó 30 ezer forint körüli összegre em­lékszik - egy első világháborús példány bizonyult. A behordott könyvek nagy ré­szét a hetvenes-nyolcvanas évek­ben megjelent irodalom teszi ki. Akkoriban az állami támogatás­nak köszönhetően olcsón és nagy példányszámban jelent meg egy- egy könyv, s ezekből szinte min­den család polcára került. Az idő múltával aztán ezek vagy fölösle­gessé váltak, vagy elhasználód­tak, s tulajdonosuk újra cserélte őket, és úgy gondolta, a régi még kellhet másoknak. A választék mindenesetre elké­pesztő: a nagy klasszikusok, mint Dumas, Vidor Hugó, Sienkie- wicz, Örkény - a sor szinte végte­len -, legismertebb művei mellett igazi ritkaságokat is lelhet a tü­relmes válogató. A fiataloknak szóló, a földről átfogó, ám némi­leg elavult ismereteket magában hordozó - Burkina Fasót még Felső-Voltaként emlegető - A vi­lág és az ember mellett a Képes történelem sorozat példányai so­rakoznak, élükön a két világhá­ború közötti időszakot a maitól némileg eltérő felfogásban tárgya­ló Fortélyos félelem igazgatta. A szépirodalom műfajában viszont jutányos áron beszerezhető Gor­kij szinte összes műve, s egy iga­zi kuriózum: Horthy Miklós, a fe­hérek vezére. VAS ANDRÁS Kaposváry György emlékezete Ötven évvel ezelőtt, 1954. február 20-án Szigetváron halt meg dr. Kaposváry György polgármes­ter, aki Németh István mellett a legtöbbet tette a modem Kaposvár megteremtéséért, számos, ma is álló érték létrehozásáért. Neve összefüggött a „Virágos Kaposvár” mozgalommal. A virágos Kapos­várt a mai utódok is büszkén vál­lalhatják. Kaposváry György Vétek Györgyként született Kaposváron 1886. június 11-én. Középiskoláit Pécsen és Debrecenben végezte. Pécsen később államtudományi államvizsgát, majd jogtudományi államvizsgát tett. Államtudományi doktorátusát Budapesten szerezte. Pécsen kezdte el pályáját, majd Budapestre, a legfőbb Állami Számvevőséghez került, ahol mi­niszteri segédtitkár lett. 1922. február elsején visszajött szeretett szülővárosába, és több mint húsz éven keresztül dolgo­zott azon, hogy Kaposvárt minél szebbé, minél modernebbé vará­zsolja. A széles látókörű polgár- mester figyelme szinte mindenre kiterjedt. Foglalkozott a közüze­mek rendbe hozásával, a szociális és közegészségügyi ellátás kibőví­tésével, a gazdasági élet fejleszté­sével és nem utolsósorban Kapos­vár kulturális intézményeinek tá­mogatásával. Vétek György polgármestersége alatt oldódott meg a város egyik régóta húzódó problémája, a pos­tapalota felépítése, jelentős ered­mény volt a belváros aszfaltjának és útburkolatának elkészítése is. Olyan fontos középületek épültek, mint a leánygimnázium, a polgári fiúiskola, az evangélikus temp­lom, a Hősök Temploma stb. Vétek György, mint a „Virágos Kaposvár” akció főpatrónusa, el­sősorban a Kontrássy, a Zárda és a mai Bajcsy-Zsilinszky utcák fásítá­sával és rendezésével ért el jelen­tős eredményeket. Szeretett szülővárosához ezer szállal kötődött. 1934. február 24­Kaposváry György polgármester neve össze­forrt a Virágos Kaposvár mozgalommal én nevét Kaposváryra változtatta... 1926-ban a pápa a Hősök Templomáért tett munkálkodásá­ért a Szent Gergely-rend Lovagke­resztjével tüntette ki. 1944. decemberében mindent megtett, hogy Kaposvárt a hábo­rús pusztításoktól megkímélje, de már nem sokáig tevékenykedhe­tett... 1945. augusztus 7-én letartóz­tatták. A Népbíróság koholt vádak alapján 1945. december 22-én bör­tönre ítélte, majd szabadulása után internálták. Kaposvár kiváló polgármestere Szigetváron segédmunkásként fe­jezte be életét. Hamvai a Keleti te­metőben nyugszanak. A város mai vezetése és lakos­sága méltón tiszteleg a nagy előd előtt. Kaposváron ma utca őrzi a nevét. Legszebben talán a költő sorai­val emlékezhetünk rá: „Szövetsé­gesünk az élet, lelkesen éld az éle­ted. S intézd úgy, hogy értünk éled, megérezzék az emberek. S ha végül távozol innen, emléked túlnő az időn. Ha szólunk rólad egyszerűen: nincs itt, de rögtön visszajön.,.” _____ dr sípos csaba Ra jzverseny a víz világnapján A márciusi víz világnapja al­kalmából rajzversenyt hirdet­nek a dél-dunántúli vízügyi szervezetek. Február végéig várják az óvodások és az isko­lások alkotásait mondta tegnap irt Mik­lós, a szervezésben részt vevő vízművek kft ügyvezető igazgatója. Ift Miklós elmondta: a hagyományt ebben az évben is folytatják, a víz világnapjáról együtt em­lékeznek meg a szakmai szerve­zetek. Pécs ad otthont a központi rendezvénynek, amelyen részt vesz a dél-dunántúli környezet- védelmi és vízügyi igazgatóság, a somogyi és baranyai megyei hid­rológiai társaság, valamint a tér­ségben működő vízügyi szerve­zetek. Mint minden évben, most is egy szlogent adtak a rendez­vénynek. 2004-ben a „Víz és ka­tasztrófa” címet viseli. Ebben a témakörben szervezik a rajzver­senyt, az óvodás cso­portok A3-as méretű ké­pekkel indulhatnak. Az általános és középisko­lások, illetve a felsőfokú intézmények diákjaitól makettet várnak. A pályaműveket február 28-ig, a kaposvári vízművek kft-hez kell eljuttatni. A legügyesebbek érté­kes jutalomban részesülnek, az első három díjazottat levélben ér­tesítik. HARSÁNYI MIKLÓS A suszter nem maradt a kaptafánál Nehezen jutunk be, kopogtatunk az ablakokon, csengetünk, az okozott zaj élesen hasít a kis zse­lici falu csendjébe. Nagy sokára végre nyílik az ajtó, vékony kis öregember tessékel beljebb. Szo­báról szobára haladunk, az előtér­ben még tömény almaszag lassan halványul, és valami erőteljesebb, orrfacsaróbb váltja fel. A magya­rázatra az egybenyíló szobák leg­utolsójában lelünk rá: a falakon polcok, szekrények, s bennük megannyi hegedű.- Sajnos, egyre kevesebbet tu­dok eladni - panaszkodik Bénái Géza szennai hegedűkészítő. - Tavaly négyre sikerült vevőt talál­nom, előtte viszont egy sem lett új gazdája. Vittem be Kaposvárra is belőlük a hangszerboltba, odaad­tam nekik hatot bizományba, de azóta sem láttam őket, de a pénzt sem... Pedig ha nem is éri el a világ­márkák milliós árát, nem olcsó mulatság a Bendi-féle hegedű sem: darabjától hatvan-hetven­ezer forintért válik meg a mester. És ez is alig fedezi a költségeket és a munkadíjat. Hiszen egy hang­szer elkészítése négy-öt hetet is igénybe vesz.- De csak akkor, ha minden kellék együtt van hozzá - avat be a szakmai fogásokba a nyolcvan­egyedik évét taposó Bendi bácsi. - A faanyagot ugyanis legalább négy évig kell szárítani, csak utá­na válik megmunkálásra alkal­massá. Ha valaki kedvet kapna a hege­dűkészítéshez, eláruljuk, a hátlap havasi jávorból készül, míg a has­nak és nyaknak legjobb a lucfe­nyő. Miután felhasogattuk a fát, s megfelelően le is gyalultuk, már csak egy kis zug kell, ahol jó ki tud száradni.- Ezután következik az igazán pepecs-munka - folytatja Bendi Géza -, hajlítom, vágom, összera­kom, s bizony, ha nem szól szé­pen, szétszedem. Hogy megfelelő-e a hangja, ma­ga is el tudja dönteni; negyvenkét esztendeig zenélt, s hogy bizo­nyítsa, nem felejtett semmit, le­kap a falról egy a többinél kicsiny­két vörösesebb hegedűt, s eljátsz- sza a „Nem születtél te sem min­dig” kezdetű, számunkra teljesen ismeretlen nótát. Aztán ismét csend telepszik a szobára, s az öreg figyelme a töb­bi hangszer felé fordul. Mind­egyiknek külön története van, az egyiket egy marcali brácsás ren­delte, s felejtette nála, a másikra az Alföldről alkudtak.- Ugyanis kevesen vagyunk már, akik ezzel foglalkozunk - pa­naszkodik a megye egyetlen hege­dűkészítője -, a Dunántúlon talán ha hárman, az országban jó ha tí­zen tudjuk, hogyan kell ezt csi­nálni. Jómagam még a harmincas években tanultam Pesten, a Stenbergnél. S ismét mesélni kezd, hogyan került szülőfalujából, Toponárról Szennába, majd onnan 1934-ben a fővárosba. Eredeti szakmája sze­rint cipészként szeretett volna el­helyezkedni, ám nem kapott mun­kát, s a szerencsének köszönhető­en került kapcsolatba a zenével.- A Rákóczi úton bámultam a kirakatokat, amikor a Stenberg zeneboltból kijött egy ember, s megkérdezte, lenne-e kedvem ki­futóként náluk dolgozni - emlék­szik vissza a sorsfordító pillanat­ra. - Náluk ragadtam, megtetszett a munka, s kitanultam a hegedű­készítést. Ám mégis még negyven évet kellett várnia, hogy nekiláthasson első hangszerének, ugyanis '43- ban elvitték katonának, s így nem A nyolcvanegy éves Bendi Géza az utolsó hegedűkészítő Somogybán fotó: láng tudott mestervizsgát tenni. A há- négyezer forintért adtam el Veszp- ború után pedig inkább cipészekre rémbe, s ha jól számoltam, eddig volt szükség, mint hegedűkészí- százötöt csináltam. Mint már tőkre. mondta, egytucatnyi legalább a- Aztán huszonkét éve nyugdíj- nyakamon maradt, de folytatom, ba mentem, s úgy döntöttem, ki- csinálom tovább. Tudja, a padlá- próbálom, mire emlékszem - ka- són ott van az a rengeteg anyag. S a nyarodott vissza a közelmúltba a fára nem lehet ráparancsolni, hogy történet. - Az első hangszeremet lassabban száradjon... vas andrás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents