Somogyi Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-30 / 253. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 0 9 6 2003. Október 30., Csütörtök A KÖZSÉG CÍMERE A csücskös talpú vörös pajzs al­ján ezüstleveles korona fölött a kettős farkú oroszlán fölemelt jobbjában ezüstserleget tart. Ez a régi jelkép utal a cseh husziták­ra. Kálmán király valaha cseh te­lepeseket hozatott ide, ezt jelzi a korona és a cseh oroszlán, vala­mint a község középkori Kálmán- Csehi neve. A pajzson öttomyú, rovátkolt, ezüst falkorona jelzi a település egykori városi rangját. A LAKOSSÁG SZÁMA 2003-ban 721 11 1990-ben 872 1960-ban 1126 1941-ben 1507 u CIVILEK, VEZETŐK A sportegyesületet Csányi Zol­tán, a baráti kört Somlai La- josné, a tánccsoportot Sajtiné Kiss Katalin és Raudenkranc Emőné vezeti. ÜGYFÉLFOGADÁS A polgármesteri hivatal címe: 7538 Kálmáncsa, Kossuth u. 36. Tel.: 82/719-829, fax: 82/719-840, e-mail: kalman- csa@somogy.hu . A lakosok hét­főtől csütörtökig 7.30-tól 16 órá­ig, pénteken 7.3Ó-tól 13 óráig in­tézhetik az ügyeiket. Gerencsér György körjegyzőnek kedden 13-tól 16 óráig, csütörtökön 8- tól 12 óráig tart a fogadóórája. ORVOSI RENDELES A háziorvos, dr. Szekeres Sándor kedden és csütör­tökön 7.30-tól 11.30-ig ren­del. A rendelőben az ön­kormányzat segítségévet van házipatika is. A védőnői teendőket dr. Szekeresné Bökönyi Éva kedden 10-11 óra között végzi, terhestanácsadás 11-12 óráig van. A gyermekjólé­ti feladatokat Gálosiné Gelencsér Ágnes szerdánként látja el. ISTENTISZTELETEK Kóré Mihály plébános Kálmán- csán csütörtökön 17.30-kortart hittanórát és szentmisét; vasár­nap a mise 9.30-kor kezdődik. Lajosházán minden hónap első és harmadik vasárnapján 9 óra­kor misézik. Korda László lelkész minden vasárnap 11.30-tól tart református istentiszteletet. MEGÚJULT A TEMPLOM Október 22-én szentelte újra az 1828-ban épült híres református templomot Márkus Mihály, a dél-dunántúli egyházkerület püspöke, miután végeztek a fel­újításával. Korda László lelkész irányításával mintegy 700 ezer forintot fordítottak a belső javítá­sokra. Megújult a templom kő­kerítése is Tóth János egykori lelkész családjának támogatásá­val. A faluban 52 évig szolgáló pap emlékére dísztábiát avattak. MÚLTIDÉZŐ Kálmáncsa ismert középkori ne­ve Káimán-Csehi, előtte Kele- mánciának nevezték. 1536-ban Pekny Lajos, 1550-ben Báthori András uradalmához tartozott. 1566-ban 160, 1571-ben 220 házat írtak össze. 1667-ben Széchenyi György kalocsai ér­seknek adományozta I. Lipót. A CIKKEKET ÍRTA S A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE] BÍRÓ MÁRIA Az oldal megjelenését az önkormányzat támogatta Példás együttélés, éledő összefogás Egyetlen év alatt huszonkét si­keres pályázattal 25 millió fo­rint támogatást nyert Kálmán­csa. Nagy Józsefné polgármes­ter szerint kitartóan kell küz­deni a külső segítségért, de a fa­lu boldogulásához ennél is biz­tosabb alapot nyújt a lakosok összefogása és közös akarata.- Jó néhány ígéret, útépítési terv el­lenére zsákfaluként ér Kálmáncsa az unióba. Van-e remény elzártsá­guk megszüntetésére?- A Kisdobsza-Kálmáncsa közti összekötő út ötletét nem vetették el; szeretnénk elérni, hogy mihama­rabb döntsenek erről a két falu la­kosságán és önkormányzatainak teherbírásán jóval túlmutató terv­ről. Újra napirenden az útpályázat; csak kormányzati szándéktól függ, megvalósul-e ez a 600 millió forint értékű beruházás - mondta Nagy Józsefné polgármester. - Ha valóban NAGY JÓZSEFNÉ 1951 -ben szüle­tett Budapesten. 1974-ben végzett a soproni óvónőképzőben. Huszonhá­rom évig vezette a község óvodáját, majd hét évig magánvállalkozó volt. 2002-től Kálmáncsa polgármestere. Férjezett, egyetlen fia egyetemista. fontos a régiók közti, sokat emlege­tett átjárhatóság, akkor van esély az út megépítésére. A dél-dunántúli ré­gió fontos csomópontja lehet itt, Somogy és Baranya között jelentő­sen könnyítené a közlekedést.- Milyen jövő vár az itt élőkre?- Fél évszázad alatt felére csök­kent a falu lakossága. Nehéz örök­sége ez, s nincs ipar, nincs munka­hely, szinte egyedüli értékünk az érintetlen környezet. Ez az ottho­nunk, és mindent úgy kell ten­nünk, hogy jó érzés töltse el a lel­künket. Bízom benne: ahol jól mennek a dolgok és minden tekin­tetben rend van, ott helyet talál ma­gának a szabó, a cukrász, a pék, egyszóval az összefogáson és fi­gyelmen is áll vagy bukik, mennyi­re lesz biztos jövője az emberek­nek. Az unióban még fizetnek is a szép, igényes környezetért, a tiszta lakóhelyért, s érdemes mindezt tu­datosítanunk és előnnyé formálni.- Mit tudnak ezért tenni?- Sok jó példa van, ezeket nagyon meg kell becsülni. A lakosság egy- harmada cigány, de büszkén mond­hatom: magyar és roma között nincs megkülönböztetés, példás az együttélés. Szegénység mindenhol előfordul, mégsem ez a legjellem­zőbb a falura, mert az emberek ere­jükhöz mérten segítenek magukon. Van, aki őstermelőként piacozik, so­kan eljárnak dolgozni, s helyben is ad munkát a szociális otthon, egy mezőgazdasági vállalkozás, illetve az emlékmajori üzemek. Kálmán­csa előrejutása igazán a régiós ka­pocsként szolgáló összekötő úttal valósulna meg, s igyekszünk felké­szülni a változásokra. A jövőben mindenhol szükség lesz számítógé­pes ismeretekre; nemrég a lakosság ingyenes oktatását is megszervezte az önkormányzat. A telefonvonalak korszerűsítésével pedig szeretnénk mielőbb elérni az internetet is. ■ Recept Kálmáncsáról Vadmalacborda fátyolozva Másfél kiló, egyenletes darabokra vágott vadmalacoldalast sózva, borsozva és lisztbe mártva elő kell sütni Nagy Józsefné kedvenc ételéhez, majd vadpürével meg­kenve és sertésfátyolba csoma­golva, a saját levével öntözgetve tepsiben pirosra sütni. A vadpü- réhez egy malacnyelvet, 10 dkg vadmájat, 15 dkg vegyes zöldsé­get felaprítva sós vízben puhára főzünk. Húsdarálóban kétszer át­daráljuk, egy kevés tejföllel, só­val, borssal, majoránnával, fok­hagymával és pirospaprikával összedolgozzuk. A sült bordát még melegen megszórjuk zúzott fokhagymával, s kissé állni hagy­juk. Zöldséges .rizzsel tálaljuk. Ha marad a vadpüréből, keverjük j el pikáns ízzel, áfonya- vagy csip- ! kebogyólekvárral, s mártásként kínáljuk az ételhez. ______■ Tá ncra perdítették a falut Hatalmas sikere volt a kálmáncsai első szüreti fesztiválnak. A hagyo­mányteremtő közösségi napnak a mindössze nyolc hónapja alakult néptánccsoport volt a házigazdája, s a felhívására szinte az egész lakos­ság az utcákra vonult ünnepelni. Megpezsdült a közösségi élet, mióta a polgármester kezdeményezésére táncra perdültek a kálmáncsai fiatalok. Koráb­ban még ifjúsági klub sem volt, most pe­dig minden vasárnap együtt gyako­rolnak, s ezen ott van a falu apraja-nagy- ja. A Kálmáncsáról elszármazott Sajtiné Kiss Katalin kaposvári tanítónő minden hét végén órákat tart a két korcsoportba rendeződött lelkes tánckarnak. A legki­sebbeket Horváth Babus és Erdős Zsófi képviseli, ők már négyévesen is nagyon ügyesen ropják a táncot. Ábrahám Már­ton és Raudenkranc Emőné pedig a negyven év feletti fiatalok nevében mu­tatja meg, milyen is a kálmáncsai virtus. Február közepén alakult meg a tánc­csoport, és alig három hónap múltón a leányok és legények már a színpadon is bemutatták tudásukat a község anyák napi műsorán. A negyven táncos azóta sorra aratja a sikert - szomszédolva is mindenütt - a falunapokon meg a kö­zösségi rendezvényeken. A legnagyobb eüsmerést maga a kálmáncsai szüreti fesztivál hozta: több százan kísérték vastapssal utcahosszat a falut végigtán­coló fürge lábú csoportot. És ha már egyszer kicsalogatták a népet az utcára, minden eddiginél vidámabb és tánco­sabb esti mulatságot is kerekítettek a község lakosainak nagy örömére. A ha­misítatlan szüreti hangulatot utoljára Kadarkúton is megidézték Kálmáncsa táncosai, akikre az év hátralevő részé­ben még számos fellépés vár. A nagy si­kerű szüreti fesztiválnak jövőre is lesz folytatása, s a tervek szerint túllépnek Kálmáncsa határán, hogy minél többen élvezzék a közös ünneplés örömét, m Pályázat segíti a csoportot A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériu­ma 240 ezer forinttal segítette a hagyomány- őrző tánccsoportot, a közösségi rendezvé­nyek szervezését. A népi szokások fölele- venítésében a vállalko­zók is segítettek. Ere­deti viselet híján Zselic- szentpálon rendelték meg a fellépőruhát a lányoknak: a kék kar­ton rakott szoknyát és gombos inget a fodros fehér kötényt. A fiúk in­ge, fekete mellénye viszont jellegzetes táj­egységi viselet. A nad­rágok varrásában a szulokiak segítettek. Mindenkit vár a baráti kör A község első hivatalosan bejegy­zett civil szervezete a baráti kör. A Somlai Lajosné vezette lelkes tár­saság decemberben ünnepli a má­sodik születésnapját. 4 - Erről a csoportról csak jót le­het mondani, annyira jó közösség - állítja Madács Jánosné, aki szin­te sosem hagyja ki a szerdánkénti találkozókat a Ceto-házban. Az egykori lakójáról elnevezett épület igazi fészekké vált, mióta birtokba vette a baráti kör. - Ez nem nyug­díjasklub, bárki jöhet közénk. A polgármester, az óvodavezető meg néhány férfi és fiatalabb szülő is csatlakozott a körhöz; negyvennél több tagunk van, és legalább hú­szán minden héten összejárunk. Jó alkalom ez a kerti növényritka­ságok vagy egyes ételrecepteknek a cseréjére, a házi praktikáknak a megosztására, de legtöbbször van olyan közös téma is, amit csak itt tudunk megbeszélni. Legutóbb a pécsi színházláto­gatás részleteit kellett megvitatni, hogy mindenkinek tetsző előadást válasszanak. Negyedévente együtt ünnepük meg a névnapokat is, és a falu közösségi életéből is mind­inkább kiveszik a részüket. A ba­ráti kör tagjai főztek legutóbb a szüreti fesztiválon, s mintegy 300 embert vendégeltek meg az igen ízletesre sikeredett bográcsos vad­pörkölttel. A tagdíjból és a támo­gatók adományából jut kirándu­lásra is. Ebben az évben Zala- karosra és a debreceni virágkarne­válra látogattak el, s Ópuszta­szerre is eljutott már a lelkes társa­ság. Rendszerint többnaposra ter­vezik a kirándulásokat, és busszal utaznak. Madács Jánosné szerint bárhol is járnak, a jókedv nem Madács Jánosné: Igazi közösség ez a kör hagyja el őket, hiszen ha néhány csoporttag összetalálkozik, csak- hamar fölhangzik a nóta. ■ Cigányvajda a kocsmáros Elmondhatják már Horváth Sán- doméról, hogy a családban - kétsze­resen is - ő hordja a kalapot. Tizen­három éve vezeti sikere­sen élelmiszerbolt-kocs­ma vállalkozását, és leg­utóbb megválasztották a falu cigányvajdájának.- Indultam a vajdaje­löltek versenyén, de én szívesebben nevezem magam vajdánénak, és inkább a férjem a vajda, így teljes az összhang, hiszen a családban meg a vállalkozásban is min­dig mindenben közösen döntünk - állítja Horváth Sándomé. - Ez a vaj­daverseny kedves ötlet volt, fölrázta egy kicsit a falut, és mindenkit jó­kedvre derített. S nagyon jólesett, hogy a három jelölt közül nekem sza­HORVÁTH SANDORNE vazott bizalmat a lakosság. Igyekszem is megfelelni ennek a játékosan ko­moly tisztségnek, hátha sikerül se­jteni a cigány lakosságnak. A maga életútjával, ta­nult szakmájával és meg­valósított álmaival is példát mutató Horváth Sándomé már terveket is dédelget, hogy újszerű tevékenységgel teremtsen munkahelyet az embe­reknek. Talán faipari mun­ka, talán valami más lesz a megoldás, a fő, hogy megélhetést adjon a rászo­rulóknak. A vajdáné szerint ugyan­is ez volna a leghasznosabb segít­ség, mert a családok többsége munkahely és biztos fizetés híján nagyon nehezen teremti elő a min- dennapi megélhetésrevalót. ■ Nótázik az asszonyokkal Somlai Lajos sokáig tanácstag­ként, iskolaigazgatóként, majd a rendszerváltás első polgármeste­reként is meghatározó szerepet vállalt a közéletben. Ta­pasztalatára, bölcsessé­gére ma is számít a köz­ség, pedagógusi gyakorla­tára is szükség van a fel­nőttdalkör irányításakor.- A baráti kör dalos kedvű asszonyai kértek, hogy segítsek az énekek gya­korlásában és összeállítá­sában - mondta Somlai Lajos, aki hetente tart próbát a kórusnak. - Később hív­tunk másokat is, és karácsonykor már bemutattuk első műsorunkat. S ahogy most a karvezetés, a fa­lu vezetése is sok szép sikert hozott. Elkészült a kövesút a csonkasori ut­cában, megújult az alsó kultúrház, vezetékes vízhez jutott Lajosháza.- Akkoriban talán könnyebb volt pénzhez jutni egy ilyen kis községnek, nem volt ez a bonyo­lult pályázati procedúra - állította az egykori pol­gármester, aki a második ciklusra kénytelen volt dönteni a polgármesteri szék és az iskolai pálya között. - Hat éve vagyok nyugdíjas, és bevallom, 42 évnyi tanítás után most már jobban érdekel a kert, mint az oktatás­ügy. A falu sorsát azon­ban követem, el sem szakadhatok tőle, ha már itt élek. Régen talán jobban összetartottak az emberek, többet vállaltak a közösségért, a faluért. Most újraindult ez a lendü­let, és ez igen jó dolog. Örülök, ha ebben én is részt vehetek. ■ Messze vivő Tapasztalatra és kalandra vágyik Szalontai István. A fiatal pincér Németországba készül, hogy rá­termettségét külföldön is kipróbálhassa. - Min­dig is pincér akartam lenni, pedig a csalá­dunkban sosem volt vendéglátós - állította. - Arra nem számíthatok, hogy a faluban megfele­lő állást kapjak. Azelőtt is Barcsra jártam dolgoz­ni, és öt évet töltöttem el két vendéglőben. Az utóbbi nemrég megszűnt, azóta munkanélküli vagyok. Hiányzik is nekem az emberekkel való köz­vetlen kapcsolat; szeretem a fel­szolgálói munkát, s remélem, nemsokára megint álláshoz jutok. A munkaügyi hivatal közvetíté­sével jelentkeztem egy intenzív némettanfolyamra. Meg akarom tanulni ezt a nyelvet, mert Német­pincérálmok országban szeretnék dolgozni. Szalontai István szerint az uni­ós csatlakozással több lehetőség vár a fiatalokra, s a biz­tosabb megélhetés re­ményében nem szabad megriadni az idegen tá­jaktól és a távolságtól sem. Pár évi szakmai gyakorlat máshol csak jól jöhet, ez még nem jelent elszakadást a csa­ládtól vagy a szülőföld­től.- A családalapítással még várhatok, s ahhoz sincsenek meg az anyagi feltételek, hogy önállóan vendéglátásba kezdjek - beszélt a fiatalember a tervei­ről. - Most az a fontos, hogy gya­korlatot és másféle tapasztalatot szerezzek, és összegyűjtsem, ami a vágyak megvalósításához kell. S ha mindez megvan, akkor érdemes lesz hazajönni. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents