Somogyi Hírlap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-30 / 253. szám

2003. Október 30., Csütörtök ÉLETE 7. OLDAL EGYHAZAK Megszépül Törökkopány katolikus temp­loma a kistérség legjelentő­sebb műemléke, hetek óta dolgoznak a külső felújítá­sán. Nyolcmillió forintot sza­vazott meg erre a szerzetes elöljárók konferenciája, itt ugyanis a Szent János apos­tolról és Remete Szent Pálról elnevezett közösség szerzete­sei látják el a lelkipásztori te­endőket. A felújítás eddig négymillió forintba került. Törökkoppány Koppányban már 1347-ben is állt templom, valószínűleg mai he­lyén. A gótikus szentély boltoza­tát Mátyás király halálának évé­ben, 1490-ben készítették.- Somogy templomainak több­sége elpusztult a másfél százados török hódoltság idején, s a kop- pányinak is siralmas volt az álla­pota - mondta Galbavy Jenő József prior, aki a törökkoppányi egyház felújításának irányítója. - A közép­kori templomot Péntek György plé­bános kezdeményezésére 1729- ben tatarozták. Barokk főoltárát - ez a legrégibb a környéken -1740- ben készítették. A templomot 1798-ban erősen megrongálta egy földrengés, ezért csaknem teljesen át kellett építeni. A gótikus szen­télyt meghagyták, ugyanakkor Bajzáth József püspök és Ester­házy-Antal herceg költségén föl­építették a barokk templomhajót. Ezután 1975-ig nem volt jelentős átalakítás. Akkor az Országos Mű­a templom Megóvják az enyészettől a műemléket emléki Felügyelőség irányításával régészeti kutatásokat végeztek, s helyreállították a középkori szen­télyt. Kibontották a XV. századi gótikus ablakokat, a középkori ülőfülkét, s elvégezték a barokk ol­tárok állagmegóvását. Az utóbbi években sokat rom­lott a templom állapota, s elkerül­hetetlenné vált a helyreállítása. Fel kell újítani a tetőzetét, s külső­leg tatarozni kell. Sok tetőlécen még a fazsindelyeket rögzítő vas­szegek is látszanak. A szakértő a gerendák 40 százalékának a cse­réjét írta elő. Az önkormányzat három segédmunkással segít. A több helyen beázó tetőt a fedél­szék renoválása után műemlék- palával fedik be. krutek József Bibliakert a Balatonnál Keszthely Bibliakertet hoztak létre Keszthe­lyen a belvárosi zsinagóga mellett. Az ötszáz négyzetméteres terüle­ten hatvan bibliai növényt ültettek el és gondoznak. Frech Miklós archeobotanikus találta ki, tervezte meg és kezdte építeni a kertet, ám időközben el­hunyt. Szellemi örökségét azon­ban tovább éltetik. A Bibliában szereplő kétszáz növény csaknem egyharmadát „meghonosították” itt, ezek tűrik a Magyarországon, a Hírek Balaton nyugati csücskében ho­nos éghajlatot. A fák, bokrok és vi­rágok között megépítették a Tibérias-tó kicsinyített mását a raj­ta átívelő híddal, s jelképszerűen láthatók a bibliai tájat körülölelő hegyek oromzatai is. Az ember hitének és alkotóere­jének összetartozását is jelképezi ez a kert. A látogatók meggyőző­dése szerint beigazolódtak Raj Ta­más főrabbinak az avatáskor mon­dott szavai, miszerint a bibliakert oltalmat ad, és segít a lélek egyen- súlyának fenntartásában. _____■ PR OTESTÁNS NAPOK. Hálaadó istentisztelettel zárul ma a protes­táns napok rendezvénysorozata Csurgón, a Csokonai Vitéz Mihály Re­formátus Gimnázium és Általános Iskolában. Ittzés János evangélikus püspök mond ünnepi beszédet. A programsorozat bevezetőjeként ok­tóber 18-án felavatták a szabadtéri színpadot, ami a múzeum alatti te­rületen épült. Egyelőre a beruházás első üteme valósult meg: színpa­dot és a nézőteret alakítottak ki. Ifj. Szabó Sándor Jázminos lugas­ban” című irodalmi játékát mutatták be elsőként. Október 22-én hála­adó istentisztelet után avatták fel a gimnázium bejáratánál Kálvin Já­nos szobrát, amit Kutas László készített. Az árát Kiss Lajos öregdiák kezdeményezésére adták össze a támogatók. A délutáni Kálvin-konfe- rencián a reformátor társadalomhoz fűződő viszonyáról, spiritualitásá- ról és a predesztináció tanairól hallhattak előadást az érdeklődők. Az eseményt Márkus Mihály református püspök nyitotta meg. (va) Mindenszentek valamennyiünk ünnepe Olvassátok csak el Szent Ágoston húsvéti homiliáját az allelujáról. Az igazi alleluját - körülbelül ezt mondja ő - majd a paradicsom­ban énekeljük. Az lesz a beteljese­dett szeretet allelujája. Az allelu- ja, amit most éneklünk, a vágyó­dó szeretet, azaz a remény allelu­jája. (I. János Pál pápa) Kik is azok a mindenszentek, akik­nek ünnepét üljük ma? Kik azok a boldogok, akiknek Jézus a hegyi beszédben megígéri az Isten orszá­gát, az üdvösséget? Az ünnep mai formájában is több műit ezeréves, eredetében és jelentésében pedig visszamegy az első keresztény századokra. Minden nép mindenkor tiszte­letben tartotta nagyjait és elődjeit. A hajdani rómaiaknál az ünneplés és tisztelet legmagasabb foka az volt, hogy őseiknek és hőseiknek isteni és félisteni címeket adomá­nyoztak, akiknek azután szobrot emeltek, esetleg szentélyt állítot­tak. Marcus Agrippa az összes iste­nek tiszteletére templomot építte­tett Kr. e. 27-ben, s a felépült szen­télyt Pantheonnak nevezték el. A keresztények távol tartották magukat a bálványimádó szoká­soktól. Ezért többen életükkel fi­zettek. Sok ezren haltak meg hitü­kért csak Róma városában az első századokban. A vértanúkat az élők hősöknek tartották, és tisztelték őket. Elsősorban ők voltak méltók a feltámadt Krisztust, az égi Bá­rányt kísérni a mennyei Jeruzsá­lemben, hiszen ők vértanúhaláluk­ban, véres életáldozatukban lettek Krisztushoz hasonlóvá. Ünnepük, az összes mártír ünnepe a húsvéti időszakban volt, a húsvét utáni pénteken. (Péntek Jézus szenvedé­sének és halálának a napja!) IV. Bonifác pápa 610. május 13-án ke­resztény templommá szentelte fel a Pantheont a keresztény mártírok tiszteletére, „Sancta Maria ad Martyres” címmel. IV. Gergely pá­pa (827-844) helyezte át az ünne­pet november 1-jére, s ez lassan­ként az összes szentek ünnepévé vált. Mindenszentek napja emellett el­hunyt hozzátartozóink, barátaink, ismerőseink ünnepe is, azoké, akik üdvözültek. Sőt, a saját - reménybe­li - ünnepünk is, mert mindnyájan arra vágyunk, hogy egykor a min­denszentek seregében éljünk a mennyben. Mindennap kell erre gondolnunk, örök célunkra, mint Szent Cyprián írja: „...amikor le­nyugszik a nap és véget ér napunk, kell, hogy újra imádkozzunk, és kérjük, hogy ismét felkeljen fölöt­tünk a fény, és kérjük azt is, hogy Krisztus eljövetele az örök élet ke­gyelmét hozza meg nekünk...'1 (De or. dóm, c. 35. PL 4,542.) ■ Magyar szentek: November 1-jén mindenszentek emlékezetét üli az egyház, azokét az elhunytakét, akik életükben Isten ügyéért emberfeletti hősiességgel küzdöttek. A magyar szentek: Árpádháziak - Szent Erzsébet 1235, Szent Eiréné-Piroska 1136, Szent Hedvig 1997, Szent Imre herceg 1083, Szent István király 1083, Szent Kinga 1999, Szent László 1095, Szent Margit 1943. Továbbá: Szent Asztrik 1039, Prágai Szent Adalbert 1036, Szent Beszteréd, Beneta és Bőd/ Szent Gellért vértanú társai 1045, Szent Bonifác 1004, Szent Dávid 1153, Portu­gáliai Szent Erzsébet 1626, Szent Gellért 1083, Kapisztrán Szent János 1690, a kassai vértanúk: Szent Márk, Szent Menyhért, Pongrác Szent István 1996, Prágai Szent Ágnes 1989, Szent Toulouse-i Lajos 1313, Skóciai Szent Margit 1261, Zoborhegyi Szent Zoerard András és Szent Benedek 1020 Az ember küép a földi sátorházból Mindenszentek napján az embe­rek a kialakult hagyományt kö­vetve évente leróják kegyeletü­ket elhunyt szeretteik sírjánál. Mindenkit foglalkoztató kérdés, hogy mi történik valójában a ha­lál pillanatában... Bor Ferenc lel­kész úgy mondta: az ember kilép földi sátorházából, s a hívő belép az örökkévalóság kapuján.- A Szentírás azt tanítja, hogy az ember szellemi lény, van lelke, ezen belül értelme, érzelme, akara­ta, és testben él. A test a földi sátor­házunk, amiben a szellemünk la­kik - mondta Bor Ferenc. - A test idővel visszatér a porba, amelyből vétetett, de az örökké élő szellem és lélek a mennybe vagy a pokolba költözik. Az elhunyt odaát is képes gondolkodni, mert megmarad a tu­data, az érzékelése, de nem tud egyik helyről a másikra átmenni, mert a pokol és a menny között nincs átjárás. Ezt Lukács evangéli­umában a gazdag és Lázár történe­téből érthetjük meg leginkább. Ha biztosan tudjuk, hogy a sze­rettünk üdvözült, akkor azt is tud­juk, hol van most - tette hozzá. Egy sokkal jobb helyen, mint ahol mi élüpk; ahol nincs szomorúság, fáj­dalom és gyász. A mennyben örök­ké tartó szeretet, öröm, boldogság és ragyogás vesz körül mindenkit. Ott nyoma sincs a félelemnek, dep­ressziónak. A klinikai halálban már több ember szelleme feljutott oda, s ők betekinthettek a mennyei paradicsomba. A keresztények szí­vében reménységnek kell lenni az elhunytak felől és a saját jövőnk fe­lől is, ahogy Pál apostol írja.- Akik Krisztussal a szívükben halnak meg, csupán a földi vüág- ból távoznak el és az Űr közelségé­be kerülnek; az üdvözült ember számára a halál csupán egy átlépés a földi életből a szellemi életbe - magyarázta Bor Ferenc. - Amikor szeretteink elhagynak bennünket, hiányuk fájdalmasan érint. Ilyen­kor a veszteség érzése tölt el, és könnyeket hullatunk. A könnyek az érzelmek fizikai megnyilvánulá­sai. Isten gondoskodásából van ez így, hogy megvédelmezzen ben­nünket az elfojtott gyász okozta sé­rülésektől. A könny nem a hitetlen­ség jele, de valójában önmagun­kért sírunk, mert az életből eltávo­zottak hiányoznak nekünk. Pál mély betekintést kapott az életbe és a halálba - idézte fel a lel­kész. - Ő azt mondta, hogy földi testünket egy napon olyan megdi- csőiilt szellemi test fogja felváltani, amüyen most Jézusnak is van. En­nek megértésére vegyünk egy pél­dát a fizikai világból. Ha megfigye­lünk és tanulmányozzuk egy her­nyót, képet kaphatunk erről az át­alakulásról. Olyan ember, aki nem ismeri a természet működését, nem sok szépséget találhat egy hernyóban. A hernyó azonban rö­videsen leveti a rajta levő burkot, és csodálatos, színpompás pillan­góvá változik. Ez Isten csodálatos tervének része a természetes világ­ban. Halhatatlan életünk első fázi­sára Isten földi testet alkotott ne­künk, mint ahogy földi létünk első korszakára tejfogakat kapunk tőle. Ugyanígy a földi testünk is hasznos számunkra, amíg itt a földön élünk, s az túl öreg vagy beteg nem lesz ahhoz, hogy benne lakjunk. Ezután a földi testet egy szellemi test váltja fel; néha az átváltozás fájdalmas, de nem eshetünk két­ségbe, ha hisszük, hogy Isten léte­zik, és soha nem hagy magunkra, a legnehezebb percekben is a karjai­ban hordoz bennünket. - Azért van reménységünk még a bánat­ban is, mert a hívő számára a halál nem jelent vereséget - mondta Bor Ferenc. - A fizikai test halála a föl­di tartózkodásunk vége, egyben az örökkévalóság kapuja. A hívő szá­mára a halál az Istennel való talál- kozást jelenti. czene attila EMLÉKTÁBLA A BIBLIAFORDÍTÓNAK. Szlovén nyelvű emléktáb­lát avattak Surdon Kuzmics István lelkész emlékére, aki az újtesta­mentumot lefordította vend nyelvre. Az 1723-1779 között élt lelkész­nek először 1970-ben állítottak emléket, akkor magyar nyelven. Az ün­nepségen Vass Lajos politikai államtitkár, Andrea Gelencsér, Szlovénia budapesti nagykövete, valamint Kiss Bódog Zoltán, a Zala megyei köz­gyűlés elnöke mondott beszédet. A templom falán elhelyezett emlék­táblát Ittzés János és Emisa Géza püspökök áldották meg. (va) , TEMPLOMFELÚJÍTÁS BABÓCSÁN. Befejeződött Babócsán a ka­tolikus templom felújítása. Elvégezték a torony festését, melyre fel­került a megszépült aranykereszt. Ezenkívül újjáépítették az orgonát és a szószéket. A felújítás költségei meghaladták az egymillió forin­tot, ez az összeg egy a faluból elszármazott hívő adománya, (ga) ESTI MISE A DIÁKOKNAK. A barcsi katolikus templomban reggel nyolc óra helyett ezentúl szombaton este hatkor tartja a diákmisét Horváth József esperesplébános. A szülők kérésére változtattak az időponton, s ezekre az alkalmakra általában 20-30 fiatal jön el. (ga) HORVÁT NYELVŰ MISE. Horvát nyelvű szentmisét tartottak vasár­nap Nagykanizsán az alsóvárosi Szent József-templomban. A helyi horvát kisebbségi önkormányzat által szervezett szertartást Blaz Horvát kaproncai esperes celebrálta, (va) _____________________■ ka tolikus, református, evangélikus, sídé ES RÉGISÉGBOLT FESTIVIÉNY ÉS MŰTÁRGY, ÉRTÉKBECSLÉSI ANTIK TÁRGYAK HITELRE IS.HELYSZÍNI ÜGYINTÉZÉSSEL. AdáS'Vétel Kaposvár, Kontrássy u. I. Tel.: 82/427-944 Nyitva tartás h-p 9-18, szó 9-12 | Hűségesek hitükhöz, Babócsán nincs református temp- Istenhez kívánkozó lélek, ráadá­lom, Kondákor Endréné és Jancsár Józsefné ajkán mégis zeng a zsoltár, vasárnaponként szól nekik a harang, és megszólít­ja őket az ige is. Régen, még a szülőfalujukban jártak templom­ba, de Babócsára költözve is gya­korolják hitüket. Oláh Lajos csokonyavisontai lelkész tartja egybe itteni híveit.- Szüleim szavánál is erőseb­ben hatott rám az életvitelük, a szokásaik - mondta Kondákor Endréné. - Ez mély nyomot ha­gyott a lelkemben, mert otthon rendszeresen leült a család a Bib­lia mellé igét olvasni, imádkozni, énekelni. A hétvégeken mindig együtt mentünk templomba. Em­lékszem a keserves háborús idők­re, amikor az újnépi templom megcsonkult. A nép bár szegény és nyomorodott volt, mégis keres­te az Istent. Háromfára jártunk át, s a katolikus templomban leltünk otthonra. Ma egyre kevesebb az sül mi, hívők el is idegenedtünk egymástól. Ezt leküzdeni csak az evangélium erejével lehet. Fontos az is, hogy nyitottak legyünk a másik vallás iránt is, és testvér­ként elfogadjuk a más felekezet- hez tartozókat. Babócsán a „nagy katolikus tengerben” kisebb szigetet alkot a református közösség.- Az évek során ide települt re­formátusoknak kéthetente tartott istentiszteletet a lelkész. Hívei kö­zül többen meghaltak, mások pe­dig eltávolodtak az egyháztól, s csak ketten-hárman maradtak meg töretlen hűséggel - így Kondákorné. - Hetente átjárunk Komlósdra. Mások inkább otthon maradnak, s kényelmesebb mó­don igyekeznek „letudni” a hitéle­tet. Pedig az igazi felüdülés belép­ni a templomba. Mindenki me­hetne, hiszen az ige is így biztat: „nyitott ajtót adtam eléd”. Meg­térni pedig soha nem késő. Az ám tisztelik másokét igazi megtérés alázatra indít; a té­kozló fiú is hazatérte után tudta meg, hogy nála mélyebbről senki nem jött az atyai házba. Megható pillanat volt, amikor két éve a kom­iósdi templomban elő­ször vettem úrvacsorát: a lelkész a kenyeret tör­ve ezt mondta: „A sze­retet soha el nem fogy.” Eszembe jutott, hogy a mai világból mégis mennyire hiányzik. Jancsár Józsefné életéj végig­kísérte Isten szeretete. Ő vissza­tért a gyökerekhez, itt keresztel­ték, itt konfirmált, s ma rendsze­resen ide jön a templomba. - A zsoltár, az imádság emléke örök­re belémivódott - mondta Jancsárné. - Az emberek többsé­ge csak amikor már ott állt a „sza­kadék szélén”, s tudja, hogy nem vezet tovább út, akkor keresi Is­tent. Amikor a betegségből fel­gyógyul vagy a válságból kiutat talál, szinte újjászületik. Mi is ezt érezzük egy-egy istentisztelet után. Lelkünk megnyugszik, fel­töltődünk, s az igehirde­tésből mindig új erőt merítünk. A férjem, ugyan katolikus, de ez soha nem okozott ellen­tétet közöttünk. Egyszer sem próbált meggyőzni arról, hogy mert egy Is­tenünk van, ha imád­kozni akarok, megtehe­tem a babócsai katoli­kus templomban is. Sőt figyel­meztet, hogy időben készülőd­jem, megérti, hogy mindez mi­lyen fontos nekem. Még a temp­lom felújításánál is segédkezett. S nemcsak Komlósdra járunk át, hanem konferenciákra, így Bala- tonfüredre, és voltunk Pesten a reformátusok világtalálkozóján is. Közben naponta énekelem a zsoltáros könyörgését: „Szívemet hozzád emelem, és benned bí­zom, Uram...” GAMOS ADRIENN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents