Somogyi Hírlap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-18 / Vasárnap Reggel, 20. szám

RIPORT 2003. MÁJUS 18. Félnek-e a magyar hírességek? A bűnöző, akivel a zsaruk Budán tűzharcba keveredtek, s egy nyomozó százados életét vesztette, Tabányi Mihály hí­res harmonikaművészt akarta kirabolni. Külföldön a sajtó rendszeresen beszámol a sztárok, politikusok, üzletembe­rek villáiról, nyaralójáról, míg nálunk az ismert emberek inkább titkolóznak. Az okok közül állítólag csak az egyik a betöréstől, rablástól való félelem, bár kétségkívül ez a leg­nyomósabb érv, hiszen korszerű, minden próbát kiálló biz­tonsági berendezés csak kevés ismert ember értékeit védi. Sokan félnek az APEH-től is, sőt egyesek állítólag azért tit­kolóznak, mert félnek attól, hogy kitudódik, valójában nem is élnek olyan jól, ahogy azt a közönség róluk feltételezi. A Rékasi-Détár házaspárt egyszer már kirabolták, azóta ritkán engednek be idegent és riasztót is felszereltek ■ Amikor Dávid Beckham, a világ legjobban kereső fut­ballistája egy kastélyt vásá­rolt Franciaországban St. Tropez-től nem messze, a világsajtó részletesen beszá­molt róla, hogy a palotának 34 szobája van és úszóme­dencés, a szomszédai pedig Elton John, Tina Turner és George Michael. Nálunk a hazai hírességek - művé­szek, politikusok, üzletem­berek - inkább titkolják, hogy hol laknak. Van olyan műsor az egyik televízió­ban, amelynek készítői az otthonukban keresik fel az ismert embereket, ám ilyen­kor szinte mindig elhangzik a kikötés, hogy a házat kí­vülről nem filmezhetik, s bent is csak olyan helyisége­ket mutathatnak, amelyek még nem hivalkodóak. Jel­lemző a félelemre, hogy amikor e műsort megke­restük, elutasítottak min­denfajta együttműködést, mondván: nem tenne jót, ha nyilatkoznának. Persze, nem csak a televízióban lát­hatjuk a hírességek otthona­it, a Lakáskultúra lapban 18 éve fut a Házigazda című rovat. Szűcs Eszter főszer­kesztő elmondta: ennyi idő alatt nagyjából körvonala­zódott, kik azok, akiket rá lehet venni lakásuk bemuta­tására, s kik azok, akik me­reven elzárkóznak.- Darvas Iván otthonába sohasem sikerült bejutnunk, s vannak olyanok is, akik ré­gebben még együttműködtek velünk, de ma már elutasító- ak - ilyen például Kulka Já­nos. Természetesen a másik végletre is tudnék példát mondani, hiszen vannak hí­rességek, akik boldogok, ha bemutatjuk, müyen körülmé­nyek között élnek, de ezek az emberek egyébként is rend­szeresen felbukkannak a bul­vármagazinok oldalain... Bár gyakori érv az eluta­sításra a bűnözőktől való fé­lelem, a főszerkesztő állítja: még egyszer sem fordult elő, hogy egy általuk bemu­tatott otthonba betörtek vol­na. Sokan azzal hárítják el az érdeklődést, hogy meg akarják őrizni magánéletük­nek ezen szeletét, s olyanok is akadnak, akik arra hivat­koznak: nem élnek olyan ní­vón, hogy érdemes lenne a nagyközönség elé állni.- Ebben egyébként van is valami - jegyezte meg Szűcs Eszter. - Néhány hí­resség lakása bizony való­ban nem olyan, amilyen­nek elképzelnénk. Bajor Imre szerint lehet abban valami, hogy a hazai hírességek azért sem kérked­nek a javaikkal, mert hogy nincs mire.- Nyugaton az a sztár, aki a legnagyobb gázsit kapja - jelentette ki a színész. - Olyan, hogy egy sztár egy 44 négyzetméteres panellakás­ból megy be a televízióba nyilatkozni, szerintem csak nálunk van. Nekem az a vé­leményem, hogy sok híres­ség csak azért titkolózik, mert nem szeretnék, ha ki­derülne, hogy nem is élnek olyan fényesen, mint azt so­kan hiszik. Ennek jelentős imázsromboló hatása lenne. Maga Bajor egyébként nem titkolta, miért nem szereti, ha az otthonába fo­tósok, vagy tévések lépnek. Állítja: ennek semmi köze a félelemhez.- Egyszerűen gyűlölöm az ezzel járó macerát. Bejön­nek, bútorokat kell tologatni, rendezkednek, egyszóval felforgatják az életemet. Nem hiányzik ez nekem. Bajor elismerte: ha vala­ki túl nyitottá teszi a ma­gánéletét, az nagy veszé­lyeket rejthet.- Gondoljunk csak bele. Valakinek fényképek jelen­nek meg az otthonáról egy lapban, egy másik újság megírja, hogy egyedül él, egy harmadik pedig azt köz­li, hogy mikor, melyik szín­házban lép fel. Ha valaki ezt összerakja, már kész a töké­letes üpp a betöréshez. Détár Enikő szerint nem csupán a bűnözőktől való fé­lelem lehet az alapja a híres­ségek titkolózásának, ha­nem az is, hogy megóvják magukat az irigységtől.- Ebben az országban több mint negyven évig nem nagyon lehetett a va­gyonnal kitűnni. Most, hogy ez már nem tilos, az emberek többsége valahogy nehezebben viseli a nyil­vánvaló anyagi egyenlőtlen­ségek bemutatását. Détár Enikő és Rékasi Károly lakását öt évvel ez­előtt kirabolták - azóta ri­asztó védi értékeiket. A szi­li Doszpot Péter, az egy­kori sztárnyomozó, jelen­legi szocialista ország- gyűlési képviselő, a ren­dészeti bizottság alel nő­ké úgy véli, a hazai híres­ségek közül a művészek­nek van a legkevesebb okuk a félelemre. Szerin­te inkább az üzletembe­rek válhatnak bűnözők célpontjaivá.- Nálunk nagyon ritka a színészek, művészek ellen elkövetett bűncse­lekmény, ezért nem hi­I szem, hogy indokolt len­ne részükről bármiféle pánik - jelentette ki. - A felső tízezerbe tartozó vállalkozók életében job­ban tetten érhető a jó­mód, hiszen számukra egy-egy tárgyalás során fontos, hogy milyen autó­val érkeznek, vagy hogy , milyen körülmények kö­zött dolgoznak, illetve laknak. Ez inkább sze­met szúrhat a bűnözők­nek, s ezt a statisztika is visszaigazolja. Sokkal több vállalkozó válik ma bűn- cselekmény áldozatává. nész házaspár ennek elle­nére nemrég beengedett egy tévés stábot az otthoná­ba, bár a kamera akkor sem vehetett fel mindent.- Néhány éve egy újság azzal keresett meg minket, hogy interjút készítenének velünk otthon. Amikor a cikk megjelent, kiderült, hogy csak a lakásunkat kriti­zálták. Az az eset nagyon rosszul esett, és egy kicsit bi­zalmatlanná is tett minket - vallotta be Détár Enikő. D. T. Fenyő Jánosról mindenki tudta, hogy hol lakik, hiszen országos botrány volt, amikor kiirtotta ma­ga körül az erdőt. Várszegi Gábor­ról, Demján Sándorról vagy Zwack Péterről viszont legfeljebb a bará­taik tudják, hova járnak haza. A diktátor él élni fog- Ilyen ember, mint én, ötszáz évenként csak egyszer születik - mondta magáról Nicolae Ceausescu, aki már suszterinasként kijelen­tette, hogy egyszer ő lesz Románia Sztálinja. Ez maradéktalanul sike­rült neki. Arra is készült, hogy egy kommunista ország királya legyen, írástudatlan feleségével, a kémiai tudományok díszdoktorává tett Elenával negyven fényűző palotában élt, születésnapjuk nemzeti ünnepnek számított, és ha jegesmedvére támadt kedve vadászni, hozatott néhányat. Ceausescuról és a nemzet anyjaként tetszelgő Elenáról életükben sok dicsőítő mű született, manapság inkább paródiák. Augusztusban mutatják be azt a tragikomédiát, amit Kovács Bence rendezett a falurombolásra utaló Rom-mánia címmel. Az alkotók megtapasztalták Romániában, hogy a diktátor ma is él. Titánia, Titánra, avagy a dublőrök éjszakája című filmje Ceausescu Romániájáról szól. Az erdélyiek úgy vitték a videováltozatot, mint a cukrot, ellentétben a román filmforgalmazókkal. A Ceauses- cut modellező címszerepet Bodro­gi Gyula alakította.- Sokan tanácsolták, hogy egy ideig ne utazzam Romániába - mondja. - Ugyanis nem volt jó a film kinti hivatalos visszhangja. A diktátorokról és szokásaikról rengeteg történet, vicc, anekdota kering. Az egykori Bokassa csá­szár pompájáról és kegyetlenségé­ről, Kim ír Szén személyi kultu­száról, Szaddám Húszéin rózsa­színű lányregényeiről, huszon­négy dublőréről, egykori palotái­nak fényűzéséről, föld alatti bun­kerjeiről, fiának playboy-életmód- járól éppen úgy élnek sztorik, mint Bin Ladenről, aki szeptem­ber 11. után hazament, és kérde­zte: Nem kerestek? Mindkettőjük mítoszát élteti az is, hogy nem tudjuk, mi történt velük. A Rom-mánia készítőit a Kár­pátok Géniuszának egykori bel­ügyminisztere árasztotta el törté­netekkel, melyek jó részéből épít­kezik majd a film. Köztudomású ■ - A diktátoroknak nincs hu­morérzékük. Hiüer például düh­rohamot kapott, amikor megnézte Chaplin A diktátor című filmjét. Meg is tiltotta, hogy Németország­ban vetítsék a filmet, amelynek helyszíne érdekes módon Tomá- nia, Germániára utalóan, és ami évtizedekkel később rímelhetett Romániára. Azt viszont 1988-ban mindenki tudta, hogy Bacsó Péter Bodrogi Gyula már játszotta a román diktátort, nem is mert egy ideig Romániába utazni volt például, hogy a megyei párttitká­rok karrierje füg­gött attól, miként szerveztek vadá­szatot a diktátor­nak, akit csupán a trófeahajsza ér­dekelt. Egyszer jegesmedvék elej­tésére fájt a foga, hozatott is kettőt, de útközben az álla­tok elpusztultak.- Megtörtént, s hogy Ceausescu olyan megyében akart medvére va­dászni, ahol varja­kon kívül nem volt más - meséli Nándori József, a Rom-mánia operatőre. - A párttitkár elkobzott egy cirkuszi medvét, amit Ceausescu magas­lesénél engedtek el. Egy lány jött arra kerékpáron, s amikor meglátta a medvét, úgy meg­ijedt, hogy biciklijét odahagyva menekült. Ceausescu azt látta, hogy bekerekezik elé a medve... A megye teljes vezetését me­nesztették. Egy másik történet is szerepel a filmben: a román diktátor tsz- látogatásra ment, ahol csak száz tehén volt, de a tupírozás miatt négyszázat kellett bemutatni. Azt találták ki, hogy a száz tehenet négy istállón keresztül engedik át, így a conducator ugyanazt a száz tehenet látta négyszer. Fel­tűnik a filmben a kispolszkinál kisebb 500-as Dácia is. Ceau­sescu leleménye volt, hogy ez le­gyen a családok népautója, de egy felnőtt már nehezen fért bele. Nicolae Ceausescu elhitte sa­ját mítoszát: - Ilyen ember, mint én, ötszáz évenként csak egy­szer születik - mondta. Az egy­kori suszterinasból Románia Sztálinja lett, ahogyan megjósol­ta. Szülőháza, börtöncellája nemzeti zarándokhely volt. Bu­kása után apját már csak a falu részegének nevezték, aki azért adta két fiának is a Nicolae ne­vet, mert a szeszkómában más nem jutott eszébe. írók, festők versengtek, hogy megörökítsék, könyvei ott voltak az otthonok­ban, a tantermekben. Elenát az elemiben csak kézimunkából és énekből nem buktatták meg, tizennégy évesen ott is hagyta az iskolát, mert gyenge volt a to­vábbtanuláshoz. Az analfabéta Elena férje oldalán a Román Tu­dományos Akadémia elnöke, a ■ - Óvatos várakozás övezi ezt a filmet az erdélyi ér­telmiségi elitben - mondja Tamás Pál szociológus. - Olcsó utánlövésnek érzem tizenöt évvel a diktatú­ra után Ceausescu-történettel előjönni. A mai Ro­mániában csökkent a nosztalgia, nem Ceausescu, hanem a rendszer iránt. Ugyanis más erőtérben élünk, a diktátorok életében született illetve az utó­életükhöz tartozó viccek, sztorik ma már nem hat­nak. így van ez Ceausescu esetében is. A diktátorté­ma kereskedelmi kiaknázásáról van szó, amit ha jól megcsinálnak, része lehet a tömegkultúrának. kémiai tudo­mányok dísz­doktora lett. Negyven fényűző palotát tartottak fent. Moziterem is volt, Ceausescu naponta meg­nézett egy Kojak- vagy Columbo-filmet, Elena pedig ro­mantikát bámult a vásznon. Fél­tek a mérgezéstől, ezért előkósto- lót tartottak. Imádtak utazni: egy földgömbbe találomra szúrtak gombostűt, hogy eldöntsék, hová menjenek. 1978-ban Párizsban jártak, ahol úgy kifosztották hotelszobáikat, hogy Giscard D’Estaing, miközben a román de­legáció úton volt Londonba, át­szólt a Buckingam-palotába, hogy a hamutartótól a csillárig mindent betonozzanak le. A házaspár televíziós megjele­nésén külön csoport dolgozott: Ceausescu filmre vett beszédeiből kivették a dadogást, a rengeteg nyelvtani hibát, a torz mimikát. Nem szerepelhetett vele egy ké­pen olyan, aki magasabb volt ná­la, ilyenkor csak ülve mutathatták vendégével. Az operatőr sem le­hetett magasabb a diktátornál. Elenát nem fényképezhették má­sik nővel együtt. 1989. december 25-én, a kivégzésük filmezésekor mindez persze már nem volt szempont. A kivégzőosztag kato­náinak nem volt szabad fejre lőni­ük, hogy ország-világ láthassa: va­lóban a gyűlölt zsarnok párt érték a halálos golyók.- Annyi mindent hallottunk, hogy még az is belefér: nem vé­gezték ki a házaspárt - mondja Nándori József. - Romániában so­kan mondják, hogy színjáték volt a per és a kivégzés. A belügymi­niszter is elmesélte, hogy ajánlatot kapott az amerikai kormánytól: buktassa meg Ceausescut, és őt teszik a helyére. Azt gondolom, ha a népnek az kellett, hogy kivé­gezzék, megkapták ezt is. Felvet­tünk egy jelenetet, de végül is ki­maradt: a diktátor megbeszéli a fi­ával, hogy elkészítik a kivégzésük filmjét, ki tudja, mire lesz jó. Két különböző dokumentumot láttam a kivégzésről: mindkettőn más köríjlmények láthatók, más volt a holttestek helyzete. Filmünk vége - a házaspár sorsát illetően - el­lentétes a hivatalos verzióval. Csontos Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents