Somogyi Hírlap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-16 / Vasárnap Reggel, 11. szám
2003. MÁRCIUS 16. EURÓPAI UNIÓ Versenyben maradni Sokan féltik a hazai gazdákat az EU-csatlakozás utáni versenyhelyzettől. A leggyakrabban hangoztatott aggodalom e tekintetben az, hogy a magyar termelők, illetve feldolgozók nincsenek felkészülve sem az Unió szigorú minőségi elvárásaira, sem pedig arra, hogy a sokkal fejlettebb felszereltségű nyugati gazdaságokkal szemben megállják a helyüket. Ezek a félelmek azonban alaptalanok - állítja Vajda László, a Földművelésügyi-és Vidékfejlesztési Minisztérium integrációs főcsoportfőnöke, s igaza bizonyításául csak egy adatot mond: a magyar agrárexportnak több mint 50 százaléka jelenleg is az Európai Unió tagországaiba irányul, több mint egymilliárd euró értékben. Vagyis a magyar mezőgazdaság Szereplői számára cseppet sem ismeretlenek az uniós elvárások. ■ A magyar mezőgazdaságban nincs olyan ágazat, amely ne felelne meg az EU piaci követelményeinek. Az általunk exportált termékek köre jelenleg is roppant széles: a gabonafélék, a sertés, a baromfi, a zöldségek és a gyümölcsök mellett olyan különlegességek is az EU „asztalára” kerülnek, mint a világhírű magyar akácméz, az egyedülálló minőségű fűszer- paprika, vagy a nagy tradíciókkal büszkélkedő szaláMilyen görbe lehet az uborka? ■ Volt időszak, amikor szinte naponta röppent fel egy-egy rémhír arról, hogy az EU szinte teljesíthetetlen előírásokkal nehezíti majd meg a gazdák életét. Még az „uborka engedélyezett görbületét is szabvány fogja etőírni” - mondogatták a jólértesültek. Mások azzal riogattak, hogy ha belépünk az Unióba, csak az egyenként becsomagolt gyümölcsökkel lehet a piacra menni. Nos, kijelenthető: a magyar mezőgazdaságot semmi olyan előírás nem sújtja majd, amelynek már most ne tudnánk megfelelni. Az uborka továbbra is úgy görbül majd, ahogy neki tetszik, legfeljebb más-más osztályba sorolják, a gyümölcsöket pedig továbbra sem kell becsomagolni. Ettől függetlenül a termelő dönthet úgy, hogy a jobb eladhatóság érdekében vállalja ezt a pluszköltséget. mifélék. Vajda László szerint ezért nem az a kérdés, hogy meg tudunk-e felelni az EU előírásainak, hanem inkább az, hogy vajon tudunk-e élni mindazokkal a lehetőségekkel, amelyekkel az új piacok nyitása kecsegtet.- A magyar termelők számára a csatlakozás utáni időszak az alkalmazkodóképesség nagy próbája lesz- jelentette ki a szakember.- Bármily furcsán is hangzik, az agrártermékek iránti keresletnek vannak bizonyos divatszerű vonatkozásai. Egy-egy terméknek változhat a kiszerelése, a csomagolása, a színe, az ízesítése, s ha a piac ezt igényli, akkor ehhez kell idomulni. Jó példa erre mondjuk az ízesített baromfitermékek megjelenése. Az egyébként is tendencia, hogy egyre nagyobb az igény a konyhakész termékekre. No és persze nagyon sok múlik a tálaláson is. Hiába jó minőségű egy adott árucikk, ha nem kelti fel a fogyasztók érdeklődését, szinte biztos, hogy alulmarad a versenytársakkal szemben. Persze, a versenyképesség korántsem csak a késztermék küllemén, illetve reklámján múlik. Legalább ilyen fontos szempont az előállítási folyamat áttekinthetősége is. A nyomon követhetőség természetes eleme kell hogy legyen a termelői gondolkodásnak, hiszen ezzel lehet csak igazolni, hogy az adott termék minden szempontból biztonságos. Az EU-ban a fogyasztó - ha kíváncsi rá - megtudhatja például egy hústermék esetében, hogy az adott állat melyik gazdánál nevelkedett, milyen takarmánnyal etették, vagy hogy hol vágták le. Persze, ezért az ilyen termékekért többet kell fizetni, ám mivel erre igény mutatkozik, egyre többen tudják garantálni ezt a fajta termelési átláthatóságot. Mindez persze nem azt jelenti, hogy azok a termelők, akik nem tudják majd teljesíteni a szigorú előírásokat, kiesnének a piacról. A kistermelőknél illetve az őstermelőknél továbbra sem számít majd sem az alma mérete, sem pedig a foltossága - ha van rá vevő, az ilyen, kis mennyiségben megtermelt termény ugyanúgy értékesíthető lesz, mint eddig. A magyar agrárium a jogharmonizáció tekintetében nagyon jó pozícióban várhatja a csatlakozást. Az élelmiszerjog, az osztályba sorolás, az adalékanyagok, a genetikailag módosított élelmiszerek forgalomba hozatala (ezek a termékek csak abban az esetben forgalmazhatók, ha a címkén a génkezelés tényét feltüntetik): hazánkban az ezekkel kapcsolatos előírások mindegyike összhangban van az EU-követelményekkel, vagyis a csatlakozáskor csak a „cégért kell átfesteni”, a jogszabályok tartalma ugyanaz marad. Csak az extra tejet fizetik meg tész néikui nem megy J € J ■ A magyar termékek megtermelt fajták eg; ■ Az EU-szabályozás szerint kizárólag a hazai extra minőségnek megfelelő tej alkalmas emberi fogyasztásra, azaz a csatlakozás után csak ilyen kerülhet a boltokba is. Ennek az előírásnak jelenleg Magyarországon 1,475 milliárd liter, a beszállított tejmennyiség 85 százaléka felel meg. Persze, vannak olyanok - elsősorban kistermelők -, akik nem képesek a nem megfelelő tejkezelési mód miatt teljesíteni az EU nyerstejjel szemben támasztott higiéniai és minőségi követelményeit. Ők már idén 50 százalékos kiemelt beruházási támogatást vehetnek igénybe technológiájuk korszerűsítésére és a tejhűtővel felszerelt tejcsarnokok fejlesztésére. Alternatívát jelenthet a húshasznú szarvasmarhatartásra történő átállás is, amit már az idei szabályozásnál is ösztönöz az agrártárca. Jó tapasztalatul szolgál az, amit a kőrösszakáli tejtermelő gazdák tettek. Termelői csoportot alakítottak, és a polgármesterük vezetésével pályázati pénzekből modern tej csarnokot (tejbegyűjtőt) építettek. Ezek után természetes, hogy extra minőségű tejet tudnak termelni, és a termékükre szüksége van a tejfeldolgozóknak. A sertéstartók is csak fejlesztésekkel tudnak majd talpon maradni, mivel jelenleg a sertéstermelői árak magasabbak Magyarországon, mint az EU-tagállamokban. A versenypozíciókat legjobban az rontja, hogy a sertés- és baromfitartók hatékonysága a fejlesztések elmaradása miatt alacsony. A magyar gazdálkodók például 30 százalékkal több takarmányt használnak fel egy kiló hús előállításához, mint versenytársaik. A magyar termékek külpiaci sikere nem csak attól függ, hogy megfelelő minőségben, tálalásban és reklámmal tudjuk- e tálalni, hanem hogy a hazai termelők képesek-e arra az összefogásra, amelyet az EU tőlük is elvár. Tendencia ugyanis, hogy mind az élelmiszerfeldolgozás, mind pedig a kereskedelem gyors ütemben koncentrálódik. A nagy kereskedelmi hálózatok részéről alapvető feltétel, hogy a termelők azonos minőségben, nagy mennyiségben és minél hosszabb ideig tudják biztosítani egy- egy termék szállítását. Ez pedig csak úgy teljesíthető, ha a termelők összefognak, vagyis Termelői Értékesítő Szervezeteket (TÉSZ) hoznak létre, a megtermelt fajták egyeztetésével, közös termény- osztályozóval, csomagolóegységgel, netán közös márkanév alatt. Mindez hatalmas előny lehet a beszállítói alkudozások során - s nem csak a zöldség-gyümölcs ágazatban. Jó példa erre Ausztria, ahol több sertést nevelnek, mint hazánkban, mégis a sertéskereskedelem harmada egyetlen személyen keresztül történik. De idézhetnénk a holland példát is, ahol az országban megtermelt paradicsom 95 százalékát a termelők egyetlen cégen keresztül értékesítik. Tanulság: hiába jó a termék, ha a mennyiség és a szállítás feltételei nem érik el azt szintet, amit a nagy felvásárlók megkövetelnek. Paradicsomban « nagyok lehetünk ■ A magyar mezőgazdaság különböző ágazatai nem egyforma esélyekkel lépnek be az EU- ba. A sertés- és baromfitermékek piacán várhatóan óriási verseny vár a hazai cégekre, míg a munkaigényesebb zöldségek és gyümölcsök termelőire némileg derűsebb jövő vár. Szakemberek szokták mondogatni, hogy a magyar agráriumot nem a káposztával kell naggyá tenni, hanem azokkal a terményekkel, amelyek nem tartoznak a tömegáru kategóriába. Ilyen például a spárga, a meggy, a cseresznye, az őszibarack, vagy a brokkoli, de a csemegekukoricában is nagyon jók vagyunk. Hazánk kedvező éghajlati adottságai miatt a görögdinnyetermelők is valószínűleg jól járnak majd, mint ahogy vetőmagban is verhetetlenek vagyunk. Külföldi mezőgazdasági szakemberek állítják hogy számos olyan vetőmagot (olajretek, mustármag, facélia) használnak Európa országaiban, amelyeket ilyen jó minőségben csak nálunk lehet előállítani. Ezen a területen jó eséllyel pályázhatunk az „Európa beszállítója” büszke címre. A paradicsomtermelőkre is fényes jövő vár, hisz a magyar paradicsom annak ellenére versenyképes az EU több országában, hogy jelenleg még magas vámok sújtják. Amint ez a csatlakozás után eltűnik, a hazai gazdák tekintélyes árelőnybe kerülnek versenytársaikkal szemben. Magyar paradicsomot jelenleg a világ hetven országába szállítanak, ennek köszönhető, hogy az a termelő, aki jól műveli ezt a növényt, 4-5-ször nagyobb jövedelmezőséget képes elérni, mint bármely más szántóföldi és ezen belül gabonakultúrában. Az élőállat-kereskedelem lehetőségei viszont egyre korlátozottabbak, köszönhetően a különböző állatjóléti, illetve állategészségügyi előírásoknak. Ebben a szegmensben csak az élőjuh exportja kecsegtet kedvező megtérüléssel, illetve a nagyon jó minőségű karajra, illetve bélszínre találhatunk még piacot. Igaz, nem nagyot, hiszen hazánk hústermelési potenciálja nem túl nagy, de a minőségi szállodákat, éttermeket és szakboltokat érdemes megcélozni. S persze az olyan, csak nálunk előállított különlegességekre is lehet piacot építeni, mint a Pick szalámi, a gyulai, illetve a csabai kolbász. ■ Az EU-s tárgyalások idején kiderült, hogy a magyar agrárium jobb adottságokkal rendelkezik, mint az unió számos tagállama - jelentette ki Mészáros Gyula, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára. Ilyen például az egy főre jutó termőföld területe, amely kétszerese az EU átlagának, s a föld minősége is sokkal jobb Magyarországon. Az egy üzemre jutó megtermelt áru mennyisége is magasabb hazánkban, mint átlagosan az EU tagországaiban. Az államtitkár ugyanakkor felhívta a figyelmet arra: a technológia az a terület, amelyben jelentős a magyar agrárium lemaradása az EU mezőgazdaságával szemben. A technológiai lemaradás a legmarkánsabban az állattenyésztésben érzékelhető, többek között erre utal a tény, hogy egy kiló hús előállításához 25 százalékkal több takarmányt használnak fel a magyar termelők, mint európai társaik. A baromfik közül a magyar csirkének nemigen lesz piaca az EU-ban, a kacsára, a libára és a pulykára viszont igény mutatkozik. E téren csak az állatvédelmi előírások jelenthetnek némi korlátot: a liba tömése, vagy a tollfosztás ugyan továbbra is engedélyezett lesz, ám sok múlik azon, hogy a kíméletesebb módszerek alkalmazásával miként tudjuk az állatvédőket leszerelni, megnyugtatni.
