Somogyi Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-31 / 303. szám
10. OLDAL SZILVESZT E R 2 0 0 2 2002. December 31., Kedd H H Stílusteremtő hályogkovács Egy különleges díszcsomagolásban együtt kapható Koltai Róbert Csocsó, Sose halunk meg és Szamba című filmje DVD-n. A trilógia felturbósított változatát maga a rendező-színész ajánlotta a kaposváriak figyelmébe. Elmesélte, hogy milyen érzés volt jelenetről jelenetre újra végignézni a filmeket, s felidézni a legfontosabb, legemlékezetesebb és legfárasztóbb pillanatokat.- Miért éppen ezek a filmek kerültek a díszcsomagba?- Eredetileg csak a Csocsóról lett volna szó, de aztán sikerült elérni, hogy a három legszebb történet kerüljön bele. Ezeket a filmeket tartom szórakoztatónak és szépnek is egyben. Az első film volt a legnagyobb ajándék. Nyolc évet vártam az álmom beteljesülésére, amikor megrendezhettem a Sose halunk meg című mozit. Olyan voltam, mint egy megszállott hályogkovács. Nem értettem a filmkészítéshez, csak azt tudtam, hogy egy történetet szeretnék minél hitelesebben elmesélni.- Manapság pedig már Koltai- stüusról beszélhetünk. Melyek ennek stílusjegyei a rendező szerint?- A Koltai-stílust elsősorban arról lehet megismerni, hogy feltűnők a vásznon. Másnál ugyanis nem nagyon játszom, csak felbukkanok néhanapján. Egyébként pedig a filmek középpontjában mindig egy szerethető kisember áll. Az nem baj, ha kicsit bűnös, mert ettől még jobban kedveljük ezeket a karaktereket. A filmekre jellemző még egyfajta fogyasztható abszurditás. Ezt sokszor csak a helyzet szüli és az improvizáció hozza felszínre. Ilyen például a Csocsó orosz tolmácsjelenete, amikor minden felvételen máshogy fordítottam a szöveget.- Mindegyik alkotáson észrevehetők a kelet-európai mozi hagyományai. Vannak kedvenc filmjei?- Jiri Menzel filmjeit nagyon szeretem, mert van bennük szív, lélek és humor. Ugyanakkor valahol mélyen azért a drámai mag is ott lapul. A DVD után megszűntek a nyelvi határok, így a trilógiám rengeteg nyelven nézhető. Ezt kihasználva küldtem is egyet a kedvenc rendezőmnek.- Milyen volt a filmek fogadtatása tőlünk nyugatabbra?- A szűk szakma jól fogadta, a közönség sehogyan. Amerikában csak a bugyuta amerikai fűmnek van esélye. A szörnyek, a csodák és a dollármüliók behatárolják a mai filmkészítést. A miniszter félrelép című filmet ötvenöt napig forgattuk, a sokkal nehezebb Csocsót csak harminc napon át. Andy Vájnának ugyanis volt pénze arra, hogy a filmje minél színvonalasabban készüljön el.- Sok ismerős arc tűnik fel a filmjeiben a Csiky Gergely Színház egykori és jelenkori művészei közüL Gyakran benéz a kaposvári teátrumba? Koltai Róbert újabb vígjátékon töri a fejét- Én mindent a kaposvári színháznak köszönhetek. Alapító tagja voltam annak a magnak, amelyről ma is gyakran beszél a szakma és a közönség egyaránt. Büszke vagyok arra a száz szerepre, amit itt eljátszhattam a huszonöt év alatt. Az első tíz évben összekovácsolódott egy olyan csapat, amelynek tagjai rajongtak egymásért. Ebben az aranykorban az volt a szenzációs, hogy szinte termett a poén a klubban. Belebetegedtünk a nevetésbe. Aztán egyre többfelé szakadt szét a csapat és kezdett felbomlani ez a légkör. Bár a színház szakmai színvonala nem esett, talán még nőtt is, a klubban már nem ugyanaz a levegő járt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ez már nem az a hely. Bár ma is benézek egy-egy előadásra, de a büfében már nem érzem jól magam. Nagyon könnyen zavarba jövök, különösen akkor, ha idegenként kell bólogatnom sokaknak.- Olyan művésznek ismerik színházi berkekben, áki még be sem fejezte a lépést, máris a következőn gondolkodik. Milyen tervek foglalkoztatják?- Több filmötlet is eszembe jutott. Mostanában azzal a Horváth Péterrel beszélgetünk ezekről, aki a Szerelem első vérig című fűmet írta. Nemrég a‘József Attila Színházban a Kileiljfcerf hunt á gonoszok című darabbal megnyerte a vígjáték pályázatot. Most egy eléggé rázós időszakról, azaz 1956-ról szeretne vígjátékot írni, amit fűmre vihetnénk.- Nem ez lenne az első eset, hogy olyan történelmi korszakról készít vígjátékot, amellyel nem szokványos viccelődni- Erre van egy jó történetem. Moszkvában voltam, amikor a Csocsóval megnyitották a magyar kulturális hetet. Hihetetlen sikere volt a filmnek. Egy rendezőnő azt mondta, hogy néhány orosz filmes már megpróbálkozott az ötvenes évek abszurditásának felszínre hozásával, de csekély sikerrel. Most viszont egy hétszázötven székes mozi visszahangzott a nevetéstől a már említett tolmácsjelenetnél^ TAKÁCS ZOLTÁN Vöröset tervez Somogy borásza írták az ország fehérborosának, de a Dél-balatoni Borvidék első számú arculatformálójaként is emlegetik. A világ boratlaszában, ahol háromszáz oldalból mindössze négyet szentelnek a hazai termésre, a bogiári borvidék legkiemelkedőbb termelőjeként említik, az országból alig egy tucat borász társaságában. Légii Ottó fegyelmezett büszkeséggel hallgatja a dicséreteket és csak annyira kommentálja mindezt, hogy még csak félúton jár. A siker persze erőt ad. A Somogy borásza cím is. Ahhoz, hogy Légii Ottó tovább keresse saját útját, ahol vannak már mérföldkövek és dereng néhány újabb állomás is. Egy új, az eddiginél is érdekesebb házasítás vagy a palettáról eddig még hiányzó vörösbor.- A Légii családból, nem ön az első bortermelő? Örökölte vagy választotta ezt a munkát?- Gyerekkoromban sokat dolgoztam a szőlőben, de sosem azzal a tudattal, hogy ezzel majd kezdenem kell valamit. A győri bencésekhez jártam gimnáziumba és inkább az irodalom, a történelem érdekelt. Aztán főiskolán kertésznek készültem, de szívesen foglalkoztam a szőlővel. A diplomamunkámat már ebből írtam. Később a kertészkedés mellett belevágtunk a borászkodásba, először csak kicsiben. 1988-ban felmondtam a Balatonboglári Állami Gazdaságnál, és elmentem maszeknak. Apám az elején nem örült ennek. Féltett. A családtól már többször elvették az összegyűjtött értékeket. Legutoljára 1975-ben sajátították ki a szőlőnket. Aztán szerencsére megváltozott apám véleménye, és mellém állt. Ma már a saját borászatomat viszem. Az a véleményem, hogy a borászkodás nehezen egyeztethető a szövetkezéssel: ha az ' ember tudja mit akar, és a palackozásig az elgondolása szerint akarja végigvezetni azt, ami a fejében megfogalmazódott, akkor legjobb, ha egyedül van. Ez nem csapatjáték.- Véleménye szerint ezek közül melyik fázis a legfontosabb a végeredmény szempontjából? A szőlőművelés? Az érlelés? Vagy az számít, ki mennyire ügyes és inkább a marketing a fontos?- Mindenki másképp látja, de én a szőlőre tenném a hangsúlyt: a bogyóban dől el minden. Sokat járok a szőlőbe és természetesen sokat kóstolgatom a boraimat. Nagyon fontos az értékesítés is. De a kereskedés már nem a borász feladata. Az ő felelőssége abban áll, hogy jól helyezze el a termékeit. Ehhez elengedhetetlen, hogy birtokában legyen annak a képességnek, hogy a borát, minősége szerint, a nemzetközi mezőnyben, a tényleges helyre pozícionálja. Ez nem csak az eladásnál segít. Abban is, hogy az ember meglássa a feladatát: tudja, hol tart annak érdekében, hogy még szebb, még nagyobb borokat tudjpn készíteni. Ez egyfajta szellemi fejlődés is. Én is csak nemrég jutottam el odáig, hogy igazán csak azzal foglalkozom, hogyan tudnék még jobb bort készíteni. Olyat, aminek egyénisége van és felhívja magára a figyelmet.- Sokan beszélnek az egyöntetűség veszélyéről, ami abból fakad, hogy a legtöbb termelő A Légii birtok Légii Ottó pincéjében zamata és egyénisége van a boroknak ugyanarra a piacra törekszik, az inkább jellegtelen, másokhoz igazodó boraival. Azt mondja, a bor egyéniség. A Légii boroknak milyen az egyénisége?- Harmónia, elegáns illat, gyümölcsös zamat és teltség - így jellemezném, de azt is ugyanilyen fontosnak tartom, hogy kiegyensúlyozott, jól iható legyen a bor. Persze az egyéniség fajtánként és évjáratonként változhat, de szeretném, ha ez jellemezné a boraimat. Úgy gondolom, ezek a legnagyobb értékei ennek a vidéknek. A hely pedig rendkívül meghatározó ebben a munkában. Mindehhez a legjobb feltételeket kell megtalálni a fajtákhoz, és folyamatosan alkalmazkodni a természethez. Félúton járok ebben a munkában és évtizedekbe telik még, amire igazán büszke lehetek a pincészetemre.- A fejlődésről beszél. Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy a Balaton környékén elégedett termelők lehessenek? Hogyan tudna felzárkózni a balatoni a nagy történelmi borvidékek közé?- Nagyon sok középszerű, hibás bor kerül a Balaton körül is a piacra. Ez nem tesz jót a borok megítélésének. Sokkal árnyaltabb kategóriákra lenne szükség a címkéken ahhoz, hogy a borivó kevesebbet csalódjon. Tucatszám vannak pincék a Balaton körül, de tizet alig tudnék említeni, ami az én értékítéletem szerint olyan bort ad a piacra, ami megállja a helyét és hozzátesz a borkultúrához. Ehhez meg kell találnunk például a legjobb termőhelyeket és ott a legjobb bort kell elkészíteni, ami fáradságos feladat és óriási felelősség. Ez hatalmas tartaléka ennek a borvidéknek is. Hogy mennyire: a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet elkészített egy katesztert, amiben a szőlőtermelés szempontjából értékelte a mező- gazdasági területeket a megyében. A maximumpont 400. Sajnos, rengeteg 350 pont feletti földön van ma erdő, szántó vagy bozótos. Nekem már sikerült vennem egy kimagaslóan jó területet: löszös, déli fekvésű dűlő. Izgalmas feladat megtalálni az idevaló, legjobb fajtát, de tervem persze ezenkívül más is van. Kihívásnak érzem például, hogy vörösborom is legyen. A vörösborhoz meg kell érni a borásznak is. 42 éves vagyok, hát belevágok _________ FÁBOS ERIKA Lé gii Ottó 2,5 hektáron alapozta meg birtokát. Az egyhektá- ros családi örökségen kívül a Banyászóban volt még 1,5 hektár szőlője. 1989-ben végezte az első saját telepítést. 1993-ban került piacra az első palackos bor, Légii néven. A következő évben érte el egyik legnagyobb sikerét: a VinAgora Borversenyen, 93-as olaszrizlingjével aranyérmet szerzett. A birtokhoz jelenleg 13 hektár termőterület, 4,5 hektár új telepítésű chardonnay és 3 hektár sauvignonblanc tartozik. A pincészet éves termelése nyolcvanezer palack. Ideális esetben és jó évjárat idején 11 fajta bort értékesítenek. 2002-ben az Év Somogyi Borászának választják. Ámok futása Hol volt, hol nem volt az ezüstös Dráva és az aranyló Balaton által ölelt zöldellő Somogyország közepén élt a juhász. Kemény munkával kitanulta jövőtervező mesterségét, amiéit nagy becsben tartották szerte a környéken. De többre vágyott. Bár nem értett igazán a hadak vezényléséhez, mégis kapitánynak jelentkezett a fiatal seregbe. Mivel az aranyzub- bonyos hád nem dúskált kipróbált harcosokban, elnyerte az áhított tisztséget. Aztán mindjárt az első csaták során fényderült a harc természetére, ráadásul a ló is magas volt. Minden erejét a megkapaszkodásra fordította, s nem maradt ereje a hadat vezényelni. Javára legyen mondva, a parancsokat dicséretes igyekezettel próbálta teljesíteni. A nagy hadakozásban hallja ám egyszer, hogy az istenadta nép, akinek elege volt a békétlenségből, már nem figyeli a csatákat. A juhász éhes és szomjas szekértáborából tágra nyílt szemmel, csodálkozva figyelte a körülötte zajló eseményeket, a lenézett pómép asztak örömeit. Hírnökei pedig sorra jelentették neki a históriákat. Volt mit. Nagyatád falain belül palacsintáskirály ülte ünnepét. Hét nap, hét éjjel tartott a királyi szakácsok találkozója, ahol részt vettek a fakanál forgatásában a somogyi polgárok mesterei is. A vad- és halétkek értő készítői az Óperenciás-tenger partjára, Endrédre és Boglárra csábítottak ezreket. A csipetnyi Ecsenyfalvának és a zselici erdők által övezett Bőszénfájának héthatáron túlra szállt a híre. A regélők szavait hallva a juhász szinte már érezte a nyújtott rétesnek Mesztegnyőről felszálló nyálcsorgató illatát, nem beszélve a so- mogysági hegyek levének szájról szájra járó híréről. Ő pedig csak ült a lovon, mert így szólt a parancs. Mivel nyála csörgött, gyomra korgott és az epe is elöntötte lelkét, hát fortyogva-rotyogva kimondta a szentenciát: „gasztronómiának ámokfutója” mind, ki odamerészkedett, hol háborúság helyett étkek készítői vívták nemes csatájukat. Az ámokfutásról szóló szavait aztán a négy égtáj felé vitték a hírnökök. A nép pedig jót derült, s evett tovább... Egtelen haragra gerjedt a juhász. Alhadmesteri székében ülve azt kezdte fontolgatni, hogyan is tömhetné degeszre becses ben- dőjét jófajta káposztával. A hírvivők már azt suttogják: a jó juhász a ránk köszöntő újesztendőben inkább beáll ámokfutónak, mintsem kimaradjon a jóból. Már el is rendelé a káposztás készülődést. S az istenadta nép haűgat a szavára. No nem azért, mert ezt üzenték nekik, hanem mert a hagyomány kötelez, s az ünnep munkát ad és örömöt. Bővül hát a „gasztronómiai ámokfutás” nagy vidámsággal az Úrnak 2003. esz- tendejében is. __________iw>v Mo dernkori piramis a konyhakertben ____Seqesd ____________ Valóságos egyiptomi szentéűyé lett Takács Miklós otthona egyetlen év alatt. Hosszas számítások és kísérletezés alapján nem kevesebbet állít, mint hogy pár év alatt fölépíthették az ókor csodájának számító óriás piramisokat. Mégpedig kizárólag a négyezer éves módszerekkel: mindenféle modern ^ép és eszköz nélkül.- Felháborít az sok misztikum és csodavárás, ami az egész piramistémát körülveszi - mondta Takács Miklós. - Nem hiszek abban, hogy emberfeletti teljesítmény és a mai mércével is bonyolult számítások vagy rabszolgák ezreinek több évtizedes munkája keűett a fáraósírok építéséhez. A fészer és kerti műhely tele van a piramisokkal kapcsolatos számításokkal, bemutatóposzterekkel és szemléltetőtárgyakkal, s az almafa alatt egy valóságos - másfél méter magas - kicsinyített piramis is formálódik.- Jómagam sosem jártam Egyiptomban, púamist is csak a filmeken meg a könyvekben láttam. De nem lehet elhinni azt a sok botorságot, amit leírnak meg mutogatnak. Január óta csak az foglalkoztat, hogy bebizonyítsam: igenis lehet egyszerű, fából készült eszközökkel, kötelekkel és kerék nélkül is helyükre illeszteni azokat az óriás sziklatömböket - mutatta Takács Miklós a modellkísérleteit. - Az ötletet a szorítófa adta, amit a szénásszekér rakodásához használtunk régen. Ez egy igen hasznos paraszti eszköz a kötél és a gerenda meghúzásához: megsokszorozza a kézi erőt. Hamarosan elkészült minden kicsiben és méretarányosan, hogy Takács Miklós saját kezűleg bizonyítsa az elméletét, s piramist építsen a konyhakertbe. A kövek szállítását szalmabálákkal meg vassal rakott ládákkal modellezte, a legegyszerűbb tömör téglát pedig éppen megfelelőnek találta a piramistömbök méretarányos másának.- Én már megbizonyosodtam róla, hogy csupán kézi erővel és kötelekkel, hihetetlenül egyszerű módszerekkel épült a legnagyobb piramis is, mégpedig egy menetben: a belső kőtömböket folyamatosan, az építés sorrendjében burkolták a fedőlapokkal, s a tetejétől az aljáig húzódó munkasávot fejezték be utoljára. A szakkönyvek Takács Miklós szenvedélyesen építgeti az első magyar piramist persze egész mást írnak, de a legnagyobb tudósoknak is igazolhatom az állításomat. Van ötletem arra is, miként illesztették a helyükre pontosan a tömböket, miféle emelőszerkezetet és eszközöket építhettek. Erről már van vagy 200 oldal kéziratom és számításom; sikerült találnom egy olyan arányszámot is, amivel a piramis bármely méretét és adatát meg tudom mondani. Számításaim szerint az épülő piramisnál egyszerre alig 200-300 ember munkájára volt szükség. A kőtömbök kitermeléséhez kellettek a legtöbben, mintegy ötezren. Szerintem nem kellett több öt évnél, hogy fölépítsék a legnagyobb piramist is. Ennek a bemutatására és bizonyítására építem ezt a piramist a 21. század okulására. bíró mániá
