Somogyi Hírlap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-15 / Vasárnap Reggel, 50. szám
2002. DECEMBER 15. SZTÁROK ES SZTORIK 13 „Danika a sorozat elején egy idegesítő kisgyerek volt” - emlékszik vissza a barátok közt sztárja, Váradi Zsolt. Eleinte nehezen találta a hangot Danika és a saját személyisége között. Egy elég zűrös korosztályt képvisel, amit vagy nagyon bután vagy nagyon jól sikerült eljátszania. Úgy érzi, még sok lehetőség rejlik a figurában, és ez egy izgalmas vállalkozás. ■ - Előfordult már, hogy párhuzamot találtál a saját életed és a Danié között?- Volt egy zűrös időszakom, amikor a szüleim elváltak, és a sorozat is pont akkor tartott ott, hogy az apukám kidobta az anyámat a lakásból. Olyan volt a lelki állapotom, mint a karakteremé, de Daniéknál sokkal durvábban zajlottak az események, mint a magánéletemben. Ezeket a magánéleti viharokat tökéletesen levezethettem játék közben. De ugyanígy belevittem a szerepbe az iskolai problémákat, és a baráti feszültségeket is.- Általában mivel telnek a hétköznapjaid?- Leginkább tanulok, így ezenfelül nagyon kevés időm marad. Ezt a keveset próbálom meg úgy beosztani, hogy maradjon idő pihenésre, szórakozásra, és ami nagyon fontos, a baráti kapcsolatok ápolására is. Váradi Zsolt Iskola: Vörösmarty Mihály Gimnázium, drámatagozat Legkedvesebb darabjai: Dés-Horváth- Böhm-Korcsmáros: Valahol Európában, Müller-Tolcsvay-Sziámi: Isten pénze (Dickens), Graham Green: Utazás a nénikémmel Nekem egyébként hosszú idő kell ahhoz, hogy megbarátkozzak valakivel, és ugyanígy vagyok a szerelemmel is. Mindig adódnak újabb és újabb ismeretségek, de ezekkel mindig nagyon csínján kell bánni. Amióta a Barátok köztben játszom, ez még nehezebb, mert ezek a közeledések általában nem nekem, Váradi Zsoltnak, hanem a szerepemnek szólnak. A szerelem az meg...- Ezek szerint ez egy mellékes történet az életedben.- Nagyon hideg fejjel gondolkodom a párkapcsolatok terén, hogy hogyan kell egy lánynak udvarolni. Ez nagyon jól működik, ha csak valamiféle vonzalomról van szó. De ha szerelmes leszek, az nagyon nagy gáz. Ettől a pillanattól kezdve nem tudok hideg fejjel gondolkodni. Ez túl veszélyes, így inkább nem akarom.- Van nőideálod? <- Nem csípem a szőkéket, és ezt nem a szőke nős viccek alapján mondom. Egyszerűen nem a típusom. Igazából nincs nőideálom. Ami az eddigi kapcsolataimra jellemző, hogy mindegyik barátnőm rendkívül erős egyéniség volt, és mindegyikkel órákat lehetett beszélgetni. Mellettem nem könnyű egy lánynak sem, mert egy kicsit „elmebeteg” a stílusom. Ezt viszont csak egy olyan lány képes elviselni, akivel jó barátok vagyunk, nem csak egy szerelmespár.- Előfordult már veled, hogy akárcsak Dani rossz társaságba keveredtél?- Nem, mert a rossz társasághoz, rossz emberekkel kellene ismerkednem. Bár lehet, hogy kívülről nézve a társaság rossz, de ha beletartoztam, jól éreztem magam.- A Mátyás téri házban jönne k - mennek a lakók. Mihez kezdenél, ha Danikának is mennie kellene?- Túlélném. Az emberek, a karakterek változnak és időnként a munkahelyek is. Nem hinném, hogy összetörnék, mennék tovább. Elkezdeném a Színművészeti Akadémia színész szakát, esetleg valamilyen műszaki pályára mennék. Igazából az okozna problémát, hogy mit válasszak, mivel még rengeteg elképzelésem van. Bagi László hírek Deák Kriszta: párna után rablópáros ■ A Jadviga párnája rendezője most egy megtörtént esetről kezdi forgatni új filmjét. Deák Krisztina a magyar Bonnié és Clyde néven emlegetett rablópáros történetét dolgozza fel. A helyszín is Miskolc lesz, a forgatókönyv alapja pedig az idén jogerősen tizenegy év fegyházra ítélt Novák Tünde könyve alapján készült, de nem követi mindenben a valós eseményeket. „Törekszem arra, hogy fikciót és ne dokumentumfilmet készítsek” - mondja a rendezőnő, hozzátéve, sem hősöket, sem bűnözőket nem kíván kreálni. Egyetlen gondja, hogy a női főszereplőt, egy 17 év körüli, vidéki lányt még keresi. Vük és Lutra apukája újjászületései ■ A Vük, Kele és Bogáncs szülőatyja, a Tüskevár, a Téli berek világának krónikása, az állatkalandok és vadásztörténetek írója, Fekete István sajátos újjászületéseken megy keresztül. Halála után 32 évvel, idén karácsonyra új könyve jelent meg. Magasles című félbemaradt regényét Nagy Domokos Imre - beleélve magát bérmaapja gondolatvilágába és stílusába - egyszer már úgy folytatta és fejezte be, hogy észre sem lehetett venni a váltást. Domján-díjat kapott Müller Júlia ■ Kevesen tudják, nemcsak Müller Sziámi Péter létezik, de Müller „Sziámi" Júlia is. A szegedi színésznő, Müller Péter író lánya lett az idei Dómján Edit- díjas. A vidéki színházak fővárosi találkozóján két fergeteges játékban, a Janikában és az Indul a bak- terházban is emlékezetesen alakított. 14 év alatt 40 főszerepe volt, s a Dómján Edit-díjasok közül egyedül ő láthatta színpadon a névadó művésznőt a Bolond lányban, igaz, akkor még csak hatéves volt... Megtalálták Törőcsik nagymamát ■ Októberben jelent meg Szabó Illés sikerkönyve, a Telitalálat, de az író az operatőr Kardos Sándor társrendezésével már forgatja a filmet. Igaz, előbb íródott a forgatókönyv, mint a levélregény... Az alapul szolgáló eset, az 1956 október 23-án kifizetett totótelitalálat elképzelt történetének szereposztásából már csak a nagymama hiányzott. Gáspár Sándor és Szirtes Ági mellé megtalálták a nagymamát, Törőcsik Marit. A művésznő az első forgatási napokon szerepe szerint csak krumplit pucol... Doris már nem jön jövőre... „Ugyan a József Attila Színház most bemutatott Lé- ni nénijében elég sok rö- högtető komédiái elem van, mégis felüdülést jelentett a forgatás” - nyilatkozta tavasszal lapunknak Schütz lla a Valami Amerika kapcsán, mint a film Terka nénije, a mellékállású takarító és anyapótlék. „Szeretem azt játszani, amiben benne élek, vagy csak hallok róla, s ez a film olyan »nagyon arról szól«, amiben élünk - fűzte utolsó moziszerepéhez. „Terka" szerepéért a legjobb női alakítás címre jelölte. „Lám, még így is hoz valamit a konyhára, nem csak kedélyben...” A Jászai Mari-díjas, Kiváló és Érdemes Művész, a József Attila Színház tagja 59. évében szerdán tragikus hirtelenséggel elhunyt. Egyik legemlékezetesebb alakítását Ber- nard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabjában nyújtotta: Doris szerepét Sztankay István partnereként több mint háromszáz- szor játszotta. Szonja és a mesék háza ■ - Kislányunk is részt vett a meseház „építésében” - mondja Rudolf Péter, aki feleségével, Nagy- Kálózy Eszterrel együtt készített mesés albumot Mese-ház címmel. - Az egyik vers például a nyolcéves Szonja kérésére került rá a lemezre a farkasról, aki állítólag megette Piroskát. Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Kormos István és mások verseit, meséit vitte korongra a színész házaspár, köztük olyanokat, amelyek az otthoni családi meséléskor is helyet kapnak.- Leggyakoribb apai szerepem egyike az esti me- sélés - mondja a színművész. - Szívesen mondok mesét, ést gyermekeink azt szeretik, ha színházsze- rűen adom elő a történeteket. Eddig én olvastam Szon- An- e r s e n t, mostanában pedig Szonja olvas nekem. Lukács: még jó, hogy a feleségem látta a Sylviát H - Ha csak ezer emberrel is számolom, nem is az 1200-as nézőtérrel - ugyan mindig telt házakkal ment a darab -, akkor is 125 ezren látták a Sylviát... - tűnődik Lukács Sándor a Vígszínház sikerdarabjának 125. előadása után. - Minden este élvezet, mert Gurney, a színészíró írta - és minden este valami meglepetés. Na, mondjuk nem olyan, mint az első, mikor leestem a színpad és az első sor közé. Túlságosan a színpad szélén van az ajtó, s még szokatlan volt. A közönség azt hitte, hogy ez is a játék része. Derültség kísért, majd vastaps, mikor a tényt közlő megafonbemondás után tíz perc múlva visszatértem játszani. Két bordám repedt el, néhány hétig még fájt minden légvétel. A Sylviánál már a parádés felállás is fél siker: Sylvia, Eszenyi Énei a kutyám, Halász Jutka a feleségem, aki féltékeny, mert mind több időt töltök a parádés, bravúros ku- tyussal, és akkor még ott van Tahi Tóth László három szerepben. Kutyás ismerős a parkból, egy transzvesztita, és a feleségem barátnője... Különben remélem, hogy igazi feleségem, Mari a darabot látva okult, s a magánéletben nem lesz féltékeny igazi kutyánkra, Zizire, a törpe uszkárra, aki a család szeme fénye... Persze azért magunkat sem hanyagoljuk el. Ahogy mindig szoktuk, most is sikerült egy „fedezzük fel Magyarországot” hétvégét csennünk. Parádsas- vár volt' a célpont. Mesés vidék, a barangolásokat Marival pedig rendesen gasztrotúrával kombináljuk. Szilvásvárad: fantasztikus fokhagymás pisztráng, Egerben csodálatos borok, a Károlyi grófok kastélyát fantasztikus szállóvá alakították. Szauna, uszoda, bowling, éttermek, bárok. A hoszteszek jelmezben, a pincérek Mátra-vidéki népvi- seletben.Tiszta színházi miliő, s ami fő: ott én voltam a néző... (Sipka) Császár, Cipő és a Micimackó” ■ Egyvalamit tutira sosem játszottam le. Ez volt a Republic. A történet nem sokkal a szelektorral való szabatos bánásmódom kezdete előtt indult. Boros Csábival anno együtt dolgoztam az A3-ban, így nagyon jóban voltunk, amikor a Tabánban volt egy nagy buli a Pepsi arculatváltásának alkalmából. (Akkor lett full kék a doboz, vagy ilyesmi...) A Republic volt ugyanis az „előzenekar”. Mármint annyiban, hogy ők játszottak előbb, de a közönség nem elégedett meg az egyórás koncerttel. A zenekar ereje teljében volt, fantasztikus hangulatú koncertet adtak, és nagyszerűek voltak. Mint zenész csak elismeréssel beszélhetek róluk a mai napig. Azt hiszem, Cipő nem kevés olyan dalt írt, amelyek bárhol a világon ugyanekkora slágerek lettek volna. De ettől én még ugyanany- nyira nem szeretem, amit csinálnak. Csak elismerem. A közönség a Micimackó éneklésével próbálta visszacsalogatni kedvenceit. Úgy gondoltam, ha megtámogatom őket a kezemben lévő mikrofonnal, akkor sokkal többen és bátrabban fognak énekelni... Felrohan a színpadra Cipő, kikapja a kezemből a mikrofont! és a képembe sziszeg: „A kurva anyádat, mit képzelsz te magadról?” A meglepetés (és a cica) elvitte a nyelvem. Egy szót se tudtam szólni. „Gondoljátok, hogy van, aki megakadályozhat minket abban, hogy elénekeljük a Kismadarat?” - süvöltötte a mikrofonba. „NEEEEMMMMMMMM! !!!!”- jött a válasz a kordon túloldaláról. Addigra már minden zenész feljött a színpadra, és a Bronski Beát menedzsere kétségbeesett próbálkozásai ellenére a Republic igenis befejezte a koncertjét. Mire véget ért a koncert, Cipő eléggé lenyugodott ahhoz, hogy „leereszkedhessen” hozzám. Nem tudtam mire vélni, ami a színpadon történt, és meg akartam kérdezni tőle, mire is gondolt pontosan. Annyira üvöltött azonban szegény, hogy azóta sem értem, mit akart mondani: „Hogy merészeled a Micimackót énekelni bazmeg?” - kérdezte olyan hangon, amit még rettegett kémiatanárom sem engedett volna meg magának. Miről beszél ez? Mi az, hogy „merészelem”? „Neked semmi közöd ahhoz a dalhoz, te azt nem énekelheted! Nincs hozzá jogod!” - Ezt azóta sem értem. Úgy döntöttem, szegénynek elég komoly baja lehet, ha ilyen problémái vannak. Ennek a kis közjátéknak köszönhetően az én műsorsávom- ban megcsappant az egy főre eső Republic- (vagy Cipő-) dalok száma, de azért mindig bemondtam, ha az ő daluk következett. Volna, mert sose adtam le egy számukat sem. „A Republic nem jó!” - szólt a kommentár minden esetben. Ami azt illeti, nem mindig ezt a szót használtam. Aztán gyorsan ráuntam erre is, és egyszerűen nem játszottam le a dalokat. Egyszer, emlékszem, valahol rendeztük a helyzetet Cipővel, és harag nélkül váltunk le (lehet, hogy telefonon történt a dolog), úgyhogy ezután üzenem nelö, hogy bocs, én is elég hülye tudtam lenni időnként. *Részlet Császár Előd Két élet című könyvéből ■ - Körülbelül így történt, ahogyan Császár Előd elmeséli. Csupán anyit szeretnék utólag pontosítani a memoárkötetének e fejezetében, hogy ab-T bán a helyzetben nem éreztem, produkálnia kellene magát a Micimackó eléneklésével - mondja Cipő. - Szó sincs arról, hogy eldönt- hetem, ki énekelheti el a Micimackót és ki nem. Kissé túlspirázta magát Előd, amikor azt ■ igyekezett elérni, hogy visszamenjünk a ráadásra. Ott és akkor bizony nem kellett volna produkálnia magát, mi szándékosan rájátszottunk arra, hogy a közönség visszaköveteljen bennünket. Nem véletlenül kezdték énekelni a Szállj el kismadár című nótánkat, ezzel is jelezve, hogy ráadásra várják vissza a zenekart. Nem értem Elődött, miért kellett újramelegíteni ezt a levest, hiszen azt gondoltam, mi ezt már egyszer lezártuk. A történtek után felhívtam telefonon, bocsánatot kértem tőle, sőt az egyik bulvárlapban le is fényképeztek bennünket, amint látványosan [kibékültünk. Egyébként sajnálom, ami történt vele, de nem hiszem, hogy szükség volt újra elmesélni azt a bizonyos konfliktust, melynek megoldását viszont elfelejtette leírni. Mert a bocsánatkérésemről már egy szót sem ejtett.
