Somogyi Hírlap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-25 / Vasárnap Reggel, 34. szám

Driport 2002. AUGUSZTUS 25. Se víz, se turista. Röviden így lehetne jellemezni az idei balatoni csúcsszezont. A nyáridőben máskor túlzsúfolt, világszerte kiemelt üdülőövezetként számon tartott térség­ben napjainkban csend honol. A strandokon mindenkinek jut hely, nyugágyból és gyékényből is bőven vannak még el­adatlan készletek. A forgalom az elmúlt évekhez viszonyít­va 20-70 százalékkal esett vissza. ■ A vendégszám drasztikus csökkenésében elsősorban a német turisták tömeges el­maradása, elpártolása játszik közre. Tetézi a bajokat a ki­számíthatatlan időjárás, a bőséggel hulló csapadék, és a szolgáltatások alacsony - némelykor a Balkánt idéző - színvonala. A turizmusból élő helyi vállalkozók többsé­ge úgy érzi: az ügyetlen mar­ketingmunka, a rossz „cso­magolás” megtette kárté­kony hatását. A turisztikai szakemberek egyetértenek abban, hogy a balatoni ven­dégforgalom feltűnő vissza­esése a németországi gazda­sági recesszió, valamint az euró bevezetésének „kö­szönhető” áremelkedés. A szerényebb jövedelmű né­metek többsége takarékossá­gi okokból inkább otthon maradt. Halmos Gábor, a Siotour vezérigazgatója szerint több intő jel utalt arra, hogy a tu­risták elmaradnak a Balaton­ról. A mostani válsághelyzet kialakulásában éppen az ját­szott szerepet, hogy Horvát­ország és Szlovénia, vala­mint Törökország és Bulgá­ria egyre több turistát happol el előlünk. Halmos szerint a minőség terén illene nagyot javulni. A Siotour vezérigaz­gatója a problémák okait ab­ban is látja hogy nincs egy M Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, balatonakarattyai telektulajdonosi minőségé­ben is egyetért Bajorral. A vízpótlás ügyét különösen fontosnak tartja. „Mielőbb lépni kell. A legfontosabb­nak azonban azt tartom, hogy szakmai észérvek alapján határozzunk nem­zeti kincsünk jövőjéről. Kevesen látják át, hogy a pofon- egyszerű megoldásnak tűnő vízpótlás is seregnyi ökoló­giai problémát vethet fel. Ha ugyanis a Drávából vagy a Murából vizet nyernénk, akkor ott duzzasztottat is épí­teni kellene. Persze ez a tény nem magyaráz meg min­dent, a szolgáltatások színvonalát mindenképpen emel­ni kell a térségben. Érdemes lenne több programmal, rekreációs centrumok kialakításával és az üdülési lehe­tőségek kiszélesítésével megnyújtani a csúcsszezont.” rendes Balaton-program- füzet, és a Balaton környéki programok sincsenek össze­hangolva. Halmos állítja: a Balaton nem rosszabb áru­cikk, mint más, csak rosszul van „csomagolva”. Bajor Imre, a balatoni táj és a vitorlázás szerelmese rosszkedvűen summázza: egy balatoni illemhely meg­látogatását követően az uta­zó pontos képet kaphat az ország állapotáról. - A Bala- ton-part makacsul őrzi szoc- reál jellegét. Egy jobb érzésű külföldi számára rémisztőén hatnak a stílustalan üdülők és a rogyadozó kalyibák. A kikötési lehetőségek tovább borzolják az aktív pihenésre vágyók idegeit. Sajnos a ke­reskedők többsége nyerész­kedni próbál, a szolgáltatá­sok színvonala számukra másodlagos. Kevesen érez­nek felelősséget a Balatonért- szakad ki Bajorból. Hozzá­teszi: jó lenne, ha mindenki­ben tudatosulna, hogy ez a tó nemzeti kincs. A politiku­sok is mintha megfeledkez­nének erről a tényről. Jólle­het a Balaton megóvására és fejlesztésére nagyon sok pénzt kellene áldozni. Farkasházy Tivadar hu­morista úgy véli, a helyzet csak akkor lenne javítható, ha a hazai politikusok nem a titkosrendőröket hajkurász- nák, hanem a lényeges kér­désekre koncentrálnának.- Talán ha Máriapócs mintá­jára csodatévő helynek nyil­vánítanák a Balaton környé­két, fellendülne az idegen- forgalom. Igazán nem lódí­tanánk nagyot, elvégre Krisztushoz hasonlóan ma bárki száraz lábbal átmehet a déli partról az északira... ( ■ Sarah Schaub és Bartosz Szcepanszki fiatal német turisták rosszkedvűen újságolták, hogy a balatoni nyara­lás nem csak kellemes élményeket tartogatott számukra. „Az éttermi árak nagyon magasak; néhány étterem­ben a velünk egykorú pincérek szinte ellenséget látnak bennünk. Csak az idősebb, jómódú németeket szolgál­ják ki” - jegyezték meg. Hoffman József siófoki vállalkozó, aki 1980 óta vezeti a Kukorica csárdát elmondta: az idei nyáron 40-50 százalékkal esett vissza az étterem forgalma a tavalyihoz képest. A térségben tapasztalha­tó problémák okát abban látja, hogy évek óta nem történtek jelentős beruházások a Balatonnál. „A vízpart el­hanyagolt és algás, ráadásul alig vannak rendezvények. Lassan már vitorlázni sem lehet” - értékelt a vendég­lős. Fülöp Ágnes, aki Ezüstparton lévő nyaralóját évek óta kiadja, most úgy érzi, hihetetlenül kevés turista érke­zett. Úgy gondolja, ezért főként Magyarország ügyetlen és hatástalan külhoni reklámjai a felelősek. „Horvát­ország és Bulgária egyre több vendéget szippant el tőlünk" - állapította meg bosszúsan. A Balaton vízszintje drá­maian csökken: jelenleg 48 centiméter. A helyzet sú­lyosságát jelzi: tavaly nyár elején ugyanez az érték még 83 centimétert tett ki. A víz­szint csökkenése tehát folya­matosnak mondható. Ölre menő szakmai viták zajla­nak arról, mit lehet tenni az apadó, egyre zsugorodó Ba­latonnal. Egyesek szerint érdemes lenne a hiányzó vízmennyiséget folyókból, például a Murából, esetleg a Drávából „átmerni”. Mások buta és költséges ötletnek tartják a vízpótlás tervét, és a kevésbé drága megoldáso­kat favorizálják. A Balatoni Fejlesztési Tanács a közel­múltban kiírt egy pályázatot a vízpótlás megoldására. Szakemberek vizsgálják az­óta is ökológiai, műszaki és jogi szempontból a tervben foglaltakat. Kumánovics György, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság műszaki igazga­tóhelyettese szerint a Dráva alkalmas lehet a Balaton fel­töltésére. Az említett folyó hozam szempontjából na­gyobb, de mivel a határ men­tén fekszik, a terv nemzetkö­zi egyeztetést igényel. „ A tó­nak most is jó a vízminősé­ge. Vegyi szempontból nem változott a víz összetétele. Nincs ok a kapkodásra, meg­fontoltan kell határozni ar­ról, hogyan alakuljon a Bala­ton sorsa.” Sáfár - Szabó A parodisták Torgyánt siratják Hogy is mondta annak idején Illetékes Elvtárs? „Én értem a hu­mort, csak nem szeretem!” Nos, valahogy így vannak sokan a pa­ródiával is: ha másokon kell nevetni, minden rendben, de ha ők válnak az élcek céltáblájává, máris elkomorul a tekintet. Bodnár Attila zenész nemrég például azt sérelmezte, hogy az Irigy Hónaljmirigy az ő és felesége - Papp Rita - beleegyezése nélkül készített róluk zenei paródiát. Ugyanakkor Gálvölgyi János állít­ja: több mint harminc éve tartó pályafutása alatt soha senki hoz­zájárulását nem kérte ahhoz, hogy kipoentírozhassa. Marton Fri­gyes szerint ez még az „átkosban” sem volt divat. Pedig a jelen­leg hatályos törvények szerint létezik olyan eset, amikor elen­gedhetetlen a szenvedő alany beleegyezése. A parodisták által kis túlzással elsiratott Torgyán József úgy véli, az a politikus, aki dühöng az őt kifigurázó poénokon, egyszerűen tehetségtelen. Kádár szerette a kabarét, mégis a Kádár­paródia volt az egyetlen, amit Hofinak szóról szóra kellett megtanulnia ■ Bodnár Attila megsértődött. Az Irigy Hónaljmirigy nevű zenekar ugyanis nemrég kifigurázta őt, és a feleségét, Papp Ritát.- Nem értem, miért váltunk a cél­táblájukká. Jóban voltunk, ezért nem is értem a dolgot. Két-három éve megkérdezték, mit szólnánk, ha rólunk is készítenének paró­diát. Mi akkor nem láttuk értel­mét, hiszen a feleségem épp akkor készült felhagyni a gyerekdalok éneklésével, s úgy gondoltuk: ha már eddig nem jutottunk az eszükbe, akkor eztán már nem is érdemes ezzel foglalkozni. Mirigyék Papp Rita legismer­tebb számaiból mixeltek egyvele­get. Bodnár Attila nem látta a pro­dukciót, csak hallott róla, de ez is elég volt neki.- Állítólag a Kuckó Mackó és az Álompár kitekert változatát adták elő, miközben „én” fekve gitároz­tam... Hát kérdem én: mitől hu­moros ez? Valaki felbiztathatta a fiúkat. Az, hogy valaki feltesz egy parókát, meg kitömi a hasát, még nem paródia. A Mirigyek persze ebből élnek. Aláírtak egy szerző­dést, s most termelniük kell. Bodnárék azt is zokon vették, hogy a dalok átköltéséhez nem kérték az engedélyüket. Holott a kérdéses művek szerzői, előadói és kiadói jogai is az ő tulajdonuk­ban vannak.- Beszéltünk a jogászunkkal, s egyelőre azt vizsgáljuk, hogyan le­hetne jogi úton érvényt szerezni az igazunknak. Az igazi megoldás persze nem a pereskedés, hanem ha a fiúk is belátnák, hogy ez a faj­ta humorizálás nem ízléses. Az énekes pár elutasítja azt az érvelést, amelyet az Irigy Hónalj­mirigy is hangoztat, miszerint aki­ket ők kifiguráznak, azokat tiszte­lik a legjobban, s hogy a paródia tulajdon­képpen az illető szak- j mai elismerésének a I fokmérője. Bodnár t Attila szerint ez üres I beszéd.- Nekem ne hí­zelegjenek, ha __ előtte kí­mélet­lenül ki­gúnyol­nak! Másként I vélekedik erről í Gálvölgyi János. Még soha senkitől nem kért engedélyt, hogy parodizálhassa.- Akinek esze van, az örül, ha kifigurázzák, hiszen a paródia népszerűsít. Persze sok múlik a „hozott anyagon”. Vannak ugyan­is olyanok, akik már eleve önma­guk paródiái, ezért aztán nem is érdemes velük foglalkozni. Persze a karikírozásnak is van­nak alapszabályai. Gálvölgyi sze­rint sohasem szabad dühből paro­dizálni. Büszkén vallja, hogy paró­diáin csupán ketten sértődtek meg: Szegvári Katalin és Egri Já­nos. Ám ők sem vallották be ezt ■neki, csak visszahallotta mások­tól, hogy nem igazán esett nekik jól a dolog. Ennek ellenére mind- kettejükkel nagyon jóban van. Gálvölgyi csupán egyvalamit nem vállal: politikusok parodizálását.- Túl sokat szerepelnek a tele­vízióban, ennyi bőven elég belő­lük. Nem akarok hozzájárulni a népszerűsítésükhöz. Sokak szerint a régi, szocialista világban nem lehetett az akkori politikai vezetés jóváhagyása nélkül kabarét készíteni. Mar­ton Frigyes ezt kapásból cáfolja: - Komlós Jánossal megcsináltuk a műsort, s a vezetőket csak a pre­mierre hívtuk meg. Egyszer sem volt bajunk ebből. Sőt, egyszer, amikor a miniszterelnököt kriti­záltam, visszaüzent, hogy örül ne­ki, mert a kabaré jobban nép­szerűsíti, mintha tartana két nagy­gyűlést Csepelen. Hofi Kádár-paródiájára Mar­ton úgy emlékszik, hogy abban volt némi célzás is.- Akkoriban bizo- 'nyos funkció- náriusok I Moszkvába rohangáltak, hogy a reformokat megfojtsák. Ez inspi­rálta Komlóst. Az előadás napján a szervezkedők vezetője is a néző­téren ült, s kapkodta a fejét. Marton szerint a paródiának ma is van létjogosultsága, ám sok múlik a közegen.- Mindenképp szükség van ka­rakteres figurákra. Ha az illető szürke, semleges, nincs mit karikí- rozni. Ebből a szempontból Torgyán József ki­hullása a parlament­ből óriási veszte­■ A kisgazdák elnöke egyetért Mártonnál. Torgyán szerint a jelenle­gi Országgyűlés sokkal szürkébb a korábbiaknál.- A nyilvánosság a demokrácia legfontosabb védőbástyája, s ezen belül is jelentős szerepet kap a humor. Aki tehát nem hisz a humor­ban, az nem hisz a demokráciában sem. Én a paródiákat mindig tor­ziós tükörnek tekintettem, amely felnagyítja a hibákat. Én a rólam szóló paródiákon általában jót mulattam, bár voltak néha durva megnyilvánulások is. Erre szoktam mondani: Mozart sem alkotott mindig remekműveket... • Torgyán a jelenlegi törvényhozásból csak két, hozzá hasonló kvali­tású embert tudott kiemelni: Kuncze Gábort és Horn Gyulát.- Kuncze Gábor mindig szellemesen válaszolt a támadásaimra, j | és Horn Gyula is jól viselte humorba ágyazott kritikáimat. Egyéb-1 ként a parlament most elég egyhangú, de a választók döntöttek így. Engem például a saját választókörzetemben egy olyan vetély- társ győzött le, akinek az előző ciklusban annyi felszólalása sem volt, hogy meleg van, nyissák már ki az ablakot... Hát ki érti ezt?! « Balaton: se víz, se vendég

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents