Somogyi Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-25 / 172. szám

2002. Július 25., Csütörtök E G Y H A Z A K E L E T E 11. OLDAL Keressük azt, amiről nem tudjuk micsoda Boldogság: isten, a természet, az emlékezet, a harmónia, a könnyűség és a szenvedés(?) Minden ember boldogságra vágyik. De mi­lyen boldogságra? Tudja-e mit keres és mit kezd vele, ha valóban eléri? És ha mégsem, akkor boldogtalan? Vagy aki nem boldog, az nem feltétlenül boldogta­lan? És valóban fontosabb a túlvilági bol­dogság az e világi örömöknél? És kizárja- e a kettő egymást? A vallásos ember sze­rint: Isten boldogságra teremtette az em­bert, itt a földön, de valójában boldog csak az lehet, akinek sorsa Isten kezében van. A pszichológus azt állítja, szenvedni és küzdeni is kell a boldogságunkért. Abban azonban mindenki egyetért: nagyon fon­tos, hogy így vagy úgy, de minden ember életében legyenek boldog pillanatok.- Kant azt írja a boldogságról: „A boldogság az ember igényeinek és vágyainak a mara­dandó teljesülése” - idézte Kiss Iván espe­resplébános. - Mivel pedig az emberi lét sokfajta törekvést és vágyat hordoz, a bol­dogság is sokféle lehet. A legtöbb ember , egészséget, hatalmat és jólétet ért rajta. De legtöbbször az tenne mindenkit boldoggá, ami éppen hiányzik. Sok minden korlátoz­hatja az ember bol­dogságát, de legtöbb­ször éppen saját ma­ga. Az irigység, az ön­zés, a rosszra hajló emberi természet. Ezeket kell tehát első­sorban levetkőzni ah­hoz, hogy boldogok lehessünk. Másrészt, ha kicsit jobban oda­figyelünk Jézus sza­vaira, könnyen felismerhetjük: az a boldog­ság, amelyről ő beszél, másféle boldogság, mint amit mi keresünk. Számomra a bol­dogság az, amiről Jézus a nyolc boldogság­ban szól. Azt mondja: boldogok a szegé­nyek, az éhezők, a sírók, mert sorsuk az Is­ten kezében van. A hívő ember számára Jé­zus örömhíre a boldogság. Az a szeretet a boldogság, amivel Jézus az örök életet adta nekünk, azt a boldogságot, amely már itt a földön megkezdődik. Ilyen boldogságra hív, ilyen boldogsággal akar megajándékozni bennünket.- A boldogság az az élmény, amit min­denki tapasztal, amikor teljes kapcsolata van Istennel - mondta Siva Rama Swami vaisnava teológus. - Mi örök szolgái va­gyunk Istennek. Ezt elfelejtettük és amikor ebben az elfelejtett helyzetben cselekszünk, akkor szenvedünk, szomorúak vagyunk. Amikor megint úgy cselekszünk, mint Isten­nek a szolgája, akkor boldogok vagyunk. Ez fontos mindenkinek, mert mindenki boldog akar lenni. Tudatosan vagy sem, mindenki igyekszik elérni a boldogságot. A Krisna-tu- dat adja a lehetőséget, felébreszteni azt a tu­datot, hogy én vagyok az Isten szolgája, te­hát mindenki boldog lehet. A boldogság na­gyon fontos. Ugyanolyan fontos, mint a leve­gő. Az életben a cél az, hogy boldogan él­jünk, hiszen senki nem akar szenvedni. Az ember eredeti természete, hogy boldog. Ezért van, hogy amikor természetesen élünk, vagy visszatérünk az eredeti környe­zetünkhöz, természetünkhöz, akkor boldo­gok vagyunk. Amikor a boldogságot keres­sük, akkor az eredeti természetes helyzetün­ket keressük, azt amikor Istent szolgáltuk. Mert a boldogság for­rása Isten*- Az, hogy mi a boldogság, egy olyan kérdés, amire nem le­het válaszolni. Épp­úgy nem lehet vála­szolni, mint ha valaki azt kérdezné, mi az idő - fejtegette Heller Ágnes filozófus. - Mindenki leírhatja a maga boldogságta­pasztalatát, lehet filo­zófiai elgondolásokat a boldogságról kifej­teni, lehet a boldog­ságtapasztalatot köl­tészetben megformálni és körülbelül vala­mennyien tudjuk, hogy miről van szó, ha ezt a szót halljuk. Mégsem tudjuk meghatá­rozni. Természetesen fontos a boldogság. Nem csak abban az értelemben, ahogy a ré­gi görögök mondták, hogy mindenki boldog akar lenni és nem csak olyan értelemben, ahogy a modernek mondják, hogy az élet akkor szép, ha van egy boldog pillanata. Ha­nem azért, mert a boldog pillanatok azok, amire leginkább visszaemlékszünk és amit leginkább elvárunk az élettől. Ha volt bol­dog pillanatunk, vagy boldogságélmé­nyünk, akkor ez a visszaemlékezésben köz­ponti szerepet játszik, ugyanakkor ha még nem volt, akkor az élettől va­ló elvárásban játszik egy fon­tos szerepet. Ennélfogva minden ember életében fon­tos.- Az emberi élet egyik fon­tos motorja az, hogy -keres­sük, van-e értelme az életnek és keressük azt is, hogy mi az életnek az értelme - mondta a kérdésre Hankiss Elemér szociológus. - Ebben maga a keresés fontos. Mindenki ke­resi a boldogságot, anélkül, hogy tudná definiálni. Keres valami olyan állapotot, ami az örömnek, a harmóniának, a könnyűségnek, a nyuga­lomnak, a hűs szellőnek, a sugárzó napnak, a nevetés­nek, a kék tengernek, valami megfoghatatlan nagyszerű titoknak az együttese és nem tudjuk meghatározni ennél egyszerűbben. A lé­nyeg az, hogy mindenki ke­resi. A boldogságot lehet úgy definiálni, hogy a bol­dogság a szenvedés hiánya. Ezért azt mondom, hogy nagyon fontos a boldogság, mert a legnagyobb baj a vi­lágon az, hogy tele van szenvedéssel. Az emberi, de az állati élet is tele van szenvedéssel. Szerintem az embernek a legfontosabb kötelessége, hogy ezt a szenvedést enyhítse, min­denhol, ahol tudja. Ha pe­dig a szenvedés rossz, ak­kor az ellentéte, a boldog­ság nagyon fontos. Csak azért lehetünk né­ha boldogok, mert nem ál­talában vagyunk azok - írja Popper Péter pszichológus.- A boldogsághoz ha nem is boldogtalanság, de a bol­dogságnak a hiánya is kell, amely elindít valami felé: a törekvés, az erőfeszítés. Mint ahogyan a szerelmi kielégüléshez kell a vágy, az evés öröméhez az éh­ségérzet, a megértéshez a tudatlanság kínzó felisme­rése, társak találásához az egyedüllét. Aki állandóan boldog, az a valóságban so­hasem az, ha valaki min­denkit szeret, az senkit sem szeret igazán. Furcsa do­loghoz jutunk el: szenve­dés nélkül boldogság sin­csen. Aki nem vállalja azo­kat a kínokat, amelyekkel az a törekvés jár, hogy az ember újra meg újra rend­be tegye az önmagához és a világhoz való viszonyát, az boldog sem lehet soha! Azt hiszem, csakugyan nincs állandó boldogság! Mindennek, ami él, léleg­zik, van apálya és dagálya, igy a lelkiállapotoknak is. Es hogy a különféle lelkiál­lapotoknak milyen heves­ségét éli meg az ember, az részben a bátor­ságától is függ: nincs olyan inga, amely csak az egyik irányban lengene ki. Kis szenvedés kis örömökkel, nagy szenvedés nagy örö­mökkel, talán boldogsággal jár együtt. A nemrég meghalt Idváló pszichológust, Mérei Ferencet egyszer megkérdezték, hogy mi a tartalmas, igaz élet titka. Ezt felelte: „Az embernek nem kell mindig jól járnia! Nem kell minden helyzetből nyertesen kikerülnie! Aki ezt a kényszert el tudja engedni, az bel­sőleg nagyon szabad lesz. Az élet hosszú, bele kell, hogy férjenek vereségek, összeom­lások, újrakezdések is. És ennek során új as­pektusai nyílnak meg a dolgoknak, olyanok, amelyeket csak alulnézetből lehet látni.1’ Ta­lán ez a titka annak is, hogy az ember né­hányszor boldog legyen életében. S ez? talán elég is lehetne! _________________fábos erika A boldogságról Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, cso­magolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógy­szertárba, ahol adnak három hatvanért egy gyógyszert, s az­tán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számá­ra egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer taták koznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, roint vágy az elérhetetlen után! Leg­több ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, iz­zadva, szorgalmasan és emyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit - a han­gya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a bol­dogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni közben. S erről megfeledkeztek. "Arai Sándor, füveskönyv Boldogságot hagyok rátok - szól hozzánk Jézus a nyolc boldogsággal -, az én boldog­ságomat adom nektek. Nem úgy adom, ■ ahogy a világ adja (vő. Jn 14,27). Nem, mert ez egészen más, ez az enyém - és a ti­étek. Nézzetek csak magatokba ti, akik szívesebben adtok, mint kaptok! Ti, akik szívből megbocsátotok, akik jobban szeret­tek békességet teremteni, mint feszültséget okozni, akik ha nektek sincs, cikkor is ad­tok, akik szenvedve is szerettek, akik sírva is vigasztaltok: szívetek mélyén megtalál­játok az én békémet és boldogságomat, az igazi, maradandó boldogságot. Isteni ragasztó a házassághoz A tavasz, a nyár magával hozza a szívek lángra lobbanását is. Is­tennek a párkap­csolatokra vo­natkozó tökéle­tes, eredeti ter­vét a Teremtés könyvének első és második feje­zetéből érthet­jük meg - mond­ta Somosfalvi Bor Ferenc lel­kész. - Emellett az Újszövetség­ben Pál a korinthusiakhoz írt első levelében a teljes hetedik fejezetet a házasságnak szenteli.- Amit Isten igéjében mond, azt mindig a javunkra teszi - tet­te hozzá. - Az egészséges társa­dalom alapja az egészséges csa­lád. Isten megalkotta Adámot, neki tökéletes kapcsolata volt teremtőjével. Ennek ellenére az ember mégis egyedül érezte ma­gát, ezért a Mindenható segítő­társat rendelt melléje. Ádámé volt a választás joga és felelőssé­ge. Ha Éva nem nyerte volna el a tetszését, Istennek tovább kellett volna foglalkoznia vele. De Ádámnak szívbéli bizonyossága volt arról, hogy Éva az ő párja. A párválasztásnál erre a szívbéli bizonyosságra kell ma is fektetni a hangsúlyt. A világ elvárja a fia­taloktól, hogy bizonyos kor után házasságot kössenek - mondta Somosfalvi Bor Ferenc. - De Is­ten ' nem sürget bennünket. Hogy ki lesz az igazi, azt min­denki maga érezheti. Szabad akarat szerint választhatunk, mert nincs eleve elrendelt párja senkinek. A párválasztáshoz bölcsességre, türelemre és kö­rültekintésre van szükség. Ha két hívő ember házasság nélkül tart fenn testi kapcsolatot, az az ige szerint paráznaság - folytat­ta. - Isten ad időt arra, hogy a párok kiigazítsák magukat az Úr előtt, s ha bármit vétettek, akkor Jézus nevében bocsánatot kér­hetnek az Atyától. De ugyanazt a hibát szántszándékkal ne kö­vessék el még egyszer! Az életet az Úr elvárása szerint kell beren­dezni, mert azon lesz áldás. Ádám először a szívében érezte, hogy Éva az ő társa, s csak utána lettek ketten egy testté. Aki úgy dönt, hogy nem szeret egyedül lenni s ezért párt kért és kapott az Úrtól, a következő lépé­se a házasság kell legyen. Isten komoly szövetségnek tartja a há­zasság intézményét. Áldásul adta az embernek, nem felbontásra tervezte. - Nem szabad olyan gondolattal belemenni egy há­zasságba, hogy ha nem lesz jó, majd elválunk - mondta. - Nem szabad kishitűnek lenni; minden jó, ami Istentől való, ezért a há­zasság is jó. Isten eredeti szándé­ka szerint a házasság az Úrban köttetik meg két, szellemében új­jászületett ember között. Az Úr­nak a frigyet meg kell pecsételni a Szentlélekkel, hogy az olyanná váljon, amilyen az Edenbén volt. Isten áldása nélkül kicsi az esélye a boldog és tartós házasságnak. Minden esély megvan a töké­letes házasságra, ha betartjuk a bibliai parancsokat: a férj szeres­se a feleségét, a feleség pedig hű segítőtárs legyen a jó ügyekben - állította a lelkész. - Ha ezt a há­zastársak felírják a szívük táblá­jára, akkor sok problémát elke­rülhetnek. Aki az Úrhoz tartozik és nem boldog, az se keressen vá­lást. A Szentlélek ál­tal ugyanis fel lehet gerjeszteni a szere­tetek hogy az édeni szeretet átélhetővé váljon újra. Nem a társ rossz tulajdonságait kell felnagyítani, hanem a szépre emlékezni, az időt visszateker­ve megtalálni a pár­ban azokat a tulaj­donságokat, ame­lyeket korábban szerettünk. Ehhez Istentől lehet ra­gasztót kérni. CZENE ATTILA Válás: hiányzik a szótárból Mózes első könyvéből tudjuk, hogyan jött be e világba a sátán gonoszságával és megtévesztésével és hogyan tette tönkre Isten tökéletes, eredeti elképzelését. On­nantól nem tudja az ember kapcsolatait úgy megőrizni, tisztán tartani, ahogyan az Atya eltervezte a házasságot. Isten szótárá­ban nem szerepel a válás szó. De más a megítélése annak, ha egy pár pokoli há­zasságban él. Ilyenkor joguk van kijönni abból, mert az Isten egy percig sem akar­ja, hogy az ember szenvedjen. A válás min­dig sebeket okoz, de Ő a gyermekeinek adott annyi szabad akaratot, hogy ezt a legvégső esetben megtehessék. A prédikáció léleküdítő ereje Egyházi iskolák: alapbéremelés _________Budapest Az egyházi iskolák pedagógusai is megkapják a szeptemberben esedékes 50 százalékos bruttó alapbéremelést. Ezt az emelést célzott támogatás formájában az állami költségvetésből finanszí­rozzák - hangzott el az oktatási tárca, valamint a katolikus, a re­formátus és az evangélikus egy­ház vezetőinek budapesti meg­beszélésén. Az említett egyhá­zak képviselői örömmel és meg­nyugvással fogadták, hogy a kormány a béremeléskor nem tesz semmiféle megkülönbözte­tést az egyházi, az állami és az alapítványi intézmények, illetve az ott dolgozó pedagógusok kö­zött. Hazánkban jelenleg csak­nem félezer egyházi fenntartású közoktatási intézmény műkö- dik, nevel gyermekeket. ■ Vasárnaponként ott ülnek az istentiszteleten, hallgatják a prédikációt, éneklik a zsoltá­rokat, és természetesen imád­koznak. Mindez testi és lelki felüdülést hoz nekik a hét­köznapokon is. I - Nem arra figyelek, ki az igehir­dető, milyen a hangja, a szónoki | készsége, hanem arra, hogy mit mond. Teljes figyelmemet a beszéd tartalmára fordítom - mondta a komiósdi Bagó József- né. - Az, hogy részt veszek az istentiszteleten, nemcsak a szülői példamutatás miatt van; azért is járok templomba, a gyülekezet­be, mivel ez számomra egyfajta lelki igény, 'mert ott hallom az Igét, és a hit a hallásból van. Az elmélyedésre azonban csak csen­des hely alkalmas, az én „belső szobám”. Jézus is hol a pusztába, hol pedig egy hegyre ment imád­kozni. Tudja, a bajban Istenhez kiáltani mindenki tud, de imád­kozni csak az, aki befogadja az életébe Jézust. A magam odaszá- nása, a magambaszállás nélkül nincs bensőséges imádkozás. A tékozló fiú is akkor gondolt újra komolyan az atyjára, amikor vég­re magába szállt. Bagóné otthon nemcsak az is­tentiszteleten elhangzott bibliai igét keresi ki rendszeresen, ha­nem az imádságoskönyvben az özvegyekért, árvákért szóló imá­kat is. Az is boldoggá teszi, hogy egyetemista unokája is rendsze­resen jár templomba. Hitvalló református ősei voltak a darányi Tóth Irénnek is. Kisasz­talán megsárgult lapú, több mint százéves Biblia, annak idején val­lásos édesapja esténként ebből olvasott föl egy-egy történetet.- Minden istentiszteleten úgy érzem, hogy hozzám szól az ige. Ezeket a pré- dikációkat nemcsak befo­gadom, ha­nem meg is tartom, ez a lelki táplálé­kom a hétköz­napokon mondta Tóth Irén. - A mi házunkat is kősziklára építették, hiszen mint mondtam, nemcsak hallgatom az igét, hanem formá­lódom is általa. A kőszikla biztos alap, nem dől össze a viharban, s nem viszi el az ár. Most is bete­geskedem, gyenge vagyok, de az Ur naponta meglátogat és erőt ad. A legnagyobb nehézségek idején is segített a nagy hitem; volt mibe kapaszkodnom, volt kihez fo­hászkodnom. Egyik zsoltárunk így szól: Az Úr énnékem őriző pásztorom... gamos adriehm Hírek HÁLÓ-NAGYTÁBOR ZÁNKÁN. Az idén hazánkban, Zánkán tartja nemzetközi találkozóját augusztus 5-től a Háló mozgalom. A Kárpát­medencei kezdeményezés nyomán már hagyományos nyári vallási tá­borozás célja az anyaországon kívül élő magyar nyelvű kisközösségek összetartása. A táborozásra háromezernél több résztvevőt várnak. A tá­bornyitó misén részt vesz Balás Béla kaposvári megyés püspök is. (bf) MEGSZÉPÜL A TEMPLOM ÉS KÖRNYÉKE. Még a nyáron fejezik be a százéves bolhói katolikus templom két éve megkezdett felújítá­sát. A hívek adakozásából jelentős társadalmi munkával folytatódik a külső tatarozás. Az épület lábazatának a kijavítása és a vaskerítés az őszre lesz kész, az egyházközség ugyanis szeptember 14-én tart­ja centenáriumi megemlékezését, (ga) ZARÁNDOKÚTON SZENT FERENC VÁROSÁBAN. Lakócsai és potonyi zarándokok héttagú csoportja járt Bacsmai László plébános vezetésével Olaszországban. Nyolc várost is útba ejtettek hat nap alatt; miséken vettek részt, s nemcsak egyháztörténeti, hanem kultu­rális nevezetességeket is megcsodáltak. Padovában fölkeresték Szent Antal sírját, a bazilikát, Assisiban pedig a Szent Ferenc-emlékhelye- ket nézték meg. Utazásukat velencei városnézéssel zárták, (ga) FELÚJÍTJÁK A RINYAÚJLAKI RAVATALOZÓT. Folytatódik a te­mető rendbetétele Rinyaúj lakon. Már korábban bekerítették a sírker­tet és fenyősort telepítettek az út mellé, hamarosan kicserélik a rava­talozó tetőszerkezetét, és kívülről is bevakolják az épületet. A felújí­tás több mint egymillió forintba kerül, ehhez 782 ezer forintot adott a községnek a területfejlesztési tanács, (ga)____________________■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents