Somogyi Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-26 / 22. szám
2002. Január 26., Szombat Kopjafaavatással, koszorúzással, beszédekkel emlékeztek január 11-én országszerte a doni áttörésre, a 2. magyar hadsereg tragédiájára. Ötvenkilenc éve százezernyi katona vesztette életét, sebesült meg, került fogságba vagy tűnt el nyomtalanul. Apáért, férjért, gyermekért, testvérért, rokonért aggódtak akkor szerte a hazában, és kicsorduló könnyel hallgatták a bús Karády-nótát: „Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, Minden éjjel rád gondolok százszor, Valahol Oroszországban, Valahol Oroszországban...” Balatonfenyvesen Kovách Imre nyugállományú őrnagy idézte fel a doni harcokat, az áttörést, a visszavonulásnak nevezett menekülést. A nyolcvannégy éves, egykor szálfatermetű, csaknem két méter magas tüzértiszt élete végéig viseli az orosz tél nyomát: bal lába elfagyott ujjait és bal kezének felső ujjperceit csonkolni kellett. Kovách Imre 1929-ben lett a kőszegi Honvéd Főreáliskolai Nevelőintézet növendéke, s 1937-ben szerzett érettségi bizonyítványt. A Ludovika akadémián folytatta katonai tanulmányait, az erdélyi mozgósítás miatt idő előtt, 1940. július 4-én avatták tüzérhadnagy- gyá. Nagykanizsára a 9. tüzérosztályhoz vezényelték, aztán a tartalékos tiszti tanfolyam oktatótisztje lett. 1942. május 5-én kezdődött számára a frontszolgálat, egy első világháborús alezredes segédtisztje és mozgósítási beosztott volt. A 9/II. tüzérosztály a német egységeket váltotta föl az oroszországi Tim közelében. A város elfoglalása után indultak a Donhoz. De folytassa innen a szemtanú.- 1942. július 10-én értük el a Dont, a 2. magyar hadsereg Voronyezstől délre védőállást foglalt el körülbelül kétszáz kilométeres szakaszon. Hiányzott azonban az állások hosszú arcvonalhoz szükséges mélységi tagoltsága, pedig ezt a harcászati szabályzat is előírja. így a nagy fölényben levő Hétvége Valahol Oroszországban... orosz alakulatoknak nem jelentett akadályt a védőállások áttörése.- Ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogy telt ott az idő; örökös lövöldözéssel előrenyomulással, visszavonulással?- Három üteg volt a körzetünkbe beosztva, egy közepes 15 centis és két 10 centis tarack. Ezek első világháborús fegyverek voltak, ennek ellenére nagyon pontosan lehetett velük lőni, de tíz-tizenöt kilométeres lő- távolságuk már nem felelt meg az akkori hadviselés követelményeinek. Heves harci cselekmények gyakran, kölcsönös tüzérségi lövésváltások rendszeresen voltak, és esténként az úgynevezett zárótűzkörleteket végig kellett lőni az ütegekkel. Akadozott az utánpótlás, fogytán volt a lőszer, ilyenkor biztos cél esetén is engedélyt kért az üteg parancsnoka az osztályparancsnokságtól, de volt eset, hogy az ezredparancsnokság- nak kellett bejelenteni, hogy ennyi és ennyi lövést akarunk leadni.- Aztán jött átél...- Arra számítottunk, hogy ősz végén leváltják az alakulatunkat, de ez nem történt meg, így téli szállásra kellett berendezkednünk. Az osztályparancsnokság valamivel hátrább, egy horhosba vonult.- A filmekben látható bunkerekbe?- Földbe ásott helyiségek voltak ezek, kibélelve rönkfával, deszkával burkoltuk, a kályhákat téglából építettük. A deszkákat romos városi épületekből szereztük be, és csak utólag vettük észre, hogy tele vannak poloskával. Csíptek, martak a kiirthatatlan vérszívók, lehetetlen volt a pihenés, sokat szenvedtünk miattuk. Azután megkezdődtek a téli szabadságolások, én 1942. december 22-én értem haza Magyarországra. 1943. január 11-én indultam vissza, és 18-án értem el az alakulatomat; az arcvonal déli része akkorra már szinte teljesen megsemmisült. A 2. magyar hadsereg óriási veszteségeket szenvedett emberben és felszerelésben.- Kezdődött a nagy vesszőfutás, a visszavonulás...- Néhány napig még súlyos és egyenlőtlen harcot folytattunk a szovjet csapatokkal, aztán január 26-án feladtuk a doni védőállásokat, és Ivanovkán át nyugat felé vonultunk. A németek az országúton, mi a magasabban levő vasúti síneken mentünk szánokon, amikor harckocsik kezdtek lőni bennünket. Ez február 2-án történt.- Akkor sebesült meg?- Amikor észrevettem, hogy minket lőnek, szóltam, hogy álljunk meg. Leszálltam, és az egyik szán lovai mögé álltam, azokat találta telibe a gránát. Merő vér és húscafat lett a fehér hóköpenyem; hirtelen nem tudtam, mi történt velem, a combom és a hátam fájt, de levonszoltam magam a töltés aljára egy bokros részre. Özönlöttek mellettem a katonák, menekültek a töltésről. Olyan melegség öntött el, hogy levetettem a kesztyűmet. Már leszámoltam az élettel; itt fogom befejezni. Keresett az osztályparancsnokom is, de végül másfél óra múlva egy ismerős zászlós talált rám, és „panyi-szánon” vitt biztonságos helyre. Olyan állapotban voltam, hogy a németek nem vettek föl a sebesülttrénre, a saját alakulatom vitt tovább. Lovaink addigra jórészt elpusztultak, trágyás marhavagonban folytattuk a menekülést. Február 10-e körül kerültem a szűcsei sebkötözőbe. A sebesüléseim szerencsére nem voltak súlyosak, de a csizmámba befolyt hó és a levetett kesztyű miatt elfagyott ujjaimat amputálni kellett. Aztán Varsóba vittek tovább, ott tüdő- gyulladást kaptam, 1943 márciusa volt már, mire Pestre kerültem a tiszti kórházba. Sebesülésem miatt a lovasalakulattól gépkocsizó alakulathoz helyeztek. 1945 márciusában indultunk nyugatra; amerikai fogságba estem, és szeptemberben mint hadirokkantat, hazaküldtek. Édesanyám nagy boldogságára, aki egy évig azt sem tudta, élek- e, halok-e.- Itthon „elhalmozták ” állásajánlatokkal...- Nyugatos voltam, meg Horthy-tiszt, sőt apám is az, nem volt a pedigrém jó ajánlóAz 5. üteg tüzelőállásban - ez áll a kép hátoldalán, de akkor még nyár volt és szinte béke... Kovách Imre főhadnagy 1944ben A nyugállományú őrnagy 2002 januárjában, emlékek, fényképek között levél. 1952-ben azért felvettek a vasútépítő vállalathoz, a balatonnagybereki gazdaság kisvasútját építettük, meg utakat a megye más részén, sőt Zalában is. Tíz év múlva felvettek a fonyódi járási tanács műszaki osztályára. A járás megszűnése után Marcaliba kerültem, majd újra Fonyódra, tizennégy évet dolgoztam még a nyugdíjkorhatár betöltése után. Főhadnagyként fejeztem be a háborút, 1992-ben századosi rangot kaptam, tavaly március 15-én őrnaggyá léptettek elő. Ha ez így folytatódik, negy- ven-ötven év múlva tábornok is lehetek...- Katonai pályára készült, élete nagy részét mégis civilként töltötte el Milyen érzéssel gondol a hat évtizede történt hadi eseményekre?- Háborús szerepünk megítélése a történészek és a politikusok feladata, de most is határozottan kijelentem, hogy embertelen természeti körülmények között, iszonyatos túlerővel szemben, élelem, lőszer és téli ruházat nélkül, életet nem kímélve, hősiesen harcoltak a magyar csapatok. Ez már nem miattunk fontos, hanem azért, hogy a fiatalok tudomást szerezzenek nagyapáik megpróbáltatásairól.-Hogy soha-többé ne le, gyén háború... _____ KA TONA CSONGOR „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) Hamvaszöld és matracsír Néhány magyar szó elolvasása közben nagyon oda kell figyelnünk, hogy helyesen ejtsük azt a bizonyos szót. Előfordulhat ugyanis, hogy értelmetlen szavakat kapunk végeredményül, ha felületesen fogunk hozzá bizonyos szavak kiejtéséhez. Itt van mindjárt a címben is említett „hamvaszöld” szó, amit lehetne „sz” hanggal ejteni, ilyeténképpen: „hamva-szöld”, a helyes „hamvas-zöld” helyett (a kötőjel itt csak a kiejtést segíti). Ilyen szó még a televízióban gyakran látható „adászárás” is, amit - ha nem figyelünk oda - mondhatunk „adá-szárás”-nak az „adás-zárás” helyett. Hasonló problémával találkozunk az olyan típusú szavakban, mint a „nyolcszáz”, „kilenc- száz”, „láncszem”, „kóccsomó”, „martalóccsapat”, „dacszövetség”, amiket kimondhatunk esetleg így is: „nyolcs-záz”, „kilencs-záz”, „láncs-zem”, „kó- ccs-omó”, „martaló-ccsapat”, „dacs-zövetség” a helyes „nyolc- száz-”, „lánc-szem”, „kóc-cso- mó”, vagy „dac-szövetség” stb. helyett. A szavak egy másik csoportját alkotják az „ülésszak, munkás- szálló, rezgésszám, sasszárny, gyalogosszázad, tojásszén, kékesszürke, ékesszólás, padlásszoba, hajlásszög, vasszűz, „dalosszövetség”, „nemesszívűség” típusú kifejezések, amelyekben legföljebb első meglepetésünkben mondhatunk hosszú „ssz”- et, az „s-sz” helyett, vagyis például „kéke-sszürké-t a „kékesszürke” helyett. A nehézségek csak nőhetnek, ha ezekkel a szavakkal találkozunk: „pénzsegély, nemezsátor, nehézség, amelyeket csak lányos zavarunkban ejthetünk „zs” hanggal, valahogy így: „nehé-zség”. A sort folytathatnám tovább: a „pa- 1 ó c s á g ” („paló-cság - palóc-ság”), „lánccsörgés” („lánccsörgés lánc-csörgés”), „vizeszspmle” („vizesz-sömle - vizeszsömle”), „narancsszín” („naranc-sszín - narancs-szín”), „varázsszó” („varáz-sszó - varázs-szó”), „bakancsszeg” („bakanc-sszeg - bakancsszeg”) vagy a „dzsesszzene” szóval. Ez utóbbi helyes kiejtését mindenkinek a nyelvérzékére bízom! Végül négy olyan szó zárja az eszmefuttatást, amelyek közül a „malacsült”-et talán senki sem mondja „mala-csült”-nek, hanem „malac-sült-nek”, de a két idegen szót („facsimile, pane- gyrikus”) még tanult emberektől is hallottam így kiejteni: „facsimile”, tehát „cs” hanggal, az utóbbit pedig „panegy-rikusz”- nak, tehát „gy”-vel; holott helyesen így hangzanak: „-fakszimile” (jelentése: hasonmás) és „pane- girikusz” (jelentése: dicsőítő költemény). A legvégére maradt ezen írás non plus ultrája, a magyartanártól is hallott mondat: „Heine, a nagy német költő hosszú évekig ' matracsírban' feküdt”. A kiemelt szóban „cs” hanggal, mintha valami egzotikus betegség kínozta volna szegény költőt, holott Heine gerincbetegsége miatt sok évig volt ágyhoz kötve, vagyis feküdt élőhalottként - költői kifejezést használva - matrac-sírban. MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Disznóságok a horgászbálon Ismét vigasságra hívják a horgászokat. Hagyományos farsangi bálját február második szombatján az inkubátorházban (az Aral- kúttal szemben) rendezi meg a Kaposvári HE. Fürge lábú szárnyasok kapnak meghívót ezúttal a pazar vacsorára: előétel után sült csirkecombot s pulykamellfilét ígér a szakács, s utána a desszert gesztenyerolád. S bár a műsorban lesz tréfás horgásztotó is, fűszerezve egyéb vetélkedőkkel, a vidám estet a jó zene meg a tánc dobja fel. Ha elfáradna a táncos lábú vendégkör, éjfél után új erőt meríthet a disznótorosból is. Aztán ismét a zenéé a főszerep. Aki nem akar lemaradni róla, az egyesületi horgászirodában jelentkezhet: Kaposvár, Füredi utca 17., telefon: 82/411-876. ■ UTALVÁNY ÓVODÁKNAK. So mogyi nyertesek is voltak azon a regionális ünnepségen, amelyen a Generali-Providencia Biztosító Részvénytársaság díjazta az oktatási intézményeket. A rendezvényen a társaságnál tanulóbiztosítással rendelkező iskolák és óvodák küldöttségei vettek részt, akik a 2001-ben kiírt pályázaton nyertek egy-egy 100 ezer forintos utalványt. Képünkön a csornai napközi otthonos óvoda részéről Dobosné Kolarics Mária vezető óvónő veszi át a díjat Tukora Gábor személybiztosítási üzletág- vezetőtől. (tz) ____________■ . MAGYAR . ÁLLAMPAPÍR • A * L F G BIZTOS A B B ■ H ATT I R * * KAMATOZÓ ■ KI NCSTÁRJ EGY-1 FOLYAk 1ATOSAN ) ECJYLZl I FTP kéthetenként új soro/dt indításával jGQyözhctő Icjy a Kamato?ó KinrstáfjöQy Önnek méfl kényeimé' i a Kereskedelmi és Hitelbank és a CiB Bank bókjaiban, valamint s kijelölt Takareksiövetkezeteknéí, i ■ ;ywvy atiampsr..-- lm