Somogyi Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-13 / Vasárnap Reggel, 2. szám

3 2002.JANUÁR 13. KÖZELRŐL Mulatós megyebál Báli bőségtál Fantáziakoktélok, majd előételek: konyakos libamájjal töltött szarvassonka, göngyölt' lazacfiié, gyümölcsös jércegalatin sárgadinnyével, broccolival, orosz hússaláta ágyon, hozzá Királyleányka a Bujdosó pincészetből. Leves: vaderőleves fürjtojással, utána Pinot-noire rose a Szent Anna Borházból. Főétel: paradicsommal töltött pulykamell zöldfűszer kéregben párolva, szőlős csirkecomb, hátszínszeletek Va­dász módra, almával töltött krokett, sonkás, zöldséges rizzsel. Cabernet Sauvignon a Tóth pincészetből. Desszert: gyümölcssaláta maraschinoval bolondítva, Szőlősgyöröki Traminivel a Szent Anna borházból. Éjfélkor: töltött káposzta, füstölt csülökkel, tarjával és Kékfrankos az O.pperheim Pincészetből. Az idei, minden eddiginél nagyobb érdeklődés övezte megyebál újdonsága volt, hogy a kártyateremben igazi pincesori hangulat fogadta a vendégeket, harmonika szó­val, bor -, és sajt kostolóval. Hét somogyi borász hozta el a tavalyi év legjobbnak ítélt nedűit. A vacsora fogásaihoz is ezek közül válogattak a megjelentek. A borkirálynő mutatta be a jeles borászo­kat, ők pedig a kiválasztott borukat. A hölgyek ismét bizonyí­tottak: bármire képesek szépségükért. Az idei báli szezonban megtört a fekete egyeduralma. A hölgyek többsége színes ruhát vá­lasztott, viszont továbbra is vezet a muszlin, a selyem és a lurex alapanyag. Az urak majd mindegyike szmokin­got húzott. Dr. Karabinszkyné Nagy Gizella és férje minden me­gyebálon részt vett. A ruhá­ját Zalaegerszegen vásárolta. Mint elmondta, külön figyel­met fordított a hosszú, réz­arany lurex ruha kiválasztá­sára, mert a somogyi megye­bál még a bálok között is a legelegánsabb. Dr. Gyenesei Istvánné Ju­dit asszony, az est egyik há­ziasszonya, pezsgőszínű vállpántos muszlin, selyem, brokát ruhában érkezett, melyhez egy nerc keppet vett fel. Elegáns, de kényel­mes, táncos cipővel. Egy há­ziasszony nemcsak szórako­zik, hanem kötelező felada­tai is vannak: - Társalogni, beszélgetni kell, a hölgyek ruháját megnézni, megdi­csérni. Ebből áll a bál házi­asszonyának feladata - mondta. A ruhamustra egyébként hasznos is, mert ötleteket lehet „lopni” a kö­vetkező ruhához. Bálban még nem fordult elő, hogy leöntötték volna a ruhámat, de ha ilyen baleset bekövet­kezik, hazaszaladok átöltöz­ni. A megyei közgyűlés elnö­ke természetesen szintén szmokingban feszített. Dr. Vörösné Lukács Éva az est másik háziasszonya sze­rint neki „csak” egyetlen fel­adata van: - olyan hangula­tot kell teremteni, hogy min­denki vendégnek érezze ma­gát. Meggypiros selyem szatén ruhájához ugyan­olyan színű táskát és tánc­cipőt választott, kifejezet­ten erre az alkalomra. Férje dr. Vörös Tamás főjegyző­nek az öltöny munkaruha, így a szmoking közelebb áll a szívéhez. Dr. Gáspár Kinga a má­sodik megyebálján vett részt. Szerinte is a megye legpatinásabb bálja, a jo­gászbál mellett. Bár ebben a kijelentésben némi haza- beszélés is felfedezhető volt, ugyanis ő jogász. Ruháját három éve tervezte az édes­anyja. Az anyag Indiából származik, a vállpánt nélkü­li ruha érdekessége a zöld, kék színvariációja. Dr Szigetvári Antónia és férje dr Halmos Ferenc, az idén fiukkal és leendő me­nyükkel vettek részt a bálon. Nélkülük még nem volt so­mogyi megyebál. A jogásznő szerint a jó zene és a jó va­csora, valamint a megjelent vendégek garanciát jelente­nek a jó hangulathoz. - A ru­haválasztás a legnehezebb feladat, különösen ha valaki már nem a legfiatalabb kor­osztályhoz tartozik - mond­ta. Most a választás egy ezüstszürke selyem szok­nyás, fekete lurex felsőrészű ruhára esett, melyet egy muszlin stóla tesz teljessé. A cipő viszont kényelmes, mert reggelig kell táncolni. Á megyebál programjá­ban a Somogy Táncegyüttes mellett fellépett két előadó- művész, Kóródi Anikó és Harmatit Albert. Többféle tombolán kísérthették a sze­rencséjüket a bálozók, a fő­nyeremény egy adriai utazás volt. A bőséges vacsorához Gaál János és csapata töb­bek között mintegy 20 kiló lazacot, hatvan kilogramm csirkét, 10 kiló kacsamájat és hétszáz darab fürjtojást használt fel. A lakomát köve­tően a bátrabbak a táncpar­kettre indultak ledolgozni a feles kalóriákat, de ez csak keveseknek sikerült: egy­részt kicsi volt a tánchoz a terület, másrészt éjfél után folytatódott az evés, ivás. Szarka Ágnes Tisztelet a hősöknek ■ Az 1943. január 12-én a Donnál el­esett magyar hő­sökre emlékeztek tegnap ' Csorná­ban. A megsem­misített 2. magyar hadtestben több csornai fiatal is hősi halált'halt. A Magyarországért elesett hősök tisz­teletére állított kopjafánál - me­lyet Tóth Lajos helybeli nyugdíjas készített - Király Péter polgármes­ter mondott ünnepi beszédet. A kopjafánál a csornai Polgárőrség, a Somogy megyei Nemzetőrség, a helyi ci­vil szervezetek és az önkormányzat képviselői helyez­ték el a megemlékezés virágait. A koszorúzás után a résztvevők fáklyás felvonulással tiltakoztak az erőszak, a háború ellen. HÍREK Utaznak a munkáért ■ Közel ezerre tehető azoknak a barcsiaknak és környék­belieknek a száma, akik az ország más pontjain, illet­ve külföldön vállalnak munkát. Vannak, akik naponta 80-90 kilométert utaznak a munkahelyükig, és olya­nok is, akik hetente, havonta látják csak a családjukat, mert Németországból, Ausztriából, Olaszországból nem tudnak gyakrabban hazajönni. Az utazó munka­erő nagy része szakmunkás. A távolsági munkaválla­lásra a kényszer viszi rá az embereket, mivel helyben legtöbbjükre csak a munkanélküliség vagy az alacsony bérezésű munka várna. Szennyvízkeringő Abban mindenki egyetért, hogy fontos lépés a telepü­lés életében a szennyvízhálózat kiépítése, mégis forr­nak az indulatok a csatornázás körül. Néhány lakó sze­rint ugyanis nem tájékoztatták őket időben a munkák­ról, s ezért építettek drága pénzért zárt rendszerű üle­pítőt a családi házhoz. Nádasdi Istvánné három éve költözött a megyeszék­helyről Somo’gyaszalóra. Hamar rájött, hogy a hasz­nálaton kívüli kútba vezet­ték a szennyvizet az egyéb­ként jó állapotban lévő csa­ládi ház udvarán. Bement hát a polgármesteri hivatal­ba és az építésügyi előadó­tól beszerezte a szükséges engedélyeket a zárt rend­szerű ülepítő elkészítésé­hez. Mindez 120 ezer forin­tos költséggel el is készült, ám kisvártatva kiderült: a település szennyvízberu­házásba kezd. Nádasdi Istvánné elmondta: sokan jártak hasonlóan, s nehez­ményezik, hogy a polgár- mesteri hivatal nem tájé­koztatta őket időben a be­ruházás tervéről. így ugyanis portánként újabb 100 ezer forintba kerül majd a rákötés a rendszer­re, s az eddigi ráfordítások kárbavesznek. írtak is erről egy levelet a hivatalnak, ti­zenkét aláírással. Fajcsi János polgármes­ter tud a panaszról, ám vét- lennek érzi az ügyben a hi­vatal emberét. Mint mond­ta: az építésügyi előadónak kötelessége kiadni az enge­délyt, viszont az önkor­mányzati tervekről nem kell beszámolnia. Ez történt ebben az esetben is. A na­gyobb horderejű döntések­ről falugyűlésen tájékoztat­ják a lakókat, ám a szenny­vízberuházás támogatottsá­gáról még ezt megelőzően felmérést is készítettek. Képviselők járták a portá­kat, hogy megkérdezzék a falubeliek véleményét. A tervvel több mint kéthar­maduk egyetértett, s ilyen esetben a többség szava a döntő. A polgármester el­mondta: sajnálja, ha a tele­pülés szempontjából létfon­tosságú beruházás egyes la­kóknak nem nyerte el a tet­szését, de megpróbál min­denkit meggyőzni szüksé­gességéről. A település első embere úgy érzi: a szóban forgó zárt rendszerű ülepítők sem készültek el feleslege­sen, hiszen a szennyvízberu­házás átadását csak 2003. jú­niusára tervezik. Takács * Korcsolyával Füredre Rianások ijesztgetik a Bala­ton jegére merészkedőket; több helyütt repedezik a jég. Enijek- fittyet hányva két vállalkozó kedvű hol­land férfi túrakorcsolyát kötött a lábára és Siófokról átkorcsolyázott a túlsó partra, a tizenegy kilomé­terre lévő Balatonfüredre. Odafelé háromnegyed, visszafelé - északi hátszél­ben és már ismerve az út­vonalat - fél órát vett igény­be a túrájuk. C. A. Páncéltörő ágyú az udvaron Második világháborús mú­zeumot alakított ki zamár- di otthonában Tarr Péter magángyűjtő, a helyi álta­lános iskola igazgatója. Mint mondta, sokan fur­csának találják a hob­biját, de elfogadják, hi­szen egy történelem ta­nárról van szó. A mini múzeumra egy út menti tábla hívja fel a fi­gyelmet, de aki azt nem venné észre, annak az ud­varon álló két páncéltörő ágyú biztosan felkelti az ér­deklődését.- Egy szovjet emlékmű­ről kerültek hozzám, miu­tán leemelték onnan azokat és egy iskolaudvarban rozs­dásodtak - emlékezett visz- sza Tarr Péter. - Szereztem rohamsisakot, amelyet ka- csaitatónak használtak, re­pülőgépágyút, amelyet ka­puoszlopnak betonoztak le. Az évek során számos magyar és külföldi gyűjtő­vel került kapcsolatba, ve­lük cserél, és tőlük vásárol.- A profik bizonyos tár­gyak gyűjtésére szakosod­tak, például csak egyenru­hákat szereznek be - mond­ta Tarr Péter. - Én viszont az ágyútól a kisebb felszerelé­si tárgyakig mindent gyűj­tök. Van német vadászgép légcsavarom, különböző ki­tüntetések, egyenruhák, hozzá való tartozékok és sok más apróság. Több ezer kilométert tett meg a múzeum érdekében. A gyűjtést főiskolás korá­ban kezdte, már akkoriban járta a települé­seket, kutatta a házak padlásait. A történelem szeretetét a zamárdi általá­nos iskolában ol­tották belé, ami a siófoki gimnázi­umban és a szombathelyi fő­iskolán csak erő­södött. Most igazgatóként, történelem ta­nárként ő pró­bálja "beoltani” a fiatalokat. Korábban két siófoki isko­lában tanítot­tam, onnan is' visszatérnek a tanítványaim, Egy II. világháborús repülőgép légcsavarja akik közül néhányat el­kapott a gyűjtési láz - folytatta Tarr Péter, aki két gyermek édesapja. - Titkon szeretném, ha a gyermekeim folytatnák édesapjuk mániáját. Önerőből hozta létre a mini múzeumot a ga­rázsában, amely a köz­ség kulturális életét, értékét gyarapítja. Ha a településen felajánlaná­nak gyűjteményének egy állandó kiállítási he­lyet, azt minden bizony­nyal nem fogadná el.- Úgy érzem elsza­kadnék a múzeumom­tól, én ugyanis ami a há­zam kerítésén belül van, azt érzem magaménak - mondta Tarr Péter. Keszthelyi Zoltán MEGKÉRDEZTÜK Szerencsés 2002 A számmisztikával foglalkozók szerint a 2002 szerencsés szám. Az idei év különösen kedvező lesz majd - állítják -, pozitív kisugárzását mind­annyian érezni fogjuk. Könnyebben megoldjuk a problémáinkat, elérjük a céljainkat. Olvasóinkat arról kérdeztük, szerencsével vagy a nélkül, mit szeretnének elérni az idén? Dévai Dóra egyetemi hallgató: j - Történelem- angol szakos vagyok í Pécsett, s szeretnék az idén lediplo­mázni. Most utazom négy hónapra Angliába, a repülőjegy, az autó- buszjegy és az ösztöndíj már a zse­bemben van, most már tényleg csak :i szerencse kell, hogy találjak egy .jó témát a diploma dolgozatomhoz. Egyébként a horoszkópom szerint is sikeres lesz ez az évem. Sajnos nagyon kevesen értenek a horoszkóp készítéshez, az enyém megbízható forrásból származik, nem afféle szedett-vedett kitaláció, így hiszek benne. Szabó Diána területi képviselő:- Mindiga legközelebbi tervemhez kell a szerencse. Most Olaszor­szágba készülünk síelni, még egy p hét van hátra az indulásig, remé­lem nem jön közbe semmi várat- *: lan akadály. Az Alpokban ahhoz » kell a szerencse, hogy ne törjem el a lábamat. Amúgy nem hiszek ko- :: molyán a számmisztikában, a ho- I roszkópokban, de ha valahol látok : egyet, elolvasom. Vallom, hogy az embernek min- : denért keményen meg kell dolgoznia. Amit eddig elértem az életben, annál lehetőleg rosszabb, keve- , sebb soha ne legyen. Veres Károly áruházi detektív: 1 - A számmisztikától függetlenül több pénzre és szeretetre vágyom. Persze azért kísértem a szerencsét, hiszen rendszeresen lottózom, de kettesnél, hármasnál nagyobb talá­latom még nem volt. Tisztességes munkával nagyon keveseknek sike­rült milliomossá válni, így próbál­kozom Fortunánál is. Családi szá­mokkal lottózom, négy gyerme­kemnek és a feleségemnek a születési ideje, a házas­ságkötésünk, minden fontosabb esemény lottó- | számként is szerepel, ezeket variálom, de nem ját­szom nagy tételben. Tálos Andrásné üzemmérnök: ; - Ideiglenes munkahelyem van, február 28-án lejár a szerződésem. :: Egy állandó munkahelyet szeret- ; nék, ahhoz viszont nagyon nagy ‘ szerencse kell. Lassan ötvenéves leszek, ezt a korosztályt már nem ■ szívesen foglalkoztatják a munka- | adók. Igazán elégedett a gyereke­immel vagyok, hiszen mindkettő diplomás. A kisebbik fiam pedig - a tudása mellett a szerencsének is köszönhetően - kint.van Svédországban, ott készíti a doktori disz- szertációját. Harminc éve vagyok együtt a férjem­mel, ehhez is kellett „némi” szerencse. Földházi László vagyonőr:- Ha sikerül a terveimet megvalósí­tanom, akkor azt mondhatom, : hogy valóban hatott az idei év po- | zitív kisugárzása. Nem szívesen beszélek az elképzeléseimről, de december 31-én elmondom, hogy sikerültek vagy sem. Most éppen albérletet keresek, mert szeret­nénk a barátnőmmel összeköltöz- S ni. Mindenhez kell szerencse: a párválasztáshoz, a megfelelő albérlet, munkahely : megtalálásához. Még ahhoz is, hogy az ember a <; nap végén épen, egészségesen hazaérjen. De nem | kísértem Fortunát, nem játszom semmilyen sze- 1 rencsejátékon. Varró Lászlóné fényképész:- Hobbi szinten foglalkozom a ? számmisztikával, de nem szabad * hagyni, hogy ez uralja az ember életét. Sok olyan sikeres ember él a i földön, aki azt sem tudja, hogy léte­zik ilyesmi. Ez is keletről jött, mint az asztrológia. Aki hisz benne, rá­fogja, hogy ennek révén sikerült ' megoldani a problémáit. Akinek nem jönnek be a jóslatok, vagy nem : is tud róla, az másra fogja a balsikert. Nem hiszem,' hogy ez az év a' két kettes és a két nulla miatt más lesz mint az előzőek, de aki hisz benne, annak le­het, hogy másképp, jobban alakul az élete. Sok min­dent rá lehet fogni a horoszkópra. De az ember sze­rintem jobban tudja irányítani az életét mint a csil­lagok, vagy a számok. Szarka Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents