Somogyi Hírlap, 2001. december (12. évfolyam,280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

2001. December 24., Hétfő KARÁCSONY 11. OLDAL Kenyeret lopni is bűn- Munkanélküli lettem, a tétlenül töltött idő felőrölte az idegeimet és lassan a házassá­gomat is. Albérlet­be költöztem, al­kalmi munkából éltem. Aztán az ut­cára kerültem. Már lehetőségem sincs a kitörésre. Egy­szer a boltban, el­emeltem két zsem­lyét. Többet soha, csak ami az éhség elveréséhez kel­lett. Megesett, hogy észrevették, megvertek. Vala­hogy élnem kell. Ha már ez sincs, marad a kötél - mondta Zoltán, aki csak a történetét vállalta, de nem adta hozzá a nevét.- Már a rendszerváltás előtt ke­letkeztek gazdasági, erkölcsi fe­szültségek, látszott, hogy egyre nagyobb a távolság a gazdag és a szegény között; egyre több a munkanélküli, a szegény - mond­ta dr. Dégi Endre ezredes, Somogy megyei rendőrfőkapitány-helyet­tes. A legújabb kriminológiai iroda­lomba bekerült a megélhetési bű­nözés fogalma, ezen a gazdasági kényszerből bekövetkezett bűnel­követést kell érteni. Egy elszegé­nyedett réteg valós vagy vélt szük­ségleteit bűncselekmény útján elégíti ki.- Nagy vita volt az elnevezésről a bűnüldözők, a szociológusok, a szociális munkások és a pszicho­lógusok között, de a jelenséget senki nem vitatja - így dr. Dégi Endre. - Ám ez nem azt jelenti, hogy az emberek bizonyos cso­portja folyamatosan lop, mert ak­kor az elkövetők tömegét a vissza­eső bűnözők között kellene meg­találnunk. Ám ez nem így van.- Akinek elbpják a pénztárcá­ját, mindegy, hogy a tolvaj élelmi­szert vesz-e vagy a kocsmában köl­ti el a pénzt. S hol a határ? Egy zsemlye megélhetési bűnözés, há­rom már nem?- A határ a valós szükségletek kielégítésénél van. Mi, rendőrök lényegesen szűkebb fogalmi kört értünk a megélhetési bűnözés alatt, mint például a szociológu­sok. Ezek nem visszaeső bűnö­zők, hanem szegények. Nincs bű­nözési tapasztalatuk, és könnyen lebuknak. A szakemberek szerint jellem­zően megélhetési bűnözésnek te­kinthető az állat, a termény, a zöldség, gyümölcs, az erdei ter­mékek, a fa, az áram lopása és az áruházi tolvajlás is, ha az nem pá­linka, hanem kenyér.- A lopás teszi ki az összes bű­nözés egyharmadát, s ennek csak tíz százaléka a megélhetési bűnö­zés. Kenyeret, péksüteményt hét, tejet és tejterméket 11, édességet 26, sertéshúst 29, zöldséget-gyü- mölcsöt 38, tűzifát 110 esetben loptak, illetve ennyi esetben in­dult eljárás. Nincs külön statiszti­kája a megélhetési bűnözésnek, mert tisztázatlan a fogalom. A je­lenség kezelésében is megoszlik a vélemény. A szegénység termé­szetes velejárója lehet a társadal­mi változásoknak, de sokszor az italozó, bűnöző életmód követ­kezménye. A szegénység önma­gában nem bűnözésgerjesztő. Dr. Makai Lajos, a Somogy Me­gyei Bíróság büntetőkollégiumá­nak vezetője szerint is van megél­hetési bűnözés, de nincs ilyen büntetőjogi kategória. A bíróság elé került lopási ügyeket mégsem egyformán ítélik meg. - Egyes em­berek valóban azért lopnak, mert éhesek. Ha ez bebizonyosodik, enyhítő körülménynek számít. Van, aki kifejezetten azért lop, hogy börtönbe kerüljön. Tudja, milyen cselekményért mennyit kaphat, a börtönben meleg van és háromszor adnak enni, és ott ki­húzza tavaszig. Tipikus megélhe­tési bűnözésnek tekinthető a hús­füstölők kirámolása vagy a tyúk­lopás. SzáricsnéÁgi 31 éve dolgozik a kereskedelemben.- Sok a szegény, tudom, még­sem viszi rá a lélek mindegyiket, hogy lopjon. A többség nem élel­miszert lop, hanem drágább dol­gokat, s fél áron eladja, hogy a pénzt italra költse. Jött már hoz­zám hajléktalan, hogy adjak neki kenyeret. Természetesen kapott. Másnap munkába jövet láttam: a részegek kábult álmát aludta az árokparton. Aznap hiába jött ke­nyérért... A gyökértelenné vált emberek nagy részének sorsát az alkohol befolyásolja. Valamit tu­dunk segíteni: az eladhatatlan, ám részben még ehető gyümölcsöt egy dobozban kitesszük a bolt elé. Mindig elfogy. A maradék kenye­ret, tejet azonban visszaküldjük. Minket köt a leltár, a hiányt a zse­bünk bánja. Nem a mi feladatunk a hajléktalanok sorsának a megol­dása. SZARKA ÁGNES Az irigység béklyójában Undok egy érzés az irigység. Dübörög a vér az agyamban, gombóc szorul a torkomba, keserű vjgyor a képemen, ahogy palástolni igyekszem az előtörni akaró rosszabbik énemet. Kevés si­kerrel. Sovány vigasz, hogy irigységemnek oka van, s irigykedni emberi dolog. Szeretném a má­sét vagy a másiktól féltem a magamét, teljesen mindegy, a két dolog ugyanarról szól: RÓLAM, csupa nagy betűvel. Csak az előbbit könnyebb beismerni, s kéznél a magyarázat: irigylem a — szomszéd autóját. Könnyű neki, mert mülió- kat hagyott rá a nagybácsija. Az utóbbi eset­ben nincs felmentés: nem adom kölcsön az almatorta receptjét, mert akkor hátha a tiéd is jól sikerül. Mit mondott erről Mark Twain? — Az ember sok mindent hajlandó megcsinálni, hogy szeressék, de mindent hajlandó megcsi­nálni, hogy irigyeljék. Irigy disznó vagyok, irigy kutya, esetleg irigy csirke; sárga az irigységtől vagy zöld, netalán belesápadok az irigységbe, ne adj' Isten, meghalok az irigységtől... A meg­annyi kifejezés is bizonyítja: az emberiséggel szimbiózisban él ez az érzés. A kígyó valószínű­leg nemcsak bűnbe vitte az első emberpárt, ha­nem irigyelte is a nászukat. Káin irigy volt az öccsére, mert jobban szerették a szülei, és Zebedeus fiai sem voltak mentesek a hét fő bűn egyikétől, akárcsak Shakespeare Jágója, Jókai Alphonsine kisasszonya, Karinthynál pedig egy egész osztályra így hatott Steinmann, a jó tanu­ló. Az irigy a magyar nyelv egyik legrégebben le­jegyzett szava. Démoszthenész szerint az irigy­ség minden formájában az emberi természet rossz, ördögi, vagyis árnyoldalának a jele, s akit ez vezérel, számára nincs fölmentés.- Általában lekicsinyeljük, pedig a sátán fan­tasztikus fegyvere az irigység, amellyel sok em­bert megkömyékez. Talán csak a szenteknél nem fordul elő. Ráadásul súlyos bűnök - kap­zsiság, rablás, gyilkosság - előjátéka. Ugyanak­kor jellemformáló is lehet, hiszen ha az ember nem látná a maga kisszerűségét és nem akarná követni a nálánál jobbakat, nagy baj volna - mondta Mancs József plébános. „Semmi sem teszi olyan élessé a látást, mint az irigység” (Thomas Fuller) Cs. Nagyné Sípos Edit pszichológus úgy gon­dolja: hibázunk, ha az irigység számunkra csak visszatetsző jelentést hordoz.- A gyereket arra tanítjuk: ne légy irigy! Mintha előnytelen, rossz tulajdonság volna, pedig nem így van - mondta. - A hangsúly az arányokon van: nem szabad olyan önzetlen­séget sem vállalni, ami sérti az egyén érdekét. A kicsi természetszerűleg önző, személyisé­gében nincs meg a képesség arra, hogy kilép­jen a maga érdekeltségi köréből. Nevelés kér­dése és elsősorban a személyes példáé, hogy megtalálja az irigység és a túlzó önzetlenség közötti helyes utat. Az irigység nem velünk született, hanem szerzett és alakítható tulaj­donság, gyerekeknél leginkább a testvérkap­csolatban figyelhető meg. Nem a nem szere­tet megnyilvánulása, hanem rivalizálás az anyáért. Á nagy úgy bünteti a kicsit - csak mert őt is szereti az anyja -, hogy a játékát nem adja neki - magyarázta a pszichológus. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a szegé­nyeket, elesetteket segíti; meleg ételt, ruhát, jó szót kap tőlük a rászoruló. A szervezet egyik nagykanizsai munkatársa szerint: bár rokon fo­galmak, mégsem szabad a. fösvénységet össze­keverni az irigységgel. - Ha van valamim s nem adok belőle, akkor fösvény vagyok. Ám ha más­nak a javai számomra boldogtalanságot okoz- m nak, az az irigység, és manapság bizony gyakran irigyeljük más vagyonát - mondta a férfi. A rendszerváltást követő gazdasági vál­tozások a társadalom polarizálódását hozták, s fölértékelődtek az anyagi javak. Mélyül a ■ szakadék ember és ember között. A siker és a pénzhajhászás irigységet, féltékenységet és gyűlöletet szül, pedig annak az ember koráb­ban sem volt híján. Amikor - a vicc szerint - megdöglött az öreg paraszt tehene, megkérdez­te tőle az Úr: miben tudna segíteni? - Dögleszd meg a szomszédét is - hangzott a válasz... Az irigység szerencsére - és jó esetben - múlandó. Irigység, ha valaki rájön, hogy mással összeha­sonlítva nem elég jó, s ezt úgy véli kiigazítható- nak, ha megszerzi azt, ami őt lejjebb sorolta. Az irigység tulajdonképpen gyávaság: nem me­rem azt csinálni, amit pedig nagyon szerettem volna. Tehetetlen dühöt érzek, hogy más kapja azt, ami igazság szerint nekem járna, de a való­ság az, hogy bőven jut hely mindenkinek, amint cselekedni kezd. A legnagyobb hazugság, amivel az irigység béklyóba köt, hogy egyéb le­hetőségünk sincs, csak irigykedni. Pedig már Hippokratész is tudta: ahol a méreg, ott a gyógy­szer is. VARGA ANDREA Rejtett vágyak, kisarcolt örömök A legderűsebb szegényember, aki­vel valaha is találkoztam, egy istvándi roma. A jó eszű cigány ha más körülmények közé születik, ma biztosan egyetemen tanít vagy sikeres vállalkozást irányít. Ehe­lyett egy kis házban, kopott falak között latók három gyermekével. Munkanélküli. Romaként sem kel­lene így élnie, hiszen sokáig az or­szágos cigányönkormányzat tagja, a helyi romák vezetője volt, önkor­mányzati képviselő és még egy sor másik szervezet tagja. Lett volna al­kalma, hogy jómódot teremtsen. Ehelyett otthagyott csapot-papot. Azt mondta: szeretné megőrizni tisztán a lelkiismeretét. - Láttam, ahogy a romáknak juttatott pénzek java rendre elakad, mielőtt a rászo­rulókhoz jutna. S naponta látom azt is, akit meglopnak: a cigánygye­reket, akinek lefagy a lába, mert nincs rendes cipője. Úgy döntöt­tem: nem segédkezem ebben, mert holnap is szeretnék a tükörbe néz­ni - mondta Károlyi János. - Inkább elviselem a szegénységet, mint hogy a magam fajtáján élősködjem. Mivel ez az én döntésem volt, derű­sebben nézem a helyzetemet. Egy csöppet sem könnyű követ­kezetesnek maradnia. Főleg ha gyerekeinek a lábára tekint. Ilyen­kor szertefoszlik a derű. A fiatal barcsi nő valószínűleg nem gondolt a tizedik parancsolat­ra, amikor viszonyt kezdett egy csa­ládos férfival. Diszkrétek voltak, so­káig senki sem tudott a kapcsola­tukról. Négy évig tartott a szerelem, aztán a férfi egy őszi napon tragi­kus hirtelenséggel meghalt. Ennek már több mint két éve. A férfi csa­ládja régen napirendre tért a veszte­ség fölött, az élet halad tovább. A titkos szerető azonban gyászol. Máig feketében jár, s a halál évfor­dulóján szólni sem lehet hozzá. Mindent elolvasott már, ami a halál utáni életről valaha megjelent. A másik fiatal nő korán férjhez ment, s három gyereket szült. Egy­maga tartotta össze a családot éve­kig, férjére nemigen számíthatott. Végül úgy érezte: minden erőfeszí­tése hiábavaló. Elváltak, a szegény­ség azonban egy fedél alatt tartotta őket. Ma is ellátja a volt férjét, főz és mos rá... Beletörődött, hogy neki az élettől ennyi jutott.- Az a szerepem, hogy a gyere­keimet fölneveljem és útnak indít­sam. A boldogság talán nem is léte­zik - gondolta. Aztán találkozott valakivel, és szerelmes lett. - Akadt egy ember, aki mellett ismét nőnek éreztem magam, aki megnevette­tett - mondta. - Mióta együtt va­gyunk, fél méterrel a föld fölött já­rok, sikeresebb vagyok a munká­ban, s minden könnyebben sikerül. Szebbek a napjaim. Ám elszabadult a pokol. A volt férj, az ismerősök mind a jöttment ellen érvelnek. Mert egy háromgye­rekes anya már ne a szerelmen tör­je a fejét, s ne borítson föl mindent egy idegen miatt. Mégis kitartanak egymás mellett. Egyszerre boldo­gok és boldogtalanok. Tudják, ke­vés az esélyük a beteljesedésre. A nyugdíjas barcsi műszerész­nek volt mit aprítania a tejbe. Meg­becsült polgára volt a városnak, s ma hajléktalanként tengeti életét. Vonatokon „lakik”, várótermekben éjszakázik.- Kisemmizett a feleségem, ki­forgatott mindenemből, dobra ver­ték a házamat - mondta alig leple­zett indulattal. Évekkel ezelőtt tör­tént, s ma is ökölbe szorul a keze, ha erről beszél. A történetből persze kiderül: ne­ki is része volt benne, s ettől csak még keserűbb a szájíze. Ez a kese­rűség tölti tó a napjait, és a gyűlölet, amit egykori szerettei iránt érez. ❖❖❖ Botos Jánosáé tíz éve özvegy. A 78 éves asszony előbb az apját és testvéreit, majd a férjét és gyerekeit szolgálta tó. Sosem panaszkodott, azt hitte, ez az élet rendje. Ma min­den szórakozása a televízió. Ül a készülék előtt, és egyre-másra az­zal szembesül, hogy másképp is le­het élni.- Nincs bennem irigység. Bá­nom is én, hogy sokkal több jut ne­kik, mint amire szükségük van. Csak azt sajnálom, hogy a jóisten nem egyformán méri az embert. Hiszen mi sem vagyunk rosszab­bak, nem érünk kevesebbet annál, akinek palotája és három autója van. Akkor meg mi a célja a jóisten­nek, amikor egyiknek a jóból, a másiknak a nélkülözésből ad töb­bet? Alig néhány kilométerrel ar­rébb, egy nyugdíjas fafaragó már tudja a választ.- Amikor egy szebb szobor ke­rül tó a kezemből, egyetlen gazdag emberrel sem cserélnék - mondta a drávaszentesi Ürmös István. - A gazdagnak hiába van meg minde­ne, a lelki békéjét nem tudja pén­zért megvenni. Ha fiatalok jönnek hozzám tanulni, mindig azzal kez­dem: a faragásból megélni nem le­het, meggazdagodni azonban igen. Hatvanévesen, nehéz élettel a há­tam mögött is hiszem: csakis ez a belső gazdagság az élet valódi ér­telme. NAGY LÁSZLÓ A szóbeszéd sért és megaláz Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot... Szabad lehetsz az igazság képviseletére, nem rab­lód meg embertársaid becsületét. Az igazság mellett akkor is lesz bátor­ságod kiállni, ha ezzel te húzod a rö- videbbet. Nem állsz be a pletykálko- dók vagy sárdobálók közé. A ki nem mondott szón uralkodsz, amit azonban feleslegesen mondtál ki, annak rabszolgája leszel - idézte a régi latin mondást dr. Fekete László kaposvári ügy­véd. - Néha, amikor az ember csak lo- csog-fecseg, pletykálkodik, nem is gon­dol arra, hogy másnak a becsületét, jó hírét sárba tiporja. Arra sem, hogy mi­lyen károkat okozhat ily módon. Hason­ló ez a számítógépes vírus terjedéséhez, amelyik rövid idő után már követhetet­len, s megállíthatatlanul rombol. Gyako­ri, hogy az emberek egymás között be­szélgetve egy harmadikról mondanak ítéletet. A szóbeszéd azután terjed, sért, és megaláz. Mindennek a lélektani oka az, hogy ilyenkor az emberek önmagu­kat mentegetik. Mások hibáit sorolva formátus esperes szerint nincs az a szent terület, ahová az ördög be ne tenné a lá­bát.- Vádaskodó bejelentésnél igyekszem ■ megtalálni a rejtettebb okot - mondta. - Csak akkor segíthetek, ha meggyőződ­tem, nem bosszúállásról vagy rossz riva­lizálásról van szó. Olykor kiderül, hogy a másokról rosszat vélelmező bűnösebb, mint a megvádolt. Sok ember önmagá­ból indul ki, így saját cselekedeteit má­sokról is föltételezi.- Ez aligha keresztényi magatartás.- A hit erejének mércéje is, hogy vala­kiben mennyire vált belsővé a tízparan­csolat. Sajnos, a gyülekezetekben nem oda illő emberek is vannak. Olyanok, akiket - mert nem figyelnek Krisztus szavára - csak az indulataik irányítanak. Amúgy a gyárlóságoktól a legtöbbször a hívő ember sem védettebb, mint az ate­ista. Fontosabb, hogy valakinek szilárd-e a belső erkölcsi értékrendje. A világban tapasztalható erkölcsi erózió meggyen­gítette a másik ember iránti tiszteletet is. Azelőtt az orvos doktor úr volt, a falu el­ső embere pedig polgármester úr. Most gyakran Józsi vagy Laci. E látszólag lé­nyegtelen különbség valójában azt jelzi, hogy elmosódtak a tiszteletadás beideg- zettségei, amelyek a korábbi nemzedé­kek életét meghatározták. Pedig a tiszte­letadásból fakad az is, hogy másokról nem állítok könnyelműen valótlant.- A megyében szolgáló 43 lelkész kö­zül hányról tételezné föl, hogy a szenve­dést is képes volna vállalni a hitéért, Is­ten igazságáért?- Az emberi lélekbe igazán csak az Is­ten lát bele. A mai életünkből kiindulva amúgy sem könnyű elképzelni, hogy ki miként viselkedne ilyen drámai helyzet­ben. Szóba került ez a minapi lelkész­gyűlésünkön is. Egyik énekünk így kez­dődik: Tudjunk egymásért harcolva, ha kell, vérünk ontani... Egy idősebb tár­sam ennek kapcsán megjegyezte, alig is­mer olyan lelkészt, aki - szerinte - erre képes volna. Végiggondolva ezt: bár önmagámban sem lehetek biztos, úgy vélem, egy ilyen próbatétel esetén sem tudnám elviselni az igazságtalanságot. Nem tudnék nemet nem mondani. BÍRÓ FERENC magukat igyekeznek jobb színben látni és láttatni. Saint-Exupery írta: igazán jól csak a szívével lát az ember. Ez azt is jelenti, hogy árthatunk embertársunknak azzal is, ha voltaképpen igazat mondunk. Amikor például valakinek a tévedését, hibáját - ami amúgy igaz - agyonhang­súlyozzuk, nehéz helyzetbe hozzuk, sőt megalázzuk. Olyan élethelyzetek is van­nak, amikor egyenesen az igazsággal te­hetünk tönkre valamit.- A féligazságokat, vélelmeket han­goztatok és sárdobálók miért találnak tettükre olyan könnyen erkölcsi önigazo­lást?- Az emberi lelkűiét sajátossága a készség az önfelmentésre. A felelőtlenül vagdalkozók bármilyen sikeresen igazol­ják is önmagukat, a parancsolat érvénye­sülése sérül.- Találkozott-e olyan esettel, amikor valaki utólag megvallotta hazugságát?- Nem, az igazság keresése azonban olykor okozott belső dilemmát. Egy ügy­felemet lopással vádolták. Ő tagadta. A tárgyalás előtt fölkeresett az édesanyja, s elmesélte, hogy a ha egyik este azzal ál­lított haza: anyám, vége a szegénység­nek Elmondta miként hozta haza a lo­pott holmit, s hová rejtették el úgy, hogy az a házkutatás során sem került elő. Számos körülmény alapján mégsem volt egyszerű a kérdés, melyiküknek higy- gyek. Ezt később sem tudtam végérvé­nyesen eldönteni. Mindenesetre a fiatal­embert elítélték.- Vannak, akik akkor is kiállnak az igazság mellett, ha ez az életükbe kerül. Mi teszi őket képessé erre?- Hőssé vagy mártírrá lenni az egyhá­zi tanítás szerint kegyelmi állapot, ami nem mindenkinek adatik meg. Az ilyen kivételes erkölcsi erejű embereknél a gondolatok, a szavak és a tettek ritka egysége valósul meg. Ahhoz, hogy vala­ki kiélezett helyzetben is önmaga tudjon maradni, úgy gondolom, hinnie kell va­lamiben. Istenben vagy egy ügyben. Hit nélkül ilyen lelkierőt meríteni lehetetlen. Olykor a lelkészek is följelentik egy­mást, máskor a hívek tesznek panaszt lelkészük ellen az esperesi hivatalban. Szatmári A. Lajos Ádándon szolgáló re-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents