Somogyi Hírlap, 2001. december (12. évfolyam,280-303. szám)

2001-12-24 / 299. szám

12. OLDAL E G Y H Á Z A K É L E T E 2001. December 24., Hétfő BBI Születésnap közeleg Istenről megtudtuk, hogy szive van, irgalmas, hol­tunk után hazánk helyett hazát készít és oda elvár minket. Azért csendes, mert épen hagyja szabad­ságunk. Miközben teljes erővel támogat, ugyanak­kor tűri ellenállásunk, mert bízik bennünk... Az em­berről világossá vált, hogy Jézus drága vérén szerzett „mentelmi joga” van, fejéről egy hajszál se veszhet el..., s többet ér az egész világmin­denségnél. Közülünk senki se másodrendű, a feleség nem félérték, sőt a sérült se értéktelen. A magzatot, a fogolyt, a bűnöst, vagy az ide­gent, a hitetlent, vagy az ellenséget éppúgy kell szeretnünk, mint önmagunkat. A hit tudósai azt mondják, Jézus nem pusz­tán azért jött, hogy az első emberpár vétkét jó- vátegye. Az adósságrendezésnél van nagyobb ügy is. János evangélista ezt így írja: „Minden ő általa lett és nélküle semmi sem lett, ami lett...” (Jn 1,3). A középkori ferences, Duns Scotus, meg a modern jezsuita természettu­dós, Teilhard de Chardin egyaránt állítják, hogy Jézus a bűnből mentésünktől függetle­nül is eljött volna hozzánk. Ha nem lett volna, hiszen a Jóisten eredeti tervrajza szerint a vi­lág nem Kórháznak készült, hanem inkább Templomnak, az Élet Laboratóriumának. Az első karácsonykor ezt hirdették az angyalok, s ezt visszhangozzák a későbbi ünnepek. A Születésnap újjászületésre hív! BALÁS BÉLA KATOLIKUS MEGYÉS PÜSPÖK A világot átölelő szeretetből A karácsony tartalma és üzenete ugyanaz, mint századokkal ez­előtt, csak az emberek lettek má­sok. Nem jobbak, nem önzetle­nebbek, az emberöltők folyamá­ban - morális értelemben - nem lett tisztább az ember. Isten kü­lönös kegyelmének köszönhető­en mégis születtek olyanok, akik moralitásban, ismeretben elké­pesztő magasságokat jártak be.. Fénylő nagyságok ők, az öröklét gyermekei. Lehetne sorolni a ne­veket, szinte beleszédülnénk a magasságokba. Az első karácsonykor nagy esemény történt. Isten, aki a teljes tökéletesség, világot átölelő túl­áradó szeretetéből, szuverén in­dulatból fakadóan egy kisdedet adott e világ számára, Mária gyermekeként, ató már nem Jé­zuska, hanem az Úr Jézus Krisz­tus. Törékeny és múlandó éle­tünk Megváltója, boldogabb éle­tünk reménységének forrása. Minden földi emberi nagyság ke­gyelmének fényéből emelkedhe­tett toronymagasságba. Ő a sötét­ségben világosságot gyújt, a bű­nösöket, a megalázottakat, szegé­nyeket, együgyűeket keblén pi­henteti meg. Magához hívja a be­tegeket, a megfáradtakat, a gon­dokban és bajokban felőrlődött embereket. A próbatételek tűz- csóváin általjutott emberek, nála lelnek vigaszt, mert értelmüket áthatja az a gondolat, hogy a meg­szabadításért egyedül Istennek járhat dicsőség. Ezek aztán Isten fiai lesznek. Jó, ha mi így karácsony táján magunkba szádunk, csendessé­günkben, a csillogó karácsonyfa sokszínű fényében egy-egy imát mondunk családunkért, a gyüle­kezetért, ahol Isten igéjét hirde­tik. Fájdalmas, hogy vannak olya­nok, akik megfeledkeznek az Úr Jézusról, s még karácsony ünne­pén sem nyitják meg a templom ajtaját. Nem ismerik fel, hogy Is­ten eljött erre a világra, s hitünk által Isten gyermekei lehetünk. Jó magam előtt is megjelennek régi karácsonyok. Olyan szegény­ségben is éltünk, amikor három gyermek egy igen szerény ajándé­kot kaphatott. A háború után mindenki szegény volt szülőfa­lumban, de mindig volt néhány dió vagy valami sütemény, amivel a köszöntőket fogadták. Nem az ajándék jelentette az igazi örö­met, hanem a szeretet fénye. Nem az az igazi karácsony, ami­kor szinte versengenek a szülők, hogy minél értékesebb ajándék­ban részesülhessenek csemetéik. A Szentírás tanúsága szerint, igen gazdag a karácsonyi evangéli­um, mint mikor az esőcseppen át­haladó fény megszámlálhatatlan színárnyalatra bomlik. Minden eseménybéli elemnek megvan a maga jelentősége, a csillagnak, a napkeleti bölcseknek, Heródes ki­rálynak, a pásztoroknak. Életün­ket gazdagítani akarják. Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bővelkedjünk. Olyan a karácsony, mint amikor a mágnes feletti papíron a formát- lanul elhelyezkedő fémdarabkák rendeződnek a pólusok szerint. Ez azt jelenti számunkra, hogy dolga­inkat rendeznünk kell. Életünk rendezetlen dolgai kerüljenek he­lyükre. A haragosok fogjanak ke­zet, a vétkes tudjon töredel- met tanúsítani, a családtagok a felettébb való utat válasszák, a megértés kes­keny ösvényét. A költő bele­kiált elsivata- gosodott éle­tünkbe: „Ragyogsz-e még égi fény,/ Sötét éjszakában?/ Tündö- kölsz-e biztatón/ A bűnös világ­ban?/ Gyúlj ki újra s hirdessed:/ Él az Úr, az Isten,/ Irgalommal ránk tekint/ S fény lesz itt lenn.” Ha a körülöttünk levő világ té­tován áll is meg karácsony dog- matikuma előtt, de nagyot lépne előre életünk, ha térdelve vagy bűnbánattal meghajolna etikuma előtt, ugyanis az Istent szeretők átmentek a halálból az életre, mert szeretik felebarátaikat, ám­bátor „aki nem szereti testvérét, az halálban van.” (1 Ján. 3,14) Áldott karácsony, boldog kará­csony, ragyogjon rád égi fény. SZATMÁRI A. LAJOS REFORMÁTUS ESPERES Az ékszereket leltározzák, az ingatlanokat te- lekkönyvezik, a rózsák már eljuthatnak a vi­rágkarneválra, a kutyák még filmhősökké is válhatnak, de csakis az emberek ünnepük születésnapjukat. Mi ugyanis sorsot élünk, azt is egyedien, ismételhetetlenül. Akinek kö­Boccaccio: A gyermek Jézus imádása zülünk sokan soká emlegetik életét, annak nyilván nem a bábája, vagy a párnája volt pá­ratlan, hanem az életműve volt felejthetetlen. Ezért van újból és újból karácsony. A szíriai Kviríniusz, a judeai Heródes, vagy a római Augusztus csak időhatározói voltak az újszülött Jézusnak. A kor rettegett urai úgy ke­rültek a világtörténelem lapjaira, mint Pilátus a krédóba. Véletlenül, csak a Nagyobbal való összefüggésükben maradt fenn a nevük. Betle­hemet, Názáretet rég elnyelte volna a sivatag, ha nem szolgáltak volna fölséges színpadként a világ legfontosabb történéséhez. Az utókor személyi érintettségében színpompás liturgiá­val, majd a kicsinyek pásztorjátékával, méltó- ságos fenyőfával, szépséges énekkel, ünnepi harangszóval díszítette a Születés éjszakáját. Az események főhőse, Jézus Krisztus, 33 tavaszán búcsúzott el kortársaitól. Hátra­hagyta a le nem írt, de szívekbe vésett örök­ségét, ami miatt világunk viharos gyorsaság­gal változni kezdett. Elgyengült a Hatalom, becsülete lett a Jóságnak, megszűnt a rab­szolgaság és megerősödött a család. A 313-as konstantini fordulat után az addigi vértanúk magvetése virágba szökkent. Megindultak a szentföldi zarándoklatok, a népek szabadon írhattak, olvashattak, vitatkozhattak. Az ál- mélkodás, majd a hűség korszaka után elér­kezett az elmélyedés ideje. Az első egyetemes zsinatok, amelyek má­ig összekötik Kelet és Nyugat valamennyi Jé­zus-követőjét, tisztázták mi is történt időszá­mításunk kezdetén. Kiderült, nemcsak a leg­nagyszerűbb Ember élt köztünk (Nícea 325), nem a titokzatos égi Isten földi követét láttuk (Efezus 431), nem is álruhás királyfi ereszke­dett le a nyomorunkba (Kalcedon 451), ha­nem egyetlen személy hordozott két termé­szetet, vagyis Isten járt a Földünkön, „az Ige lett, és köztük élt”. (Jn 1,14). Ez volt a hívő ember információrobbanása. Emberré lett az Isten A karácsony nemcsak megnyug­vást, lelki feltöltődést ad, érezzük Isten közelségét is. Három egyház híveit kérdeztük: mit jelent szá­mukra e szent ünnep? Fodor Judit református lelkész: - Ne­kem gyanús a pazar karácsonyozás, így könnyen elveszhet az ünnep ben- sőségessége, rejtőzködő titokzatossá­ga. A karácsony üzenete: emberré lesz az Isten. Hogyan jött el erre a földre a kereszténység? Dicsősége, hatalma, ereje teljében levő csodalényként; a vi­lágegyetem legkiszolgáltatottabb lé­nyeként, egy újszülött fiúgyermekként. Ennél védtelenebb már nincs, de min­denki megért­hette Isten első szavát, gesztu­sát. Azóta tud­juk: ahol sírás, ott az Isten szól hozzánk, ahol könnyek, ott az Isten néz ránk. S aki már szeretett életé­ben, az tudja: aki szeret az védtelen, ki­szolgáltatott és gyenge. Az az Isten, aki így jött közénk, azt üzeni: tanuljunk meg szeretni, hiszen Ő a teljes szeretet. Dr. Abaligeti Gaüus ügyvéd: - Kará­csony örömhíre a szeretet. Ez a szeretet nem birtokolni akar, hanem adni. Sze­retni és szerettetni akar. E parancsát kellene teljesítenünk. Többen csak kül­sőségekkel díszítik fel az ünnepet, az ajándék, a pénz, az élvezet azonban el­takarja a betlehemi jászlat. Ezért gon­dolok szívesen az 50-es évek anyagilag szegényes, mégis bensőségesebb csalá­di ünnepeire. Hiszen az értünk sze­génnyé lett Jézusban ismerhetjük meg a karácsony valódi gazdagságát. Az ad­venti vasárnapok lelki felkészüléssel telnek. Gondoljunk arra: a világtörténe­lem legnagyobb eseménye érkezik el; Jézus megszületett, s itt van az új élet. Lelkünk csendjében figyeljünk Istenre. Az éjféli miséken megtelnek a templo­mok. Fontos, hogy ne csak ilyenkor fog­ja a szülő gyermeke kezét, hanem más­kor is együtt menjenek Isten házába. Hiszen csak hitben élő emberek alkot­hatnak igazi keresztény családot. Az ilyen közösségben nem a drága ajándék teszi boldoggá az ünnepet, hanem a szeretet. S akik ezt még nem élték át, azoknak ez legyen a legszebb ajándék. Molnár Lajosné evangélikus lel­készözvegy: - Isten annyira szerette a világot, hogy emberi testet öltött éret­te. Annyira megszánta a bűneiben gyötrődő embert, hogy fiát küldte a megmentésére. Isten kitárja a szívét mindenki előtt, keresi az utat szívünk­höz, s nekünk be kell fogadnunk Őt. Egyetlen helyen lehet számomra a ka­rácsony: a szívemben, itt van az Isten. Az életemet is rábíztam, így könnyeb­ben viseltem el a megpróbáltatásokat. Hiszen a magam erejéből képtelen voltam, csak az Isten nyújtott vigasz­talást, adott erőt. Minden karácsony kettős ünnep volt nálunk: a családi ünnepet megelőzte a templomi isten- tisztelet. 1973-ban, férjem halálakor úgy éreztem, mindent elveszítettem. Abban az esztendőben éltem át a leg­szomorúbb karácsonyt; úrvacsoraosz­táskor kitört belőlem a zokogás. Isten akkor is rám talált, nem hagyott ma­gamra, lehajolt, és felemelt. Kívánom, hogy ismét ragyogjon fel a szívekben a karácsony örömhíre, az angyal szava: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet talál­tál az Istennél. És imé fogansz a te mé- hedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét Jézusnak.” GAMOS ADRIENN Karácsony más Antoine de Saint-Exupéry írta le ezt a zseniális mondatot: „A sivata­got az tesz széppé, hogy valahol egy kutat rejt...” Végletekig kiélezett mondatá­ban az élet és halál feszültsége rej­lik. Vannak korlátáink. Többnyire csak a felszín tárul elénk. Nem lá­tunk be a föld alá. Érzékszerveink, tapasztalataink, tudásunk nem tár­ja fel előttünk az élet minden sík­ját. A biztosnak tűnő halál kapujá­ban is lehet egészen közel az élet, de a fordítottja is előfordulhat. A legnagyobb biztonságban is elér­het a végzet. Karácsony arra is tanít, hogy többről van szó, mint amit látunk, tapasztalunk, tudunk. Többről an­nál is, mint amit saját erőnkből el tudunk érni, meg tudunk ragadni. Az égetően forró homokhegyek alatt, szemünk elől rejtetten talán hűs víz pihen... Kiszáradt testünk­nek, kicserepesedett szánknak lát­szólag nincs reménye. Karácsony titka nem fogható meg könnyen, de mégsem délibáb. Aki megsejti és megleli a végte­len homokóceán mélyén, az tudja és megtapasztalja, hogy ez a kút, ez a forrás az igazi élet esélye. Más, mint a többi ünnep. Sokan sejtik, sokan érzik úgy, hogy karácsony a legnagyobb az ünnepeink között. Bár az ünnepek között nem lehet rangsort állítani, kétségtelen, hogy karácsony a leg­népszerűbb ünnep. Ilyenkor még az a csoda is megtörténik, hogy a nagyáruházak is adnak egy szusz- szanásnyi időt dolgozóiknak, és néhány órára bezárnak... Karácsony táján írunk néhány sort azoknak is, akikre évente csak egyszer gondolunk. Karácsonykor jönnek el templomainkba azok, akik évente csak egyszer jönnek templomba. Karácsonykor a csalá­dokban is jobban odafigyelünk egymásra. Ilyenkor lepjük meg egymást a legnagyobb ajándékok­kal. Ilyenkor kerülnek az asztala­inkra a legfinomabb ételek. Kará­csonynak mint legragyogóbb ün­nepünknek nagy az árnyéka is. Egységnyi idő alatt e napokban hí­zunk a legtöbbet, és ilyenkor van a legtöbb gyomorrontás. Ilyenkor, a szeretet ünnepén étik meg a legtöbben a szeretet hi­ányának fájó valóságát is. Otthon­talanok és elhagyottak, csalódottak és kiábrándultaK ilyenkor látják a legreménytelenebbnek helyzetü­ket. Ilyenkor dobják el legtöbben az életüket, mert fájdalmasan át­élik, hogy szeretet nélkül nem él­hető az élet! Milyen fontos lenne sejtem, vagy legalább remélni a sivatag kútját! Jézus nélkül a karácsony elve­szíti lényegét. A gyökereiről levágott fa hamar elpusztul. Ágain nem énekelnek többé a madarak, árnyékában nem pihen meg a fáradt vándor. Kétség­telen, hogy a kivágott fából válhat hasznos eszköz. Lehet, hogy a be­lőle készített széken mi is megpi­henhetünk, a belőle készített szek­rénybe ünnepi ruhánkat tesz- szük, de az a fa már más „életet” él. Mássá lett. Karácsony sorsa is gyak­ran ilyen. Sokszor próbálták, (próbálják ma is) leválasztani karácsonyról Jézus születését. Az ilyen karácsony el­veszíti lényegét. Amikor a télapó hozza a fenyő­faünnepélyt, akkor a lényeg már meg nem lelhető. Amikor a ma­gyarországi iskolában 2001-ben megütköznek a karácsonyi meg­emlékezés betlehemes játékán, mert az Jézus születéséről szól, ott valami nagyon nincs a helyén. Ott nem az állami és egyházi ügyeket különítik el, hanem ha­gyományunkat, kultúránkat cson­kítják meg. Ott a gyökereket szakít­ják el, ami nélkül karácsony igazi kincse nem lelhető meg. Elmondani nem tudjuk, csak körülírni. A karácsonyi titok részletei sze­mérmesen homályba burkolóz­nak. Amit eleink az évszázadok so­rán megfogalmaztak, ránk hagyo­mányoztak, azok ünnepeink külső formáit máig meghatározzák. Ezek látszólag külső, formai ele­mek, amelyek mégis a mélyben le­vőről, a lényegről beszélnek. Nem tudjuk Jézus születésének pontos időpontját. Amikor karácsonyt a téli napfordulóra tették, s ezzel a korábbi ünnepet, a felkelő nap ün­nepét lecserélték, Jézus földre jöt­tének fontosságát emelték ki. Jé­zus a világosságot hozta el föl­dünkre. Ő segíthet a tájékozódás­ban, a helyes értékrend megtalálá­sában, életünk célba jutásában. Erről akarnak vallani a gyertyák is, amelyeket mára lassan kiszorí­tanak a színes izzósorok. Az első karácsonyhoz természetesen a gyertyák sem tartoztak hozzá, és mégis a karácsonyi titokról beszél­nek. Jézus küldetése az, hogy mi­közben vüágosságot ad, önmagát áldozza fel. Jézus születéséhez külsőleg sehogyan nem kapcsol­ható a fenyőfa sem. Betlehem kör­nyékén a nálunk használatos fe­nyő meg sem található. Mégsem díszítőelemként került a karácso­nyi ünnep homlokterébe. A fenyő mint örökzöld növény arról akar vallani, hogy Jézus hozta vissza az emberiségnek az örök, a teljes élet lehetőségét. A bibliai őstörténet azt mondja el, hogy a csak magá­val törődő, hűtlenné vált ember miatt megromlott az egész terem­tett világ. Az ember emiatt vesztet­te el az igazi, teljes, örök életet. Jézus azért jött el a vüágba, hogy ember és Isten, ember és ember, ember és természet megromlott vi­szonyát helyreállítsa, s az embert elvezesse az elveszített paradi­csomba. SZEMEREI JÁNOS EVANGÉLIKUS ESPERES Hírek KARÁCSONYI LELKICSOKOR A PÁPÁNAK. Hetedik alkalom­mal gyűjtöttek karácsonyra lelkicsokrot II. János Pál pápának a ma­gyar püspökök, papok és hívek. Gellért Ottó mátraverebélyi plébá­nos felhívásában a hívek imádságát kérte a katolikus egyházfőért. Tavaly karácsonyra magyar püspökök, papok és hívek 1000 szent­misét, 9000 rózsafüzért és sok más imát ajánlottak fel a pápának. BIBLIAISMERETI ELŐADÁSOK. „Követhető-e Jézus életpéldája?” címmel tartott előadást Egerváriné Árvái Márta bibliaoktató. A barcsi városi könyvtárban rendeztek hatrészes Biblia-ismereti előadássoro­zatot; hetente neves vallástanárok osztották meg gondolataikat a hallgatósággal. A sorozat zárásaként Reisinger János irodalomtörté­nész időszerű kérdéseket vetett fel: megelőzhetjük-e a betegséget, s hogyan éljünk egészségesen, (ga) LELKÉSZFÓRUM CSOKONYAVISONTÁN. Globalizáció és a kör­nyezetvédelem volt a belső-somogyi lelkészek legutóbbi értekezleté­nek témája Csokonyavisontán. Jakab László csurgói református lel­kész a globalizáció veszélyeire utalt. Elhangzott: a keresztény ember élete olyan, mint az országúti jeleken a macskaszem: ha fény hull rá, fölragyog. A lelkészeknek azt mondta: Isten szeretetének fényét visszatükrözve kell világítaniuk az emberek között. TÁJÉKOZTATJUK OLVASÓINKAT, hogy az Egyházak élete című összeállításunk legközelebb január 10-én jelenik meg.___________■ <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents